Pápa és Vidéke, 1943 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1943-03-14 / 11. szám

1943. március 14, vasárnap Bérbe keresek 50—100 kat. holdig tanyás bir­tokot, vagy anélkül azonnali át­vételre, vagy októberre. Cím: FarSiS Björgjf ByőF.Szélss-u 1 rettFOM F70-6. r­mcsém OLCSÓM VESZELI FERENC F £ S révSZAKÜZLE­TÉ9 £ N HOATVY M. rc-u C seggé. Felnőtt lettem gyermeki hit­tel, szerető bizalommal engesztelő, vágyódó akarattal... Jézus oltalmazó, biztató, megnyugtató közelségébe éreztem ma­gam egész napon át. '­•.. Jézus lát engem lelki szemeim előtt lebeg ez a felírás, fülembe csengenek a hallott szavak na­pokejta... *­­ Csalódások hajótörések, gazdasági harc, műhely, kenyérgondok, szociális bajok, a mindennapi élet kísérői hiába! Jézus mái engem velem van ezentúl is mindig és mindenütt! Nem veszek el a mindennapi élet hullámaiban, nem szé­k­t el engem semmi Jézus szeretetéből! [ — Diákmisén voltam vasárnap „Felnőtt lettem gyermeki hittel" ... - Levelesládánkból. — Tekintetes Szerkesztőség! A Pápa és Vidéke­ olvasói va­gyunk évek óta és most azzal a kérés­sel fordulunk a Tekintetes Szerkesztő­séghez, a mellékelt néhány soros köszö­netünket hozzák az újságukban, ha te­hetséges. Kettős cél vezet bennünket, amikor ezt kérjük. Köszönetet szeret­nénk m­ondani a szép és hasznos szent­beszédért, azután meg szeretném, ha példánkat sok más édesanya is követné. Tudom, nagy a kérésem, súlyos áldoza­tokat kivoni a sokat dolgozó édesanyák­tól, de megsem­. Próbálják csak meg, jöj­jenek el velünk csak egyszer is a diák­misére, ahol fiaink imádkoznak, énekel­nek . Elfeledik minden gondjukat, lel­kük megpihen a félórában és ők is érez­ni fogják: Jézus lát engem. Kérésünket megismételve kérjük a Tekintetes Szerkesztőség szíves pártfo­gását és vagyunk Pápán. 1943 március 8-án, hálás köszönettel, Pápai Édesanyám­. Diákmisén voltam vasárnap. Ének­lő, egyensapkás kis magyarok közé tér­deltem be a padba. Velük imádkoztam­, énekeltem, és a gyermeklelkekhez szóló szentbeszédet hallgattam... Erről a szentbeszédről, kellett most keznem. Aggódó, szeretetteljes megemlé­figyel­meztetéssel jöttek a szavak felénk: »Fiúk, gondoljatok mindig arra, — Jé­zus lát engem. —­­ Lát bennünket mindig és mindenüttI« . Kedves, lelkesen szép, lelket üdítő, lelket formálta szavakkal ecsetelte a kis diák egész napi munká­ját, ténykedését, ha gondolnak erre: — >Jézus lát engem«. Imádságos lelkülettel mondok­ érte hálás köszönetét az édesanyák nevében. Egyszerű, keresetlen, de szivekhe­z szóló szavak »látóvá« lettek engem is, nem­­ csak a kis fiainkat figyelmeztették!... kisimították gyűrött, ráncos lelkemet... Finom érzéseket szőttek bele, önma­gamhoz tértem. Önmagamat rendeztem. Nem ösztönök indítása szerint cseleked­tem, hanem azokat állítottam szolgála­tomba egész napon át! A bennem húló indulatokat, ösztönöket átdolgozták vasárnapi szavak nemes érzésekké, bizada­lommá reménnyé, harmóniává, szép-Pár nap múlva ismét elérkezik március idusa, a magyar szabadság ünnepe. Középül­éseinken és pár belvá­rosi házon kitűzik majd a háromszínű lobogót, Dunántúl Athénjének lelkes ifjúsága pedig visszaidézi a múltat és meggyújtja az elhatározás és lelkese­dés tüzét. Sohasem volt erre nagyobb szükség, mint most, a nemzet élet-halál harcában. Most fontos előttünk az ősök példája és szent minden erőgyarapodá­sunk. A tomboló­­ orkánban létünkről, vagy »nagy temetés«-ünkről van szó. A vértelen negyvennyolcas március idusának tüze a szabad Magyarország­ért lobogott,­­ most pedig Ten um áradá­sunkért folyik őseink vére. Petőfi Sándor­ utcában Kohn Samu és Kohn Béla üzletei között a