Pápai Hirlap, 1920 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1920-02-14 / 7. szám

kiabálhatnak a levegőbe vagy az ily hangok iránt süket fülekbe. Merétey Sándor szigorló orvos. Járványos betegségek, a közegészségügy. A járványos betegségek epidemiás fellé­pése mindenkor előráncigálja a közegészségügy egyébként sarokba hajított kérdését. Jönnek az intézkedések, rendeletek, falragaszok telítve figyelmeztetésekkel és fenyegetésekkel s mégis a várt eredményen alul marad — nem is ál­modva a kívánalom mértékének megütéséről. A dolog úgy áll, hogy egy-egy ilyen epi­demia tulajdonképen a közegészségügyi vizsgája és pedig sokszor szigorú és kegyetlen vizsgája, melyre alaposan, kitartóan s állandóan készülni kell, — nemcsak mint a rossz diák, ki akkor kapja kezébe a könyvet — mikor már a feje felett függ a veszedelem. De vizsgája ez az országok, népek anyagi helyzetének s kultúrá­jának is. A járványos betegségek melegágyának talaját különösen két tényező teszi termékennyé: a nyomor és tudatlanság. Az első a csirák élet­képessé válását mozdítja elő,­­ a második a csirák növekedését, szaporodását, terjedését, munkálja, ápolja. Az első tényező megsemmi­sítése a prophylaxis kérdését karolná fel hatal­masan, — a másodiké — a leküzdés, a ter­jedésgátlás problémáját tenné könnyebben meg­oldhatóvá . . . A nyomor kérdése — hatalmas szociális problémaként — az egész világot foglalkoz­tatja ... Megoldására seregek sorakoznak külön­féle eszközökkel munkálva, harcolva. Ki a szív érzéseit, ki a lélek hitét, ki az agyszellem kin­cseit, ki az izmok energiáját öli bele ebbe a nagy harcba. Az eredmény, a harc kimenetele a világ képébe egy tekintetet vetve — lesújtó, gyászos — de különösen gyászos, ha a mi szerencsétlen, nyomorult erőszakkal leamputá­landó országunkra nézünk. A nyomor kérdé­sében a legnemesebb érzések, a legtisztább hit, legmélyebb tudás és sziklaszilárd akarat dacára is egyelőre édes­keveset tehetünk. De ott van a másik kérdés: a tudatlanság kérdése, itt már nyitva áll előttünk az út. Azonban ezt a köz­egészségügy terén mindig lekicsinyeltük s igen kis tényezőnek tartottuk. Úgy gondolkoztunk, ha azzal nem tehetünk semmit — ezzel pedig nem érdemes törődni. Ez szomorú és gyászos követ­kezményű téves felfogás. Ennek következmé­nye az a széltében-hosszában fellelhető néphit, mely igen sokszor tanult embereket is hatal­mába kerít: hogy a fertőző betegségek nem­ ragályosak, az egysejtű lények (bacteriumok, protozoonok) orvosi fantázia szüleményei. Theoretikus bizonyítékok hajótörést szenved­nek, — a gyakorlatiakat véletlennek tulajdonít­ják .. . így kell a világosság lámpájának a sötétségben fénytelenül pislogni. A népnek lelkiismeretes, ambiciózus, kép­zett vezetőkre van szüksége. Az ilyen vezetők a közegészség ügyében is szép, az orvost is túlszárnyaló ereményeket érhetnek s érnek is el a nép sokszori­ indolenciája ellenére is, mely gyakran igen erős próbára teszi türelmüket, kitartásukat. Hogy a vezetők e tekintetben tény­leg kellő eredményeket mutathassanak fel, fontos, hogy az u. n. „általános műveltség "-ben tekin­télyes helyet foglaljon el a közegészségtani kép­zettség és tudás... Ezt azonban csak úgy szerezhetjük meg, ha a középiskolai oktatás­nak ez valóban tárgyát is képezi. A mai közép­iskolai közegészségtani oktatás vajmi kevés eredményt produkál ... Az ifjúság ezt a tan­tárgyat csak úgy félvállról veszi s tapasztalás­ból beszélve a legelemibb dolgokkal sem jön tisztába. Ha azt akarjuk, hogy a későbbi veze­tők, a közéletnek bármely terére is lépjenek, az általános műveltség egyes ágai közé odasoroz­hassák a közegészségtant is,­­ akkor refor­málni kell ennek középiskolai tanítását. Min­denek előtt kötelező, azaz főtantárggyá kellene tenni több óraszámmal s theoretice, gyakor­latilag megfelelőbb alapokra kell helyezni. Azt hiszem, ez nem annyira