Pápai Közlöny, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

ség, ki remek technikával játszta el „Au printemps" és „Mazurka" című zeneműveket. Most volt először alkalmunk Deli Mar­git úrhölgy zongorajátékát hallani és való­ban csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg kiváló technikai képes­ségéről. A közönség is szűnni nem akaró tapsokkal fogadta játékát és addig nem is szűnt meg a taps, míg reáadásul egy ma­gyar dalvaritációt el nem játszott, melyet szinte zugó taps követett. Ezután Szutter Mariska lépett a pódi­umra és Erdélyi Zoltán „Bálban" címü köl­teményét szavalta el oly hatással, melyre valóban büszke lehet. Behízelgő kellemes orgánuma van és szívhez szóló érzéssel tudja az érzelmeket tolmácsolni. A közön­ség lelkes tapsokkal illette őt, melyet mél­tán kiérdemelt. A hangverseny műsorát a főiskolai énekkar fejezte be, elénekelve Gát­íj Zol­tán zenetanár vezetése alatt Ermani operá­ból a „Bordalt". Volt már többször munk a főiskolai énekkar énekében alkal­gyö­nyörködni, de ez alkalommal felülta magát egy precizitás valamint összhangban. A hangverseny végeztével a székek kihordásával és a pódium elbontásával termet táncképessé tették és kezdetét vette a Füredi Kálmán zenekara mellett a tánc, mely rendkívüli kedélyes hangulatot terem­tett. Az első négyest 32 pár táncolta. Szünóra után fokozódott a jókedv és bámulatos kitartással jártak reggeli 5 óráig. A táncmulatságon a következő hölgyek vet­tek részt : Asszonyok: Acsay Ferenczné, Bachó Vincéné, Barthalos Kálmánné, Bélák La­josné, Csajtay Karolina, Csizmadia Lajosné, Deli Béláné, Gáthy Zoltánné, Gaál Jánosné, Gönye Lászlóné, Gondol Dánielné, Halász Sándorné, Jakabházyné Bátky Mária, Ji­ek Ferencné, Kiss Józsefné, Kiss Móriczné, Kis Károly­né, Kondrády N.-né (Eberhard), Mészáros Sándorné, Perlaky Gézáné, Lic. Rácz Kálmánné, dr. Steiner Józsefné, Szo­koly Ignácné, Szőllőssy Miklósné, Szutter Dánielné, Tóth Kálmánné, Tompa Sándorné, Vésey Józsefné, Vikár Kálmánné, Weisz Izidorné. Leányok : Aebersold Leopoldina, Bachó­­ Manci, Barthalos Gizi, Bélák Rózsi, Bődey Irén, Csizmadia Irén, Deli Margit, Deli Babi, Gaál Ilonka, Gáthy Lenke, Gönye Jolá­n, Gyurátz Aranka, Gyurátz Linus, Hlattky Ida, Kenessey Anna, Horváth Róza, Horváth Juliska, Kis Ilonka, Kis Jolán, Kis Honor, Kis Mariska, Konrády Hermin, (Eber­hard), Kutassy Mariska, Neuhauser Böske, Rácz Juliska (Vörösberény), Szijj Berta, Szokoly Margit, Szutter Mariska, Szőllőssy Karola, Thury Róza (Kapoly), Tompa Bözsi, Tóth Nelli, Valkó Vili (Budapest­) * Ez alkalommal felülfizettek : gróf Tisza István 200 K, N. N. 20 K, Rupprecht Ta­szilóné, Németh István, Barthalos István 10—10 K, dr. Steiner József 6 K, Gyurátz Ferenc, Gönye László, Gaál János, Hock­hold Ferencné, Zsilinszky Lajos 5—5 K, dr. Antal Géza, dr. Adorján Gyula, Faragó János, Fraueiu­ienst Viktor, Horváth Kál­mán 3—3 K, Jakabházyné Bátky Mária, Konrády N.