Pápa és Vidéke, 1920 (15. évfolyam, 1-113. szám)

1920-05-28 / 21. szám

2. elvakultaknak ne lássunk, tekintsünk csak magunk körül szét. Körülöttünk a kis államokból lett mohó nagy álla­mok, ellenségeink kopói. Lesik minden lépésünket és a sokat szenvedett nem­zetet elözönléssel, iszaplávával fenye­getik. Egész Európában, de a világon mindenütt bomlás és erjedés. Ettől a bomlástól, erjedéstől meg kell menteni a meglevő kis magyarságot. A rendbe­jövésnek útja a béke. Gazdasági hely­zetünk kilátástalan, rászorulunk még ellenségeinkre is. Bármilyen fordulat következzék is, nekünk először kell készen lennünk. Annak a kis földnek kell nekiesnünk, amely még megmaradt, hogy megélhessünk. Ellenségeink hadd agyarkodjanak, mi dolgozni, haladni akarunk, mert ez a boldogulás szá­munkra. A feszültséget akarja a kor­mány megtágítani a lelkekben, mert nem tudjuk, hogy milyen következmé­nyei lennének az alá nem írásnak. A vonakodással, az elhamarkodottsággal csak elrontanánk azt a rokonszenvet, amely az egész világon egyre fokozódik irántunk. Még egy gondolat van, mely ben­nünket megnyugtathat. Ez volt ellen­ségeink épen olyan cinikus, mint ami­lyen lelkiismeretlen viselkedése velünk szemben. Ha ők voltak elég lelki­ismeretlenek lehetetlenségeket kivánni tőlünk, mi ne csináljunk belőle lelki­ismeretbeli ügyet, hiszen mindketten tudjuk, hogy lehetetlen a feltételeket megvalósítani. A szomorú múlt csak okulás és példa legyen ezután. Helyzetünk minden szomorúsága mellett sem kilátástalan. Magyarország Középeurópa politikai rendszerének értékes eleme, melynek belső megszilárdulása Európának egye­temes érdeke. Az a szerep, melyet a múltban betöltött jobb jövőre teszi ér­demessé. Bízunk Istenünkben, ki mindig erős várunk volt, a magyar vitézségben, mely most van föllángolóban, az ősi földben, mely bennünket soha cserben nem hagyott. Nem bucsuzunk Erdélytől, melynek története multunknak egyik legszebb része, kincsei a legszebb gyöngyei koronánknak, nem borulunk sirva a Felföld szikláihoz és nem­­ hullatjuk könnyeinket a Felföld folyóiba, a ha­tótok a mieink és mi az övéik vagyunk. Nyugatmagyarország, Bácska, Bánát mind a mienk még most is és tőle elbúcsúzni kegyetlenség volna. Ne is sirassatok bennünket testvérek, leszünk mi még boldogok. Dereng már nekünk is. A külföld Mefisztói érzik is az igazságtalanságot, de csak lassan akar­ják reparálni. Leszünk mi még kedvesek a külföld előtt. Leszünk mi még kapós szövet­ségesek és majd keresni fogják a mi barátságunkat azok, akik most elle­nünkre járnak, csak akkor már késő ne legyen. A Kath. Legényegylet 25 éves jubileuma. F. hó 23-án tartotta a Kath. Legényegylet fennállásának 25 éves jubileumát. Az egylet vezetősége mindent megtett, hogy ez negyedszázados örömünnep minél fényesebb, a minél impozánsabb legyen. Az ünnepségek legelső programmpontja a hálaadás volt: a lelki jubileum. D. e. fél 10 órakor a jubiláló egyleti zászló és a testvér-egyletek zászlóinak megkoszorúzása, felszalagozása után a m. kir. áll. Tanítóképző fúvós zenekarának kísé­rete mellett, legelői lovasbandériummal vonult fel az egylet zászlója alatt a plébánia fő­templomba