Pápai Hirlap, 1920 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1920-07-10 / 28. szám

PAPAI M­EGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12­50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi­ utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében. Amerikai magyarok, kiket eszten­dőkön át földön és tengeren és levegő­ben folyó háború véres tiltó parancsa akadályozott meg abban, hogy szeretett szülődonotokat viszontláthassátok, ame­rikai magyarok, kik vagytok, kik repül­nétek haza, ne higyjetek a csalóknak, a népámítóknak, azoknak, kik szennyes írá­saikkal a ti sajtótokat is megfertőzik, azoknak, kiknek ma már még a bécsi kormány is kénytelen volt lakatot tenni a szájukra, ne higyjetek ellenségeitek­nek, hanem úgy amint akartátok, úgy amint elgondoltátok: jöjjetek haza! Jöj­jetek haza, győződjetek meg arról, hogy ez az iszonyatos megpróbáltatásokon keresztülment ország, hogyan iparkodik újból talpára állni, jöjjetek, segítsetek nekünk. Nem dolláraitokra van szüksé­günk, bár azt sem utasítjuk vissza, de százszor, ezerszer többet ér ennél mun­kához szokott két barátok, tiszta erkölcsi érzületetek s legfőkép lángoló hazaszere­tetek, az a nagy és erős elszánástok, hogy velünk akarjátok, velünk fogjátok ismét visszaszerezni régi nagy és dicső magyar hazánkat. Amerikai magyarok, erre a nagy munkára jöjjetek közénk, várunk benneteket! A korpa. Nem is olyan régen még a korpát a leg­értéktelenebb takarmányfélék közé sorozták, s kilóját potom 10—12 fillérért vesztegették. A közmondás is csak úgy fitymállólag beszélt róla, állítván, hogy „aki a korpa közé kevere­dik, megeszik a disznók". Bezzeg a disznók megennék most a korpát,­­ ha volna. De nincs ! A szegény városi népség, tisztviselők, iparosok, munkások, stb. akik nincsenek abban a kedvező helyzetben, hogy a háztartásukhoz szükséges dolgokat maguk termelhetnék, a leg­kritikusabb helyzetben vannak, mert a tavasz táján horribilis áron beszerzett malackáikat, amelyektől zsírszükségletük kielégítését remél­ték,­­ immáron nem tudják mivel táplálni, lévén a sertés is affajta élő­lény, amely sem levegővel, sem biztató ígéretekkel nem lakik jól, sőt ha sokáig ezzel akarnák táplálni, biztos, hogy „döglött malac" képében az örök Nirvánába, a cigány gyomrába vándorolna. Kedélyes tónusban kezdtük, pedig a dolog­nak a fele sem tréfa. Sok száz és száz család érdekéről, vagy másfél ezer sertés táplálásá­ról van itt szó. Az, hogy a közélelmezési hiva­tal minden 5—6 hétben kiutal sertésenként 10 kg , maximum 30—50 kg. korpát, sertés­ellátásnak éppen nem mondható, mert mindenki tudja, hogy 10 kg. korpa egy sertésnek leg­feljebb másfél hétre elegendő. A többi időre a sertéstartó publikum vagy kénytelen privátim beszerezni valahol, esetleg uzsora-áron, a kor­pát, vagy amiről már hallottunk,­­ kénytelen törvény megkerülésével búzát vagy rozsot etetni a állataival, amely gabonaneműeknek pedig az emberek élelmezését kellene szolgálniuk, vagy pedig harmadik esetben kénytelen állatait eleség hiányában elkótyavetyélni, noha háztartásának egyik fundamentumát azokra építette. Távol legyen azonban tőlünk, hogy a takarmány­ínségért a helyi közélelmezési hiva­talt tegyük felelőssé. Tudjuk, hogy minden től: telhetőt elkövetett és elkövet a takarmány­ínség enyhítésére, de szinte leküzdhetetlen akadály­ként áll előtte az úgynevezett „korpaközpont" — hogy az ördög vinne el minden „központot!" —, amely ridegen elzárkózik az elől, hogy a Pápa város közönsége részére kiőrölt korpája Pápa város állattartó közönsége gabona köré­ben osztassék ki. Amíg ez a dicső intézmény, a háborúnak ez a vérszegény szülötte bele nem ütötte dolgainkba az orrát, addig volt itt korpa elegendő mértékben, csak a kora tavasszal jöttek reá odafönt a korpaközpontban, hogy a korpát a malmokban tárolni kell, s annak nagy részét a „tejtermelés érdekében" a földbirtokosok­nak kell kiszolgáltatni, akik kötelesek bizonyos mennyiségű korpa ellenében bizonyos mennyi­ségű tejet a városi közönség ellátására bocsá­tani. Humoros intézkedés vizet hordatni tengerbe ! A kedvező időjárás mellett soha nem a tapasztalt bőségben tenyész a zöld takarmány mindenféle fajtája a földbirtokosok holdjain, amelytől kövérré gömbölyödnek s tejbővé lesz­nek a derék bonyhádiak, simmentháliak s a tehenek egyéb fajtái, mégis ők kapják meg a városi lakosságot megillető korpát is, noha e lakosságnak ösztövérré soványodnak s el­csenevészednek a koplalástól az állatai. Nem akarjuk kutatni, ámbár erről is érdemes volna beszélni, hogy vájjon a tej­gazdaságok a kapott korpa ellenében leszállít­ják-e a kikötött tejmennyiséget, csak annak fel­említésére szorítkozunk, hogy ugyanakkor, ami­kor a városi közönségtől a gazdák javára elvonták a korpát, ugyanakkor a tejtermelők, élve a tejárakat elég meggondolatlanul újból maximáló