-né, Katona Józsefné, Kovács Imrén­é, Takács Ferencné sz. Csoknyay Li­dia, Széky Aladárné, Szijj Mihályné, Faa Mihály, Karlovitz Adolf, Kelemen Salamon, Kis Tivadar 2—2 K, Ivórady Simon, Hor­váth Pál 1—1 K. A felülfizetőknek ez uton is hálás köszönetüket fejezik ki a theologia akadémia hallgatói. KARCZOLAT a hitxH: Hossz­­ s lethargia Jb_é­b2?el_ után bevált az a régi német közmondás „nur nicht brummen, es wird schon kommen". Végre valahára történt városunkban valami „az üzlet érde­kében," ami nemcsak megemlékezésre méltó a heti krónikában, de ez valami bizonyos tekintetben megtörte azt a társadalmi el­zsibbatságot, melyben leled­ztünk és ha az előjelek nem csalnak lesz mégis egy kis üzlet a télen, melyre a krónika számíthat. Jóllehet nem hallani semmi nagyobb téli evolúcióról, de a hangulat után, mely városunkban kezd lábra kapni, némi bizta­tóul szolgál egy kis élénkségre. Ezen han­gulatot a theologusok provokálták a Griff­ben tartott hangversennyel egybekötött tánc­mulatságukkal. Felesleges talán felemlíte­nem, hogy a hangverseny a táncmulatság kedvéért lett rendezve, ami máskülönben mellékes, a fődolog a kellékes és ez tény­leg be is vált. A theologusok által rendezett hang­verseny nem tért el ez alkalommal sem a speciális jellegétől. A „jövendőbeli nagytisz­teletnek" a hagyományos rendszer alapján állították össze a műsort és ebben évről­évre némi eltéréssel teljesen elvhűek. A vendégek fogadtatása és elhelyezése tekin­tetében is megtartották a régi menetrendet, mely páratlan előzékenység és szolgálat­készséggel párosult és melyre teljes joggal „patent"-et vehetnének maguknak. A változatos műsor egyes részleteire nem terjeszkedem ki, csupán csak azt em­lítem fel, hogy minden egyes közreműködő meg lehetett elégedve az elismeréssel, mely részére bőven kijutott. A hölgyeknek ebből az elismerésből nemcsak dupla dózis jutott, de a szokásos és hagyományos csokor nem maradt el. A közönség is meg lehet elé­gedve, mert jó programmot kapott a pén­zéért, sőt a tapsait egyes eseteknél r­á­adásul duplázva honorálták. A Dilietán­soktól ennél nagyobb áldozatot nem is lehet kívánni. Alig végeztek a hangversennyel, mint­egy karikacsapásra eltűnt pódium és székek és még jóformán fel sem keltek helyeikről, már táncot járt a fiatalság, még pedig nem is a táncrendre, hanem egy indulóra. Alig melegedtek a táncba, már a pikulás szün­órát fújt és egy nolens volens kezdetét vette a szokásos étkezés és a kedélyes társalgás. Ebben a helyzetben szoktam egyes zártkörű részleteket a krónika részére fel­jegyezni, de őszintén mondva vajmi kevés kulissza­titkokat tudtam felfedezni, melyről esetleg komoly következményeket lehetne kombinálni. Egy-két érzelgős párt kivéve, kik esetleg még a farsangban fogják ma­gukat végleg kiforrni, uj üzletet még árgus szemekkel sem lehetett kiközvetíteni. Pedig árgus szemű figyelő elég volt, kiknek ily alkalommal más foglalkozásuk és szórako­zásuk nincs, mint boronálni és partníekat kombinálni.­­ Fokozódott jókedvvel indultak neki szünóra után a tánchoz, még­pedig előjegy­zéssel, mert ez alkalommal nagy ügyesség kellett ahhoz, hogy táncosnőhöz jusson rá táncos. Annyi táncosjelölt volt, mint Ó-Budán a zsidógyerek és szapora, mint a Jakab krumpli. Táncoltak is annyit a kis leányok, hogy végeredményében már dűlő­félben voltak és több izben kellett a garde­robe-ba menekülni a robottól. Pardon ! Engedelmet kell kérnem azért, hogy „kis leányok" jelzővel illettem a táncos hölgyeket, de remélem, hogy ezt a tényleg érdekelt felek nem fogják rossz né­ven venni tőlem. Mert hát tényleg