Pápai Közlöny, 1920 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-26 / 39. szám

XXX. árfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre 12­50 K. Egyes szám ára 1 korona. Pápa, W20 szeptember 26.Xfd. ——r^l­y 89. szám. *­­­­ MT­­ ROZSO Közérdekű fü­g­szetlen hetilap, b Megjelenik min­den vasárnap. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfi­utca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). Hányan vagyunk? A nagy összeomlások és katasztrófák után, melyek nemzetünket sújtották, most érkeztünk el ahhoz a pillanathoz, hogy körülnézzünk, kik és hányan maradtunk ebben a hazában? A népszámlálási törvény értelmében 1920-ban újra meg kell számolni az ország lakosságát s ha arra gondolunk, hogy az utolsó népszámlálás 1910-ben volt, újra feltámad előttünk az a rettene­tes kép, amelyet az utolsó tíz esztendő dátumai kereteznek. Tíz év előtt a magyar néptanítók, akik az akkori népszámlálást végezték, bizonyára arra gondoltak, hogy tíz esz­tendő múlva egy erejében, gazdagságá­ban és lakosságában megnövekedett ország lakóit fogják újra megszámolni. És most tíz esztendő után egyik legfáj­dalmasabb pillanata következik a nem­zetnek: számolást kell végezni a romok fölött. Az új népszámlálás a csonka Magyar­ország lakosait számolja össze és ezek a számadatok, ha majd összehasonlítjuk a tíz év előtti népszámlálás adataival, a statisztika kegyetlen számjegyeivel fognak bizonyságot tenni a magyar nemzet meg­fogyatkozásáról és nemcsak azt fogják eszünkbe juttatni, hogy elhulljanak leg­jobbjaink a hosszú harc alatt, de azt is, hogy a régi, hatalmas ősi Magyarország helyett csak egy megtördelt, lehetetlen határok közé szorított csonka Magyaror­szág maradt. Ez a mostani népszámlálás csak for­mailag fogja mutatni Magyarország lakos­ságának számarányát, csak történelmi do­kumentumnak készül, de egyetlen betűvel, egyetlen halovány gondolattal sem lesz be­ismerése annak, hogy ezek az adatok való­ban az igazi állapotokat tükrözik vissza. Magyarország lakossága nemcsak itt ebben a csonka Magyarországban él, ha­nem túl a demarkációs vonalon, minden magyar városban és magyar faluban, amely egykor az ősi Magyarországhoz tartozott s amelyeknek hozzánk való tartozását most is hisszük és valljuk. A régi, nyugalmas ország tűzhelyeit a háborúk, forradalmak katasztrófája mint valami új népvándorlás áradata dúlta fel. Az ellenség által megszállt területekről sürü tömegekben menekült el a lakosság. E menekülések mindenütt megbolygatták a régi arányokat, egész vidékeket tettek lakatlanná, másrészt aránytalanul felduz­zasztották a nagy­városokat, különösen a fővárost. Mindezek olyan dolgok, amelyekről a készülő népszámlálás statisztikája meg­lepően érdekes képet fog nyújtani. De az új népszámlálás nemcsak a lakosság új számarányáról fog hű képet adni, nem­csak arra a szorongató kérdésre fog vá­laszolni, hogy hány embert gyilkolt meg a háború, hány asszonyt tett özveggyé, hány gyermeket tett árvává, hanem vilá­gosságot fog deríteni az ország szociális átalakulására is. Mint új kérdés szerepel a mostani népszámlálás kérdőívein, hogy mi volt és jelenleg mi a foglalkozása az illető egyénnek és ezek a feleletek az ország termelőképességében beállott gyökeres változásoknak fogják magyarázatát adni. Bizonyos, hogy az új népszámlálás adatai rendkívül szomorú tanulságokkal fognak szolgálni a nemzet számára, de minden tanulság arra fog ösztönözni ben­nünket, hogy megfeszített erővel és foko­zott munkával vissza kell szereznünk azt a Magyarországot, amelynek erejéről és gazdagságáról a tíz év előtti népszámlálás adatai tettek bizonyságot. Színészet Pápán. A lefolyt héten nagyrészt telt házak, precíz és gördülékeny előadásokban volt része közön­ségünknek. Az eddigi tapasztalatokból leszögez­hetjük