Petőfi­ utcába érkezünk. Itt­ már nincs nagy forgalom, Kossuth­ u­tcában. A bejárónál mint a épült Kohn üzlet felkiáltó példája a pápai ut­carendezés lehetetlenségeinek. Ha nem tűnne fel a közelben az Ókollégium régi épülete, könnyen azt hihetnénk, hogy egy középkori gettóban járunk. A sárga­színű épületek és a járókelők eleresztik bennünk ezt az érzést A múlt század1­etején mennyivel más világ­ élt ebben az utcában? Petőfi Sándor járt itt gimnázium­ba. A régi iskola falak mellett pedig diákkori otthona volt és életének fontos eseményei zajlottak, le... Észre se igen vesszük a szembejövőket, mert a mult újul fel előttünk. Látjuk magunk előtt a csontos arcú, hosszú nyakú és vidám hangulatú Petőfi Sándort. Társaságá­ban vannak tanuló­társai, a kis köpcös Kozma Sándor, Kerkápoly Károly, későbbi miniszter, a szarkasztikus Bá­­­rány Gusztáv, az egy évvel fel­jebb járó Jókai Mór, Kolmár József, Gaál Péter, a két verselő Ács Károly és Dömjén Jó­zsef és a szójátékos epigrammista Bathó Bálint. Mintha élményeinkről beszélné­nek. Úgy m­int a mai diákok... o./ Petőfi Sándor utca 11. sz. A Kossuth-utcai bejáróhoz elég kö­zel találhatjuk­­ a régi gimnázium épüle­tét. A két emeletes iskola mellett szeré­nyen húzódott meg egy falusias tűzfalú ház, Petőfi Sándor diákotthona. A ka­pu melletti házszámtábla ma 11-et mu­tat. A három ablak feletti márványtábla pedig Petőfi emlékét hirdeti. A világhírű költő háromszor tar­tózkodott Pápán. Sopronból obsi­ttal a zsebében, katon­aruhában érkezik elő­ször városunkba. Másodunokatestvérét, Orlay Petrics Somát, az Ókollégium ta­nulóját keresi. Petőfi ekkor 8—10 na­piig iskolába is jár. 1841—1842. tanévben folytatja tanulmány­a­i és a logikai (ma: VII. o.) osztály szorgalma­s diákja. Ro­kona Mezőberényből az őszi sár miatt nem tud októberban, a tanév megkez­désekor Pápára jönni. Ezért Petőfi Or­lay megérkezéséig, december hónapig Götz Vencel szabó gimnázium melletti házában talál, otthonra. Meghatódott lélekkel lépjük át a régi épület kapuját. A Petőfi ház szobáiban A szűk udvaron keresztül a kony­hába érkezünk. Itt a háztulajdonos, Günsberger Árpád készségesen teljesíti kérésünket. Megmutatja az épületet és fel­v­ilágosításoka­t nyújt Ütünk az utca­­ felőli, két egymásba nyitó, világos szobába vezet. Mindkettő­ben modern bútorok láthatók. A falak a pápai viszonyokhoz mérten feltűnően , szárayak­­ről? !— Tud-e valamit a ház történeté­vetjük fel a kérdést. Rendkívül keveset. Az utca front­ján két szoba volt a régi időben is. Az udvar félt­ti falakon bemélyített ívek vannak. Lehetséges, hogy Petőfi az el­ső szobák egyikében lakott társaival együtt, mert ezek a legjobbak és a leg­szebbek Könnyen leh­tséges .azonban, hogy a hátsó­­ mester szobában ka­pott szállást. Biztosan ezt eldönteni nem tudjuk. — Nem történt-e valami belső át­alakítás? — Az utca felőli részen mindig két szoba volt. Én azonban a válaszfalat beljebb hoztam, hogy a szobák egy­forma nagyok­­ legyenek. Az egyik ugyanis igen szűk volt. Úgy vélem, hogy a lakás gerendázott volt és a stubatoro­zás későbbi eredetű. Erről egyébként a ré­gi tulajdonos, aki a Tókertben lakik, bővebb fel­világosítást tudna nyújtani. — Nincsenek Petőfi emlékek a ház­ban ? A konyhában A szobák inc.tekintése után ismét a konyhába jutottunk. Hatalmas boll­isek és a régi tűzhely nyomai azt mu­tatják, hogy ez valamikor­­ füstös kony­ha lehetett. Most egy öveges deszkafal választja két részre. Az első rész az utca felőli és hátsó szobák előszobája, míg a másodikban modern felszerelésű kony­hát veszünk észre. A konyháb­ól kijövet a bejáró jobb oldalán barnára festett ajtót