Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1869

­­ — Székfoglaló beszéd, melyet a dunántúli helv. hitv. egyházkerület pápai fő tanoda­jába bölcsészettanárul lett beiktatása alkalmával 1869. év október hó 5-én a főiskola nagy termében tartott Antal Gábor főtanodai tanár. Midőn főiskolánkban a bölcsészet tanszékét, melynek betöltésére a főtisztelendő dunántúli helvét hitvallású egyházkerület által elválasztattam, elfoglalom; midőn az ezen állomás lelkiismere­tes betöltésével összekötött munkát és terhet ez ünnepélyes órában magam elé állitva tehetségem­mel és erőmmel összemérem, komoly aggály fogja el keblemet. — Komoly aggály fogja el keb­lemet azért, mert jól tudom, hogy ily tanszék betöltéséhez, melynek hivatása az ifjú nemzedéket oly általános és tisztán felfogott világnézet birtokába juttatni, mely irányadóul s mértékül szolgáljon neki az elmélet mint a gyakorlat, a tudomány mint az élet egyes tényeinek megítélésében: szor­galom és igyekezet mellett mély tudományos képzettség, széles ismeret és hosszas gyakorlat kíván­tatik, mikkel én nem­ birok.­­ Hozzá­járul ehez még az, hogy ezen tanszéken alapítása óta min­dig nem középszerű tehetségek, de országosan kitűnő erők voltak alkalmazva, s legközelebbi elő­döm is országos tekintély *), igy az utódtól is tán többet vár a közbizalom, mint a mire én magamat képesnek érezhetem. — Mind­ezek daczára is azon reményben, hogy azok kik a törekvést és jó igyekezetet nálam érdemnek nézvén bizalmukra méltattak, tekintetbe fogják venni helyzetem nehéz­ségét, elfoglalom ezen tanszéket; eleget teendő azon legfőbb vágyamnak, melyet bennem a hála­érzet szült, hogy ezen tanintézetnek, melynek egész képeztetésemet köszönhetem, melynek köré­ben gyermekségem óta szeretettel, szívességgel, és jó akarattal valók körülkarolva, erőin s tehet­ségem­ szerént viszont szolgáljak.­­Most midőn e vágyam teljesül, azon elhatározással, hogy a kötelesség és azon ügynek, mely kezeimre bizatik fontossága fog minden pillanatban szemeim előtt lebegni, lépek e reám nézve megtisztelő pályára, ez­úttal értekezvén: „A különböző bölcsészeti elvek és az azokon alapuló bölcsészeti rendszerek egymáslsözi viszonyáról. 44 Az öntudatra ébredt emberi szellemnek természetében fekszik, hogy nem elégszik meg csupán azon tények ismeretével, melyek előtte a tapasztalati s érzéki világban felmerülnek , hanem igyekszik azoknak mélyebb okát kutatni, azon alapot, melyből a tények származnak, belső lénye­gében ismerni, s ez által a mindenségben előjövő különbféle változásokat egymással öszhangzásba hozni. Az öszhangzásba hozatal csak elvek alapján s rendszerben történhetik. — Azon tudomány, Kerkapoly Károly pénzügyminiszter. 1*

Next