Pápa és Vidéke, 1934 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1934-07-01 / 26. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő­utca 12. Telefon: 151. Laptulajdo­nos a pápai belvárosi Kath. Kör. POLITIKUS HETILAP, Pápa, 1934. julius 1., vasárnap. IS SÍP a kasza a napfényverte magyar mezőkön. Az idén korán megkezdődött az aratás. Nem kellett várni Péter-Pál napjáig. Az esetlen május meghendikepelte a veréseket és a szomorúság bélye­gét nyomta a magyar táblákra. Mintha az ég is ellenünk esküdött volna és nagy nyomorúságunkat tetézte meg a rettentő aszállyal. Az idei termés fele se a tavalyinak. Ezt nem csak­­ a pesszimista parasztember éles sze­me állapította meg, de ezt konsta­tálta a statisztika törvényeire hivat­kozó hivatalos becslés is. Tavaly ilyenkor a gazdag termés optimiz­musa ömlött át rajtunk és bíztunk, reméltünk, hogy nyomorúságunk sze­kere kilódul egyszer már a régi ká­tyúból. Az idén valamiképpen fázunk a kánikulai melegben is, mikor látjuk a silány mezőket és a kevés keresztű korai tarlókat. Az az érzésünk, hogy minél kevesebb a kereszt kint a me­zőkön, annál több kereszt nehezedik annak a földből élő magyarnak vállára, aki úgyis rogyadozik a keresztek súlya alatt. Most vigyázni kell. A legfőbb gazdának, a földmivelésügyi miniszternek helyén kell, hogy legyen a szíve. Tavaly hatalmas termésfe­lesleggel kellett számolni és az ára­kat a gyors és eredményes exporttal felszínen tartani. Most a nagyon csekély felesleget kell úgy elhelyezni, hogy a fele termés ára meghaladja a tavalyit. Ennélkül bekövetkezik a csőd, melyet eddig kikerültünk, mely eddig csak távolról integetett és ve­szélyeztetett sötét ásítással. A magyar mezőgazdaság adóssággal agyonter­helt vállai nem bírják el az újabb kockázatot. Nem bírják el a létmini­mum alá sűlyedő árakat, gyors és bölcs segítséget várnak. A kor­mányzat dolga, hogy helyes és ener­gikus külpolitikával utat biztosítson a magyar búzának, idebent pedig a kapitalizmus túlkapásait megrend­szabályozza, hogy a keserves magyar verejték gyümölcsét ne a spekuláció szedje le, hanem egész évi munká­jának jutalmát egyszer már megkapja a magyar gazda is. Szomorú sors esett 1934. év Péter-Páljára és ke­serű szavak, de semmi okunk az optimizmusra, ha reálisak akarunk lenni és nem a magyar föllengzés vesszőparipáján lovagolni. Péter-Pál­kor a magyar mezőkön mindig a tél veti előre árnyát. A szomorú magyar tél, melytől annyira félünk. —th. Befejeződött az egyházmegyei zsinat Veszprémben. A veszprémi egyházmegye papsága a múlt hétfőn zsinatra gyűlt egybe, hogy megbeszélje, megtárgyalja azo­kat az irányelveket, amelyek a leg­közelebbi években a lelkipásztorko­dással és hitélettel kapcsolatos teen­dőket szabályozzák. A zsinat rend­kívül fontossággal bír az egyház­megye életében, mert itt feltárulnak a hibák, amelyeket javítani kell, s a mulasztások, melyek pótolandók lesz­nek. A zsinatra a pátplébánosunk, Né­meth József is Veszprémbe ment és onnan csak pénteken délelőtt érke­zik vissza, mert a zsinatot csütörtö­kön zárja be a főpásztor. Mi lesz a zöldségexporttal? E lap hasábjain már foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, de mindezideig nem történt semmi. A harcot most tovább folytatjuk és ismételten fel­hívjuk az illetékesek figyelmét erre a megszívlelendő kérdésre. Ha az alföldi városok tudnak konzorciumo­kat exportcélra létrehozni és közös­erővel szervezik meg a terményeik kivitelét, miért nem tud Pápán ala­kulni ilyen konzorcium ? Pápa itt van alföldi városok szállítják termésfeles­legeiket. Mégse mozgolódunk és itt marad a nyakunkon a rengeteg zöld­ség, sárgarépa, hagyma, káposzta. Pedig mi versenyképesek vagyunk, mert 300 kilométerrel közelebb va­gyunk Ausztriához, ami nem csekély előny, ha a vasúti fuvardíjakat szá­mítjuk. Még van idő a tárgyalásokra, kezdjenek hozzá, hogy az ősszel meg­indulhasson végre az export Pápá­ról is, egy ugrásnyira Ausztriától, ahova az Országos vásár. A Sarlósi