Pápai Független Kisgazda, 1947 (3. évfolyam, 1-46. szám)
1947-10-04 / 40. szám
III. évfolyam 40. szám. PÁPAI POLITIKAI HETILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA, SZÉCHENYI TÉR 5. SZÁM. HIRDF.TELEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG Felelős szerkesztő SZALAY KÁROLY 1947. évi október hó 4. ELŐFIZETÉSI Díj: Egy évre 28 Forint Póttakarékpénztári Félévre 14 Forint csekksz. sz. 25.525 Negyedévre 7 Forint s. o. Sürgős segítséget az aszály károsult gazdáknak! A magyar paraszt ebben az évben is megtette a maga kötelességét. Megfeszített erővel • kora hajnaltól késő estig dolgozott az ősi rögökön, hogy az előbomló kalászok adjanak annyit, amelyen elvergődhetünk az új tavaszig, az új kenyérig. Az elől bomló kalászok nem adtak annyi magot, amennyi elég lett volna a megtépázott nemzetnek ahhoz,,hogy eljusson terített asztal mellett az új termésig. Hogy ez nem így történt, az nem rajta múlott. A paraszt munkájába mindig beleszól a sors kéri heihetetlen keze, az időjárás. Sajtószabadság és papír A minisztertanács elfogadott egy javaslatot, amely a sajtótermékek megjelenésének és engedélyezésének átmeneti rendezésére vonatkozik. A tervezet szerint sajtótermékeket, beleértve a könyveket, valamint időszaki és nem időszaki lapokat, kinyomatni csak a tájékoztatásügyi miniszter engedélyével szabad. A már megjelenő időszaki és nem időszaki lapok további megjelenéséhez a tájékoztatásügyi miniszter engedélyezése szükséges. Az átmeneti kormányzatnak az úgynevezett ex-Iex alatt s a magyar szabadságharc százados évfordulójának küszöbén hozott határozata, amelyre nyilvánvalóan az egyre súlyosbodó papírellátási helyzet kényszerítette, nagy feltűnést keltett főleg irodalmi és sajtókörökben, mert niszen nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a kormány, mégpedig az átmeneti kormányzat, a reá ruházott kivételes hatalommal élve, rendeleti úton, demokratikus alkotmányunkban biztosított legnagyobb szabadságjogunkat (beleértve az írói szabadságot is) korlátozza, mert kizárólag a kormányhatalom döntésén múlik majd, milyen sajtótermék, újság, könyv, vagy röpirat jelenhetik meg. Kétségtelen az, hogy egyedül a papírhiány kényszeríthette a kormányt rendkívüli intézkedésekre, azonban a megoldásnak ez a formája senkit sem elégíthet ki. Ha fenyegető a papírínség, megfelelő papír beszerzésére, előállítására és igazságos elosztására kell majd rendkívüli intézkedéseket hozni. Súlyosan szembetűnő és lesújtó lenne, ha a magyar szabadságharc Centenáris Évét a demokratikus szabadság egyik alapvető jogának, a sajtószabadságnak akár csak korlátozásával is csonkítanák. Ebben az évben a papírnak sem szabad hiányozni. Ha másképen nem tudjuk megoldani ezt az eszmei vonatkozásában is életbevágóan fontos problémákat, forduljon a művelt és szabad nemzetekhez, segítsenek nagy papírínségünkön, hogy ne legyünk kénytelenek hazánk nagy szabadságünnepét legszentebb szabadságjogunkban, a sajtószabadságban, a gondolat és írói szabadságban korlátozva ünnepelni. Sajtószabadság nélkül a demokratikus III. Magyar Köztársaság nem ünnepelheti meg a negyvennyolcas szabadságharc százados évfordulóját, íróink számára biztosítani kell, hogy műveik meg is jelenhessenek. A magyar irodalom nem némulhat el nagy ünnepi évünkben. A papírhiány ne legyen akadály. Az új magyar kormány megtalálja a helyes módot rá,hogy ez az akadály mielőbb megszűnjön s hogy az új magyar irodalom teljes hangszereléssel, 1848-ra emlékeztető szabadsággal — Petőfiék március 15.-éjének szellemében — zengje a magyar haza dicsőségét és a magyar nép megújhodó életerejét- fwmmmimm<mRMm*:mMimNBt Az ígéret nem paraszt dolgozott, lyukas csizm ában, rongyos ruhában, éhesen •^görnyedt az eke szarva mellett, hogy beváltsa azt az ígéretet, melyet a nemzet várt tőle: lesz kenyér az új termésig. Most meg kell vallanunk őszintén, a munka nem hozta meg a maga változtatje .. . megérdemelt gyümölcsét. Jéghideg tél után forró nyár és száraz ősz következett. Mintha a természet minden gonosz erejét, összegyűjtötte volna, hogy ennek a nemzetnek felemelkedését, jólétét megakadályozza. A kukoricatermés sem kecsegtet nagy ígéretekkel. Mindenütt A szárazság ebben az évben olyan nagy