Pápa és Vidéke, 1921 (16. évfolyam, 1-222. szám)
1921-04-24 / 92. szám
Tizenhatodik évfolyam 92. szám. Vasárnap Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre . . . 200 k Negyed évre . 100 K Egy hóra . . . 35 K Egyes szám ára 2 kor. Ára 2 korona^ Pápa, 1921 április 24. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség 44 Kiadóhivatal, Ker. Nemzeti Nyomda xx KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. KS XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. SS X Akik nem akarják meglátni az olcsósági hullámot. A kies tavakon s a tengereken hullám hullámot követ. Az .olcsósági hullámnál", ugy látszik, másképpen van. Az agrár olcsósági hullám a legelőzékenyebben bekövetkezett, de a merkantil „hullám" sehogyan sem akarja követni, ezek még mindig a hullámhegy tetején tanyáznak, a gazdának szükséges ruházati és egyéb iparcikkek pedig csak az újságriportokban sülyedtek le a hullámvölgybe. Hogy népszerű példákkal éljünk: a gazda nemrégiben még egy pár libáért kaphatott egy pár csizmát. Ma egy pár libáért már csak egy negyed csizmát kaphat. Avagy: egy ökör árából vehetett egy új szekeret, ma ebből csak egy fél szekérre telik. Ez idáig csak egyszerű igazságtalanság. De most nézzük ennek az iparra való hatását. Az a gazda, amelyik ma egy ökörért csak egy fél szekeret vehet, korántsem siet két ökröt eladni egy szekérért, hanem inkább nem vesz szekeret, hanem a pénzére ráül. Ha már most sok ezer gazda nem vesz sok ezer szekeret, abból két dolog következik. Először is: a gazdáknak megmarad sok mai rossz pénzük, ami nekik később sokkal többet ér, másodszor pedig: sok ezer szekérrel kevesebb kerül csak gyártásra, vagyis a szekéripar s vele a vas- és fakereskedelem, a kerékgyártó- és bognáripar könyen csökken és így — a jelentés munkásainak nem tud kenyeret adni, őket elbocsájtja. S ezzel ráadásul még nekiszögezik a gazda mellének az ipari munkabéremelést. Vagyis: amikor a paraszt olcsóbban adja a zsírt, a tojást, a tejet, a vajat, a húst, a takarmányt, a tűzifát stb., akkor erre válaszul a kereskedő és az ipari munkás a korábbi konjunktúrából nem engednek. Ma tehát a nagyipar és a gazda árai rohannak, a kereskedelem árai maradnak, az ipari és gazdasági munkabérek pedig emelkednek . Hogy pedig ezt még egy példával illusztráljuk: Debrecenben már 600 koronával vesztegetik a gabona mázsáját, vagyis egy félméter ros szövet és negyedpár cipő áráért, holott béke idején egy mázsa gabonáért két pár jó cipőt és négy méter nagyon finom szövetet lehetett kapni. Hogy pedig ez sehogysem igazság, azt mindenki sejtheti, hogy azonban végezetül az iparra és kereskedelemre milyen káros lesz, azt csak kevesen látják. Tessék jól megjegyezni: ha az ipar és a kereskedelem az agrártermelés csökkenő áraival nem fog lépést tartani, akkor az ipar és a kereskedelem meg fog bukni vagy legalábbis sokkal súlyosabb pénzügyi bajokba fog kerülni, mint a még annyira alacsony értékesítésre is leszállított gazdasági termelés. Ha a gazda tud deferálni az „olcsósági hullámnak", akkor az iparosnak, kereskedőnek, leginkább pedig az ipari munkabéreknek még hatványozottabb mértékben kell deferálnia, mert alapvető igazság: az élelemre !mindenki inkább reászorul, mint az iparcikkekre. Teljesen természetellenes tehát, hogy a gazda produktumainak olcsósági hullámát az ipar és kereskedelem nem követi, sőt azon végeredményképpen még nyerészkedni akar! Kétségtelen, hogy a magyarországi olcsósági hullámban ma a gazdák vannak a hullámvölgyben. De merjük megjósolni, hogy rövidesen a hullám legmélyére kerülnek a munkások munkabérei és a kereskedők. Sem a kereskedő, sem a munkás semmiképpen nem jogosult arra, hogy a reá nézve elkerülhetetlenül bekövetkező esés minden hátrányát — a mai gazdasági esés előnyeivel akarhassa csupán kivédeni. Nem pedig