ünnepélyes „Te Deum"-ra. felvonulásban részt vettek a jubileumra meg­­­jelent testvér-egyletek is zászlóikkal. Itt voltak a budapesti központi Kath. Legényegylet, a győri és a celldömölki Kath Legényegylet. Szentmise alatt, melyet Miklós József, az egylet egyh. elnöke celebrált segédlettel, az egyleti tagok közösen járultak a szentáldozás­hoz. Megható szép jelenet volt! D. u. 3 órakor szintén zenekarral díszfelvonulás volt a Griff-szálló nagytermébe a jubiláris köz­gyűlésre. Műsoron szavalatok és énekszámok voltak, amely utóbbiak Marton Győző, a dalárda karmesterének ügybuzgóságát dicsé­rik. Az ünnepi beszédet Miklós József egyh. elnök mondotta. A letűnt 25 év munkájának méltatása után az újabb negyedszázad alkotó munkájának programm-pontjait ismertette. Dolgozni akar ez az egylet a gyakorlati vallásos élet, a hazafias magyar faji érzés, a szociális nevelés megszilárdítása érdeké­ben. Elsőrangú feladatának fogja tekinteni az önművelést, a kulturális, társadalmi téren való működést, igazi munkás jellemek, iparos jellemek nevelését. Rajta lesz továbbá, hogy ez az egylet, amiként a múltban, úgy a jö­vőben is, a munkában kifáradt iparos-ifjú­ságnak naponkint bizalmas, meleg otthont, szórakozást és ezáltal felüdülést nyújtson. Elnök szavai után Pintér József, a budapesti Központi Legényegylet egyh. másodelnöke üdvözölte a jubiláló egyletet. Majd Szalay Lajos párttitkár a ker. szocialista párt és a szakszervezetek üdvözletét tolmácsolta, kérve az egyletet, hogy segítsen nekik abban nagy munkában, amelyet a keresztény Magyar­­­ország kiépítéséért folytatnak. Marton Győző, egyleti titkár az egylet 25 éves történetét ismertette szemléltető előadással. Megható jelenet volt, midőn Meisel apát, volt elnök emlékének pár percnyi szünettel és felállással tisztelgett a díszközgyűlés. Id. Bornemisza József vil. elnök záróbeszéde után a gyűlés véget ért. Kivonuláskor felhangzott a „Hazád­nak rendületlenül" . .. Este 7 órakor a városi színházban az egylet műkedvelő gárdája előadta az „Erdők Királya" c. népszínművet. A telt ház előtt lefolyt elő­adás úgy a rendezőknek, mint a szereplőknek nagy dicséretére válik. Mészáros Mariska mint Bükkös Marcsa és partnere, Bornemisza József, mint Somogyi Ferkó nagy szerepeikkel jól vitték a darabot, s helyenként minden tekintetben ki­fogástalan játékot nyújtottak. Frisch Teruska, mint cigányleány,Duschanek Annus mint csap­lárosné, Erdős Iluska és Mészáros Gizi paraszt menyecskéi és Tóth Rózsika özvegyasszonya jó alakítások voltak. A férfiak közül Szabó Lajos, Vaspék Károly, Simon István, Máté István, Koleszár Tóni játszottak igen ügyesen. A rendezés fáradságos munkáját Miklós József egyleti elnök végezte, míg a diszkrét zongorakiséretet Marton Győző látta el. 9 órakor a Griff nagytermében zártkörű tánc­mulatság kezdődött , a legnagyobb jókedv­ben és rendben másnap reggel 5 óráig tartott. A jubiláris ünnepségeken a vidéki testvér­egyleteken ,kivül részt vettek: dr. Tenzlinger József polgármester, aki a város üdvözletét tolmácsolta, Vörös József adminisztrátor a plébánia hivatal, Grátzer János a kath. hit­község, Kalmár Károly, a belvárosi