Pápai Lapok, 1874 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1874-09-26 / 22. szám

A pápai jótékony nőegylet, lövész- ismeretterjesztő és a pápai önkéntes tüzoltóegylet A lap szellemi részét illető közlemények a szerk­esztő lab­ánála : kápolnatér 12-10. sz. a. küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszól­lamlások, a kiadói teendőkkel megbízott arch­t S Ivárdi úr könyvkereske­désébe: megyeházzal szemben, intézendők. Pápa, 1874. szept. 26. 22. sz. Megjelenik e lap h­elenkint egyszer, szombaton, egy­ben. Tartalma : Korunk társadalmi iránya X.— Pápa város polgáraihoz! — Cselédeink 11. — A rabseg­élyző em­ylet érdekében 111.— A­, ipartársulat köréből. — Felhívás— Tör­vényszéki csarnok. Képek a hazai történelemből.— Ha megha­lok. .. Az utolsó Árpád. Két nap Komáromban. Különfélék. JClőfizetőKi d­í.jalv.: Félévre 5 ír. Negyedévre 1 Ir. SO k. A­lli3?A loi Oí­ ii d­í­jak­ a három­szori hasáhozott petit sorért egyszer hirde­tésnél (i kr. kétszer hirdetésnél ) kr. három­szori hirdetésnél X kr. és a többszöri hir­detésnél lehető árleengedéssel számi­tatnak. M'rnidiíj külön bélyeg díj fizetendő. Korunk társadalmi iránya. x. ato bölcselkedési rendszerének alapelvévé ezen lé­­­lek­ lelte: „h­o­g­y a legyőzőtt ü­g­y j­o­b­­b." — Ez­­ alapelvből enyhítő s biztató vigasztalást meríthetnek a szabadság bajnokai.— A szabadság ügye, a história tanúsága szerint, ez ideig mindig vereséget szenvedett; de hogy ügye csakugyan jobb volt, mutatja az, hogy vereséget szenvedve bár, mindig győzött. — Krisz­tus egymaga kezdte meg a harcot egy egész világ ellen, s ö, a szabadság legmagasztosabb bajnoka, Gol­gothán vérzett el. — Tanítványai, kik a véres zászlót megragadták, majdnem mindnyájan vértanúi halálukkal pecsételték meg a szabadság üldözött eszméjét, s íme a krisztianismus, a szerete­t, és s­z­a­b­a­d­s­á­g vallása, mégis elterjedett. — Az üldöző Róma világ uralmának napja leáldozott, a keresztyénség örökfényű­ napja pedig felemelkedett. — Az absolut állam büszke palotája re­csegve omlott össze azon vérvihar rázkódtatására, mely a vértanuk millióinak sirhalmain, mint bősz orkán, kelt fel s felrázta, sok ártalmas elemtől megtisztította, az emberiség szellemvilágának büszködt levegőjét. Idézhetnénk több példát is, mely fényesen igazolná Cato azon alapelvét, hogyha legyőzött ügy jobb, mely fényesen igazolná, hogy a történelemben, vérviharos küzdelmek között bár, a szabadság szelleme megy diadalra. — Hazánk legközelebbi történelme is igazolja ezt. Az árulás­ elbuktatta igaz ügyünket; dicsteljes hőseink vérpadokon vérzettek el; a magyar szabadság martyrjait a világ minden részébe szétszórta a vihar, s a szabadság leáldozott napja után vad dermesztő és következett minden borzalmával: a nemzet életereje most sem tört meg, még­sem aludt ki. — Ismét saját sorsá­nak ura a nemzet. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez az el­mélet, miszerint az igazság előbb utóbb győzni fog, mondjuk ez az elmélet igen régi. — Akit ez az igazság akkor is, midőn Sokrates a méregkehelyt kiürítette; állt akkor is, midőn a Krisztus elvérzett. — Állt akkor is­, mikor AViklolf hamvai szétszórattak, s midőn a ma­gyar prot. gályarabok lábszáráról a rozsdás vas lemarta­­ a hust. — Alit akkor is, midőn Kara­ff­a és Kobb tábornagyok, e bősz byenák Kassán és Eperjesen ma­gyar vért ittak, s karóba vonatták, kerékbe törették az ártatlan magyarokat. — Alit ez az igazság akkor is, mi­dőn Lengyelország elvérzett, melynek nemzetéből, mint Jókai mondja: „még most sem és soha sem lehe­tett kiirtani hazájának mythószi szerelmét; azt a fájó, vonagló érzést, mely egy élve elte­metéltet ko­porsója födelén zörgetni készt, hogy soha­­ ne­ engedje a fölötte pihenőket aludni. Oly régi ez az igazság, mint a minő­ségi a sza­badság küzdelme a zsarnoksággal, de a vis és ne­­m in­tiának sikerült mégis mindannyiszor megbuktatni az igaz ügyet s elnyomni vagy legalább pillanatra, sok­szor századokra fenntartóztatni az emberiség magasztos intenzióit. De hogy a legyőzött ügy mégis jobb, az a kérdés: mi biztosíthatja tehát végtére is ezen jobb ügynek, a jognak és szabadságnak diadalát? — Más szavakkal hol a panacea, micsoda mezőkön és térségeken te­rem azon varázs-gyógyfű, mely az államok és társa-22

Next