Pápa és Vidéke, 1920 (15. évfolyam, 1-113. szám)

1920-09-26 / 99. szám

A nemzetgyűlés ülése, Budapest, szept. 25. A nemzet­gyűlés mai ülését fél 1I*. órakor nyi­totta meg Rakovszky István elnök. A nemzetgyűlés harmadszori is elfogadta a házhelyekről olvasásban és kis­ haszonbérletekről szóló törvényjavas­latot. Ezután az államkincstár meg­károsítását célzó büntettek és vétségek, valamint a vagyonátruházási illetékről szóló­­ törvényjavaslatot tárgyalta a nem­zetgyűlés és mindkettőt elfogadta álta­lánosságban és részleteiben is. A nemzetgyűlés kérvényi bizottságá­hoz beérkezett kérvényekről Mátéffy Viktor terjesztett elő jelentést, ezután áttértek az interpellációkra. Karaffiáth a közalkalmazottak be­szerző csoportjainak feloszlatásáról, Budaváry László a vagonlakók elhe­lyezéséről terjesztett elő interpellációt. Az ülés negyed 4 órakor ért véget. A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt lesz. A gyű­lést it betiltották­ a csehek. Bécs, szept. 25. A Reichspost tudó­sítást közöl a Felvidék magyar, német és tót keresztényszocialistáinak szep­tember tizennyolcadikára Pozsonyba összehívott gyűléséről. A gyűlés nyilt tiltakozás akart lenni az egyre erősbödő cseh elnyomás ellen­ .A gyűlést azon­ban szeptember tizenhatodikán, a gyű­lés előnapján este betiltották. Az ok erre az­ v­olt, hogy a csehek féltek a magyarok, németek és tótok, sőt a tót katonaság izgatott hangulatától. taps­ tábornok b­epert egy vfiros hadosztályt Konstantinápoly, szept. 25. Konstantinápolyból jelentik, hogy Wran­gel tábornok sikeres előnyomulásában Poltava vasúti csomópontig szorította vissza az oroszokat és 2100 foglyot, hét ágyút és negyven gépfegyvert zsákmányolt. Alexandria előtt Wrangel csapatai szétverték a nyolcvanhatodik vörös hadosztályt. PÁPA ÉS VIDÉKE a jugoszláv kormánynak, hogy lehetővé tette a nép akaratának(?) szabad meg­nyilvánulását. A közgyűlés táviratilag üdvözölte gróf Károlyi Mihályt, mint a magyar népköztársaság atyját. Rövid külföldi hirek, London, szept. 25. A lengyel kor­mány értesítette a népszövetséget, hogy kénytelen lesz Litvániát megszállni. London, szept. 25. Párisból jelen­tik, hogy Dechanell volt elnök állapota válságosra fordult. A cseh szociáldemokrata párt bomlása- Prága, szept. 25. A „Prager Tagblatt” jelentése szerint a cseh szociáldemokrata párt balszárnyában válság tört ki. A balszárny egy része túlságosan szigorúaknak találta a III. Internacionáléhoz való csatlakozás fel­tételeit és azért kilépett a pártcsoport­ból, úgyhogy a balszárnyon most csak a legradikálisabb tagok fognak vissza­maradni. Megnyílt a brüsszeli pénzügyi konferencia. Amerika tanai marad a konferenciától. Brüsszel, szep. 25. A brüsszeli nemzetközi pénzügyi konferencia tegnap délután három órakor nyílt meg. Áder elnök megnyitójában hangsúlyozta, hogy csak a világ összes népeinek közös akciójával találhatjuk meg a kivezető utat a rettenetes pénzügyi kooszból. A központi hatalmak, nevezetesen Német­ország, Német-Ausztria, Magyarország, és Bulgária pénzügyi helyzetét szep­tember huszonnyolcadikán fogják elő­terjeszteni delegátusaik a pénzügyi kon­ferencián. Amerika teljesen távol tartja magát a pénzügyi konferenciától. Angol Kölcsün Ausztriának. Bécs, szept. 