lehetetlen s érdektelen gondolat, hogy ne lehetne, sőt ne kelle­ne vele foglalkozni. A jövő ezt, remélem, rövidesen iga­zolni fogja. S ha ez így lesz, egészen bizonyos, hogy ennek kedvező hatása még egy ilyen hatalmas, szinte ellenállhatatlanul dühöngő jár­ványon is érezhető lesz, mint a spanyol influ­enza. Addig azonban sokszor kell összetett kézzel tehetetlenül állnunk s a szegény orvosok ÚJDONSÁGOK. — Az alispán Pápán. Dr. Bibó Károly alispán e hó 11-én Halmi Nándor áll. gazd. felügyelő kíséretében városunkban időzött s a tanácsköztársaság kormánya idején szocializált birtokok felszámolási ügyében intézkedett. — A veszprémi törvényszék Pápán. A veszprémi törvényszék kommunista bűnpö­rökben ítélkező ötös tanácsa folyó hó 16-án újból kiszáll Pápára s másnap megkezdi a tár­gyalást a helybeli járásbíróságnál letartóztatás­ban levő kommunisták bűnügyében. — Képviselőválasztási eredmények. Múlt vasárnap és hétfőn tartattak meg várme­gyénkben is a nemzetgyűlési képviselőválasz­tások, melyek eredményekép megválasztattak Enyingen dr. Kovács J. István budapesti ref. theol. tanár (kg.), Nagyvázsonyban dr. iklódi Szabó János (kg.), a kerület előbbi képviselője. Múltkori tudósításunk helyreigazításaként kö­zöljük, hogy Zirczen nem került pótválasztásra a sor, mert ott már az első szavazáson Letenyey János (kg.) győzött. A választások végered­ményekép vármegyénk hét képviselője közül hárman : Bartos, Rakovszky, Szűcs a keresztény nemzeti egyesülés pártjához, négyen: dr. Kovács, Letenyey, dr. Rupert és Szabó a kisgazdapárt­hoz tartoznak. Itt em­lítjük meg, hogy a nem­zetgyűlés elnökségének tisztségére Rakovszky István, a veszprémi kerület nemzetgyűlési kép­viselője van kiszemelve. — A MOVE s a Tanárok és Tanítók Ker. Nemzeti Egyesülete által az integritás ér­dekében rendezett második előadást Kardhordó László tan. képző int. tanár tartja folyó hó 15-én vasárnap d. u. 3 órakor a városháza nagytermében. Az előadás címe a következő: Magyarország integritása történelmi és földrajzi megvilágosításban. — Kecskés Lajos — veszprémi kántor. Kecskés Lajos, helybeli róm. kath. tanítót és helyettes kántort a veszprémi hitközség és székesegyház kántorává választották. Ezt a szép állást három pályázó közül a lefolyt ének- és zenepróba eredményeként egyhangúlag nyerte el. Az új veszprémi kántor amilyen jeles ered­ménnyel működött itt Pápán tanítói állásában, oly sikerrel forgatta a hírlapírói tollat is. A Pápa és Vidékének öt éven át felelős szer­kesztője, újabban főszerkesztője volt s mint ilyen a keresztény nemzeti eszméért törhetlenül harcolt. Szeretetre méltó jó kolléga volt, akinek midőn új állásához szívből gratulálunk, egyút­tal őszinte sajnálatunkat fejezzük ki távozása felett. — A választás számadatai: Mohácsy Lajos lapja, a Veszprém megyei Egyetértés folyó hó 7. számában kifogásolja a pápai kerületben lefolyt nemzetgyűlési választás eredményének két hét előtti számunkban közölt számadatait. Igazságérzetünkből kifolyólag utánna néztünk a dolognak s megállapítottuk, hogy részben leírási, részben sajtóhibából a részletes adatok­nál valóban becsúszott egy-két tévedés az álta­lunk közzétett kimutatásba, amit most a követ­kezőkben korrigálunk: A végeredményen azonban ezek a korrekciók mit sem változtatnak. Az marad a régi: Mohácsy 4557, Szűcs 6863. — A Kath. Kör e hó 8-án dr. Kocsis Lénárd elnöklésével nagy érdeklődés mellett tartotta meg közgyűlését. Az elnök hazafias hangú szép megnyitója után jegyzőkönyvben örökítették meg néhai Szentgyörgyi Sándor, a volt buzgó titkár emlékét. A tisztújítás ered­ményeként a tisztikar tagjai lettek: Elnök Kalmár Károly, társelnök dr. Kocsis Lénárd, titkár Dragovics István, pénztáros Arányi József, könyvtáros Ragats Kálmán, háznagy Gráczer János, tisztb. háznagy Botka Jenő, ügyész dr. Csoknyay János, pincekezelő Kovács Ferenc, kertfelügyelő