annál kevésbé, mert a háborús évek folytonos áremelkedését éppen a kereskedő- és munkásosztály az élelmicikkek, tehát a gazdasági termékek áremelkedésével okolta meg. Tessék most már ezt visszafordítani: ha esnek, minthogy valóban esnek az élelmi cikkek árai, igenis, alkalmazkodjanak ehhez a mészárosok, vendéglősök, kávésok, mindenféle egyéb kereskedők és iparosok és a munkabérek is. A gazdák mai eső-konjunktúrája lassanként emelkedő konjunktúrává válik a közönségnek a gazdákkal szemben való rokonszenve tekintetében. Igenis, minden rokonérzésünk és tiszteletünk a gazdáké, amikor az árakkal lemennek, de viszont minden keserűségünk szól azoknak, akik ezt a megindult folyamatot megnehezíteni akarják. Egészen bizonyos: az olcsósági hullám győzni fog, mert hiszen a messze tengerentúlról nagy energiával csap felénk s a mi hullámzó vetéseink gazdái is a segítségére vannak. De bizonyos az is: gazdáink közül csak nagyon kevés fog belepusztulni, de viszont annál többen fognak teljesen tönkremenni azok közül, akik nem akarják belátni, hogy a merkantil hullám nem csaphat szembe sohasem az agrárhullámmal, mert emez, amint tudta amazt fölemelni, épp ugy tudja a sziklás parthoz vágni, hogy csupa erőtlen habtarajjá válik... " (1.) Május 15-én szabad lesz a gabona forgalma. A kis- és nagygazdaközönséget közelről érintő hírt közöl velünk budapesti tudósítónk. Arról van szó, hogy a kormány a legközelebbi napokban letet fog kiadni, amelyben minden vendegabonafélére május hó 15-ikével megszünteti a szállítási igazolvány-kényszert és teljesen szabaddá teszi a szemes gabona vételét és eladását. Természetesen egyenlőre csak a belföldi forgalomban. A búza, rozs és kétszeres vásárlásával és eladásával eddig a közvetítő kereskedelem nem foglalkozhatott, a gabonaforgalom szabaddá tétele után azonban ezek a cikkek is belekapcsolódhatnak a kereskedelem szabad forgalmába." Addig, míg ez bekövetkezik, a kormánynak mintegy 800 nagyon kenyérgabonára van szüksége az ellátatlanok szükségletének fedezésére. Ennek a gabonamennyiségnek a bevásárlására a legitim kereskedelem bekapcsolásával már megbízást adott a kormány megbízottja, a Futura 12 nagyobb gabonacégének, hogy búzát 1300, rozsot 1100 koronás métermázsánkénti árban sürgősen vásároljanak be. A gazdaközönség körében nagy örömet és megelégedést fog kelteni a gabonaforgalom szabaddá tétele. De nagy szolgálatot tesz vele a kormány a közellátásnak is, mert kereskedőink élelmes, fürge hada egész biztosan hamarosan elő fogja csalni azokat a rejtett nagy készleteket, melyeket a rekvirálás és az alacsony térítési árak elől dugtak el a fifikus magyar gazdák. A gabonaforgalom szabaddá tételével ezek a készletek mind előkerülnek a padlásokról s a boglyák aljából és hozzáférhetőkké lesznek a közfogyasztás számára. Hüttnert idegesítik a keresztkérdések. „He gtszti foglaljoi". — Sok mindenrem emlékszik. Budapest, ápr. 23. A Tisza-per mai főtárgyalását fél 10 órakor nyitotta meg Gadó István dr. elnök és folytatta Hüttner vallomásainak ismertetését. Gadó először Hüttnernek azt a vallomását ismerteti, amelyet Hüttner bemondása alapján Miskolcon a hadosztálybíróság vizsgálóbírója vett fel. Gadó elnök ezután Hüttnernek első vallomásával hasonlította össze, amelyet az ügyészségen tett. Ennek az adatai szerint Kéri, Fényes, Friedrich, Dobó, Horváth-Sanovics és Pogány is tettek már vallomást. Hüttner: Ez nem az első vallomásom ! Elnök: Melyik volt hát az első vallomása ?. Hüttner: Az, amikor Miskolcon valami nyomozóosztály két tisztje hallgatott ki először. Az elnök ezután Hüttnernek azon vallomásait ismerteti, amelyeket Hüttnerrel a körletparancsnokság ügyésze vett fel. Ebben a vallomásában Fényesre tett valomást és határozott formában beszélt lánchídi szerepléséről. Az elnök ezután megállapította, hogy