Pápa és Vidéke, 1920 (15. évfolyam, 1-113. szám)
1920-09-18 / 92. szám
^t-az MTTizenötödik évfolyam 92. szám Előfizetési árak: Egész évre . . 280 K Fél évre . . . Hegyed évre . Egy hóra . . . Egyes szám ára 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség Kiadóhivatal 11 Ker. Nemzeti nyomda •••••• KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. SzoJmbaí tbimgwfaimmamamaaia Pápa, 1920 szeptember 18. 8 numerus clausus a nemzetgyűlésben. — Szűcs Dezső beszéde, Budapest, szept. 17. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitja meg Rakovszky István elnök. — Az értékforgalmi adóról javaslatot harmadszori szóló törvényolvasásban is elfogadják, ezután áttérnek az egyetemi beiratkozások rendjéről szóló javaslat vitájának folytatására. törvény-Dinich Vidor a javaslatot nem fogadja el, mert nem tartja elég radikálisnak. Egy megoldás van: zárják ki tíz évre az egyetemről a zsidókat, küldjék el őket kapálni. Szabó Gábor: A törvényjavaslat nem támadás a zsidóság ellen, hanem csak védelme a magyar intelligenciának. Elfogadja a javaslatot. Ugron Gábor Prohászka püspökkel polemizál, szerinte nem a liberalizmus volt az ország, veszte, ezt a világháború okozta. Ő Eötvös, Berzeviczy és Apponyi kultúrpolitikájának híve, nem pedig Halleré. Kétségtelen, hogy az egyetemen túl produkció volt és hogy a destruktiv elemeket távol kell tartani az egyetemektől, de ezzel az úgynevezett numerus claususszal nem lehet semmit elérni, sem a zsidókérdést megoldani. Majd a sajtó kérdésére tér át és a sajtószabadságot veszi védelmébe, amelyet a cenzorok úgyszólván negligálnak. Beszédét ezzel fejezi be: Dolgozni kell hagyni a dolgozni akarókat, tanulni kell hagyni. a_ . tanulni, akarókat. A javaslatot nem fogadja el. Gömbös Gyula: örömmel látja, hogy a zsidókérdés intézményes megoldása a törvényjavaslattal megtörtént az első lépés. Elmondja, hogy 1918-ban, amikor a először jöttek tömegesebben haza magyar hadifoglyok, akik elmondták, hogy a magyar tisztek beállottak a bolsevikiek közé. Csak később jöttek rá, hogy ezek az úgynevezett „magyar" tisztek túlnyomó részben zsidók voltak. A törvényjavaslatot, amely első lépés a magyar intézményes védelmére, örömmel fogadja el. A képviselőház lelkesen megéljenzi Gömböst. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter beterjeszti az 1920. évi népszámlálás elrendeléséről szóló törvényjavaslatot. Szűcs Dezső pápai képviselő örömmel üdvözli a javaslatot, amelynek alkotó lelkében ott lüktetett a hős Zrinyi Miklós és Bocskay lelke és mely az elavult, távolban feketélő fellegekre a megújhodás reménysugarát veti. A numerus classus azonban lépés lehet a magyar faj csak az első szupremáciájának intézményes biztosítására, ezt a lépést követni kell a többi bátor lépésnek. A javaslat helyesen a kultúránál kezdi a megújhodás előkészítését. Idézi gróf Széchenyi Istvánt, a legnagyobb magyart, aki szintén a magyar nemzet kulturfokának emelésétől várta az ország megújhodását. A nemzeti élet intenzitásának a kultúra a legjobb fokmérője. Elismeri,hogy a liberalizmus a maga idejében megtette a maga jó szolgálatait, ezeknek nyomában azonban elválaszthatatlanul ott jártak a liberalizmus csúnya kinövései, amelyek forradalomra vezettek. A zsidóság jól értett ahhoz, hogy a magyar népet gyanútlanul rávezesse arra az útra, amelyen az ő hatalmi érdekeit szolgálta. A törvényjavaslat a nemzeti szellem érdekeit szolgálja, de nem ad igazi kifejezést annak a hangulatnak, amely a keresztény tömegek lelkében él. A javaslatot elfogadja. A nemzetgyűlés lelkesen megéljenezte Szűcs Dezsőt. Ezután a nemzetgyűlés harminc képviselő tegnap benyújtott indítványára elhatározta, hogy a numerus clausus tárgyalásának idejére a üléseinek idejét egy órával nemzetgyűlés meghosszabbítja. Ezzel a nemzetgyűlés ülése véget ért. Lassan megy a gabonabeszolgáltatás a megyében. Csődöt mond a kivetési rendszer. A közélelmezési miniszter rekvirálással fenyeget. A vármegye napokban tartott őszi közgyűlésén élénk eszmecserét váltott ki a vármegye alispánjának a gabonabeszolgáltatás menetéről szóló jelentése. Az alispán jelentése szerint a közélelmezési miniszter — aki emiatt Veszprémben meg is