Pápai Hírlap, 2000 (13. évfolyam, 1-47. szám)
2000-03-28 / 12. szám
4 KULTÚRA a millennium Az élniakarás városa jegyében XVIII. század A II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát támogató város 1709-ben a tűz martaléka lett. A császári sereg a Belvárost felgyújtotta, a Fő tér 2 ház kivételével elpusztult. Az ezt követő két évtized a város életének nehéz napjai. Lakóinak tekintélyes része elhagyta itteni lakását. A település népessége 4000 főre csökkent. A város úgy látszott, hogy halálra van ítélve. De hamarosan kiderült, hogy „elpusztíthatatlan életerővel rendelkezik. Fél évszázad múlva, 1782-ben már 8049 lakosa van Pápának, tehát ismét az ország egyik legnépesebb városa! Csodálatos félévszázada ez a fejlődésnek. A szinte jobbágyi sorból ismét előkelő várossá gazdagodik. Nagy várossá abban a korban, amikor az ország súlypontját éppen ezek a vidéki városok képezik.” - olvashatjuk Horváth-Tóth Útikalauz (Pápa, 1936) 37-38. oldalán. (Zárójelben közlöm az Ila-Kovacsics Veszprém megye helytörténeti lexikona (Bp. 1964. Akadémiai Kiadó) 319. oldalán található 1785-ös népességi adatokat, társadalmi tagozódás szerinti kivetítésben. A lakosság száma: 8639 fő. Ebből 54 pap, 673 nemes, 6 tisztviselő, 545 polgár, 379 polgár és paraszt örököse, 950 zsellér, 758 egyéb, 1032 fiúgyerek, 4242 nő. Hudi József kandidátus kutatásából tudjuk, hogy a legtöbb protestáns az Alsóvárosban lakik. Számuk: 964 fő. (Társadalmi hovatartozásuk szerint részben nemesek, részben nem.) A fentebb érzékeltetett gazdasági fellendülés folyamatát a Pápai útikalauz részletesen elemzi. Itt most csak azt emeljük ki belőle, hogy „a Bakonyba a véres időkben kimenekült iparosok minden bizonnyal visszahúzódtak a városba”. Esterházy Ferenc gróf pedig németeket és zsidókat telepített a városba 1730-ban, illetőleg 1748-ban. Fontos az a szerződés is, amelyet ő, a város földesura köt az Alsó és Felső majorok lakóival 1730-ban. Ennek eredményeként a zsellérek is a Belvárosban élő lakosokkal egyenlő jogú polgárokká váltak. A város egyfelől gyorsan fejlődik, gazdagodik, másfelől azonban sorozatosan természeti csapások érik, mely nem kedvez a fejlődésnek. „Soha annyi természeti csapás, szerencsétlenség nem szakadt a városra, mint ebben a fél évszázadban. Tűzvész pusztított 1747-ben, 1748-ban, 1749- ben, 1751-ben, 1754-ben és 1779-ben.” 1748-ban szörnyű sáskajárás," 1752-ben nagy szárazság"Volt. 1757-ben árvíz, 1741-43-ban és 1758-ban pestis szedte áldozatait. A város lakóiban azonban nagy az akaraterő. Az élniakarás. A sokszor elpusztított város mindig újjáépül. „Új utcasorok nőnek ki évek alatt, díszes középületek emelkednek.” A város mai arculata ebben a korban alakul ki. „Úgy látszik, hogy a tűzvészek lendítik föl az építkezéseket. Céhei megszaporodnak. A század második felében már 35 céhe van a városnak. Van sörfőzője, mintegy 17 malma, köztük posztóverő és papírmalma, s megalapítják az európai hírű kőedénygyárat. Az építőipar különösen fellendül. Minden jelentős középület ekkor épül” - olvashatók az 1936-ban készült Útikalauz 38-39. oldalán. A könyv írói megjegyzik, hogy Pápán szívesen építenek kúriákat a nemesek, mert kulturváros. A királyi privilégiummal rendelkező mezővárost iparos polgárok vezetik, közülük kerül ki a 12 tagú tanács (magistratus), továbbá a 3 városbíró, a főbíró és az utcánként megválasztott két képviselő. A jegyzői teendőket tanult értelmiségiek, ügyvédek végzik. A XIX. század felé haladva a város önkormányzata, közigazgatása egyre inkább szakszerűvé válik. A város szeretetéről jó néhányan adományaikkal, alapítványaikkal tesznek tanúbizonyságot, így például a protestáns özvegy Kenessey Istvánná Szondy Zsuzsanna nemesasszony, továbbá Ruszek József (Pápa, 1779- Veszprém, 1851) veszprémi, és Szentilonay József esztergomi kanonok. (Ez utóbbi tekintélyes összeggel 19 pápai idős ember számára alapított szegényházat a Barátok utcájában.) Tény, hogy mindig ki tudott egyenesedni, mindig képes volt a viszonylagos lemaradást behozni. Képes volt mindig újrakezdeni. Ez polgárainak erénye, mely összefügg a szülőföld, a város szeretetével, a városhoz való kötődéssel és a településhez való mérhetetlen ragaszkodással. Ez adott erőt a munkához - az építéshez - a múltban, ez ad erőt a jelenben és a jövőben is. Idősnek és fiatalnak. Férfiaknak és nőknek. Az egymás követő nemzedékeknek. Tungli Gyula IKÖNyv AJÁNLÓ Az ihászi ütközet... Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeire történő megemlékezésekben mindig történik utalás városunkra, hiszen a történelem e sorsfordító harcainak élén ott található a két volt pápai diák, a magyar irodalom két jeles alakja, Petőfi és Jókai. Nevük épp úgy nem választható el a dicsőséges napoktól, mint megyénk egyetlen csatájának, az ihászi ütközet legendás parancsnokának neve, Kmety György tábornoké. Ennek a nem feledhető hősies helytállásnak 150. évfordulóját ünnepeltük az elmúlt esztendőben, egy szép, tartalmas könyv kiadásával is rangot adva a jubileumi megemlékezésnek. A kötet szerzője, Hermann Róbert történész, sok részletre kiterjedően, jelentős számú dokumentum felhasználásával mutatja be e csata emberformáló küzdelmét. Könyvében méltó emléket állít a hősöknek, az olvasó sok részletre kiterjedően képet kap e történelmi időszak öszszefüggéseiben felmerülő gondjairól, a harcok illusztris szereplőiről (Kmety György, Görgei Artúr, Klapka György stb.) csakúgy, mint a névtelen harcosok példás helytállásáról, Pápa város lakóinak lelkesedéséről, segítőkészségéről. Jelentések, utasítások, levelezések, személyes vallomások olvashatók a könyv lapjain, szinte ösztönözve a ma emberét az állásfoglalásra, véleményalkotásra. 1849. június 27-e jelentős dátum történelmünk lapjain, nekünk pápaiaknak és a környékbelieknek különösen az. Az ihászi csatának, történetének ez újabb, kötetben való feldolgozása szép példája a jubileumi megemlékezésnek, melyhez anyagi támogatását adta Pápa Város Önkormányzata, a pápai Agroprodukt Rt. és Marcaltő önkormányzata. A könyvet a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár adta ki, immár sokadik alkalommal példáját adva annak a nemes és dicséretes törekvésnek, hogy kiadványok sorával segíti ébren tartani városunk és környékének jeles eseményeire való emlékezések fontosságát. EGY PÁPAI HÍRLAP Céhpecsétek A pápai takács céh A céh articulusait csak 1660-ból ismerjük. Ugyanakkor a pápai Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeumban 1613-ból származó takács céhpecsét modern lenyomatát őrzik. Valamikor megvolt a pecsétnyomó is, de jelenleg lappang, szerencsére annak idején Nagybákay Péter készíttetett fényképfelvételt róla. A pecsét körirata: egymás felett kettő illetve három köröcske PAPAI : CEHAE * TAKACS : PECSETY : 1613. A pecsétre vésett dátum szerint ez a legrégibb Magyarországon fennmaradt takács céhpecsét. A pecsét átmérője 46 milliméter, a pecsétnyomó magassága 56 milliméter. A pecsét köriratának vésete kicsit elnagyolt, jól kidomborodó gyöngysorból álló füzér és folyamatos körvonal közt helyezkedik el, amelynek közepén alul kissé kidomborodó aljú csücsköstalpú pajzs (talán csak a vetélők érdekes keretbe foglalása) található, melynek vésete nem a legtökéletesebb. Ennek csücske beleolvad a körirat belső körébe, kidudorodást képezve a pontok közepénél. A címerben egymást támasztó három vetélő látható. A címerpajzs kidudorodásán állva jobbról és balról egy-egy ágaskodó oroszlán található, a vetélők által kialakított térközben ismeretlen rendeltetésű félkör. A pajzson 5 ágú korona, amelyből egy deréktól felfelé kinövő, bal kezét csípőjére tévő alak, aki jobb kezében egyenes kardot tart. Mentése jobb oldalon gombsorral végződik. A koronából jobbról és balról kinövő — nem teljesen szimmetrikus - stilizált virág, mint valami „címertakaró” található. Fennmaradt a Századok című folyóirat hasábjain egy másik pápai takács céhpecsétnyomó leírása, Szalay Imre tollából (Századok, 1877. 