vásár július 3-án és 4-én, a jövő kedden és szerdán lesz Pápán. Állatfelhajtásra nézve ezideig semmiféle tilalom nem áll fenn. Ez az országos vásár nem szokott na­gyon forgalmas lenni, mert a gaz­dák az aratási munkálatokkal vannak elfoglalva. Az árak előre­láthatólag kismértékben esnek, mert az első kaszálás nem volt valami gazdag. Tour de Hongrie. Június 27. és július 1. között ke­rül döntésre az idei kerékpáros évad legnagyobb eseménye, a kilencedik Magyar Körverseny, népszerűen Tour de Hongrie, amely ezúttal öt sza­kaszon 1079 km-es távot ölel fel. Mint minden évben, úgy mostan is a legjobb magyar kerékpárosokon kívül számos külföldi versenyző ne­vezett, úgy, hogy a IX. Tour de Hongrie nemcsak Magyarország, de egész Európa legnagyobb amatőr kerékpáros sporteseményének ígér­kezik. A külföldiek ezúttal is a Gil­lemont Ferenc vándordíj elhódítását tűzték ki célul, amelynek az elmúlt két évben a magyar csapat volt a­­ védője. Ismerve azonban a két ma­gyar válogatott együttes legénysé­gének kiváló képességét, alapos a remény arra, hogy sikerül a vándor­díj védelmét harmadszor is meg­szerezni és az értékes serleget vég­leg birtokába venni. Ehhez azonban szükség van magyar sportközönség lelkesítő buz­a­dítására. Városunkon június 30-án 11—12 óra között vonul át a Tour de Hongrie mezőnye. Az érkező ke­rékpárosok és kísérők fogadtatása a Főtéren a Hungária szálloda előtt történik. Minden magyar embernek hazafias kötelessége az áthaladó ma­gyar legénységet buzdítani és ezzel a magyar sport egy újabb nagyszabású dicsőséges fegyvertényét előmozdítani. Ismerve városunk közönségének haza­fias és sportszerető gondolkodását, hisszük, hogy az öt nap alatt kilométe­rek százait maguk mögött hagyó magyar fiúk nem fognak benne csa­­­lódni. Előfizetési ár: negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdeté­sek milliméteres díjszabás szerint-XXXI. évfolyam, 26. szám. Bővül a Perutz. A pápai Perutz gyár kérelemmel járult a városi képviselőtestület elé és ebben bejelentette, hogy az üze­mét újabb építkezésekkel bővíteni fogja. A munkálatokba 40—50 ezer pengőt kíván belefektetni. Az építő­iparosok bizonyára örömmel fogad­ják a hírt, hiszen egy újabb munka­alkalom kínálkozik a munka nélkül tengődő munkásoknak. Reméljük, hogy a gyár vezetősége a munkála­toknál kizárólag pápai építőmunká­sokat alkalmaz akárcsak a múltban és így több nyomorgó családnak ad kenyeret. Kézimunka kiálliítás az ipariskolában. Az elmúlt vasárnap, június hó 24-én városunk polgármestere, Ha­muth János nyitotta meg a tizedik kézimunka kiállítást. Legnagyobb el­ismerés hangján köszönti a tanári kart, majd lelkiismeretes, szorgalmas munkájukért a növendékeket. Azután sorra járta az osztályokat és meg­szemlélte a munkákat, amelyek kö­zött a már előbb végzett növendékek munkái is helyet foglaltak. A nagy számban megjelent érdeklődők közé vegyülve, a növendékek közül Grisz­bacher Katalin, Pap Borbála, Bol­linger Irén, Katula Mária, Simonits Alojzia, Szabó Vilma, Koritschoner Katalin és Nemes Erzsébet neveit hallottuk a legtöbbet emlegetni. Kü­lönösen a felső ruhavarrás kiváló elsajátításáért esett sok dicsérő szó. A kiállítás 29-én zárta kapuit. Megnyílt a k­ertmozi. A mozi igazgatója, Márer Sándor arra kért bennünket, hogy tudassuk olvasóinkkal a kertmozi megnyitását. Ez azért történt ily késedelmesen, mert meg kellett várni, míg megér­kezik a második hangos gép. Ugyanis biztosítani akarta a város moziláto­gató közönségét a rossz idő esetére is. Ezentúl mindennap a városban több helyütt kifüggesztett táblák hir­detik, hogy a kertben vagy pedig a Jókai mozgóban lesz-e az előadás. A ligeti sporttelep tribünjével sze­rencsésen megoldott ülőhelyekhez egypár szót kell fűzni. A páholyok alját jobban kellene portalanítani, mert a páholy alatt ülők többször panaszkodtak a múltban, hogy a nyakuk tele van porral az előadás végén. A korzó ülések talaját is ta­nácsos lenne minden előadás előtt kissé megöntözni.

Next