Pápai Ifjusági Lap, 1885-1889 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1887-10-15 / 1. szám
Pápa, 1887. október 15. Harmadik évfolyam. 1 szám IFJUS PAPAI J^L 1 ^ • Megjelenik minden hó ío-én, okt. nov. és már ez. hónapoknak végén is. Előfizetési <111 egy egész iskolai évre 1 írt 50 kr. HZZ Az Ifjúsági képzőtársulat szellemi pártfogása mellett. Szerkesztőség: A főiskolai uj épületben. Előfizetési felhívás. A pápai ev. ref. főiskola ifjúsága márkét éven át adott ki egy kis lapot „Pápai Ifjúsági Lap" czímen s az ifjúsági képzőtársulat szellemi pártfogása mellett. Ezen vállalatot óhajtjuk fel a tanévben is harmadik évfolyamban folytatni, már csak azért is, hogy visszaesés az ifjúság szellemi életében ne tűnjék fel. De tekintve azt, hogy e vállalat csak úgy állhat fenn, ha az ifjúság mellett a nagyérdemű közönség is támogatja anyagi seÁltalánosan ismert nézet az, hogy az Előszó olyan valaminek szokott tekintetni a könyvek elején, melyet a legtöbb olvasó hidegen átlapoz, legkisebb figyelemre sem méltat. Holott legtöbb esetben épen ez képezi az ajtót a díszes, néha remek alkotáshoz, amennyiben a szerző ebben szokta előterjeszteni műve tervezetét, czélját, sokszor vázlatát is, szóval azokat, melyek az egésznek megértéséhez megkívántatnak. Most említett mellőztetés talán engemet is visszariaszthatna ilyennek a megírásától, de nekem okvetlenül Előszót kell írnom: nemcsak azért, hogy a vállalatunkat, illetőleg e kis lapot még nem ismerőkkel közöljem ennek czélját, irányát, tartalmát, hanem azért is, hogy ezeknek előrebocsátása által meggyőzzem őket vállalatunk helyes volta felől. Tehát nektek czélutok van — s ugyan gellyel, azért teljes bátorsággal fordulunk ifjúságunk barátaihoz, hogy szerény vállatunkat pártolni, illetve előfizetni szíveskedjenek. Előfizetési ár egész évre újra csak I frt 50 kr lesz s megjelenik a tanév folyamán összesen 12 számban, esetleg melléklettel is. Az előfizetési ár szerkesztőségünknek czimezve a főiskolai uj épületbe küldendő. Teljes tisztelettel A SZEKESZTŐSÉG. —fsMI^3^— Előszó, mi lehet? Fogja mondani a rágalom nyelve. Igenis van! Nem ugyan valami magasabb czél, mintha örökbecsüeknek gondolt elmetermékeket akarnánk megóvni az enyészettől. — Oh túl vagyunk már az efféle ábrándozásokon. De viszont más oldalról csalódnék az is, ki teljes tökélyt keresne munkáinkban. Mert igenis vezet bennünket elsősorban a „non scholae sed vitae discimus" latin közmondás meggondolása. Azaz szándékunk azt, amit tanultunk, önállóan feldolgozva bemutatni a nyilvánosság előtt azoknak, akik az ifjúság törekvése iránt érdeklődéssel viseltetnek. Szándékunk továbbá éleszteni az ifjúság munkakedvét, melyre — tekintve különösen a tehetségesebbeket és a különben is munkálkodni szeretőket — ezen a nyilvánosság előtt való felléphetés mondhatni a leghathatósabb eszköz.