Pápa és Vidéke, 1920 (15. évfolyam, 1-113. szám)

1920-09-22 / 95. szám

4­1 Tizenötödik évfolyam 96. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 280 K Fél évre ... 140 K Negyed évre . 70 K Egy hóra ... 25 K Egyes szám ára 1 kor. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Csütörtök BBBBBBBBfaBB Pápa, 1920 szeptember 279. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség ....... Kiadóhivatal­­| Ker. Nemzeti Nyomda Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. •••••• Mit követel a magyar nemzet ? — Az Ébredő Magyarok proklamációja. — — Tudósítónk jelentése. — Az Ébredő Magyarok az elmúlt vasárnap országszerte gyűléseket tartottak, amelyen elfogadtatták az országos elnöki kon­ferencia által szövegezett „Mit követel a magyar nemzet" című proklamációt. Azt proklamációt Szmrecsényi Gy., az ébredő magyarok országos elnöke ma délben nyújtotta át a nemzetgyűlés elnökének,­­ Rakovszky Istvánnak, hogy terjessze a nemzetgyűlés elé. A proklamáció bevezető sorai a következőképen hangzanak: 1918 novemberében zúgott bele elő­ször az ébredő magyar harsona a vi­gasztalan magyar éjbe s utánna egy maroknyi csapat nemzetiszínű lobogó­val először indult neki a közélet két­ségbeejtő posványának, hogy azon át­harcolva újra kitűzze azt a hármas magyar halomra. Mi történt e gyönyörű küzdelmes kű­zködés, napok óta? megalázatás, harc volt osztályrészünk, visszafojtott, majd ki­törő magyar dac, vigaszunk, a galád­ság ostorcsapásai pattogtak lelkünkön s a guny és rágalom mérgezett nyilai süvítették körül testünket. Mindez azért mert felírtuk a magyar égboltra, hogy:­­ „Magyarország a m­agyarok­ e­l­­ üldöz­tek bennünket, azaz bennünk a felébredt­­ magyarságot károlyista radikálisok, gob­elisták és kommunisták, — ezek a műkifejezés m­ás-más köntösébe bur­kolt zsidó szédelgő hadak — azután az oláhok s közben a kis csapat se­reggé duzzadt, az üldözött sereg társa­dalommá nemesbült. A kiröpített gon­dolat, mint a lavina, elborította a gyalázatosság mérhetetlen táborát! Döbbenetes, de egyben nagyszerű volt a feleszmélés, mikor több mint egy éve a magyar őserő ércfalán össze­omlott a XX. század legnagyobb vesze­delme: a legújabb keleti veszedelem, a zsidó világuralomra törő faji imperi­alizmus. Egy halálra szánt nemzet az élni akarás vágyával állott talpra, mintha a feltámadás harsonája ébresz­tette volna fel. Egyetlen elhatározásban, egyetlen akaratban nyilvánult meg a nemzet életösztöne: nemzeti megújho­dásban keresni a magyarság állami létének, jövőjének biztosítását. Ezt jelentette a keresztény nem­zeti irány nyílt kitűzése a poli­tikában, a társadalmi szervez­kedésben. Történelmi jelentőségű lépés volt ez. Benne feszült egy ezeréves nemzet elszántsága. Kirobbant benne az el­nyomott faji érzés felébredt hatalma. Mindenkit magával ragadott, kiben ma­gyar lélek élt, kiben magyar vér hul­lámzott. Új történelmet fogunk csinálni: ez a tudat ihletett minden magyart. Ébredő lelkünk élvezte s várta a küz­delmes vetés sokat igérő, diadalmas aratását. Ébredő szemekkel láttuk ki­bontakozni hatalmas körvonalakban az uj Magyarországot. Bízva reméltük, bi­zonnyal hittük, hogy mindenki a maga helyén minden erejével hozzálát a ke­resztény magyarság erős várának, a keresztény magyar állam sziklaszilárd épületének megépítéséhez. S mi történt e helyett? Megindultak szóözönök a vadul tör­tetők szájaiból s a szent várakozásban boldog nemzet kezét megfogták a po­litikai vezetők egymásután, hogy sza­vazó urnákhoz vezessék. Kipárnáztatták maguknak a politikai polcok bársonyait s azután — a vágyó kezet elbocsátva az érvényesülés céljait elérve, hozzá­láttak — nem a nemzetmentéshez, nem a hangzatos ígéretek megvalósításához, nem a bizalom valóraváltásához, hanem