Pápa és Vidéke, 1921 (16. évfolyam, 1-222. szám)

1921-02-23 / 43. szám

tizenhatodik évfolyam 52. szám. Előfizetési árak: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy hóra . . Egyes szám ára 2 kor. Ára 2 korona Pápa, 1921 február 23. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség aa Kiadóhivatal jj Ker. Nemzeti Nyomda KX KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX j XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX 400 K 200 K 100 K 35 K Miért késnek a szociális reformok? — Haller István nyilatkozata. — Az egész magyar munkásság, tekintet nélkül arra, hogy keresztényszocialista, vagy szociáldemokrata, türelmetlenül várja azokat a szociális reformokat, amelyek a kiutat megmutatják és végre­valahára biztosítják a megélhetést szá­mukra. Ezért lapunk budapesti által kérdést intéztünk Haller munkatársa Istvánhoz, a keresztényszocialista párt vezető fér­fiához, aki a szociális törvényalkotások­ról az alábbi nagyérdekű­ kijelentéseket tette : — Tudok arról, hogy a keresztény­szocialista munkásság bizonyos fokig csalódottnak érzi magát, mert nem látja azokat az alkotásokat, amelyek a keresztényszocializmus programmját és így a keresztény munkásságnak érdekét kifejezésre juttatnák.­­ Sok körülmény játszott abban közre, hogy komoly szociális törvény­alkotásokra eddig nem került a sor. A nemzetgyűlés munkásságát természet­szerűleg lefoglalta először magának a közjogi helyzetnek a tisztázása és an­nak az alapnak megvetése, amelyen az építkezést meg lehetett kezdeni. Azután természetszerűleg az állam pénzügyi helyzete kötötte le a nemzetgyűlés munkásságát és csak a legutolsó időben tudott hozzányúlni a különböző refor­mokhoz. Itt a sorrendet az diktálta, hogy mi van készen tárgyalásra. Ezért lett elsősorban a földreform megalkotva, amely egyrészt készen volt, mint javas­lat, másrészt bizonyos volt abban a kormány, hogy nagyobb vitát nem fog provokálni a javaslat. Szociális törvé­nyek, már tudniillik, amennyiben azok erősebben munkás vonatkozásúak, nem voltak és ma sincsenek készen. Sajnos, az illetékes minisztériumokban egyál­talában nem voltak emberek, akik törőd­tek volna ezzel, sőt olyanok sem, akik esetleg külső impulzusra képesek lettek volna megfelelő szociálpolitikai törvény­javaslatokat készíteni. És ez utóbbi ismételten megtörtént.­­ A legutóbbi időben készült ugyan néhány javaslat, amelyek azonban, ahogy én ismerem főket, egyáltalában meg sem közelítik azt a tartalmat, ame­lyet ma egy ilyen törvénytől a keresz­tény és nemzeti szellem tekintetében, valamint a helyesen felfogott szociális szempontból követelni kell.­­­ Ezelőtt néhány héttel éppen ezért szerveztem meg a pártban a szociál­politikai bizottságot, hogy a munkásság bevonásával mi magunk készítsük el azokat a javaslatokat, amelyeket a nemzetgyűlésen a munkásság javára törvényre kívánunk emelni. A bizottság működését egyelőre megzavarták a köz­bejött politikai események. Mihelyt azon­ban megtörtént a párt reorganizálása, fokozott erővel látunk munkához és hiszem, hogy a nemzetgyűlésnek rövi­desen módjában lesz a munkástörvé­nyekkel foglalkozni. — Nagy nehézség természetesen az állam súlyos anyagi helyzete, mert ép­pen a szociális reformok azok, amelyek ha komolyak, súlyos áldozatokat is követelnek. A magyar munkásságnak jogos igényeire a legteljesebb mérték­ben figyelemmel kívánok lenni és hi­szem is, hogy néhány hét alatt meg fogjuk győzni, hogy erélyesen dolgozunk sorsának biztosításán. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország föltámadásában. Amen." Szombat Andrássy belépett a Keresztény Egyesülésbe. — Giesswein a kormány programmjáról. — Budapest, febr. 22. A nemzet­gyűlés mai ülését háromnegyed 12 óra után nyitotta meg Rakovszky István elnök. Bejelenti, hogy a gazdasági bizottság megalakult és elnökévé Ra­kovszky Istvánt, jegyzőjévé Kolozsváry Istvánt választotta meg. — Orsfy Imre, a pénzügyi bizottság előadója beter­jeszti a pénzügyi és gazdasági bizottság együttes jelentését a magánszolgálatban álló alkalmazottak munkaadói által az alkalmazottak nyugdíjintézete részére juttatott adományok