Pápai Közlöny, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-29 / 48. szám
ség, ki remek technikával játszta el „Au printemps" és „Mazurka" című zeneműveket. Most volt először alkalmunk Deli Margit úrhölgy zongorajátékát hallani és valóban csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg kiváló technikai képességéről. A közönség is szűnni nem akaró tapsokkal fogadta játékát és addig nem is szűnt meg a taps, míg reáadásul egy magyar dalvaritációt el nem játszott, melyet szinte zugó taps követett. Ezután Szutter Mariska lépett a pódiumra és Erdélyi Zoltán „Bálban" címü költeményét szavalta el oly hatással, melyre valóban büszke lehet. Behízelgő kellemes orgánuma van és szívhez szóló érzéssel tudja az érzelmeket tolmácsolni. A közönség lelkes tapsokkal illette őt, melyet méltán kiérdemelt. A hangverseny műsorát a főiskolai énekkar fejezte be, elénekelve Gátíj Zoltán zenetanár vezetése alatt Ermani operából a „Bordalt". Volt már többször munk a főiskolai énekkar énekében alkalgyönyörködni, de ez alkalommal felülta magát egy precizitás valamint összhangban. A hangverseny végeztével a székek kihordásával és a pódium elbontásával termet táncképessé tették és kezdetét vette a Füredi Kálmán zenekara mellett a tánc, mely rendkívüli kedélyes hangulatot teremtett. Az első négyest 32 pár táncolta. Szünóra után fokozódott a jókedv és bámulatos kitartással jártak reggeli 5 óráig. A táncmulatságon a következő hölgyek vettek részt : Asszonyok: Acsay Ferenczné, Bachó Vincéné, Barthalos Kálmánné, Bélák Lajosné, Csajtay Karolina, Csizmadia Lajosné, Deli Béláné, Gáthy Zoltánné, Gaál Jánosné, Gönye Lászlóné, Gondol Dánielné, Halász Sándorné, Jakabházyné Bátky Mária, Jiek Ferencné, Kiss Józsefné, Kiss Móriczné, Kis Károlyné, Kondrády N.-né (Eberhard), Mészáros Sándorné, Perlaky Gézáné, Lic. Rácz Kálmánné, dr. Steiner Józsefné, Szokoly Ignácné, Szőllőssy Miklósné, Szutter Dánielné, Tóth Kálmánné, Tompa Sándorné, Vésey Józsefné, Vikár Kálmánné, Weisz Izidorné. Leányok : Aebersold Leopoldina, Bachó Manci, Barthalos Gizi, Bélák Rózsi, Bődey Irén, Csizmadia Irén, Deli Margit, Deli Babi, Gaál Ilonka, Gáthy Lenke, Gönye Jolán, Gyurátz Aranka, Gyurátz Linus, Hlattky Ida, Kenessey Anna, Horváth Róza, Horváth Juliska, Kis Ilonka, Kis Jolán, Kis Honor, Kis Mariska, Konrády Hermin, (Eberhard), Kutassy Mariska, Neuhauser Böske, Rácz Juliska (Vörösberény), Szijj Berta, Szokoly Margit, Szutter Mariska, Szőllőssy Karola, Thury Róza (Kapoly), Tompa Bözsi, Tóth Nelli, Valkó Vili (Budapest) * Ez alkalommal felülfizettek : gróf Tisza István 200 K, N. N. 20 K, Rupprecht Taszilóné, Németh István, Barthalos István 10—10 K, dr. Steiner József 6 K, Gyurátz Ferenc, Gönye László, Gaál János, Hockhold Ferencné, Zsilinszky Lajos 5—5 K, dr. Antal Géza, dr. Adorján Gyula, Faragó János, Fraueiuienst Viktor, Horváth Kálmán 3—3 K, Jakabházyné Bátky Mária, Konrády N.