Pápa és Vidéke, 1920 (15. évfolyam, 1-113. szám)

1920-08-07 / 58. szám

XV. évf. 53. szám. Vasárnap — Pápa, 1920 augusztus 1. Ára 80 fillér. Pályaudvaron 1 korona PAPA ÉS VIDÉKE Megjelenik minden nap, ünnepek hitfü­lései. Előfizetés: egy hóra 20 K. Surkan­t6k­­ és kiadóhivatal i Török Bálint u.1. » Telefon IT. Figyelő. Kommentár nélkül is beszél magáért, de azért nem tudjuk kommentár nélkül hagyni az alábbi makói jelentést: Rövid idővel ezelőtt két fiatal makói úri­leány fürödni ment a Marosba, a mély víz­ben elragadta őket az ár és mindketten a hullámokban lelték halálukat. Az egyik ál­dozat holttestét, Szél Ilonkáét a napokban Kiszombornál szerb katonák fogták ki a folyó­­ból. A minden emberi érzésből balkáni zsiványok azt üzenték a kivetkőzött esett szülőknek Makóra, hogy náluk kétségbe­van a leányuk holtteste, de csak 10.000 korona váltságdíj ellenében hajlandók A szerencsétlen szülők anyagi kiszolgáltatni. körülményei nem engedték meg, hogy a lelketlen marta­lócok zsarolásának eleget tegyenek, s így kénytelenek voltak beletörődni, hogy durva szerb kezek ássák el elvesztett leányuk holt­testét. — A világ fülébe szeretnénk sikoltani a balkáni gazembernek ezt a gyalázatos tettét. Szeretnénk az antant szemébe vágni: hát ezek a halottakon is uzsoráskodó betyárok meg­érdemelték azt, hogy nekik juttatták a magyar korona éléstárát, a kincses Bánátot ? Ha van bőr az arcán, akkor pirulhat az antant az ilyen „szövetséges”­ei miatt a művelt világ előtt. A Tisza bünpör egyre nagyobb hullámokat ver fel. A vádlottak vallomásából éles kép gyanánt rajzolódik elénk az októberi forra­dalom visszataszító képe. Fölháborító, amint látszik, hogy kik vitték romlásba és pusztu­lásba, a proletárdiktatúrába ezt a szegény országot. Egy hülye, idióta gróf, Károlyi Mihály, akit mint egy bábot, ide-oda rángat és táncoltat a Nemzeti Tanács és a szociál­demokrata párt. És mellette a könyökkel föl­felé törtetek, akiknek mindig a saját szemé­lyük és dicsősségük volt az első, akik nem bánták, ha ezt gazságok és véres gyilkos­ság árán érhették is csak el. Náluk igazán a cél szentesítette az eszközt, de a cél is aljas volt. Most láthatjuk, hogy kik döntötték ki az ezeréves Magyarország pilléreit. Láthatjuk a szociáldemokraták aknamunkáját, amit év­tizedeken át folytattak szívós kitartással és láthatjuk azt is, hogy a mai tűt fehér és túl­ságosan keresztény és intrangzigens csii­csahosok­ közül kik vittek ott is hangadó szerepet A keresztény társadalom látja őket s rá fog eszmélni arra, hogy kiket kell ki­vetnie magából. A keresztény Magyarország szekerének el kell hánynia minden kerék­kötő sort, akár szociáldemokratáknak, akár — Friedrichnek akár zsidónak hivják is azt. Mert a szekér csak azután mehet gyorsabban és — tisztán, makulátlanul. Fölfüggesztik a Magyarország elleni bojkottol — f a bojkott csúfos kudarca. — Bécs, aug. 6. Most már befejezett dolog­nak tekinthető, hogy a Magyarország ellen elrendelt bojkottot nyolcadikán, vasárnap felfüggesztik. Az amszterdami nemzetközi szakszervezeti irodától a bojkott bécsi végre­hajtó bizottságához a következő távirat érkezett: Noha Magyarországon a­ helyzet még nem teljesen kielégítő, a bojkottot általános helyzetre való tekintettel augusztus hó nyolcadikán felfüggesztjük. Ennélfogva szükségessé válik a bojkott felfüggesz­tésének részleteit és megokolását kiadni, amit a nemzetközi iroda manifesztumban fog eszközölni. Bécs, augusztus 6. Azt az ülést, amelyen a bojkott felfüggesztését formálisan is elha­tározzák, ma délelőtt tartják meg a szociál­demokrata szakszervezetek vezetőségének gyűlésével kapcsolatban. A Reichspost jelen­tése szerint evégből Fimmen, az amsterdami nemzetközi szakszervezeti iroda titkára már julius 31-én Bécsbe érkezett. Bécs, aug. 6. Az „Arbeiter Zeitung" Ve­zető helyen foglalkozik a bojkott felfüggesz­tésével és megállapítja, hogy a bojkott csúfos kudarccal végződött. A polgári lapok vezető helyen örömmel üdvözlik a bojkott felfüggesz­tését és egyetértőleg megállapítják, hogy a bojkott teljesen megbukott. A­ nemzetgyűlés Friedrich Istvánt kiadja a bíróságnak. — Tanúvallomások a Tisza-bünperben. Hogyan gyilkolták meg Tiszát? — Budapest, aug. 6. körében