Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1869
— Székfoglaló beszéd, melyet a dunántúli helv. hitv. egyházkerület pápai fő tanodajába bölcsészettanárul lett beiktatása alkalmával 1869. év október hó 5-én a főiskola nagy termében tartott Antal Gábor főtanodai tanár. Midőn főiskolánkban a bölcsészet tanszékét, melynek betöltésére a főtisztelendő dunántúli helvét hitvallású egyházkerület által elválasztattam, elfoglalom; midőn az ezen állomás lelkiismeretes betöltésével összekötött munkát és terhet ez ünnepélyes órában magam elé állitva tehetségemmel és erőmmel összemérem, komoly aggály fogja el keblemet. — Komoly aggály fogja el keblemet azért, mert jól tudom, hogy ily tanszék betöltéséhez, melynek hivatása az ifjú nemzedéket oly általános és tisztán felfogott világnézet birtokába juttatni, mely irányadóul s mértékül szolgáljon neki az elmélet mint a gyakorlat, a tudomány mint az élet egyes tényeinek megítélésében: szorgalom és igyekezet mellett mély tudományos képzettség, széles ismeret és hosszas gyakorlat kívántatik, mikkel én nem birok. Hozzájárul ehez még az, hogy ezen tanszéken alapítása óta mindig nem középszerű tehetségek, de országosan kitűnő erők voltak alkalmazva, s legközelebbi elődöm is országos tekintély *), igy az utódtól is tán többet vár a közbizalom, mint a mire én magamat képesnek érezhetem. — Mindezek daczára is azon reményben, hogy azok kik a törekvést és jó igyekezetet nálam érdemnek nézvén bizalmukra méltattak, tekintetbe fogják venni helyzetem nehézségét, elfoglalom ezen tanszéket; eleget teendő azon legfőbb vágyamnak, melyet bennem a hálaérzet szült, hogy ezen tanintézetnek, melynek egész képeztetésemet köszönhetem, melynek körében gyermekségem óta szeretettel, szívességgel, és jó akarattal valók körülkarolva, erőin s tehetségem szerént viszont szolgáljak.Most midőn e vágyam teljesül, azon elhatározással, hogy a kötelesség és azon ügynek, mely kezeimre bizatik fontossága fog minden pillanatban szemeim előtt lebegni, lépek e reám nézve megtisztelő pályára, ezúttal értekezvén: „A különböző bölcsészeti elvek és az azokon alapuló bölcsészeti rendszerek egymáslsözi viszonyáról. 44 Az öntudatra ébredt emberi szellemnek természetében fekszik, hogy nem elégszik meg csupán azon tények ismeretével, melyek előtte a tapasztalati s érzéki világban felmerülnek , hanem igyekszik azoknak mélyebb okát kutatni, azon alapot, melyből a tények származnak, belső lényegében ismerni, s ez által a mindenségben előjövő különbféle változásokat egymással öszhangzásba hozni. Az öszhangzásba hozatal csak elvek alapján s rendszerben történhetik. — Azon tudomány, Kerkapoly Károly pénzügyminiszter. 1*