kath. kör, dr. Tóth István, a m. kir. államrendőr­ség és Kaelovitz Adolf, a Pápai Takarék­pénztár képviseletében. A jubiláló derék egyesületet a magunk nevében is melegen üdvözöljük ! Pártoljük a keresztény sajtot! PÁPA ÉS VIDÉKE 1920 juriius 25. Ker. szoc. párté­let. Meghivó. A Keresztény Iparosok Orsz. Szövetségé­nek pápai csoportja f. hó 23-án, pénteke­n este fél 8 órakor a Kaszinó termében gyű­lést tart, melyre az összes iparosokat meg­hívja az elnökség. Felhívás: Földm­unkások! Testvérek ! F. hó 30-án, d. u. 3 órakor a Kaszinó nagytermében a szervezett ker. szoc. föld­munkások gyűlést tartanak, hogy az őket érdeklő fontos kérdéseket megbeszéljék. Fe­l­hívjuk szervezetünk minden egyes tagját, hogy ezen gyűlésen lehetőleg teljes számban jelenjenek meg. A vezetőség . Ker. Szoc. Szakszervezetek Vezérlő Bizottságának ülése. A legutóbb egybehívott, de közbejött aka­dályok miatt meg nem tartott vezérlő bizott­sági ülés f. hó 31-én, hétfőn este fél 8 óra­kor a Kaszinó termében lesz megtartva, melyre az összes szakszervezetek vezetőségét ez uton is meghívja a szakszervezetek titkársága. Iparosok kongresszusa. Az ipartestületek kiküldöttjei Budapesten kongresszusra jöttek össze, hogy az új ipar­törvény revízióját tárgyalják. Lapunk múlt heti számában foglalkoztunk mi is az új ipar­törvény tervezettel, mely annyira hézago­s, hogy nem biztosítja a kisiparosság legelemibb kívánalmait sem. Most, mint erről értesülünk, a budapesti iparos kongresszus is igazolja ezen állításunkat, mert az ipartestületek an­kétján elvetették a kereskedelmi miniszte­r törvényjavaslatát, amely sehogysem felel meg azon mértéknek, melyet az iparosság jogosan elvárhat a keresztény kormánytól. Gyűléseink. Vasutasok értekezlete. A D­unántúli Keresztényszocialista Vasutas Szövetség pápai szervezete f. hó 22-én, szombaton este 7 órakor a Kaszinó termében tartott gyűlésén foglalkozott a központ iratával, melyet az élelmezés ügyében áz­az összes vidéki csoportoknak megküldött. Horváth Kálmán alelnök megnyitó szavai után Németh Lajos titkár ismertette a központ átiratát, amely körül élénk vita fejlődött ki. Tóth Károly helyteleníti a központ eljárását, mert szerinte egy ilyen fontos ügynél nem volna szabad a vidéki csoportokat befejezett tények elé állítani.­­ Grézsó Gyula a va­sutasok tej­ellátását tette szóvá és azon né­zetének adott kifejezést, hogy a környékbeli bérlők és tejtermelőkhöz átiratban kell for­dulni, hogy nagyobb mennyiséget juttassa­nak Pápa város ellátására, különösen a kisfizetésű vasutas családok részére.­­ Ezután Szalay Lajos a napi sajtó fontos­ságáról mondott lelkes beszédet és felhívta a jelenvoltak figyelmét a Pápa és Vidékére, mely a közel­jövőben napilappá fog alakulni, ha a keresztény szocialista tábor és annak gazdasági szervezetei minden áldozatra kész támogatásukkal felkarolják a fontos ügyet A bejelentést vasutas szervezetünk kitörő le­l­kesedéssel vette tudomásul és kijelentették, hogy szűkös anyagi helyzetük ellenére is minden áldozatot meghoznak, hogy az eszme mielőbb megvalósuljon. A mindvégig tartal­mas gyűlés az alelnök záró szavaival nyert befejezést.

Next