Pápa és Vidéke, 1925 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-04 / 1. szám

•f­­zetési iraki negyedévre 24.000 kor., egy hónapra 8000 kor. N­yai­m­m­á­r­a darabonk­ént 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Fő-utca 12. Kiadóhivatal Fő-utca­­ 2. szém. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Hid a túlsó partra. Irta: dr. Paupera Ferenc. Előbb „egy év" csak az emberek életében jelezte az életkor haladását, míg ma már az államok életében is nagy idővé lett. A letűnt év, a Teg­nap már oly messze esik tőlü­nk, hogy szinte a történetírók pártatlan nyugodtságával tekinthetünk erre a régmúlt időre vissza. A nagy és rohamos átalakulások korszakát éljük, államok és emberek egyaránt. A mindinkább tökéletesedő gépkocsik és acélmadarak, a vitor­látlan szélhajók, a kormányozható légivonatok, a technika bámulatba­ejtő csodái. A dróttalan távíró, amely immár nemcsak pontokat és vonala­kat, hanem fényképeket, sőt a gyenge emberi hangot és zenét is átröpíti a beláthatatlan síkságok és hegy­láncok felett, a völgyeken és a ten­gereken, a felhőkön és a­zokon át, célhoz juttatva az szélviha­erőtlen beszédet, hullámok moraján és egek dörgésén átfurakodva, — mindezek a csodák összezsugorítják a tér fo­galmát és kiterjesztik az idő má­sodperceit. Ma nincs megállapodás, nincs nyugalom sem az emberek, sem az államok életében. De ne is legyen megállapodás, megerősödés, meg­szilárdulás az elviselhetetlen rossz­ban, a fojtogató drágaságban, a nyomasztó jelenben. Ebből a rettenetes helyzetből ki kell menekülnünk. Ki kell vezetni a világháború törmelékei közül a nagy sivárságból úgy honfitársainkat, mint az egész szenvedő magyar államot. Sokáig késlekedtünk, de az elmúlt évben végre megkezdtük a túlsó partra vezető híd építését. Két pilléren nyugszik a nagy mű: a Nemzeti Bankon egyrészt és külföldi kölcsönből eredő tőkén más­ a részt. Ezt a két pillért íveli át nemzet áldozatkészsége. Vajjon nem a kell-e a pilléreket megerősíteni, a merész ívet még egy pillérrel a ma­gángazdaságoknak nyújtandó köl­csönnel alátámasztani, hogy a nem­zet áldozatkészsége össze ne ro­­kadjon ?! Vizsgáljuk meg a pillérek erősségét és teherbírását. A Nemzeti Bank a magyar köz­gazdaságnak kétségkívül erős oszlopa. Működésének megkezdésétől, azaz 1024 június 24 iké­n­ megszűnt an­nak lehetősége, hogy az állam ki­adásainak a fedezésére „a jegysajtót igénybe vehesse". Ezen a napon te­hát a fedezetlen állam­jegyek nyomá­sának vége szakadt, köznyel­ven szólva: a bankóprés megállott. Ha az állam a Nemzeti Banktól most már bank­jegyeknek tekintendő úgynevezett államjegyeket akar felvenni, ezt csak úgy teheti, hogy az ellenértéket arany­ban, vagy devizákban nyomban be­szolgáltatja. Egyebekben a jegyfor­alom csak a bank alapszabályszerű­­­­­eti tevékenysége alapján kibocsá­oít bankjegyekkel növekedhetik. Az egész jegyforgalomnak a tör­vény szerint 20*/» erejéig érckész­lettel, valutákkal és devizákkal fe­dezve kell lennie. Ez a fedezet je­lenleg 54 5 •/#, tehát sokkal több, mint amennyit a törvény előír. Az első pillér tehát erősen áll. Az Állam jegyforgalom a lehanyatló esztendő első napjától a Nemzeti Bank működésének megkezdéséig 931.337 millió koronáról 2,520 113 millióra duzzadt. Az