-né, Katona Józsefné, Kovács Imréné, Takács Ferencné sz. Csoknyay Lidia, Széky Aladárné, Szijj Mihályné, Faa Mihály, Karlovitz Adolf, Kelemen Salamon, Kis Tivadar 2—2 K, Ivórady Simon, Horváth Pál 1—1 K. A felülfizetőknek ez uton is hálás köszönetüket fejezik ki a theologia akadémia hallgatói. KARCZOLAT a hitxH: Hossz s lethargia Jb_éb2?el_ után bevált az a régi német közmondás „nur nicht brummen, es wird schon kommen". Végre valahára történt városunkban valami „az üzlet érdekében," ami nemcsak megemlékezésre méltó a heti krónikában, de ez valami bizonyos tekintetben megtörte azt a társadalmi elzsibbatságot, melyben leledztünk és ha az előjelek nem csalnak lesz mégis egy kis üzlet a télen, melyre a krónika számíthat. Jóllehet nem hallani semmi nagyobb téli evolúcióról, de a hangulat után, mely városunkban kezd lábra kapni, némi biztatóul szolgál egy kis élénkségre. Ezen hangulatot a theologusok provokálták a Griffben tartott hangversennyel egybekötött táncmulatságukkal. Felesleges talán felemlítenem, hogy a hangverseny a táncmulatság kedvéért lett rendezve, ami máskülönben mellékes, a fődolog a kellékes és ez tényleg be is vált. A theologusok által rendezett hangverseny nem tért el ez alkalommal sem a speciális jellegétől. A „jövendőbeli nagytiszteletnek" a hagyományos rendszer alapján állították össze a műsort és ebben évrőlévre némi eltéréssel teljesen elvhűek. A vendégek fogadtatása és elhelyezése tekintetében is megtartották a régi menetrendet, mely páratlan előzékenység és szolgálatkészséggel párosult és melyre teljes joggal „patent"-et vehetnének maguknak. A változatos műsor egyes részleteire nem terjeszkedem ki, csupán csak azt említem fel, hogy minden egyes közreműködő meg lehetett elégedve az elismeréssel, mely részére bőven kijutott. A hölgyeknek ebből az elismerésből nemcsak dupla dózis jutott, de a szokásos és hagyományos csokor nem maradt el. A közönség is meg lehet elégedve, mert jó programmot kapott a pénzéért, sőt a tapsait egyes eseteknél ráadásul duplázva honorálták. A Dilietánsoktól ennél nagyobb áldozatot nem is lehet kívánni. Alig végeztek a hangversennyel, mintegy karikacsapásra eltűnt pódium és székek és még jóformán fel sem keltek helyeikről, már táncot járt a fiatalság, még pedig nem is a táncrendre, hanem egy indulóra. Alig melegedtek a táncba, már a pikulás szünórát fújt és egy nolens volens kezdetét vette a szokásos étkezés és a kedélyes társalgás. Ebben a helyzetben szoktam egyes zártkörű részleteket a krónika részére feljegyezni, de őszintén mondva vajmi kevés kulisszatitkokat tudtam felfedezni, melyről esetleg komoly következményeket lehetne kombinálni. Egy-két érzelgős párt kivéve, kik esetleg még a farsangban fogják magukat végleg kiforrni, uj üzletet még árgus szemekkel sem lehetett kiközvetíteni. Pedig árgus szemű figyelő elég volt, kiknek ily alkalommal más foglalkozásuk és szórakozásuk nincs, mint boronálni és partníekat kombinálni. Fokozódott jókedvvel indultak neki szünóra után a tánchoz, mégpedig előjegyzéssel, mert ez alkalommal nagy ügyesség kellett ahhoz, hogy táncosnőhöz jusson rá táncos. Annyi táncosjelölt volt, mint Ó-Budán a zsidógyerek és szapora, mint a Jakab krumpli. Táncoltak is annyit a kis leányok, hogy végeredményében már dűlőfélben voltak és több izben kellett a garderobe-ba menekülni a robottól. Pardon ! Engedelmet kell kérnem azért, hogy „kis leányok" jelzővel illettem a táncos hölgyeket, de remélem, hogy ezt a tényleg érdekelt felek nem fogják rossz néven venni