azon tényt, hogy a társulat ambícióval végzi a kötelességét és ha előfordul azon eset, hogy az előadás vontatottan megy, az nem a szereplők rovására írandó, hanem a kevés próbahiánynak tudandó be. Egy-két próba után precíz előadásokat nem lehet produkálni, főleg akkor, amidőn a főbb szerepek teljesen új be­tanulást igényelnek. Konstatáltuk ezt a repríz előadásoknál. A bemutató előadásoknál a bizony­talanság, az összjáték hiánya volt konstatálható, míg ellenben a repriz előadások már gördüléke­nyebben, precízebben és biztosabban folytak le. Egy-egy újdonságra több próbát kell kiírni s ezzel ezen a hiányon is segítve lesz. A mult heti előadások lefolyásáról a következőkben számolunk be: Szombaton „Sasfiók" színművet ismételték meg. Közönségünk a darab iránt annyira érdeklő­dött, hogy teljesen megtöltötte a nézőteret és nagy élvezetet talált a szereplők remek alakításá­ban. A főbb szereplők: ifj. Szalóky Dezső, Lugosi, Szalai, id. Szalóky Dezső, Gy. Madarassy Berta ez alkalommal is kiváló alakítással játszták meg szerepüket és méltán kiérdemelték a zajos tapsokat, melyekkel őket a közönség elhalmozta. Vasárnap Blaha Lujza 70-ik születésnapja alkalmából ünnepi előadásban volt részünk, mely alkalommal „a nemzet csalogányának" egyik kedvelt népszínművét, a „Betyár kendője" nép­színművet adták elő. Közönségünk értékelve az előadás jelentőségét, zsúfolásig megtöltötte színházat és tüntető tapsokkal honorálta a szerep­­­lők játékát. Különösen ki kell emelnünk Gyárfás Ödönt és Vajda Piroskát, kik drámai érzésük és szenvedélyük minden tudását beleöntötték szerepükbe. Blaháné szerepét Tömöry Nusi a szerephez méltó tűzzel és víg kedéllyel játszotta meg. Kisebb szerepeikben Ujfalussy Bella, Szalay és Egyed az ünnepi előadás fényes keretét sikeresen biztosították. Hétfőn drámairodalmunk egyik legbecsesebb műve, Katona József „Bánk bán"-ja került színre. A közön­ség mintegy átérezve a jelenlegi és a darabban lejátszódó sorscsapásoktól sújtott magyarok helyzetének összefüggését, átérzett figyelemmel kísérte az egész előadás és egyes jelenetekben tüntető tapsokban menetet adott kifejezést érzelmeinek, melyet egyes szereplők hazafias érzelmük megnyilvánításával interpretál­tak. A címszerepet Lugosi játszta meg nagy lendülettel. Nagyon is megerőltette a hangját, amennyiben már nem bírta kitöréseit fokozni. Alakítása különben kifogástalan volt. Buday dörgő baritonjával és nagy hévvel alakította Petur bán hazafias alakját. Gy. Madarassy Berta a királyné szerepében imponált. Melinda szenve­délyes szerepében Vajda Piroska excellált. Meg­ható hatást keltett id. Szalóky Dezső Tiborc ala­kításával, úgyszinte Szalay, ki Biberach szerepét jellemző cinizmussal játszta meg. Kisebb szere­pekben Egyed, ifj. Szalóky Dezső és Thuróczy a sikeres előadás összjátékában közreműködtek. Kedden Lehár dallamos operettje, az „Éva" telt ház előtt került színre. A címszerepet Fenyő Nelli kedvesen játszta, de énekszámaiban nem volt elég biztos, amit partnerénél Papp László­nál is tapasztaltunk. Ezen bizonytalanságot csakis a próbák hiányainak kell betudnunk, amennyiben a másnapi reprit alkalmával úgy énekszámaikkal, valamint játékukkal teljes hatást értek el.Tömöry Nusi (Pipsi) és Polgár (Dagobert) ének- és táncduettjeikkel sürü tapsokat kaptak és minden számaikat meg kellett ismételniök. Kisebb szerepeikben Szalay, Egyed és Aba ki­fogástalan jó volt. A zenekar Bruckner igazgató vezetése alatt a dallamos zene minden nüanszát érvényre emelte. Szerdán megismételték „Éva" operettet. Előző esti referádánkat igazolja az operett pre­cíz összevágó előadása. Fenyő Nelli és Pap László úgy énekszámukkal, valamint játékukkal a közönség elismerő tapsaira rászolgáltak. A­­ többi szereplők az előző est sikerét érték el.

Next