Hüttner körletparancsnokság ügyésze előtt egészen másképpen vallott, mint azelőtt, de másképpen is, mint most. Hüttner kijelenti, hogy ez csak azért van, mert akkor tagadásban volt. Az elnök ezután a katonai főtárgyaláson szerkesztett jegyzőkönyvek ismertetését rendeli el. Hüttner kijelenti, hogy a katonai főtárgyaláson tett vallomását fenntartja. Ezután Szilassy Pál főügyész intézett hozzá keresztkérdéseket. Ügyész: A Roheim villába Önnek kellett előre bemenni, nem tételezte-e fel ebből, hogy ott valami különös dolog készül? Hüttner: Nem tudtam. — Az ügyész ezután különféle keresztkérdéseket intézett hozzá a gyilkosságra vonatkozólag. Ezután Soóky dr. ügyész intéz hozzá kérdéseket: Mióta ismerte Lengyelt és honnan ismeri ? Hüttner: Igen régóta. Együtt jártunk iskolába és később egy ezredben szolgáltunk. Soóky dr.: Hogyan lehet hát akkor az, hogy a 100 ezer koronás vérdijat igérő levélről Lengyelnek nem tett említést akkor, amikor Schmidek Marcelnek az első találkozásuk alkalmával mindjárt beszélt erről. Hogyan lehet, hogy erről Lengyel nem tudott? Hüttner: Nem tudom! Soóky: A katonatanács, mint testület, foglalkozott Tisza meggyilkolására vonatkozó tervekkel ? Hüttner: Nem! Soóky dr. ezután különféle kérdéseket intézett hozzá, majd az elnök intézkedésére a vádlottak intézhettek hozzá kérdést. Elsőnek Fényes László intézett kérdéseket Hüttnerhez. zeti Kéri: Ön azt mondotta, hogy a Nem Tanács, amikor már forradalmi alapon állott, legitimista volt annyiban, hogy a trónra akart nyomást gyakorolni. Hüttner: Így is van. Fényes: Ön azt mondotta, hogy az első tanácskozás a gyilkosságról október 29-én történt. Hány órakor? Hüttner: Nem tudom, reggel vagy délelőtt volt. Fényes: Mégis, 10—11 óra felé lehetett ? Hüttner Nem tudom! Ezután Kéri intézett különféle kérdéseket Hüttnerhez, majd újra Fényes László intézett hozzá különféle kérdéseket, de alig jutott az első kérdésen túl, Hüttner izgatottan rászólt, hogy ne gesztikuláljon, mert ez őt izgatja. A főtárgyalást hétfőn folytatják. A vagyonváltság részletes tárgyalása. Budapest, ápr. 23. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök. Napirend előtt Szoldeczky Lajos szólalt fel, hogy a nemzetgyűlés a fővárosban időző lengyel vendégeket üdvözölje. Visszapillantást vetve a történelmi múltra, megállapítja, hogy a magyar nemzetet a lengyel nemzettel évszázados barátság forrasztotta össze és akkor volt a két állam a leghatalmasabb, amikor közös határaink voltak. A legutóbbi szomorú időkben a lengyel nemzet számtalanszor adta tanújelét szeretetének. A forradalmak után Lengyelország volt az első állam, amely felénk nyújtotta kezét. Illőnek tartja, hogy a magyar nemzetgyűlés üdvözölje a lengyeleket. Bottlik József alelnök kijelenti, hogy a házszabályok paragrafusai értelmében a nemzetgyűlés nem hozhat határozatot az elhangzott indítvány elfogadása vagy el nem fogadása fölött, mégis szükségesnek tartja, hogy mint nemzetgyűlés feje, visszhangot adjon a a lengyel nemzet barátságának. A lengyel nemzet volt az, amely a trianoni békeszerződés végrehajtása ellen tiltakozott s követelte, hogy közös határai legyenek velünk. Üdvözli a lengyel vendégeket s annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a két nemzet együtt fog haladni barátságban szabadságának és jólétének védelmében. Ezután Mikovényi Jenő, a pénzügyi bizottság előadója beterjesztette a pénzügyi bizottság jelentését a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslatról. A bizottság a javaslatot elfogadta s arra a sürgősség kimondását kéri. A Ház kimondotta a sürgősséget. — A mentelmi bizottság Somogyi István mentelmi ügyében való jelentésének beterjesztése után a nemzetgyűlés áttért az ingóvagyon váltságáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalására. Az első szakasz Rupert Rezső lé