nyitunk ki. Itt fa lépcsők vezetnek az egész épület alatt elterülő pincébe. A melléképületekben Az udvaron az O kollégium magas falánál két melléképület húzódik meg Ott van az Okol­légium fala — mutatja Günsbereer. Az idenyiló abla­kon keresztül állítólag Petőfi többször kimászott és megdézsmálta gazdája kamráját. Közben a melléképületekbe érünk Alacsony, kétablakos, középen konyha és két oldalt téglával padlózottak szobák. A konyha »füstös«. A jobb ol­­­dali szobát a mester szobából« szakí­tották el. Ezt igazolja a két hatalmas boltív. Ezért ezek a részek csak hozzá­toldások és újabb építkezések lehet­nek. A m­ásik épületben lim-lomok ta­lálhatók. Az épület mellett cement­kockás járda vezet az utcai kijárathoz. Mellette kikövezett vízlevezető húzódik meg. Az udvar földje alig másfél méter. Itt egy elég magas ringló és körtefa várja a tavasz ébredését. Lelkünkben a múlt emlékei cikáz­tak. A zárkózott és kevésbbé barátkozó Petőfi arca ragyogott előttünk. Itt ta­nult bámulatos szorgalommal. Ez volt a 19 éves ifjúnak egyik legfontosabb ál­lomása,. Innét indult el az első nyomta­tott versével, a Borozóval az Atheneum hasábjain keresztül az országos hírnév dicsőségéhez Itt kezdte ki­bontogatni a halhatatlanság szárnyait, amelyek Ho­mérosz, Shakespeare, Goethe és Dante magasságáig emelték. Azt szokták mondani: az ifjúság je­lenti a jövőt. 1943. március idusán mi pedig ezt így egészítjük ki: ifjúságunk csillogó szentében, feszülő izmában, erős elhatározásaiban és nemes lelké­nek vonásaiban az új és boldog­ magyar élet biztos igéretét látjuk. A nehéz, de boldogító jövő­­ mellett azonban mélysé­gesen elszomorító a múlt. Miért jutha­tott 1935-ben a Petőfi h­áz 4.000 P-ért zsidó kezekbe? Ki a felelős azért, hogy itt nem Petőfi emlékei, könyvei és írá­sai hirdetik a nagyszerű múltat? Miért csak március 15-én meríthetünk erőt itt a küzdelmes jövőhöz? Ez az otthon miért nem állandó szentélye a hazafias érzésnek ? MOLNÁR ISTVÁN * * * Petőfi Sándor pápai diákotthonában N­i­ncs i vizd­ íy egy soni. lesújtó válasz. szól a A Lég­oltalmi Liga kérése A napi hírek akár újságokban, akár­­ rádión keresztül egyre közli a tengely­­i hatalmak ellenségeinek ádáz harcimo­­s­dóját, amidőn évszázados kultúrjavak­, ártatlan polgári egyének válnak a há­ború áldozataivá. Nincs irgalom, ke­gye­lem, kegyelet! tételi: Keserves tapasztalatok igazolják a Segíts magadon és az Isten is megsegít !«• Világszerte nem érezheti magát sen­ki sem biztonságban, ezért a relatív biz­tonság érzése is kötelességünkké teszi, hogy a magunk részéről is tegyünk meg­ mindent önmagunk, javaink meg­óvása céljából. Ezen elgondolás volt alapja a liga helybeli csoportja megszervezésének, m­ert »jobb félni mint megijedni!« Sokan jelentkeztek tagokul, önként­­ vállalt anyagi hozzájárulás igéretével. És a csoport megtett mindent, hogy egy légitámadás ne találja készületlenül a város lakosságát. A munka eredménye az, hogy a lakosság majdnem egészében a legszükségesebb teendőkkel tisztában van. És e munka folytatódik a jelenben is. Azonban a nagy lelkesedéssel induló vállalkozás veszített erejéből. E szomo­rú jelenség indokolja kérésünket. Polgártársak! magyarok! lépjünk be a ligába, nagy dolgokról van szó. Tá­mogassuk munkájában, toborozzunk új tagok­at ! Az egyesülésben van az erő! Hisz vajmi kicsi az áldozat — nagy cé­lokért. A tagsági díj, tetszés szerinti ös­­szeg, d­e legalább évi 2 P. Lépjünk be minél tömegesebben, a ligába! Jelentkezni lehet naponkint d­e. 10-T 42 óra között a fogh­almi liga irodájában: Szent Imre Főherceg­­ út 23. 1 .-. - rv.vfl Hirdessen a „Pápa és Vidékei-ben

Next