Kiss József, új választmányi tagok: Darányi Ágoston, Blazovics Jákó, Mar­kovics Ferenc, Cser Béla, Viz Ferenc, Vágó Dezső, Szóllás Pál; póttagok: Fábián Imre, Major József, Szíjártó Gyula; számvizsgálók: Karner Rezső, Fábián Károly és Kernya Jenő. A közgyűlés elhatározta, hogy a tagdíjat évi 40 %-ra emeli fel. — A spanyol járvány. A spanyol jár­vány — sajnos — még mindig grasszál váro­sunkban. Az esetek közül halálos kimenetelű volt a múlt héten három. A járvány fellépte óta a megbetegedések összes száma 359. Bár a járvány erejében fokozódás nem mutatkozik, az egészségügyi bizottság dr. Cseh-Szombathy László főorvos javaslatára mégis úgy határo­zott, hogy az iskolák megnyitása március 1-ére halasztassék el. Bizton reméljük és óhajtjuk, hogy akkorra végre megkezdhető legyen a taní­tás is, melyre az idei évben eddig legfeljebb három hónap jutott.­­ A vasúti közlekedés újból megjavult. Győr felől reggel és délután 2-kor lehet meg­érkezni, Szombathelyről reggel és délután fél 5-re. A vonatok is pontosabban járnak már. Az esti pesti lapokat reggel, a reggelieket pe­dig a délután folyamán megkapjuk, ami már igen régen volt így. — Németh Jóska kiskam­ondi költő. Szenzációs irodalmi eseménye volt a hét elején városunknak. Németh Jóska kiskamondi költő — ahogy ő magát szerényen nevezi — leszállott a Parnasszusról és ellátogatott a költőket min­dig szívesen látó városunkba. De hát ki is az a „kiskamondi költő?" —­ kérdezhetné az avatat­lan olvasó. A haza néhai vándor lantosának, Hazafi Verái Jánosnak utóda, mondhatjuk méltó utóda. Csakhogy mig a kis mozgékony Verái bácsi a városi népség, a diákság babéraira pályázott, élkes rigmusok között sózván a nyakukba csekély 2—4 krajcárokért a leg­frissebb verseket, — addig Németh Jóska telje­sen a falvakban igyekezik magát népszerűvé tenni, „Népköltészet" című verses füzetkéb­e vevőket találni. Különösen a Dunántúlon alig van falu, ahol ne ismernék, ahol ne találkoznának gyakran vele. A héten, amikor nagy hangosan betoppant szerkesztőségünkbe, rögtönzött rímek­kel ostromolván meg dobhártyáinkat, bokáig érő suba födte magas termetét, katonasapkájá­ról széles nemzeti pántlika csüngött alá. Verse­ket nyom­atni nézett be a városba, a főiskolai nyomda sajtója alól kikerült zöngeményeiből azon melegében kezünkbe nyomván egy példányt, íme így mímel a „Kifelé a pokolból" cimü versében: I. 11. ősi magyar haza • A földgömbön állunk Ifjú nemzedéke Mint sebzett oroszlán Világjáró utján Fájdalmiban pihen, Balszerencse érte, Rövid gyógyulást vár, Árulásban veszett Úgy lesz nálunk vásár, Elszánt vitézsége, Megállj, aljas román, Becsület mezején Budán a bőröddel Maradt örök léte. Magyar baka dudál. A románra egyébként a „kiskamondi költő" igen haragszik, mit eme két soros versé­vel is megbizonyít: Lesz kézfogó, lakodalom, Ha a románt rugódozom. Hát csak rajta, Jóska költő, ezt a „lako­dalmat" mi is szeretnők látni. — Halálozás. Téringer János alsóvárosi gazdálkodót mély gyász érte. Felesége, szül. Nagy Mária, életének delén, 48 éves korában múlt pénteken spanyol járványban elhunyt. Vasárnap délután végbement temetésén nagy közönség volt jelen, amely őszinte részvéttel fordult a gyászba borult férj és gyermekei felé. . — Áramfogyasztásunk leírása. (Be­küldetett.) A villamos órák leírásával meg­bízott fiú működése kritikán aluli. Egyes fogyasztónál 150—200 hektowatt órával ír le többet, mint a tényleges áramfogyasztás volt. Nagyon természetesen, a könyvelő kénytelen kivetni az el nem használt áramért a fogyasz­tási díjakat. Innen ered a fogyasztók panaszá­nak jó része. Jó lenne a felületes alkalmazotta­kat néha-néha ellenőrizni. De jól teszik a fogyasztók is, ha ellenőrzik óráikat s a szerint fizetnek. Mohácsy Szűcs Pápa VIII. körben 314 757 IX. „ 148 * 891 Dáka 311 67 Kéttornyulak ... 149 92 Marczalgergelyi . . 116 58

Next