Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1867
Bölcsészeti rendszer lélektani alapon
Bölcsészeti rendszer lélektani alapon. A bölcsészeti kutatás, vizsgálódás és gondolkodás, a königsbergi tudós Kant Eramanuelnél nyert ismét oly alapot, mely mélyítve, majd más tekintetben egyszerűsítve, az újkor legnagyszerűbb s következetesb rendszerének nyitányául tekinthető. Midőn Kant az emberi ismereti tudás rendszeres fölépítésében két nagy, és egymásnak merőn szemben álló elvet, tudniillik az általános állag és egyenkénti dolgok ismeretén alapuló elveket találta volna fel, nagyon megakadt a bölcsészeti tudás egységes volta fölött tájékoztatásában. Belátta mindegyik fél igazságát, fölismerte azontúl egyoldalúságaikat is. Törekedett egyesítésekre, a szellem és természet szoros egységére , az előbbi elveket képviselő rationalismus és empirismusnak az ismeret tárgyaivá tevésére , az ismeretalkotó lélekképességek megbírálása s vizsgálásával. Kant nagyon sokat tett az emberi szellem tudatának kifejezésében, de mégsem mindent. Rendszerének igazságául a Fichte János-féle öntudat álláspontja jött elő. Fichte határozottabban kiemelte a szellem subjectivitásának érvényét a bölcsészeti tudásban. Levén szerinte a tudományok egyes bizonyos tárgyak ismeretei, a bölcsészet pedig nemez ismeretek, s azok oka és törvényeinek ismerete: nevezte a bölcsészetet a tudományok tudományának. Ismeretének rendszerében legfontosabb a nem-énnek, vagyis a külvilágnak az ön által határoztatása. De mivel a természetvilágot és erkölcsi életet bölcsészeti vizsgálódásaiban vagy figyelembe sem vette, vagy egyoldalúan tekintette, és a szellem s természet közt levő különbséget nem hogy megszüntette volna, sőt ellentétre fokozta: rendszerének kiegészítőre lett szüksége, így következett Schelling Frigyes bölcsészete. Nála a Fichte által megalapítni akart ideal-realismus realidealismussá lett. Kant ,urtheilskraftján építi föl bölcsészeti tudatát, a szellem és természet egységét azok ugyanazonságában találja föl. A helyett tehát, hogy a Fichter ellentétet megoldaná, egyszerűen tagadja, s és ez által az ennek erőteljes cselekvékenységét nála a tétlenségig szálló szemlélés váltja föl. — A ter