személyi tülekedésekhez, pártharcokhoz. Ma az­ a helyzet, hogy politizálás és személyes harcok kavarodásaiban elsikkadt a nemzeti ébredés gondolata? Piszkos kis csatornák szennyvize pos­ványosítja el lassanként az egész fó­rumot s a mocsárban ma újra nyíltan burjánzik a nemzetrontás lápvirágja. A sajtóban s a közélet minden terén levetették kényszerű álarcukat az ál­keresztények s maholnap ott leszünk, hogy a kormányzat gondolatkörét az E­ c­-ékí­ fogják leghígphhpn­i'"'kr/Wni Mi eddig nem szóltunk! Szervezked­tünk! A nemzeti lét gyönyörű felisme­résére az ébredőket állítottuk glédábó! Felvilágosítottunk, kibékítettünk, egyet­len elszánt magyar érzésbe sok ezreket összekovácsoltunk, buzdítottunk, vi­gasztaltunk! De most szentséges szent küzdelmünk, munkásbajtársaink verejtékének, lelke­sedő hazaszeretetének jogán oda vágunk a koncon osztoszkodók asztalára! Elég volt az ámításból, elég a semmittevő szószátyárkodásból, elég a csalásból! Mikor aludt a nemzet s idegen fosz­togatók ezer gyilokja riasztotta az éb­resztőket, mikor szervezett zsidó­ bandák dézsmálták a nemzeti létünk kincseit, talpra mertünk állani, most mikor száz­ezrek várakozása, a dolgozó keresztény tömegek megértő keze buzdít, kérünk, kívánunk, követelünk: megértést, jóakaratot és cselekvést, megkezdését a seprésnek, az építésnek az egyedül lehetséges magyar felújulásnak. A nagy nemzeti megmozdulás már­már lankadó első lendületének minden erejét alkotó munkába kell beállítani! Az Ébredő Magyarok Egyesülete Or­szágos Elnöki Konferenciája háromnapos értekezéseiben megjelölte a sürgős te­endők sorozatát. Az ébredő Magyarország várakozás­sal tekint föl sorsának felelős intézői­hez; vár, vár és vár, de sokáig — ös­­szeroskanásig, egy újabb meggyalázta­tásig — nem várhat. É. M. E. Orsz. Elnöksége. A zürichi deviza. Zürich, szept. 21. A zürichi deviza megnyitásakor a koronát 2­5-en jegyezték. A nemzetgyűlés elfogadta a numerus clausust — Sándor Pál és Ereky csatája. — Budapest, szept. 21. A nemzet­gyűlés mai ülését fél 11 órakor nyi­totta meg Rakovszky István elnök. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter beterjeszti a házhelyekről és a kisbirtokok alakításáról szóló törvény­javaslatot, Korányi pénzügyminiszter az indemnitásról és a szeszadóról szóló törvény módosításáról, illetve kiegészí­téséről szóló törvényjavaslatot.­ Az egyetemi beiratkozások rendjéről szóló törvényjavaslat vitája volt napi­renden, amelyhez elsőnek Kovács Emil Friedrich párti képviselő szólal fel. A javaslatot elfogadja. Az elnök bejelenti, hogy Teleky Pál gróf miniszterelnök a nemzetgyűlés holnapi ülésén fog válaszolni Frühwirth Mátyásnak az ország lakosságának téli tüzelővel való ellátása tárgyában hozzá intézett interpellációja. Ereky Károly személyes kérdésben szó­lal fel és Sándor Pál tegnapi kijelen­téseivel szemben megállapítja, hogy ő igenis teljesített frontszolgálatot a há­ború alatt és kivette a részét a hábo­rúból. Jól tudja, hogy a zsidók elha­tározták, hogy a keresztény kurzus vezetői megrágalmazzák, hogy így já­rassák le őket. — Figyelmezteti a zsi­dóságot, hogy ne provokálják tovább a keresztények türelmét, mert ha így foly­tatják, akkor nemcsak megpofozzák ők­et,r jmnem­- le__is­ gyilkolják őket. Sándor Pál valaszában kijelenti, hogy ha hibázott idáig, azért mindig kész volt bocsánatot kérni. Egy kiküldött zsűri előtt hajlandó megnevezni azt a forrást, ahonnan az ezekre vonatkozó elmondott adatokat kapta. Azt­­ kérdezi, hogy hogyan jön a zsidóság ahhoz, hogy Ereky legyilkolással fenyegesse? Ha beigazolódik, hogy tévedett volna, ő bocsánatot fog kérni. Ereky Károly figyelmezteti a zsidó­ságot, hogy ne provokálják tovább a keresztény tömegeket, mert akkor hiába intik le a népet