illetékmentessé­géről, a fegyver és vadászati adóról szóló törvény módosításáról és a­ gyujtó­szer adóról szóló pénzügyminiszteri javaslatokról. Ezután áttértek a napi­rendre , a kormányprogramm felett meg­indult vita folytatására. Elsőnek Giesswein Sándor szólalt föl. — Milotay tegnapi beszédében külömb­séget tett keresztény gondolat és ke­resztény kurzus között. Mi mindnyájan a keresztény gondolat hívei vagyunk, de nem helyeselhetjük azt a keresztény gondolatot, amelyet keresztény tettek nem követnek. A politika ezideig még nem produkált keresztény tetteket. Most jön végre a pénzügyminiszter olyan ja­vaslatokkal, amelyek tényleg tettek.­­,­ az ideje végre, hogy az alkotmányos életet teljes egészében visszaállítsuk. A destruktív és forradalmár jelzőkkel nem szabad olyan könnyen dobálódni, eset­leg ártatlanokat megbélyegezni. Követeli a közszabadságok, így első­sorban a sajtószabadság visszaállítását. Mi liberálisok vagyunk, de küzdünk az olyan liberalizmus ellen, amely a szo­ciális haladásnak a legnagyobb ellen­sége, de Eötvös József liberalizmusa ellen nem szabad küzdenünk. A zsidó­kérdést nem szabad faji kérdésnek be­állítani, mert ez gazdasági kérdés. A terror útja nem megoldás. Jelszava az, hogy minden munkás minden polgár legyen legyen polgár és munkás. Ezután Andrássy Gyula gróf szólalt föl. Ha szíve hajlamát követte volna, kijelentheti, visszavonult volna a poli­tikai élettől, mert kifárasztja a politikai életben most megnyilvánuló nagy egyéni törtetés. De az országnak külpolitikai és belpolitikai helyzete kötelességévé teszik neki, hogy visszavonulás helyett az aktivitás terére lépjen. Ami a bel­politikai helyzetet illeti, a sok elintézetlen kérdés összeomlásra vezethet, az ország pénzügyi egyensúlya még mindig hiány­zik. Ami a külpolitikai helyzetet illeti, egyetlen barátunk és szövetségesünk nincs, egyedül állunk a bennünket kör­nyező ellenséges államok akik még mindig nem tudják gyűrűjében, leküzdeni a gyűlöletet, amely ellenünk vezeti őket. Ez a nehéz kü­l- és belpolitikai hely­zet kötelességévé teszi mindenkinek, hogy munkába álljon s hogy félre téve egyéni érdekeit, önzetlenül dolgozzon szegény hazánk megmentéséért. Ennek belátása bízta őt arra, hogy újból az aktivitás terére lépjen és kivegye a ré­szét a honm­entő­ és honépítő munkából. Ezért elhatározta, hogy csatlakozik ahhoz a politikai irányzathoz, amelyet úgyszól­ván az egész ország helyesel és magáé­nak vall, csatlakozik a keresztény és nemzeti gondolaton belül ahhoz a poli­tikához, amelyhez a Legközelebb áll. A nemzetiségi politikáról szólva ki­jelenti, hogy nem akarjuk a múltak nemzetiségi politikáját követni és til­takoznunk kell az ellen a hamis be­állítás ellen, hogy mi olyan egységes nemzeti államot akarunk, amilyent ki­építeni nem tudunk. A múltból tanulni kell és a nem magyar ajkú állampolgá­raink jogait meg kell védenünk. A keresztény társadalomnak önéletre kell ébredni, szervezve magához kell ragadni a vezetést nemcsak az állam­ban, hanem a közgazdaság terén is. A faji és felekezeti kérdést türelemmel kell kezelni és kerülni kell minden olyan akciót, amely nem válik becsületére annak az útnak, amelyen haladunk és annak a célnak, amit magunk elé ki­tűztünk. Szükség van céltudatos, kitartó munkásságra, érezze mindenki azt, hogy az ország iránt kötelességei vannak. Ha a mai irányzat lejáratja megint uralomra jut az a féktelen magát, terror és forradalmi szellem, amit megutáltunk. Sikert azonban csak úgy érhetünk el, ha összetartunk és tervszerű céltuda­tossággal dolgozunk. — Majd pénzügyi helyzetünk kritikájára tért át. A pénz­ügyminiszter eddigi munkásságával ha egyebet nem is ért el, de azt elérte, hogy megindult a munka és takarékos­ság. Az adózás terén a progresszivitás elvét érvényre kell juttatni. Örömmel üdvözli, hogy a szociál­demokraták passzivitásukból A sajtószabadságot vissza kell kiléptek, állítani, de természetesen nem a cenzúra azon­nali megszüntetésével, hanem fokoza­tosan ; a sajtótörvényt módosítani kell. A gabona szabad forgalmának kérdé­sében is ugyanezt az álláspontot fog­lalja el: a szabadforgalomra csak fo­kozatosan lehet áttérni.