Pápai Lapok, 1875 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1875-08-07 / 32. szám
PAPAI Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony nőegylet, az ismeretterjesztő- lövész-és önkénytes tüz olt 6eo*y 1et A lap szellemi részét illető közlemények s sc erjesztő 1 álcás ár*a : Anna-tér 1246. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszólamlások , a kiadói teendőkkel megbizott Wajdics Nárd úr könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. II. évfolyam. Pápa 1875. nyárutó 7. 32. sz Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy igen. Tartalma : Zárdai nevelés. — Városi közgyűlés. — A polgári házasság. — Az Eötvös alapról. — Törvényszéki csarnok. — Optimismus és pessimismus.. — Pápai h. h. főiskolai önképzőkör. Vadrózsának nyíló bokra. — Mire gondolkodni kezdünk. — Különfélék aHŐJfizetési díjak: Egy évre C fr. Félévre 5 ír. Negyedévre 1 Ir. SO k A lir*delési díjak a háromszori hasábozott petit sorért egyszer hirdetésnél 6 kr. kétszer hirdetésnél 5 kr. háromszori hirdetésnél 1 kr. és a többszöri hirdetésnél lehető árleengedéssel számítatnak. Mindig külön bélyegdij fizetendő. A zárdai nevelés, komoly irányú hírlapirodalom nagy fontosságú feladata abban öszpontosul, hogy az emberiség általános életérdekeit s közvetve az egyes világpolgárok egyéni jóllétét is elősegítse s helyes irányban haladásra serkentse, úgy az összességet, valamint az egyest is. Soha sem szabad a sajtónak szűkebb látkörben mozognia, sohasem osztály, vagy pártérdekért küzdenie. Az egyesek fokozatos kibontakozását a balítéletek, téveszmék és hamis képzeletek zűrzavarából csak közvetve létesítheti, a mennyiben oly elveket segít győzelemre, melyek a társadalom üdvös továbbfejlesztésére vezetni képesek s magasabb igényeknek megfelelendőnek. Nem is szabad tehát a sajtónak őszinte s komoly törekvését azért, mert a látszat ellene szól, elítélni. Ő az igazságot, melyért küzd, nem oszthatja különféle mérték szerint s nem is hallgathat, ha szólni kell. Mai tárgyunkat is az igazságosság, a szükségesség és a társadalmi jólétre irányzott őszinte óhajunk mondatolja tollúnk alá. Egy idő óta ugyanis azt tapasztaljuk, hogy különösen a nőnevelés terén, előkelő egyházférfiak buzgólkodnak, zárdákat emelvén, melyekben szolgálatkész apácakezekre bizatik nőnemünk jelentékeny részének neveltetése. E tény kell, hogy gondolkodóba ejtse a nevelés való barátait, de az összes művelt közönséget is. Miért éppen zárdák, miért apácák? Vagy jobb, üdvösebb a zárdai nevelés, mint a polgári? Hadd lássuk! A nevelés kétféle. Elméleti és gyakorlati. Célja egy: az élet megismertetése, a teremtés tanulmányozása. Ha az embert azon körből, melybe a természet őt állította, kiragadjuk és olyanok társaságára bízzuk, kik a családtól elszakadva, oly házba zárkóztak, melyben más szellem, más rend, és életmód uralkodik, mint bárhol a társadalomban, ennek következménye sem lehet más, mint egyoldalú s az élet különféle nyilvánulásával ellenkező, ferde nevelés, s azon evvel együttjáró bizarr felfogás, mely az istenszolgálaton kívül alig ismer munkát, és hivatást, más törekvést és célt. Zárdában levő zsengék a melegház növényeihez hasonlítanak, a mennyiben művészileg oly irányban neveltetnek, a mely sajátságos s bizonyos osztályérdek sugalta cél felé tereli a gyengéd női lény fejlődő szemléletét. A zárdai nevelés hajdan nagy szerepet játszott s ezt azért, mert a közműveltség alanti foka mellett a a polgári elem nem igen foglalkoztatott a nevelés ügyével. Szerzetes és apáca volt hivatva a tanításra. Az emberiség legnagyobb része nyers munkát végzett és háborút viselt. De később, midőn az általános szellemgyarapodás arra vezette az emberi nem belátó részét hogy ez az életszükségletek megteremtését eszközlő munkásságot értelmi alapra fektetni látta célszerűnek, az iskolázás gyakorlati előnyeit saját kezébe veszi és a tapasztalás által kijelölt úton haladva törekszik az életnek megfelelőleg oktatni és nevelni az emberiséget. S amint így reformálni kezdte a nevelés nagy munkáját, csakhamar meg is győződött ennek helyes voltáról. 32