Friedrich István A szélső­jobboldal mentelmi ügyében az a gondolat merült fel, hogy a nemzet­gyűlés formális hajs­zának minősítve a Fried­rich elleni eljárást, Friedrich kiadatása ellen foglaljon állást, de szólíítsa fel Friedrichet, hogy szerepe tisztázására maga kérje kiada­tását. — A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága — mint azt a nemzetgyűlés elnöke egy újságíró előtt úgy határozott, kijelentette — ezzel szemben hogy Friedrich István men­telmi jogát felfüggeszti és kiadja a bíróságnak. A kiadatási eljárás története röviden a következő : A Tisza bünperben elhangzott vallomások és egyéb felmerült gyakúokok alapján az ügyészség indítványt tett Friedrich ellen a Tisza gyilkosságban való részvétel miatt, mint felbujtó ellen. A vizsgálóbíró a vádat magáévá tette, az iratokat áttette a főügyészséghez, am­ely a nemzetgyűléstől Friedrich kiadatását kérte. Ezzel kapcsolatban a Nemzeti Sajtótudósító Iroda a következőket közli: Értesülésünk szerint a Friedrich ügyben hamarosan olyan fordulat lesz, mely őt teljesen tisztázni fogja és világosságot fog deríteni arra, hogy az egész ügy támadás Friedrich személye ellen, akit a keresztény irányzat éléről ezzel a mód­szerrel akarnak eltávolítani. Budapest, augusztus 7. A Tisza-bűn­pörben ma megkezdték a tanuk kihallgatását. Elsőnek az özvegy gróf Tisza Istvánnét kel­lett volna kihallgatni. A tárgyalás vezető elnök bejelentette, hogy gróf Tisza Istvánnétól levél érkezett, amelyben orvosi bizonyítvánnyal tanúsítja, hogy még mindig betegen fekszik. A bíróság ugy határozott, hogy eltekint gróf Tisza Istvánné kihallgatásától. Ezután a bíróság a másik koronatanúnak, Almássy Denise grófnőnek, a gyilkosság szemtanújának kihallgatását kezdte meg. A grófnő elmondja, hogy a gyilkosság napján délelőtt már feltűnt nekik, hogy négy ember ődöng a Tisza villa körül, majd jelentést kaptak arról, hogy nyolc csendőr őrzi a házat. Nagybátyját ő figyelmeztette, hogy meneküljön el, mert ha itt marad, biztosan végeznek vele. Tisza azonban hajthatatlan maradt. Közben a soffőr jelentette, hogy a villát nem lehet észrevétlenül elhagyni, mert a Hermina-uisdn katonák vannak. Délután, amikor épen Sándor János volt r­ála látogatóban, beállított Tiszá­hoz a dolgozószobába több katonai, élükön Gaertnerrel. Gaertn­er azt mondta, hogy sze­retne négyszem­között beszélni valamit Ti­szával. Tisza ekkor kérte, hogy hagyják őt négyszemközt Gaertnerrel, akivel a Szalonba vonult be! Gaertner aziránt érdeklődött, hogy nem rejtegett­e magánál Tisza Hudlicska százados-hadbírót. Még pár percig beszél­getett Tiszával, azután Gaertner a katonák­kal együtt eltávozott. Késő délután egy civil ruhás em­­ber jött, aki kérte, hogy négyszem között akar beszélni a kegyelmes úrral. Elmondta, hogy neki jó összeköttetései vannak a központtal és tudja a jelszót, amire fontos számokat kapcsolnak. Megmondott két jelmezót, azután eltávozott. Tisza is megpróbálta, kapcsolást kért a köz­ponttól, azonban nem kapott. A benyomása az, hogy föltétlenül jó szándékú ember volt. Később a villa környékén lövést hallottak, azonnal leoltották a villanyt. A soffőr jelen­tette, hogy nyolc katonaruhás egyén van a villa előtt és figyelmeztette Tiszát, hogy nincs más mód, mint kiugrani az ablakon és menekülni. Tisza azonban kijelentette, hogy marad. Revolverét magához vette és kinyitotta az ajtót. A támadók lövésre emelt fegyverrel nyomultak be a lakásba.. Tisza kérdezte tő­lük, hogy mit akarnak, amire Dobó és Pogány lövésre kész fegyverrel azt kérdezték tőle, hogy mi van a kezében. „Az enyémben revolver, a tietekben fegyver" — válaszol­ta Tisza. Dobó és Pogány többször felszólították, hogy tegye le a revolvert. Tisza jó ideig ha­bozott, majd hátralépett és a tükör előtti asztalkára dobta le revolverét és felszólította őket, hogy távozzanak. Pogány és a többiek erre szidni és átkozni kezdték Tiszát, hogy ő okozta a háborút, őmiatta omlott annyi vér. Tisza azt felelte, hogy ő nem tehet róla. A támadók többször fölszó­litották őt és Tisza Istvánnét, hogy távozzanak. Mikor fél hetet ütött az óra, Dobó elkiáltotta magát: Most ütött az utolsó órda! Tisza erre nekik ugrott Ebben a pillanatban több, mintegy négy-

Next