jelent — nincs megelégedve a vármegyei gabonabeszolgáltatással és nem látja biztosítottnak azt a mennyiséget, amelyre számított. Ez — számítása szerint — búzából és rozsból 1500 vagyon a vármegye területéről. Kijelentette a miniszter, ha így mennek a dolgok, kénytelen lesz a rekvirálást foganatosítani. Az alispán halasztást kért tőle, hogy a rekvirálás mellőzésével beszerezhesse a kivetett kontingenst s már két járásban minden községet felkeresett, még hátra van a devecseri, zirci és pápai járás. Igen szeretné, ha el lehetne kerülni a rekvirálást, de ehhez mindkét részről a legnagyobb jóakaratra van szükség. A miniszter elkedvetlenedésének az is oka volt, mert igen sok helyen eltitkolták a bevetett termést, amire utóbb — egy községben pl. 42 esetben — rájöttek a cséplési napló ellenőrzése alkalmával. E helyeken aztán a kutató bizottságok a beszolgáltatandó holdankénti 7 métermázsát 12 méter mázsára emelték fel Holitscher Károly felszólalásában kifejezést adott azon aggodalmának, hogy az alispán akciója sikkerrel fog járni, mert múltbeli tapasztalatai alapján állítja, hogy az ellátatlanok gabonáját biztosítani csak ugy lehet, ha arra kellő időben, minden időpazarlást megelőzve, teszik meg a szükséges intézkedéseket. Veszprém vármegye területére nagyon őszi gabona van kivetve. 1300 Hazafias és becsületbeli kötelesség az ország élelmezését előmozdítani, mert ha a piszkos forradalmak után még annyi becsület sem volna a gazdákban, hogy gondoskodjanak az ország élelmezéséről és külföldről kellene gabonát vásárolni a kormánynak, akkor csődbe jutunk. Még nagyobb lenne pénzünk értékének a devalvációja, amit végeredményben a gazdák siratnának meg. Nem tartja nagyon soknak az 1300 vagyont, amihez újabban még 200 vagyont kívánnak, legfeljebb egyes helyeken lehet aránytalan az elosztás, de általában az egész vármegye termelőképességéhez mérten nem sok ez a mennyiség. Távol áll tőle bármely osztály, avagy foglalkozási ág elleni gyámusitás, amikor konstatálja, hogy a kivetett gabonamennyiség 75 százalékát az uradalmak szolgáltatják be, amelyek többre is köteleztettek s rendes könyvvezetésük is lehetetlenné tette a visszaéléseket. A kisebb parcellák tulajdonosainál is legtöbb helyen jóhiszeműleg történt az eltagadás, nem vették elég komolyan a dolgot s most egyes, szórványosan előfordult esetek miatt kutatásokat kezdtek, ami ha folytatódnék, jönnek az óriási pénzbírságok, elzárások stb., mert a törvény nem tudása nem szolgál mentségül s fél tőle, hogy a rekvirálásnál megint a becsületes nagy- és kisgazdák fogják a rövidebbet húzni s azok, akik hamisan jelentették be az adatokat, majd a markukba nevetnek. Ezért mindent oda kell adni, amit lehet, hogy egy újabb nagy felfordulást elkerülhessünk, amit az éhező gyomor okozhat. Megállapítja azonban, hogy abban, hogy ma ilyen nehézségek állanak föl, a kormányférfiak a hibásak. Elbolondították a gazdaközönséget, fellegvárakat építettek szemei elé, hogy majd 2— 3000 korona lesz egy mázsa gabona ára, valósággal beleheccelték ebbe s abba a gazdákat, hogy az adógabonán kivül nem kell többet beszolgáltatnia, s ezzel az iparcikkek árának emelkedését előre beharangozták. A hirdetett, magas búzaárakra föl óriási pénzen behoztak az országba iparcikkeket s ma ugyancsak eme nem létező búzaárakhoz viszonyítva hozzák forgalomba, amit sem a gazda, sem más fogyasztó — köztük a sok tisztviselő — nem bírhat el. Nem mondja, hogy a gabona árát emeljék föl, sőt — mivel magasabb szempontból bírálja a helyzetét — az 500 koronás gabonaárat is magasnak tartja. Igaz, hogy egyéb iparcikkek, pl. ruha, fehérneműs más- használati cikkekhez mérten a gabona ára alacsony. Az ő álláspontja azonban az, hogy az árleszállítást egyszer meg kell valahol kezdeni, mert ez így jóra nem vezethet. Csakhogy ezt a politikusok ferde irányú intézkedései — amint mondotta — megint lehetetlenné tették s ezért is fél az alispán akciójának sikertelenségétől. A kisgazdák legtöbbje nem olvassa a kormányrendeleteket közlő újságokat s még ma is abban a balhitben ringatja magát, hogy ha beadja az első termésrendeletben megjelölt adógabonáját, akkor a többi termésével szabadon rendelkezik. Hiszen