a táncos­hölgyek túlnyomó többsége még a kis leá­nyok gárdájához tartozott kik jóformán még nem „bálképesek", de amint nálunk mon­dani szokás „ifjúsági mulatságokra" már képesek. Nem mondom, hogy nem voltak ver­senyképes hölgyek kik a farsangban is fog­nak szerepelni, de vajmi kevesen. De más­különben is a kis társaság nagy részét a vidék szolgáltatta ugyanajra, hogy alig akadt helybeli ösmerős, amit a névsor össze­állításánál a krónikás tapasztalhatott. Szóval remekül sikerült a theologusok mulatsága, mely beillett volna egy fényes jubiláris ünnepély keretébe. Apropos jubiláris ünnepély ! Tulajdon­kép ezzel kellett volna kezdenem. Jubileumi ünnepe volt a helybeli iparos ifjak önképző körének mely szinte a Griff nagytermében zajlott le. Huszonöt éve, hogy ezen hiva­tását teljesen betöltő egyesület városunkban fen áll. Ezen évforduló alkalmával rendez­tetett ezen ünnepély. F­elesleges talán mon­dani, hogy az ünnepély tánccal volt egybe­kötve. Az ünnepély műsora a helyzetnek meg­felelőleg volt összeállítva, szóval ünnepi műsor volt, mely ezen szép évforduló je­lentőségéhez méltó volt. Szép és diszes társaság vett részt ezen jubileumi ünnepé­lyen és ezen diszes társaság emelte is az ünnepély fényét. Amint már fentebb jeleztem a hang­verseny után jött az elmaradhatlan tánc, melyről a krónikás csak azt jegyezheti fel kuriozumkép, hogy még 6 órakor reggel is az lett a táncosoktól hangoztatva, hogy : „Hogy volt". Frici. Az hírük ... Az hirlik, hogy Pápa városa jármos ökre a vármegyének. Az hirlik, hogy Pápa városának a vár­megye a kerékkötője. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. kép­viselőnket felsőbb helyen kombinálják. Az hirlik, hogy a polgármester jelszava vagy törik vagy szakad. Az hirlik, hogy a rendőrség létszám­ban szenved. Az hirlik, hogy a helybeli esperes plé­bánost már sokan várják a m­enyországban. Az hirlik, hogy a Jókai kor létjogosult­ságát megkezdte. Az hirlik, hogy Pápán a népkonyhát kifőzték. Az hirlik, hogy a theologusok táncmu­latságán gyenge virágszálak voltak jelen. Az hirlik, hogy az iparos ifjak tánc­mulatságán házi teendőket is végeztek. Az hirlik, hogy a theologusok sogán sok volt az eszkimó és kevés mulat­volt a fóka. Az hirlik, hogy Pápán egy eljegyzésre vért köptek. Az hirlik, hogy a helybeli dohánygyár­ban szivarnyomokat füstölnek. Az hirlik, hogy Pápán mindig sötét az éj, de nem mindig dühöng a déli szél. Az hirlik, hogy Pápán jelenleg a disz­nóságot korszakát gyomrozzák. Az hirlik, hogy a kataszteri bérház te­tejéről büszkén lehetne letekinteni. Az hirlik, hogy a szövőgyár kéménye torokgy­ulad­ás­ban szenved. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője lefekvés előtt reggelizik. IE­E Ü87. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete f. hó 3- án d. u. 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Dr. Lövi László v. képviselő indítványt terjeszt elő hogy Pápa város szakadjon el Veszprém­­ megyétől. 2. Wittmann Ignácz pápai lakos, az ideiglenes női kórház épülete után a bérösszeget 1909 ik évi május hó 1-ső nap­jáig kifizettetni kéri. 3. Fischer Gyula v. képviselő indítványozza,hogy a v. képvise­lőtestület az állami mértékhitelesítő hivatal­nak Pápán leendő felállítása érdemében, ad-

Next