­­ A kormány most egységesebb, mint volt és ha hű marad jelszavaihoz és ezek politikai megvalósításához, lelkesen támogatja. — A nemzetgyűlés Andrássyt beszéde végén hosszasan tapsolta és éljenezte. Szünet után Szijj Bálint szólalt föl. Felhívta a kormány figyelmét, hogy a jövő évben tegye szabaddá a gabona forgalmát. Ezzel az ülés véget ért. Ausztria vasutai elzálogosítására készül. Bécs, febr. 22. A Neues Wiener Journal jelenti, hogy dr. Schuber, az osztrák kormány delegáltja az Ausztria megsegítésére alakult bizottságban a jövő héten Párisba utazik. A pénzügyi tárgyalásokon kijelenti, párisi hogy az osztrák kormány kész a kölcsön fedezésére az osztrák vasutakat, az erdőket és vizierőket, valamint kész bizonyos időre az alkohol és dohány monopóliumot is elzálogosítani. Békés uton kell elintézni Nyugatmagyarország ügyét. P­á­r­i­s, febr. 22. A Times közli bécsi keltezéssel Meran gróf cikkét, amelyben azt fejtegeti, hogy a nyugatmagyaror­szági kérdést békés úton intézzék el. A cikkíró szerint sajnálatos lenne, ha Ausztria ezt a kérdést pártpolitikai szempontokból fogná föl. Nyugat­magyarország erőszakos birtokbavé­tele abszurdum és csak arra vezetne, hogy Ausztria teljes elszigeteltségbe kerülne. A mérsékelt liberálisok Budapest, febr. 22. A liberális politikusok tekintélyes része idegen­kedik attól az összetételtől, amelyből a Polgárok és Munkások szövetsége ös­­szeverődött. Azt hangoztatják, hogy komoly alakulásban nem vehetnének részt olyanok, akiknek a forradalomban csak egy kis részük is volt. Ezért el­határozták, hogy ez ellen a liberális blokk ellen megalkotják a mérsékelt liberálisok csoportját, amely konstruktív és nem destruktív irányú lesz. A mér­sékelt liberálisok arra számítanak, hogy ez az alakulás még március elejére megtörténik. Erre az időre visszaér­kezik Budapestre Vázsonyi Vilmos is, akinek az új alakulásban jelentős sze­repet szántak. Budapest, febr. 22. Andrássy Gyula gróf ma este jelent meg először a Ke­resztény Nemzeti Egyesülés Pártjában. Ez alkalommal több képviselő és szá­mos kültag élén Vass József miniszter, Haller, Huszár, Szmrecsányi, Ernszt Sándor fogadták. — Haller üdvözölte Andrássyt és annak a reményének adott kifejezést, hogy Andrássy a maga po­litikai súlyával és erejével azt a zászlót amelyre fölesküdött, diadalra fogja se­gíteni. Andrássy válaszában kijelentette, hogy a párt zászlója alá senki sem hívta, belső meggyőződésből jött, mert úgy látja, hogy olyan kort élünk, amelyben az egyéni érdekeket mindenkinek félre kell tenni és teljes energiával kell szolgálnia a magyar nemzet javát. Amikor a pártba jött, nem embereket jött látni, hanem eszményt, a párt tag­jai ezen eszményért küzdjenek. A párt előlegezett ragaszkodására méltónak akar bizonyulni.­­ A párt egyébként csütörtökön este 6 órakor értekezletet tart, amelyen megválasztják az új párt­vezetőséget, amely Haller nyilatkozata szerint 5—7 tagból fog állani. A belügyi tárca sorsa. Budapest, febr. 22. A nemzet­gyűlés folyosóján csak ma délben ter­jedt­­ el az a hír, hogy a kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére a belügy­miniszterséget csak ideiglenesen töltötte be Tomcsányi Vilmos igazságügymi­niszterrel. A kisgazdapárt több tagja megbeszélésre jött egybe a kinevezés hírére. Az a felfogás alakult ki, hogy ez a megoldás se nem kielégítő, se végleges nem lehet. Tekintettel a föld­reform közeli megoldására, a legeré­lyesebb emberrel kell betölteni a bel­ügyminiszteri tárcát, aki a vidéki köz­igazgatási hatóságokat ebben a kérdésben a legerélyesebben kezeli, ezért ennek az ő soraikból kell kikerülni. A kis­gazdapárt vagy­ Gaál Gasztont, vagy Iglódi Szabót kívánja a belügyminiszteri székbe. Bethlen István gróf kinevezé­sének híre is erősen tartja magát. — Itt említjük meg azt a verziót, amely sze­rint Tomcsányi megbízatása végleges lesz s az igazságügyminiszteri tárcát egy pártonkívüli politikus foglalja el. A francia bányászok a ellen. Páris, febr. 22. A francia északi megyék bányászainak kongresszusa nagy többséggel visszautasította a proletár­diktatúra eszméjét.

Next