25. Ide érkezett hirek szerint az angol kormány hajlandó Ausztriának két millió font sterling nyersanyag kölcsönt adni. Az írek nyolc városi London, szept. 25. Dublinból ér­kező hírek szerint az elmúlt éjjel Donbeg és Balaha helyiségeket, valamint a környékbeli szérűskertekben behordott termést az írek felgyújtották. Ilyen mó­don a lázadó írek már nyolc várost gyújtottak fel az elmúlt héten. Dublin­ban az elmúlt éjjel két fegyveres ember leütötte a főposta kapujában álló őr­szemet, dinamittal fölrobbantotta a postaépületet és mintegy háromezer font sterling zsákmánnyal elmenekült. Előfizetési felhívás. Október elsejével új előfizetést nyitunk lapunkra. Az előfizetési árak: egy hóra 25 korona, negyedévre 70 korona. Csak a vasárnapi szám negyed­évre 20 korona. Felkérjük elő­fizetőinket az előfizetés megújítá­sára, valamint hátralékos elő­fizetőinket az előfizetési hátralék mielőbbi beküldésére, mivel a ma­gas előállítási költségek miatt azoknak, akik hosszabb ideig­­ hátralékban maradnak, kénytelen lesz kiadóhivatalunk a lap kül­dését beszüntetni. i 1920 szeptember 26. HIREK. A devecseri vértanuk emlékének. Irta: Porkoláb István. 1919. őszén. ... Ott álltunk a devecseri temető­ben, keresztényi alázattal és mélyen megilletődve a hősök sírjánál és hal­lottunk gyönyörű, meleg, magyar sza­vakat, láttunk sok-sok virágot és kön­­nyes szemet. Hullott a fehér virágszirom, a rózsa, a babér; hullott könny a ma­gyar szemekből és az őszi eső égi harmatképpen lágyan permetezett a hősök sírjaira. Az égen nehéz, ködös felhők borongtak, a lelkekre is mintha gond, bánat, keserűség nehezedett volna. Igen, még gőzölgött a fojtó köd s köz­tünk kisértett a közelmultak fájdalmas emléke. Ámde a felhők egyszer csak megszakadtak, az éltető, melengető magyar nap lemosolygott a virággal el­borított sírokra, a gyászt ünneplő har­­­talmas gyülekezetre: az elhangzott tel­ Jtes szavak nyomán felszáradtak a kön­­nyek, megkönnyebbültek a lelkek s egy szives-lélekkel hangzott fel a legszebb imádság: „Hazádnak rendületlenül légy hive, óh magyar!" A halál nyomán uj élet fakad; a meg­halt hősök lelke­ megihlette az élőket: sírjaikon örök mécsek gyúltak s égnek, lobognak, szövétnekként világitva bele a derengő virradatba. . . . .És hull, egyre hull a virág a hősök sírjaira; babér, borostyán, szelid kerti virág, vad erdei virág, kis ibolya, — ki amilyent tud, szerény szed s visz a hősök sirhalmára. Forrásvíz öntözte, réti vadvirágot szedegettem s össze ott, a Somló alján, ahol születtél meghaltál, Batyk István. Elcsitult harcok emléke is él még, — hiszen a Piave beszédes — és rólad is beszél, vaskoronás hadnagy, harcos történetet. # ... A jenői határban, ott, ahol a futó homokot erdő szegélyezi, fenyő­koronás domb integet messziről, sáp­padt homokból örökzöld bokréta. A dombhoz szép, egyenes, rövidke ut vezet, a végén búsan suttogó fenyők közt sirhalom. Csönd, nyugalom. Csak a madár dalol s a fenyőlomb susog. Szép álma lehet a sírban alvónaki . . . Baják István, amidőn egyszer erre járt, azt mondta: „Ez az út rövid, de szép és a vége oly igen szomorú!.. A