volt, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Nem vígasztalásképpen említjük meg, hiszen mások baja rajtunk nem segít, de aszály sújtotta Németországot, Ausztriát, Franciaországot, sőt kül dolgoztak, hanem az időjárást, még a csapadékdús Angliát is, amely kegyetlenül sújtott le reánk. Tehát az a tény, hogy az új termés nem váltotta be a hozzáfűzöttó reményeket, nem a gazdák lelkiismeretét terheli, akik minden erejüket megfeszítve, nem egyszer igaerőnél- Az és A belpolitikai élet vajúdó problémája mellett az aszálykár foglalkoztatja ezekben az időkben az ország közvéleményét. Az aszály sújtotta gazdák megsegítéséről mégis kevés szó esik. Ellenkezőleg, éppen most jelent meg a rendelet, amely szerint elszámoltatják a gazdákat. Miből számoljon el az a gazda, amikor legtöbb esetben annyi gabonája sem termett, amennyi a beszolgáltatási kötelezettség leadása után kenyér- és vetőmagszükségletét fedezné. Tudjuk, hogy 3—4000 vagon vetőmag kiosztása kerül szóba és a hároméves terv számottevők az adóengedmények is, de mindez egy csepp a tengerben. A vetőmag hasznát csak jövőre látjuk, s az elengedett adótartozásból nem lehet kenyeret sütni. A föld nemhogy az elvégzett munka gyümölcsét nem hozta meg, de még a beléfektetett tőkét sem fizette vissza teljes mértékig. A hároméves terv célja az életszínvonal emelése. Azonban nem beszélhetünk addig felemelkedésről, amíg a kenyérfejadagokat csökkentik és ezrek és ezrek zuhannak a legsötétebb nyomorba. s. o. s. A kormányzatnak mindent el kell követnie, hogy az aszály által okozott károkat kielégítő módon megoldja. Félre kell tenni most minden egyebet és mindenkinek, hogy a magyar milliók minél kevésbbé érezzék a csapást. Meg kell érteni, hogy az aszály sújtotta gazdák megsegítése nem közadakozás, hanem közérdek. Éppen olyan érdek, mint a vasutak, a hidak felépítése, mert ebben az országban lerongyolódott parasztsággal nem lehet hároméves tervet és nem lehet országot építeni. A föld a parasztság felemelkedésének alapja. Mi lesz ezzel az országgal, ha megfeledkezünk ennek a történelmi formáló rétegnek megsegítéséről, mely ebben a pillanatban kétségtelenül segítségre szorul. Ára 50 fillér A Kisgazdapárt megtette javaslatait és észrevételeit a munkáspártok kormányprogram tervezetével kapcsolatban. A Független Kisgazdapárt elnöki tanácsa kedden tárgyalta a munkáspártok programmtervezetét és elkészítette a tervezethez a párt megjegyzéseit és módosító javaslatait. Az indítványok között szerepelnek az összes kívánságok, amelyeket az Országos Nagyválasztmány elhatározott, és amelyeknek keresztülvitelét az országos vezetőségre bízott. Az indítványok közül két igen fontos kérdést itt újra kiemelünk, amelyek a falu népének legfontosabb kívánságai. A Kisgazdapárt ismét kifejezi abbeli óhaját, hogy a községi választások 1947. évi december hó 31. napjáig tartassanak meg, hogy végre már nyugalom legyen az önkormányzatok életében. Egyik legfontosabb és legsürgősebb feladatunk közé tartozik a mezőgazdasági érdekképviselet megalkotása is. A Független Kisgazdapárt a kormányprogram- tervezethez fűzött javaslatában annak elfogadását kéri, hogy a mezőgazdasági érdekképviseleti törvényt még ebben az évben alkossák meg. Bízunk abban, hogy a munkáspártok szintén belátják ezen intézkedések sürgősségét és a legrövidebb időn belül eltűnhetnek a sebek ezen kívánságok teljesítése által. Haga&zzteodné Icelja sszakértelemj&esz" Milyen legyen a közigazgatás reformja ? A pártok a legutóbbi napokban lázasan dolgoznak azon, hogy összeállítsák azt a kormányprogrammot, amellyel kilátás nyílhat egy huzamosabb ideig tartó, nyugodt koalíciós kormányzásra. A munkáspártok programmtervezete kimondja, hogy az állami és állami kezelésbe vett üzemeknél 1948. május 1-ig racionalizálás és takarékosság útján meg kell szüntetni a deficitet. A programmtervezet ezt azzal is biztosítani kívánja, hogy szükségesnek tartja a fenti üzemeknél a mammutigazgatóságok megszüntetését és a nem dolgozó igazgatók és igazgatósági tagok elbocsátását. Megdöbbenéssel hallottuk, hogy ilyen esetek még találhatók az állami üzemeknél és a fentiek azonnal a közigazgatásra hallatára gondoltunk, ahol ha nem is mammut tisztviselők, vagy nem dolgozó igazgatók ülnek, de mégis van hiba.