Pápai Kristály, 2005 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2005-03-01 / 1-2. szám
5 2005. 1-2 Pápai Kristály „ Első útjára indul /kis tábori lapom, /mely messze elviszi / az én gondolatom./" és a hősökről: „ Megállok egy percre/a hősök sírjánál, / mert érzem, hogy árnyuk körbe, körbe jár.” A háború kimeneteléről szóló mendemondák, a németek „csodafegyvere”, az angol ejtőernyősök mentő akciója, a japánok harci készültsége - a tartós háborúra való berendezkedés imára késztette diákköltőnket: „Háború orkánja /sivít a világon/, Istent mi is kérjük/Óvja meg hazánkat. ”/ A „Petőfi sarok” népes, életvidám ifjúságának sora megritkult. A beszédtémák többnyire tragikus történetek lettek. Emlékezés az elhunytakra s egy-egy korábbi vers meghallgatása: /’’Temető, temető/porladók hazája/. /Lombos fák, levelek/boruljatok rája.//Dúdoljátok majd el/a halottak dalát,/ odafönt az égben / lesz az igazi hazánk. ”/ Eljött az az idő is, amikor a nagyobbacska diákok, fiatalok leventeként teljesítettek szolgálatot a pápai repülőtéren. Tibor is odakerült, akinek a személye az üzletvitel szempontjából szinte pótolhatatlan volt. Az ismerősök jóvoltából amíg el nem hurcolták a frontra hazalátogathatott pár órára. Ennek kapcsán néha a mulatozó „egyszer élünk” jelszavas repülős tisztek hősködését is el kellett viselni, mégpedig a lőfegyver plafonba való eregetését. A durrogás hallatára, álmomból felriadva, hálóruhában rohantam anyám védelmére a kiskocsmaszoba randalírozói felé, akik igencsak megilletődve a látványtól elnémultak. Az akkori divatos dalok nem az igazi kikapcsolódást szolgálták, hanem inkább felkorbácsolták a kedélyeket. A dalénekesek háborús táncdalai a haza védelmére, ellenállásra és győzelemre késztettek. A „Zúg-búg a bombázó gép" című szám szirénázó bevezetője a nyugalom helyett félelmet gerjesztett. A felhangzó szignál a légiriadót utánozta rémítő erővel. A háborúból való kilépésünk rádióbeli ismételgetése örömmel töltötte el a fogadóban tartózkodók lelkivilágát. Üdvrivalgásban törtek ki s a tehetősebb polgárok mulatozási kényszert érezve boldog, boldogtalannak fizettek. A sikertelen kiugrási kísérlet, a német megszállás, a Szálasi rémuralom, a zsidóüldözés és gettósítás, a légiriadók gyakoribb volta, valamint a bátyám holléte, megkeserítette az életünket. Megállt és megkövült minden körülöttünk, szinte vegetáltunk s a napi dolgainkkal voltunk elfoglalva, mert minden kilátástalannak tűnt. Lassacskán a kocsmaszobákat elfoglaló német katonákat is megszoktuk. Propaganda célzatú filmvetítéseiket megtekintettük, karácsonyi fenyőfa ünnepi megemlékezésük részeseivé váltunk. A konyhában elkészített konzervételeiket, édességként a pudingot és a csokoládét nővéremmel, Gabriellával ízlelgettük. A németül jól beszélő anyámhoz őszintébb katonák szint mertek vallani háborús érzéseikről, amiből kiviláglott, hogy elegük van a kitartásra bíztató diktátorból, Hitlerből. Az utánpótlás biztosítása céljából több német haderő váltotta egymást, akik egyre jobban önkényeskedő magatartást tanúsítottak. A borkiszolgálást kikövetelve, lerészegedve házsártoskodtak. Anyám magabiztos, határozott fellépése a legtöbb esetben hatásos volt. Kivételt képezett az a szomorú történet, amikor ismeretlen német katonák „ se szó, se beszéd" a pincét birtokba véve, a boroshordók nagy részét köteleken felhúzva teherautókon elszállították. „Mamikám ” csak állt és sírt, de hiába rimánkodott németül. Mint ahogy utána elmondta a számonkérésére a felelet az volt, ha mi nem visszük el, akkor az oroszoké lesz. Igazuk lett, mert a maradék borkészlet rájuk maradt. A németeket magyar katonák beszállásolása követte, akiknek idején éltük át a pápai légitámadást, bombázást. Félelmünkben a kertünk felett erősen vakító sztálingyertyák fényében rohantunk be a szalmával beterített kocsmaszobákban pihenő katonák közé, ahol átvészeltük az iszonyú robbanásoktól hangos földrengésszerű félelmeket. Másnap a veszprémi úti kertek végében elterülő rétet bombatölcsérek tarkították, amit az utcára szánhattak, szerencsére sikertelenül. Jäger Tibor levente az udvaron 1944 ,Jáger Gabriella diákköltő 1941 Folytatása következik