Pápa és Vidéke, 1942 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1942-05-17 / 20. szám
__ " _ _ m_ m ••iMtfi ^ajda Márta vezénylésével. Szavalatok ! iFj wíTraffk^H 1 és beszámoló tarkította a délután műsor.u. , .. • . , • : 1942. május 17. vasárnap polg. leányiskola Mária-itoíigregációját. Kifejtette beszédében, mi wzelle, amikor megalapította a kongrignciót, mit akart elérni ezzel — 10 év nem nagy idő. De boldog vagyok, hogy itt lehetek most ebben az intézetben, melyet mindig szerettem és most is szeretek. — Még nagyobb boldogságom az, hogy megértem Pápán e kongregáció első jubileumát. Isten áldása kisérje további munkáját a Mária-kongregációnak. P. Honvéd Polikárp hitoktató köszönő szavai zárták be az ünnepélyt. Ezen a nagysikerű közreműködött az intézet ünnepségen énekkara Utolsónak említjük, de művészi élményben első volt az a remek hegedűjáték, melyet Kalmár Mihály zeneiskolai igazgató előadott felesége zongorakísérete mellett. Rövidk ennyit róla: művészek játszottak. Ifjúságunk, drága kincsünk. Elmúltak a szép napok, de nem múlik el azoknak emléke. Tudjuk, hogy mit fáradoztak a rendezők, de boldogok vagyunk, hogy a mi drága kincsünket, az ifjúságot ilyen nevelők irányítják. A hétköznapok szürkesége elhomályosíthat sok mindent. Egy azonban bizonyos: nyoma marad a lelkekben az ági napoknak. Az ifjúságnál és a felnőtteknél is. Lakásügyi mizériák Minden háborúnak természetes kísérő jelensége a falusi lakosságnak a városokba való özönlése, amely így háború alatt és után jóval fölülmúlja azt az áramlást amely a földimivelő lakosság ipari pályán való elhelyezkedési törekvése folytán város és falu között békében mindig is fönnállott. Ezen beáramlás és a természetes szaporodás folytán előálló népességnövekedést az egyes városok mindig könnyen, sőt örömmel befogadták, mert ez megindította a lakosság számának emelkedését s az építkezés föllendítésével a város fejlődését, mely építkezés egyúttal a város iparos rétegének új kereseti lehetőségeket nyújtott. A háború okozta gazdasági bajok jelentkezése folytán azonban egyrészt a lakosság beáramlása megsokszorozódott, másrészt a munkás kezekt és főleg az építőanyagok hiánya lehetetlenné tette a lakóhelyek utánpótlását. Ennek következtében egész természetesen lakáshiány állott elő, melynek megszüntetése a kormányzatnak egyik legfontosabb feladatát képezte. Ennek megoldása végett az állam egyrészt adókedvezményekkel iparkodik az építő kedvet előmozdítani, másrészt a lakások szabad forgalmát rendeletek korlátai közé szorítja s magának tartja fönn a lakásokkal való rendelkezés jogát*. Ezt a rendelkezési jogot a 730/1941. B. M. sz. rendelet 1. §. és a 6740/1941 M. E. szt. rendelet 6. §-a alapján megyei városokban a polgármester gyakorolja. Ezek a rendeletek újra fölállítják a 20 év előtti időkből oly előnytelenül ismert lakáshivatalt amely a rendeletek korlátain belül kizárólagos joggal intézkedik Lakásügyekben s határozatai ellen csupán a Lakásügyi Miniszteri Biztoshoz van fellebbezésnek helye, ha ugyani egyes rendelkezések mint pl. a 6740/1941. M. E. sz. rendelet 14. §-a a fellebbezési jogot expressis verbis ki nem zárják így a mai lakáshivatalnak talán még szélesebb és abszolútabb hatásköre van, mint volt annak idején a megboldogult világháborús lakáshivatalnak. Kétségtelen, hogy a lakáshivatal intéző körei nem szimpatikus feladatukat szigorúan a rendelet megtartásával, nagy ügybuzgósággal gyakorolják, vitán felül áll azonban, hogy a rendelet szigorú végrehajtása a lakáskérdést nem oldja meg, hanem csak egy szűkebb körre, a háztulajdonosok körére korlátozza az elkeseredést. Itt a bajokat némileg az oldaná meg, ha kormányintézkedések lehetővé tennék az új házak építését másrészt j gondoskodás történnék arról, s hogy közhivatalok céljaira minél kevesebb épület legyen elfoglalva. Itt Pápán egészen speciális a helyzet. A természetes áramlás okozta népszaporodást itt még a pápai