és az Ébredő Magya­rokat, a jogrendet ezek nem fogják tovább fönntartani. Usetty Ferenc felszólal és kijelenti, hogy Erekyvel nyolc hónapig volt együtt zárótűzben a rajvonalban. Felszólítja Sándor Pált hiszi-e vagy nem? Sándor Pál ezek után visszavonja Erekyre elmondott megjegyzéseit és a hazudik kifejezése miatt bocsánatot kér. Az elnök szünetet rendel el. Szünet után Rakovszky István elnök a gyorsírási feljegyzésekből megállapítja, hogy Ereky olyan kifejezéssel élt, hogy ne provokálják a zsidók tovább a ma­gyarországot, mert le fogják gyilkolni őket, figyelmezteti, hogy mielőtt ezért a kifejezésért rendre utasítaná joga van szavait kimagyarázni. Ereky elismeri, hogy a kifejezést használta, azonban nem olyan értelem­ben, hogy azzal bárkit is tettre hivott volna föl. Az atrocitásokat a legmé­lyebben elitéli. Az elnök konstatálja, hogy numerus clausus vitájára több szónok nem irat­kozott föl, ezért a vitát berekeszti. Haller István kultuszminiszter vála­szol a vita folyamán elhangzottakra és k­ijelenti, hogy az ország közönséget szükségesnek tartja a törvényjavaslatot. Már most felszólítja a közvéleményt, hogy a nemsokára megírTe Tito "gj'ÍS"jtte-1­kor adakozzon a megalapítandó keresz­tény főiskolai kollégium javára, mert Magyarországot csak a keresztény in­telligencia mentheti meg és teheti nagyá. A javaslatott Haller beszéde után a nemzetgyűlés általánosságban elfogadja. A nemzetgyűlés ezután Pröhle Vil­mos, Bernolák Nándor, Bródy Ernő és Pethó Sándor felszólalása után a nu­merus clausust részleteiben is elfogadta. abbceaebaaaabbbbbhasaataaaqub — igy asszony holtteste a kútban. Két Ugodról jelenti tudósítónk: A múlt végén rendkívül titokzatos eset történt Ugodon, amelyre a megindult hivatalos vizsgálat sem tudott eddig még világosságot deríteni. Az eset előzményei a következők: özvegy Patonai Józsefné heves szó­váltásba keveredett a házbeliekkel. A perpatvarnak szomorú következménye lett: még aznap este folyamán Patonai Józsefné nyomtalanul eltűnt a házból. A házbeliek keresték mindenfelé, tűvé tettek érte mindent, fáradozásuk nem járt eredménnyel, az asszony nem került elő. Az eset után két napra­lután vá­ratlan fölfedezést tettek­­ az asszony holttestül:­az udvarban lévő kútban megtalálták. Ennek hírére Pápáról azonnal ki­szállt a helyszínére a pápai körorvos, dr. Hirt Miklós és Bélák Lajos főszolga­bíró, hogy megejtsék a vizsgálatot, hogy váljon az asszony gyilkosság, vagy szerencsétlenség áldozata, vagy pedig a perpatvar utáni elkeseredésében ön­gyilkosságot követett el. A kiszállt bi­zottság nagy apparátussal fáradozott, hogy erre a titokzatos körülményre világosságot derítsen, azonban hiába, teljes bizonyossággal nem tudta meg­állapítani, hogy milyen körülmé­nyek között kerülhetett az asszony a kútba. A titokzatos ügyben, amely érthető izgalmat keltett Ugodon, a vizsgálat nagy apparátussal folyik tovább. anG^aasiaBBBaaaaaoaaBaaaaaaaaaaaaaaaa IMnyjauoslaí a Hisbirfoíioli­ ról, az Indemnitusról ás a szeszadóról. Budapest, szept. 21. A nemzet­gyűlés mai ülésén a miniszterek három új törvényjavaslatot terjesztettek be. Nagyatádi Szabó István halasztást nem tűrő sürgős esetekben házhelyek ki­gyában terjesztett be törvényjavaslatot. A javaslat kimondja, hogy a földreform elveinek figyelembe vételével halasztást nem tűrő sürgős esetekben a földmi­velésügyi miniszter intézkedhetik ház­helyek kijelölése és erre a célra meg­felelő terület igénybe vétele, valamint kisbirtokok alakítása iránt. Korányi Frigyes pénzügyminiszter az indemni­tásról szóló törvényjavaslatot nyújtotta be, ugyancsak ő terjesztette be a szesz megadóztatásáról szóló törvény némely rendelkezéseinek megváltoztatásáról és kiegészítéséről szóló törvényjavasla­tot is.

Next