jövő néha előre veti az árnyékát. Avagy nem a saját élete sorsát látta meg, amidőn ezt mondta? De igen. Az ő rövid, de szép életének sorsát. Mert az élete valóban ilyen volt: jött valahonnét, feltűnt, alig élt s máris el­tűnt. Az iskolapadból a harcmezőre ke­rült, alig volt ifjú és férfi lett, hős katona előbb, hallhatatlan martir azután. * . . . Haliga ! A Piave beszél . . . A 20-as honvédek üldözik az olaszt. A harc vad, irtóztató. Fegyverropogás, ágyúbömbölés, halálordítás őrült kon­certjében rohannak előre. Égő hid, bor­zalmas zárótűz állja utjukat: embernek — azt hinnők — lehetetlen tovább menni. És mégis, emberek, honvédek rohannak a hidon ! Egy . . . kettő . . . három . . . alig több. • Legelőt járt Barát István­, hadnagy,. Vaskoronát kapott. * A Piave tovább beszél . . . Roham. Rémes c­áosz: dübörög a föld, az ég, por, füst, vér, szag ... Rohamoznak­­ a honvédek, elől a vas­koronás hadnagy. De megbotlik s vis­­szanéz: egy öreg népfelkelő fekszik a lábainál, véres hab ömlik a száján s elhaló hangon vizet kér. Baják hadnagy a kulacsa után nyul s itatná a sebesült bajtársat, de a véres száj nem mozdul TRRCR. ss 5 se •u M Ou A pápai „fehér barátok" templomkriptája. 9 • — írta : Jankó László. — (Folytatás.) Az altemplomokban, vagy pince­építményszerű kriptákba való ilyen sza­bad elhelyezésű temetkezés nyilván Galicia felől, az ottani szerzetesi tem­plomok szokása nyomán, a pálosok utján származhatott hozzánk. Magyar­ország kevés helyén található. Vala­mikor talán átható kriptaszag töltötte be a helyiséget, ma azonban már semmi nem érezhető, tiszta, száraz levegő tölti be a csendes helyet. A koporsók egyik része le van szögezve, nagyobb részük­nek födele azonban fölemelhető. A koporsókban nyugvó holttestek össze­száradva, porladva, nem egyszer múnia­szerűleg konzerválódva vannak előttünk. Általában nyugodt látvány, az elmúlás örök nyugalmának képe tárul elénk. A kezek leginkább összekulcsolva az egy­házi személyek kezében feszület és olvasó, általában majd mindegyik nyu­govónak ujjai között rózsafüzér, ame­lyen előfordul, hogy a XVIII. sz. végén szokásos gyöngyházkirakásu feszület, vagy esetleg valamely finomabb művü egyházi emlékérem csüng, amely Mária és Krisztus képét ábrázolja. Nemes Zámbó Katalin (1774) nyakában zsi­nóron skapuláré helyezkedik, rajta a Szűz Anya képe a gyermek Jézussal, alatta a fölirás : Sancta Maria de Monte Carmeli. N. Paraicz Ferenc (1780) koporsójában imádságos könyv; általá­ban a hitben való megnyugvásnak jelei mindenütt, amelyekkel találkozunk. A szentély alatti középen, kettős, erős tölgyfakoporsóban piheni örök álmát Acsády Ádám, püspöki ornátusban. Körülötte részben leszögezett, egyszerű gyalult, festetlen koporsókban, a fejnél alkalmazott fölirással nyugosznak Szt. Pál Első Remete Rendjének tagjai. 