ejtőernyős zászlóalj felállítása is fokozta, melynek folytán nagyobb számú fiatal tiszt telepedett le városunkban, aki kinek lakássőrendű kötelessége. Ezt a kötelességet azonban rendeletekkel nem lehet elintézni, hanem módját kell sejteni,hogy a lakosság lakásépitő kedve föllendüljön s meg kell oldani még egy nagy problémát. Itt Pápán a katonai állomásparancsnokság, a járási katonai parancsnokság, a honvéd kiegészitő-parancsnokság, a honvéd kiegészítő kirendeltsége, a kataszteri földmérési felügyelőség, a forgalmi adóhivatal, az OTI pápai kirendeltsége, városi tisztiorvosi hivatal, a mértékhitelesítő hivatal mind magánlakásokba vannak elhelyezve, nem is szólva arról, hogy maga a városháza is lakás célokra szolgált, mielőtt mai rendeltetésének átadták. Ha a hivatalok által igy elfoglalt helységeket eredeti rendeltetésüknek visszaadnák, akikor 9 lakás állana a lakáskereső közönség rendelkezésére s Pápa város nagy lakásproblémája hosszú időre meg lenne oldva. A városra hárul a feladat, hogy új épületek emelésével a fenti hivatalokat középületekben helyezze el. Nem lehet itt kifogásnak felhozni azt, hogy a mai nagy építőanyag-hiányra való tekintettel lehetetlen az építkezés gondolatával foglalkozni, mert hiszen a közelmúltban épült fel egy kétemeletes 15 lakást magában foglaló magánház, a Kossuth Lajos utcában most van építés alatt egy szintén magántőkéből épülő üzletház s rövidesen megkezdik a kir. Járásbíróság és az OTI-székház építését s meg vagyunk győződve, mindannyit be is fejezik. Tehát lehet építeni, csak akarat és egy kis utánjárás szükséges. Akarat van, s azt a kis utánjárást ne sajnálják az illetékesek, mert ezzel sokkal több eredményt és nagyobb közmegnyugvást lehet elérni, mint a lakásrendeletek rigorózus végrehajtásával Dr. T. I. Szappan helyett használjunk BARBAX borotva-krémet. Kapható: VESZEL I-nél PÁPA Fő u. 6. szám. Telefon: Üzlet: 1705. Iroda: 1001. Hirdessen a „Pápa és Vidéké"-ben flzt beszélik... hogy a színház bejáratát előadás után is illenék kivilágítani. Akkor nem kellene a színházlátogató közönségnek a jó előadás végén bosszankodni. hogy egy hajszál kifogás sem lesz a tej ellátásban. hogy a madagaszkári események késleltetik a pápai telepesek távozását, hogy a telefonszámok megváltoztatása sok bosszúságot és nagyobb telefonszámlát okoz. Várjon meddig!? hogy egy szerenádozó társaság egyik tagja mészbe esett. Vasárnapi levél Kedves Serkiszöm Alem tudom, olvasta-e a Temesvári Déli j I Hírlapot. Minden megjegyzés nélkül álljon j itt a belőe vett alábbi eset: «MÁRTON ÁRON ERDÉLYI PÜSPÖK, MINT LAPKÉZBESÍTŐ A Mindenható kegyelme a nyáj vezérévé tette és Ő valóban elöl jár jó példával. Hivatása magasan az emberek fölé emelte, de Ő mégis közöttük él és lelkének jóságos, szelíd megértésével mutatja az igazi utat. Krisztus Urunk útjain járva, igazi pap és igaz ember. Ezt példázzák élete és jótettei, amelyeknek hosszú sorába alkalmunk van egy gyöngyszemet fűzni. Igazgyöngy ez, amelynek szépsége történelmi napjaink emlékét idézi. Gyulafehérvárott történt, hogy a Déli Hírlap ottani megbízottja lapkihordó nélkül maradt és kénytelen volt az újságot maga eljuttatni ~az olvasókhoz. Az alsóvárost járta, de közben folyton arra gondolt, hogy a Várba nem tudja majd idejében felvinni a lapokat. Bántotta a dolog, mert hiába igyekezett lelkiismeretesen a munkával, az iüo egyre múlott és még ismerős sem akadt útjába,akire rábízhatta volna a Várban lakó olvasók újságjainak szétosztását. Gondolatokba merülve sietett az utcákon, amikor meglátott két papot. Szembe jöttek vele. — Az Isten küldte elém őket, — gondolta. — legalább ők kapják meg pontosan a lapot. Megállította őket útjukon. — Megbocsájtanak a főtisztelendő urak, de szeretném a Déli Hírlapot átadni, hogy legalább önök kapják meg pontosan. — Tessék csak ideadni, — mondották barátságosan. Sietségében nem is nézte meg jól őket, bár ismerősöknek tűntek előtte, ut* "tlgv » v: iiv_, Cl p Cl ..y, O rí I «j £ £ li OKCl. Még gyorsan elpanaszolta, hogy nincsen lapkézbesítője és már tovább akart menni, amikor az egyik pap megkérdezte tőle: — Van még ezenkívül előfizetője a Várban? — Van bizony — válaszolta, — és nagyon bánt, hogy nem tudom az újságokat pontos időre feljuttatni. — Adja csak ide mind az újságokat, — mosolygott a pap, —S majd én felviszem és személyesen ál fis idom az előfizetőknek. Megbízottunk kiszálitta a lapokat és az elsőnél megjegyezte: — Ez a kegyelmes püspök úré! — Ezt átadom, —jintsilt jóságosan. Azután felsorolta, hol, kinél kell még leadni az újságokat, majd köszönetet mondva, tovább mt is. Nagy kő esett le szivéről, mert iínflivmki pontosan megkapta az újság Megbízottunk másis találkozott fiúrral, aki moszottunktól: •vel küldte tegnap Imre László főtisztet sotyogva kérdezte — Tudja, hogy a lapokat? — Kivel? * — A püspökké! Megbízottunk bántotta, hogy Márton Áron püspökki fárasztotta és mindjjárt meg is enÖhtette, hogy bocsánatot akar kérni a püsöik úrtól. Imre László megnyugtatta, hgy a püspök nem neheztel és nagyil szívesen tette, hogy megbizottunkaki segitse. Néhány nap múlva a püspök újra találkozott ngbizottunkkal és mosolyogva monda neki: — Szádja csak megint ki a Déli Hirlap pélinyait, majd felviszem azokat. Embünk szabadkozott, hogy most mi van kivel felküldeni. Essék csak ideadni, — mondotta a pú ők, — nekem ez nem fáradság, sziveset eszem. V yjbizottunk megjegyezte: — A püsflekvár úgysem tudja már,kinek kell a lapot átadni! . . — Dehogynem tartsom vásábolta jókedvűen és azután, felsorolta az olvasókat. Igy történt azután, hogy Márton Áron püspök másodszor is kézbesítette a Várban a lapokat. Nem hisszük, hogy még egy újság dicsekedhetnék püspöklapkézbesitővel. Büszkék lehetnek délerdélyi katolikusok, hogy ilyen arany a szívű püspökük van.« ffitéz- és várományosavatás Pápán A Vitézi Rend impozáns értekezletet tartott múlt vasárnap délelőtt a városháza tanácstermében a város és járás vitézeinek bevonásával. Közel 100 vitéz és várományos jelent meg, hogy meghallgassa a székkapitány beszédét. 10 óra után a Magyar Hiszekegy elmondása után vitéz Takács Jenő kormányfőtanácsos, alezredes, járási székkapitány elnökieiései kezdetét vette az értekezlet. A megnyitót vitéz dr. Mezey Kálmán járási hadnagy mondotta, üdvözölte a székkapitányt, majd kitért arra, hogy a Vitézi Rend mindig megtette a kötelességét, ezt cselekszi most, amikor élet-halál küzdelmet vívunk létünkért. vitéz Takács Jenő székkapitány emelkedett szólásra. Beszéde elején Isten áldását kérte a Vitézi Rend Főkapitányára, a Kormányzó Úrra, majd elhunyt két vitéz emlékének egy perces néma felállással áldoztak. Az átkos bolsevizmus elleni küzdelemből a Vitézi Rend is kiveszi részét, mégpedig igazi vitézi lendülettel. Minden vitéznek tudnia kell, hogy ezekben a sorsdöntő órákban mi a kötelessége. Megtorlással kell élni a rémhírterjesztőkkel szemben. Szent kötelessége ez mindenkinek. A front mögött rendnek, fegyelemnek kell uralkodnia, aki ez ellen vét, arra a legszigorúbban le kell sújtani. A székkapitány ezután Váci Géza Pápatestér, Vajda Mihály Bakonytamási, Boros Lajos Takácsi és Bakonyi Románd Bakonykoppány községbeli fiatalokat várományossá avatta, kitűzvén mellükre a vitézi jelvényt, mely jogossá teszi őket apáik után a vitézi cím használatára. Vitézi avatás következett ezután, de nem a tanácsteremben, hanem az irgalmasok kórházában, mert az ott betegen fekvő dr. Vathy Gábor ügyvéd nem jelenhetett meg. A székkapiány vitéz Karcsay Béla ezredessel és vitéz dr. Mezey Kálmán járási hadnaggyal kiszállt a kórházba és dr. Vathyvel, miután az esküt letette,'* avatták. ügyvévitézzé A székkapitány lelkes, buzdító beszédet intézett a kitüntetett vitézekhez és várományosokhoz. Több folyó ügyet tárgyaltak még, majd amikor végetért a végig impozáns értekezlet, átvonultak ünnepi ebédre az Arany Griff-szálóba. MÁTIS JÓZSEF. i-f