új bank az Ál­­lami Jegyintézetnek ezt a passzívumát a Jegyintézet girószámlatartozásaival (1,274.205 millió) együtt átvette. A jegyforgalom — a legutóbbi kimu­tatás szerint — 4,155 178,000.000 korona. A növekedés egy év alatt 3 V* billió. A Nemzeti Banknak — törvénybe iktatott alapszabályai szerint — egyik legfőbb feladata, hogy a magyar pénznek nemzetközi értékelését fenn­tartsa azon a szinten, amelyen ko­ronánk árfolyama a bank működé­sének m­­egkezdésekor Az év végén örömmel megállapodott­. mondhatjuk, hogy a bank a papírpénz értékállan­dósítására vonatkozó nem könny­ű feladatát is sikeresen teljesítette. A politika hirei. A nemzet­gyűlés karácsonyi szünete alatt sem szünetel a politika. Vezető politiku­sok azon fáradoznak, hogy a kép­viselőházat otthagyott ellenzéket vis­­szatérésre bírják. Ezekben is meg­van a hajlandóság a visszatérésre, különösen mióta látják, hogy kerü­letük nincsen velük egy véleményen. Csak a látszat megmentéséért köt­nek ki feltételeket, úgy látszik azon­ban, hogy a veszett fejszének végre is megtalálják a nyelét.­­ A múlt h­étnek politikai szenzációja volt kü­lönben, hogy a Népszava közzétette a kormánynak az 1922 es választá­sokra vonatkozó, a szocialistákkal kötött szerződését a jobboldali ellen­zék ellen. A tiszta lélekkel végzett vetésnek szép termését szemlélheti most a kormány. A földbirtokreform eredmé­nye. A földbirtok reformmal 597.094 katasztrális hold föld jutott a kis­emberek kezébe örökföldöt, 98 540 hold kisbérletbe. Keletkezett 127.471 házhely. Emberevők. Régi korok haj­meresztő bűntettei újulnak fel a vi­lágháború miatt keletkezett erkölcsi és anyagi zü­llöttség következtében. A Nemzeti Bank működésének megnyitásakor koronánk értéke hir Men 10 ponttal javult s ennek 6 007 centimes-os külföldi értékelés-é­zek színvonalát azóta a bank­i számot sem tevő kisebb hullámzá­soktól eltekintve — tartani tudja. Az 1922. évben pénzünk érvé­nek háromnegyed részét, az 1923. évben hatheted részét, az 1924. év­ben pedig valamivel több mint egy­negyed részét vesztette el. 1923 szil­veszterkor 100 korona annyit ért, mint ma 430 korona. Az elértéktelenedés bár igen nagy és súlyos, de annak ijesztő pro­gresszióját nemcsak megakadályozta a Nemzeti Bank, hanem még a mély­ponton valamivel felül értékállóvá vet­te koronánkat. Ha most már azt kutatjuk, hogy f iiam, illetőleg bankjegyeink tömege mennyi aranyértéket képvisel, a kö­vetkező eredményre jutunk: az év elején forgalomban volt papírpénz­mennyiségben — dollárárfolyam alap. «in átszámítva — 129.351 852 aranyk­ i­ék volt, a most furatomban levő bankjegyeinkben 281,859 890 korona m ».?>'-*i;ytartalom. A­z aranyérték te­hát egy­ év alatt több mint kétsze­resére emelkedett. Ez a körülmény azt bizonyítja, hogy a jegymennyi­ség okszerű­s­­­ég okszerű szapo ítása nem áll ok­ A háború utáni nyomorúság,­­ az erkölcsi érzék hiánya azok után, akik más korgó gyomrán és ruhátlansá­gán alapozták meg exisztenciájukat, az emberi gonoszság egy új fajtáját, az emberevést is meghonosította. Csak karácsony előtt került ítélet alá Németországban a hannoveri em­berevő, Harmann, aki vadállatias kegyetlenséggel gyilkolta meg a laká­sára csalt szerencsétleneket, most újabb tömeggyilkos került hurokra