Pápai Hirlap, 1920 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1920-07-10 / 28. szám
PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 1250 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében. Amerikai magyarok, kiket esztendőkön át földön és tengeren és levegőben folyó háború véres tiltó parancsa akadályozott meg abban, hogy szeretett szülődonotokat viszontláthassátok, amerikai magyarok, kik vagytok, kik repülnétek haza, ne higyjetek a csalóknak, a népámítóknak, azoknak, kik szennyes írásaikkal a ti sajtótokat is megfertőzik, azoknak, kiknek ma már még a bécsi kormány is kénytelen volt lakatot tenni a szájukra, ne higyjetek ellenségeiteknek, hanem úgy amint akartátok, úgy amint elgondoltátok: jöjjetek haza! Jöjjetek haza, győződjetek meg arról, hogy ez az iszonyatos megpróbáltatásokon keresztülment ország, hogyan iparkodik újból talpára állni, jöjjetek, segítsetek nekünk. Nem dolláraitokra van szükségünk, bár azt sem utasítjuk vissza, de százszor, ezerszer többet ér ennél munkához szokott két barátok, tiszta erkölcsi érzületetek s legfőkép lángoló hazaszeretetek, az a nagy és erős elszánástok, hogy velünk akarjátok, velünk fogjátok ismét visszaszerezni régi nagy és dicső magyar hazánkat. Amerikai magyarok, erre a nagy munkára jöjjetek közénk, várunk benneteket! A korpa. Nem is olyan régen még a korpát a legértéktelenebb takarmányfélék közé sorozták, s kilóját potom 10—12 fillérért vesztegették. A közmondás is csak úgy fitymállólag beszélt róla, állítván, hogy „aki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók". Bezzeg a disznók megennék most a korpát, ha volna. De nincs ! A szegény városi népség, tisztviselők, iparosok, munkások, stb. akik nincsenek abban a kedvező helyzetben, hogy a háztartásukhoz szükséges dolgokat maguk termelhetnék, a legkritikusabb helyzetben vannak, mert a tavasz táján horribilis áron beszerzett malackáikat, amelyektől zsírszükségletük kielégítését remélték, immáron nem tudják mivel táplálni, lévén a sertés is affajta élőlény, amely sem levegővel, sem biztató ígéretekkel nem lakik jól, sőt ha sokáig ezzel akarnák táplálni, biztos, hogy „döglött malac" képében az örök Nirvánába, a cigány gyomrába vándorolna. Kedélyes tónusban kezdtük, pedig a dolognak a fele sem tréfa. Sok száz és száz család érdekéről, vagy másfél ezer sertés táplálásáról van itt szó. Az, hogy a közélelmezési hivatal minden 5—6 hétben kiutal sertésenként 10 kg , maximum 30—50 kg. korpát, sertésellátásnak éppen nem mondható, mert mindenki tudja, hogy 10 kg. korpa egy sertésnek legfeljebb másfél hétre elegendő. A többi időre a sertéstartó publikum vagy kénytelen privátim beszerezni valahol, esetleg uzsora-áron, a korpát, vagy amiről már hallottunk, kénytelen törvény megkerülésével búzát vagy rozsot etetni a állataival, amely gabonaneműeknek pedig az emberek élelmezését kellene szolgálniuk, vagy pedig harmadik esetben kénytelen állatait eleség hiányában elkótyavetyélni, noha háztartásának egyik fundamentumát azokra építette. Távol legyen azonban tőlünk, hogy a takarmányínségért a helyi közélelmezési hivatalt tegyük felelőssé. Tudjuk, hogy minden től: telhetőt elkövetett és elkövet a takarmányínség enyhítésére, de szinte leküzdhetetlen akadályként áll előtte az úgynevezett „korpaközpont" — hogy az ördög vinne el minden „központot!" —, amely ridegen elzárkózik az elől, hogy a Pápa város közönsége részére kiőrölt korpája Pápa város állattartó közönsége gabona körében osztassék ki. Amíg ez a dicső intézmény, a háborúnak ez a vérszegény szülötte bele nem ütötte dolgainkba az orrát, addig volt itt korpa elegendő mértékben, csak a kora tavasszal jöttek reá odafönt a korpaközpontban, hogy a korpát a malmokban tárolni kell, s annak nagy részét a „tejtermelés érdekében" a földbirtokosoknak kell kiszolgáltatni, akik kötelesek bizonyos mennyiségű korpa ellenében bizonyos mennyiségű tejet a városi közönség ellátására bocsátani. Humoros intézkedés vizet hordatni tengerbe ! A kedvező időjárás mellett soha nem a tapasztalt bőségben tenyész a zöld takarmány mindenféle fajtája a földbirtokosok holdjain, amelytől kövérré gömbölyödnek s tejbővé lesznek a derék bonyhádiak, simmentháliak s a tehenek egyéb fajtái, mégis ők kapják meg a városi lakosságot megillető korpát is, noha e lakosságnak ösztövérré soványodnak s elcsenevészednek a koplalástól az állatai. Nem akarjuk kutatni, ámbár erről is érdemes volna beszélni, hogy vájjon a tejgazdaságok a kapott korpa ellenében leszállítják-e a kikötött tejmennyiséget, csak annak felemlítésére szorítkozunk, hogy ugyanakkor, amikor a városi közönségtől a gazdák javára elvonták a korpát, ugyanakkor a tejtermelők, élve a tejárakat elég meggondolatlanul újból maximáló kormányrendelettel, hálából