tőlem. Mert hát tényleg a táncoshölgyek túlnyomó többsége még a kis leányok gárdájához tartozott kik jóformán még nem „bálképesek", de amint nálunk mondani szokás „ifjúsági mulatságokra" már képesek. Nem mondom, hogy nem voltak versenyképes hölgyek kik a farsangban is fognak szerepelni, de vajmi kevesen. De máskülönben is a kis társaság nagy részét a vidék szolgáltatta ugyanajra, hogy alig akadt helybeli ösmerős, amit a névsor összeállításánál a krónikás tapasztalhatott. Szóval remekül sikerült a theologusok mulatsága, mely beillett volna egy fényes jubiláris ünnepély keretébe. Apropos jubiláris ünnepély ! Tulajdonkép ezzel kellett volna kezdenem. Jubileumi ünnepe volt a helybeli iparos ifjak önképző körének mely szinte a Griff nagytermében zajlott le. Huszonöt éve, hogy ezen hivatását teljesen betöltő egyesület városunkban fen áll. Ezen évforduló alkalmával rendeztetett ezen ünnepély. Felesleges talán mondani, hogy az ünnepély tánccal volt egybekötve. Az ünnepély műsora a helyzetnek megfelelőleg volt összeállítva, szóval ünnepi műsor volt, mely ezen szép évforduló jelentőségéhez méltó volt. Szép és diszes társaság vett részt ezen jubileumi ünnepélyen és ezen diszes társaság emelte is az ünnepély fényét. Amint már fentebb jeleztem a hangverseny után jött az elmaradhatlan tánc, melyről a krónikás csak azt jegyezheti fel kuriozumkép, hogy még 6 órakor reggel is az lett a táncosoktól hangoztatva, hogy : „Hogy volt". Frici. Az hírük ... Az hirlik, hogy Pápa városa jármos ökre a vármegyének. Az hirlik, hogy Pápa városának a vármegye a kerékkötője. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnket felsőbb helyen kombinálják. Az hirlik, hogy a polgármester jelszava vagy törik vagy szakad. Az hirlik, hogy a rendőrség létszámban szenved. Az hirlik, hogy a helybeli esperes plébánost már sokan várják a menyországban. Az hirlik, hogy a Jókai kor létjogosultságát megkezdte. Az hirlik, hogy Pápán a népkonyhát kifőzték. Az hirlik, hogy a theologusok táncmulatságán gyenge virágszálak voltak jelen. Az hirlik, hogy az iparos ifjak táncmulatságán házi teendőket is végeztek. Az hirlik, hogy a theologusok sogán sok volt az eszkimó és kevés mulatvolt a fóka. Az hirlik, hogy Pápán egy eljegyzésre vért köptek. Az hirlik, hogy a helybeli dohánygyárban szivarnyomokat füstölnek. Az hirlik, hogy Pápán mindig sötét az éj, de nem mindig dühöng a déli szél. Az hirlik, hogy Pápán jelenleg a disznóságot korszakát gyomrozzák. Az hirlik, hogy a kataszteri bérház tetejéről büszkén lehetne letekinteni. Az hirlik, hogy a szövőgyár kéménye torokgyuladásban szenved. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője lefekvés előtt reggelizik. IEE Ü87. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete f. hó 3- án d. u. 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Dr. Lövi László v. képviselő indítványt terjeszt elő hogy Pápa város szakadjon el Veszprém megyétől. 2. Wittmann Ignácz pápai lakos, az ideiglenes női kórház épülete után a bérösszeget 1909 ik évi május hó 1-ső napjáig kifizettetni kéri. 3. Fischer Gyula v. képviselő indítványozza,hogy a v. képviselőtestület az állami mértékhitelesítő hivatalnak Pápán leendő felállítása érdemében, ad-