23 pálos között ott találjuk Fierendroth Gergelyt, 1735—1738 tartományfőnököt, Raffavics László tart. főnök helyettest, ki Rupp Jakab és Házy Alajos szerint a nagyjenői (tüskevári) házban is élt, (talán 1775-ben jött Pápára;) tetemein még határozottan megállapítható a pá­losok fehér habitusa. Már bakacsinnal bevont, koporsószegekkel kivert föliratú koporsóban nyugszik Némethy Elek, pálosrendü kiérdemült prior, ki 1782— 1783-ban Nagyjenőn volt perjel. Téve­désre gondolunk, amikor a világiak fekete reverendájában, cingulussal lát­juk, de csak első pillanatra, mert tud­juk, hogy II. József 1786-ban a pálosok rendjét eltörülvén, a pálosok innen rendi ruhájukat letenni kényszerültek. A kriptában nyugvók között találjuk a kamaldoliak szigorú remete-szerzetéhez tartozott Miklós Apollinarist, ki rendjé­nek még 1782-ben történt eltörlése után ugyanazon esztendőben történt eltörlése után ugyanazon esztendőben, nyilván a Komárom megyei Márkról költözvén ide, Pápán a jobb létre szenderült. Miseruhában helyezték ko­porsóba. A világi személyeket látva az általá­ban jobb módra valló ruházat helyen­ként többé-kevésbbé épségben, másutt foszlányokban van előttünk. A férfiakon megállapítható a dolmány a zsinór­zással s a fémgombokkal. A lábakon legtöbb esetben csizma, egyik névnél­küli koporsóban térdenfölül érő magas szárral, katonát sejttető ruházat marad­ványokkal. 3—4 esetben 35 cm. átmé­rőjű nagy karimájú feke­le kalap talán a fegyveres polgárság uniformisából a koporsóban, a kalap karimája három sarokszögletre fölvasalt. A nőkön a XVIII. sz. azon szakaszának kecses viselete. Finom fehér ingujjas, mely a nyak alatt kikerekítve zsinórban ránco­lódik, ujjai pedig a könyök alatt foko­zatosan bővülvén, a csuklónál diszes csipkeszegélyzetben végződnek. Az ing­ujjas fölött finom selyem pruszlik, mely elől fűzős s ízléses szinekkel disting­váltan himezett. Bokán felül érő brokát selyem alj, fölötte finom munkáju csipke­kötény, fehér harisnya s a legtöbbször félcipő a lábfejen hímzéssel, fönn ízléses­­ csokorrátéttel, finom hajlású fasarokkal. Hajadonnak fején párta, fején korához alkalmazkodva asszonynak bársony fejkötő, vagy csipkés, szalagcsokros fejdísz. Általában a magyar világ komoly finomsága még a romokban is mutat­kozik a kriptahelyiség csendes birodal­mában. A koporsók általában vagy simára gyalult festett vagy bakancsinnal bevont födeli, rosettafejü koporsószegekkel díszesen kivert, a kereszt alakkal moti­vált koporsók, végökben majd mindig az I. H. S. és Mária nevének mono­­grammja. A festett koporsók vagy egy­szerű feketék név nélkül, vagy fehéren festett fölirással vannak ellátva. Elő­fordul a piros szegélyzetü, fehérbetüs fölirás is. Bertalanics József kisgimná­zistának fekete koporsóján a fejvégben éles krétával van 1747-ből a fölirás, mely ma is világosan olvasható. N. Paraicz Ferenc, 16 éves ifjúnak (1780) fején még megvan a diszes koszorú. A festett koporsóknál néha a födélen, vagy a koporsó oldalain, a szélein és a végekben festett hajfonatdisz, vagy magyaros motivumok tulipánnal vagy rózsával. A kriptának sötétjébe lejtős menetű három keskeny ablaknyiláson keresztül szűrődik be némi csekély világosság. Gondtalan és csintalan gyermekek az ablak­nyilásokon keresztül valamikor minduntalan köveket, kavicsokat görget­tek le, amelyek — mulatságukra — tompa döbörgéssel zuhogtak végig — a koporsókon. Már szekérre való tör­melék gyülemlett föl ilyen módon, amikor azután épen ezért az ablak­nyílások vashálózatot nyertek. /

Next