sietve felemelték 5 korona 50 fillérre a tej árát, így kamatoztatván az olcsó korpa árát. Mi volna hát a teendő a városi közönség állatainak megmentésére ? Szerény véleményünk szerint sürgősen össze kellene írni a város sertésállományát s a város erkölcsi súlyának teljes latbavetésével követelni kellene a korpaközponttól, hogy sertésállományunk részére darabonként és hetenként utaljon ki legalább is 5 kg. korpát; a többit azután ám áldozza fel tovább is a „tejtermelés" oltárára. Mert az lehetetlen állapot, hogy amikor malmainkban bőviben van korpa, az mint valami mesebeli kincs el legyen zárva Pápa város közönsége elől, s állataink sarlóalakúvá görbüljenek a rosszul tartástól. De volna néhány szavunk a korpakiosztás módja ellen is. Először is alapos számfejtést kellene csinálni, hogy a rendelkezésre álló korpakészletből egy-egy sertésre hány kilogramm jut, s ezt a mennyiséget minden körülmények között ki kellene osztani, az igényjogosult akár előbb, akár később jelentkezik érette. Mert a héten történt megtörtént az az eset, hogy aki korpaosztásnál előbb jelentkezett, megkapta a kiszabott mennyiséget, később jövők már csak annak felét, vagy sem amit se. Az is helytelen, hogy három sertésig kiadták a 10—10 kg. korpát, azon túl ha valakinek több sertése volt is, csak miximum 30 kg. korpát kapott. Helytelen továbbá, hogy mindenki egyszerre kapta ki a korpát. Ebből származott aztán sorfal állás, amelynek a végén levők csak 5 —6 óra múlva juthattak be az „ígéret" földére, az utalványokat szétosztó irodába. Hallatlanul drágává teszi a korpát, ha valakinek azért a nevetségesen csekély 10 —30 kg korpáért a mai szorgos és drága munkaidőben egy teljes napot kell elvesztegetnie. Ezen úgy lehetne segíteni, ha utcánként osztanák ki a korpát, az élelmezési hivatal falára kiragasztott plakáton tudatván a közönséggel, hogy mely utcák mikor jelentkezzenek az utalványért. Ily módon nem volna tolongás sem az utalványosztásnál, sem a korpakimérésnél, s megszűnnék a gyűlöletes sorfalállás, amely bennünk fel-felidézi, amitől már egyszer úgy szeretnénk szabadulni, a háborús idők szomorú emlékét. Szívleljék meg sorainkat akiket illet, talán sikerül az elmondottakkal megjavítani a mostani keserves állapotot. Egy sertéstartó. Takarékpénztári közgyűlés. — A Pápa városi és vidéki Takarékpénztár tőkeemelési akciója. — Gazdasági életünk hosszantartó pangása, melyet a háború és az ezt követő politikai és közgazdasági felborulás küzdelmei már-már az elviselhetetlenségig fokoztak, mintha lassan mégis múlni kezdene. Az üzleti vállalkozás fellendülésére mutat városunkban, hogy gazdasági életünk legéletrevalóbb faktora. A Pápa városi és egyik vidéki Takarékpénztár részvénytőkéjének emelésére határozta el magát. Örömmel üdvözöljük az akciót, melyről nyilvánvaló, hogy a hitelügyletre alapított vállalkozó kedv hozta életre, mert benne látjuk a meginduló új élet vérkeringésének első erőteljesebb megpezsdülését. Ilyen szempontból fogta föl az igazgatóság és felügyelő-bizottság javaslatát a részvénytársulatnak 1920 július 4-én megtartott rendkívül népes közgyűlése is, melyen Mészáros Károly ig. tag elnökölt. Nagy figyelemmel hallgatott tartalmas elnöki megnyitója után dr. Kende Ádám intézeti ügyész teljes részletességével ismertette a tőkefelemelési tervezetet, melyet terjesztett be az igazgatóság és felügyelőbizottság nevében. A közgyűlés elfogadta a javaslatot, mely szerint az intézet alaptőkéje 1,100.000 koronáról 2,500.000 koronára emelkedik 2800 drb. 500 korona névértékű új részvény kibocsájtásával, az alaptőkeemelésre szükséges összegen felül maradó összeg pedig a tartaléktőkéhez csatoltatik, amellyel az 1.195.000 koronára egészül ki. Részletes tervvel állt elő az igazgatóság a tervezet kivitelére is, melyet a közgyűlés szintén elfogadott s végrehajtásával megbízta az intézet igazgatóságát. E szerint a 2800 drb. új részvényből 600 drb. aláírás utján lesz elhelyezendő, míg 2200 drb.-ot az eddigi részvényesek vásárolhatnak meg előnyös elővételi árban. A részvények aláírásának mindkét cimen végső határnapjául a közgyűlés 1920 julius 31-ét tűzte ki. Az érdeklődés oly nagy fokban nyilatkozik meg máris a Pápa városi és vidéki Takarékpénztár fejlődésének ez újabb erővel teljes megnyilvánulása iránt, hogy a tőkemelés sikere többé nem kétséges, de különben is a sikert az intézet kebelében alakult szindikátus biztosítja. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy ezen vállalkozásnak a helyinél sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk amiatt, hogy az vállalkozás megindultával megszilárdítani üzleti segít a közgazdasági bizalmat, mely bár nem alap nélkül, de már oly régen hiányzik a köz- és magánvállalkozás teréről. (Csizmazia István fényképész a fő apa