kormányrendelettel, hálából sietve felemelték 5 korona 50 fillérre a tej árát, így kamatoztatván az olcsó korpa árát. Mi volna hát a teendő a városi közönség állatainak megmentésére ? Szerény véleményünk szerint sürgősen össze kellene­ írni a város sertésállományát s a város erkölcsi súlyának teljes latbavetésével követelni kellene a korpa­központtól, hogy sertésállományunk részére darabonként és h­etenként utaljon ki legalább is 5 kg. korpát; a többit azután ám áldozza fel tovább is a „tejtermelés" oltárára. Mert az lehetetlen állapot, hogy amikor malmainkban bőviben van korpa, az mint valami mese­beli kincs el legyen zárva Pápa város közönsége elől, s állataink sarlóalakúvá görbüljenek a rosszul tartástól. De volna néhány szavunk a korpakiosz­tás módja ellen is. Először is alapos szám­fejtést kellene csinálni, hogy a rendelkezésre álló korpakészletből egy-egy sertésre hány kilogramm jut, s ezt a mennyiséget minden körülmények között ki kellene osztani, az igény­jogosult akár előbb, akár később jelentkezik érette. Mert a héten történt megtörtént az az eset, hogy aki korpaosztásnál előbb jelent­kezett, megkapta a kiszabott mennyiséget, később jövők már csak annak felét, vagy sem­ a­mit se. Az is helytelen, hogy három sertésig kiadták a 10—10 kg. korpát, azon túl ha valakinek több sertése volt is, csak mixim­um 30 kg. korpát kapott. Helytelen továbbá, hogy mindenki egyszerre kapta ki a korpát. Ebből származott aztán sorfal állás, amelynek a végén levők csak 5 —6 óra­­ múlva juthattak be az „ígéret" földére, az utal­ványokat szétosztó irodába. Hallatlanul drágává teszi a korpát, ha valakinek azért a nevetsége­sen csekély 10 —30 kg­ korpáért a mai szorgos és drága munkaidőben egy teljes napot kell elvesztegetnie. Ezen úgy lehetne segíteni, ha utcánként osztanák ki a korpát, az élelmezési hivatal falára kiragasztott plakáton tudatván a közönséggel, hogy mely utcák mikor jelentkezze­nek az utalványért. Ily módon nem volna tolon­gás sem az utalványosztásnál, sem a korpa­kimérésnél, s megszűnnék a gyűlöletes sorfal­állás, amely bennünk fel-felidézi, amitől már egyszer úgy szeretnénk szabadulni, a háborús idők szomorú emlékét. Szívleljék meg sorainkat akiket illet, talán sikerül az elmondottakkal megjavítani a mostani keserves állapotot. Egy sertéstartó. Takarékpénztári közgyűlés. — A Pápa városi és vidéki Takarékpénztár tőkeemelési akciója. — Gazdasági életünk hosszantartó pangása, melyet a háború és az ezt követő politikai és közgazdasági felborulás küzdelmei már-már az elviselhetetlenségig fokoztak, mintha lassan mégis múlni kezdene. Az üzleti vállalkozás fellendülésére mutat városunkban, hogy gazdasági életünk legéletrevalóbb faktora. A Pápa városi és egyik vidéki Takarékpénztár részvénytőkéjének emelésére határozta el magát. Örömmel üdvözöljük az akciót, melyről nyilvánvaló, hogy a hitelügyletre alapított vállal­kozó kedv hozta életre, mert benne látjuk a meginduló új élet vérkeringésének első erő­teljesebb megpezsdülését. Ilyen szempontból fogta föl az igazgató­ság és felügyelő-bizottság javaslatát a részvény­társulatnak 1920 július 4-én megtartott rendkí­vül népes közgyűlése is, melyen Mészáros Károly ig. tag elnökölt. Nagy figyelemmel hallgatott tartalmas elnöki megnyitója után dr. Kende Ádám intézeti ügyész teljes részletesség­é­vel ismertette a tőkefelemelési tervezetet, melyet terjesztett be az igazgatóság és fel­ügyelő­bizottság nevében. A közgyűlés elfogadta a javaslatot, mely szerint az intézet alaptőkéje 1,100.000 koroná­ról 2,500.000 koronára emelkedik 2800 drb. 500 korona névértékű új részvény kibocsájtásá­val, az alaptőkeemelésre szükséges összegen felül maradó összeg pedig a tartaléktőkéhez csatoltatik, amellyel az 1.195.000 koronára egészül ki. Részletes tervvel állt elő az igazgatóság a tervezet kivitelére is, melyet a közgyűlés szintén elfogadott s végrehajtásával megbízta az intézet igazgatóságát. E szerint a 2800 drb. új részvény­ből 600 drb. aláírás utján lesz elhelyezendő, míg 2200 drb.-ot az eddigi részvényesek vásárol­hatnak meg előnyös elővételi árban. A részvé­nyek aláírásának mindkét cim­en végső határ­napjául a közgyűlés 1920 julius 31-ét t­űzte ki. Az érdeklődés oly nagy fokban nyilatko­zik meg máris a Pápa városi és vidéki Takarék­pénztár fejlődésének ez újabb erővel teljes megnyilvánulása iránt, hogy a tőkemelés sikere többé nem kétséges, de különben is a sikert az intézet kebelében alakult szindikátus biztosítja. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy ezen vállalkozásnak a helyinél sokkal nagyobb jelen­tőséget tulajdonítunk amiatt, hogy az vállalkozás megindultával megszilárdítani üzleti segít a közgazdasági bizalmat, mely bár nem alap nélkül, de már oly régen hiányzik a köz- és magánvállalkozás teréről. (Csizmazia István fényképész a fő apa

Next