nem is titokban, nyíltan, fényes nappal szállítják el a faluról a gabonát 1000—1210 K-jával, mert a gazdák nincsenek kellően felvilágosítva. Ez a politikai konstellációk következménye, annak a következménye, hogy a termés zár alá vételéről szóló rendeletet senki sem merte idejében kiadni, a pártok és miniszterek egymásra tolják az intézkedést és senkinek sem volt bátorsága kimondani, hogy a közellátást csak a termés zár aiá vételével lehet biztosítani. Ez volt az egyik hiba, amit elkövettek. A második hiba a fejkvóta folytonos leszorítása. Ha a közönség jól tudott volna lakni, nem lett volna reáutalva a láncosra s akkor a lánckereskedelem megszűnt volna. Ha rendesen lenne ellátva a vármegye lakossága, hathatós lépés volna a lánckereskedelem ellen. Ha nem lesz — mert jól el lesz látva —, aki a horribilis árakat megfizesse, megszűnik a lánckereskedő szerepe is. Ha a vármegye közönsége megkapja a megfelelő lisztkontingensét, akkor a kormánynak módjában lesz a gabonabeszolgáltatást sokkal inkább biztosítani. Pósa Endre szintén általános helyeslés között arra kérte az alispánt, hozza tudomására a kormánynak, hogy amíg a kisgazdákkal szemben teljes szigorusággal járnak el, Budapesten 20.000 galiciai van, akiket nekünk kell ellátnunk s ezenkívül 200 ezer munkanélküli, akik ugyan kaphatnának megfelelő munkát a vidéken, de inkább lopják a napot Budapesten, semhogy a romlott fővárost otthagyják és becsületes munkához lássanak. Országos népszámlálás lesz. Budapest, szept. 17. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter a nemzetgyűlés mai ülésén nyújtotta be törvényjavaslatát, amelyben az egész országra kiterjedő népszámlálás elrendelését kéri az 1920. évre. A népszámlálást a községekben a községi elöljáróságok,a városokban a népszámláló biztosok és népszámlálás ellenőrzők végzik, mint a legutolsó népszámlálásnál, 1910-ben. A népszámlálás költségeire 7 millió 100 ezer korona hitel megszavazását kéri a miniszter a nemzetgyűléstől. A népszámlálást idejét és módját a kereskedelmi miniszter rendeletileg fogja megállapítani. Az osztrát bortársaság Bécs. szept. 17. Az egyesült polgári demokrata pártok a nemzetgyűlési választásokra a közös lisztában elsőnek Klein Ferencet jelölték. Hir szerint Klein Ferencet fogják a köztársaság elnökének is jelölni. a pipi bér EB— az oroszait. — Bécs, szept. 17. Varsóból jelentik: A lengyel távirati ügynökség moszkvai jelentése szerint Csicserin orosz külügyi népbiztos maga állt az élére annak az orosz delegációnak, amely Rigába utazik az orosz-lengyel béketárgyalásokra Bécs, szept. 17. Varsóból jelentik: A volhyniai fronton aratott győzelem, mint az előre láthatta, megingatta az orosz frontot. Az oroszok, hogy az északról fenyegető átkaroló mozdulatot kikerüljék, az ezzel egyidejűleg nyugatról megindított offenziva elől kénytelenek Kelet-Galicia kiürítését megkezdeni. Foch tábornagy — tápsosági elnök jelölt. Páris, szept 17. Dechanel elnök azért határozta el lemondását, mert egy újabb súlyos idegroham érte a múlt pénteken a Ramboletti kastély parkjában; bele is esett egy tóba, de az szerencsére nem volt mély és így komolyabb következménye az esetnek nem lett. Az elnökjelöltek között újabban erősen emlegetik Foch tábornagyot. Az elnökválasztó kongresszus körülbelül három hét múlva ül össze. hídpolipi küoBtel. Budapest, szept. 17. A kormányzópárt tegnap esti értekezletén több képviselő szóvá tette a külpolitikai kérdéseket és oda konkludált, hogy a nemzetgyűlés külügyi bizottságának intenzíven foglalkoznia kell a külpolitikai helyzettel. Teleky Pál gróf miniszterelnök, aki a külügyminiszteri teendőket is ellátja ideiglenesen, kijelentette a képviselők felszólalására, hogy ez elől nem zárkózik el és intézkedni fog a nemzetgyűlés külügyi bizottságával sürgős összehívásáról. A külügyi bizottságot már a jövő héten, keddre vagy szerdára összehívják ülésre, amelyen Andrássy Gyula gróf nagyfontosságú közlést fog tenni" a külpolitikai" helyzetről. A lengyelek féli hadjáratra készülnek. Páris, szept. 17. Varsói jelentések szerint a lengyel minisztr tanács másfél milliárd márkás kölcsönt szavazott meg a lengyel hadsereg téli hadjártának költségeire,