678- 679): „»* PAPAI. * TAKACZ * CZE * POC « közepén előre lépő oroszlán két első lábával vetélőt tart; — tojásdad alak; Hosszátmérő 2 cm; vésete nagyon kezdetleges; az egész bronz pecsétnyomónak négyszögű nyele 3,5 cm hosszú.” A magyarországi Céhkataszter is ismeri ezt a pecsétnyomót, XVII. századinak határozta meg Nagybákay Péter. Erősen kopott, ami összefüggésben lehet a hosszabb használatával. Véleménye szerint a pecsétnyomó a XVII. század végéről származhat. Valószínűleg a XVII. közepe után, második, vagy kispecsétnek vésették. Talán összefüggésben lehet az 1660-as években a céhek átalakulásával, aminek egyik fontos oka volt a város vallási életének átalakulása. Vagyis a protestáns többségű Pápa a katolikus földesurak, „akié a föld azé a vallás” alapelve alapján többségében ismét a római katolikus vallásra tértek vissza. Ez nagymértékben átalakította céhek vallásos életét is, a korábbi céhlevelekbe 3-4 új artikulus került, amelyek a kötelező templomba járás, védőszent választás, és a kötelező ünnepek megtartását, miselátogatást írtak elő. (Folytatjuk.) Dr. Hermann István Az első pecsétrajz Gáty István, a második Ughy István munkája. Környezetünk madarai A csicsörke Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy előnyére változik az időjárás, azaz minden jel arra utal: küszöbön a tavasz. Érkezésére pedig a természetben megindul a madármozgás, lassan, lassan hol az egyik, hol a másik tollas kis barátunk jön meg téli szállásáról költőhelyére. Az idő jobbrafordulásával így márciusban - főként a hónap vége felé - aztán meg is jelenhet lakóhelyünk közelében egy eleven, picinyke kis madárka, a csicsörke. Nagysága alig 11 centiméter, tollazata sárgás, zöldessárga, jól látható sötétebb színű sávozásokkal. Ő a pintyfélék legkisebb képviselője, rövid csőre akár jó ismertetőjel is lehet. Bizalmas kis jószág, számos esetben találkozhatunk vele úgy is, hogy ott matat, szedeget a földön, vagy a fű szélén lábunktól alig két méternyire. Emberközeli madár, hiszen fészkelőhelye a lakott területek közvetlen környéke, pontosítva, kertek, gyümölcsösök, szőlők, parkok ligetek, de akár az utcákon lévő gömbakácok is fészkelési lehetőséget nyújtanak számára. Magam is találkoztam már e helyeken költő csicsörkével. Ennek a kis madárkának jellegzetes a hangja is. Nem valami hangos, ám csicsergő éneke amolyan halk üvegcsilingelés, amire azért fölfigyel az ember. Párkeresés időszakában a hím többször a házak tetején még meglévő tévéantennákon hallatja hívó hangját. Fészket csak a tojó épít, a hím csak a közelében sündörög és imitálja a segítőkészséget. Egyébként a fészek szép kis alkotmány (hasonlít az erdei pintyéhez), ami lehet a földtől egy méterre is egy bokron, de lehet nagyobb fán, ágvilla között akár tíz méter magasan.A tojásokat csak a tojó üli, a hím hordja neki a táplálékot. Amikor már fiókák vannak, mindkét szülő ezet felváltva. A csicsörke máskülönben szinte csak gyommagvakkal él. Területhű madárka, tehát ha nem háborgatják, mindig visszavisszatér költőhelyére. Városunkban is találkozhatunk vele minden esztendőben hol itt, hol ott. Jómagam nem egyszer elgyönyörködtem már szorgos ténykedésében a tókerti utcákon, no meg a ligetben, kevesebbel a várkertben, többel a temetőben. Étlapján ott van a tyúkhúr is, azt csipegetve kedves látvány piciny barátunk, tovaröppenésekor jól látható élénksárga farcsíkja. Védett madár ő is, erre rá is szolgál szegényke, mert a macskák az alacsonyabbra épített fészkeik közül sajnos sokat kifosztanak. Meg aztán a viharos időjárás során is elpusztulhat több fészek. Egyébként évente kétszer költ. Vonuló madár lévén október vége felé elmegy, ritkán néhány példány áttelel. Erdélyi Gyula Könyvbemutató Veszprémben (1. oldal -®) -A forradalom és szabadságharc elbukott, de a következményei jelentősek voltak. Bizonyítja az a több száz 48-as emlékmű és honvédsír is megyénkben, amelyek felkutatására, megörökítésére pénzt és időt nem sajnáltam. A kétszáznál is több településből nagyon sokat végigjártam. Sokszor otthon azt mondtam a szülőfalumba vagy focimeccsre megyek, s közben az emlékhelyeket böngésztem - mesélte H. Szabó Lajos. - Az adatgyűjtés, az eltemetett vagy emlékművön szereplő személyek adatai, s tetteik több évtizedes munkára vezethető. - Négy évtizede, hogy elkezdtem. Húsz évig rejtve, 1984-ig csupán egy-két újságcikket adtam közre. Húsz éve ontom a kiadványokat. A Negyvennyolcas emlékművek, honvédsírok Veszprém megyében című a 26. szabadságharcos témájú könyvem. Az értékes kötetet a veszprémi könyvbemutatón Kuli Csaba, a megyei közgyűlés elnöke ajánlotta az érdeklődőknek. Varga Bea