Münsterbergben, Benke Károly nevű ember személyében, akinek az eddigi megállapítások szerint öt áldozata van. A francia kormány beleavat­kozott a pécsi lázadó katonák bűnpörébe. JVkgj­uk, hogy az 1918 iki p­écsi katonai lázadás fel­bujtóit és vezetőit a rabbíróság el­ítélte. Azonban a Párisban tartóz­kodó emigránsok az Emberi Jogokat Védő Liga útján H.r­ot francia mi­niszterelnök­höz fordultak az elitéltek érdekében. A ír nő a követ már interveniált is Bud­pesten, hogy a közönséges gyilkosok el ne vegyék a méltó büntetést. — Rászolgáltak a nagy pártolásra, hisz az ilyen cső­cselék had segítette a franciákat a győzelemhez­ vetlenül egyenes arányban a pénz elértéktelenedésével, tehát a termelő célzatú jegykibocsátás előnyös a közgazdaságra nézve is.­A Nemzeti Bank kétségkívül ha­talmas pillére annak a hídnak, ame­lyen áthaladva, majd a túlsó parton idővel elérhetjük azt, hogy a bank­jegyeket nemes ércre beválthatjuk. Addig azonban még sok értékálló külföldi pénzt, ilyenre szóló követe­léseket és főként aranyat kell a bank­nak gyűjtenie. De ettől igenigen távol vagyunk. Hiszen még a híd sincs megépítve és a túlsó parton is alig találunk oly Eldorádót, oly államot, amely a világháború óta a készfizetéseket megkezdte, mint ami­lyen eldorádó Svédország. Ott lefolyt év április 1-én nemcsak, hogy a megszűnt az aranykivitel tilalma, ha­nem annak helyébe az aranybehoza­tal tilalma lépett. A Nemzeti Bank működésének — pénzünk értékének állandósítása út­ján — kétségkívül része van abban is, hogy állami költségvetésünk hiánya a lefolyt évben nem növeke­kedett, habár nem is apadt. Míg ugyanis — a zárószámadások hiá­nyában — hozzávetőleges számítá­saink szerint az 1923. évben defici­tünk 130 millió aranykoronára volt tehető, addig az 1924. évben a defi­cit a genfi tervezet szerint éppen ennyi, az 1924—25. költségvetési évre szóló költségvetési előirányzat szerint pedig kereken 101 millió. A letűnt év pénzügyi mérlegének teljessége kedvéért közbevetőleg le­gyen szabad itt még tájékoztató pil­lantást vetnem kereskedelmi mérle­­­günkre. Passzív volt az aranykor -natíban kifejezve: 1913 ban 35 m­il­lióval, 1920 ban 303 millióval, 1921 ben 306 millióval, 1922 ben 214 millióval és 1923 ban 82 millióval. A lepergő évnek eddig csak első 10 hónapjáról vannak feldolgozott adataink. Ezek szerint behozatalunk és kivitelünk egyaránt növekedett. Tíz hónap alatt csaknem annyi volt külkereskedelmi forgalmunk arany­értéke, mint az előző év 12 hónap­jában együtt. E 10 hónap alatt a passzívum 98­8 millió aranykorona. Ez a mínusz a hátralevő két hónap­nak várható kiviteli emelkedése foly­tán valószínűleg apadni fog, habár aligha fog leszállani az előző évi 82 millióra. De tekintetbe kell ven­nünk, hogy mezőgazdasági termelé­sünk is elmaradt az 1923. évi rekord­ termés mögött. De hi­zatunk abban, hogy majd külkereskedelmi mérlegünk is meg­javul, ha a szomszéd államokkal meg­felelő szerződéseket köthetünk. Ezek is közelebb fognak vinni a túlsó parthoz. A túlsó partra vezető híd másik pillére: 250 millió aranykorona, amelyet a magyar kormány öt költ­ségvetési félév előrelátható natc fedezésére a nemzetek hiányai­szövet­ségének beleegyezésével és ellen­őrzése mellett vett fel Ez az ősz- A hét eseményei.

Next