Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-28 / 44. szám

a) a közgyűlés (­évenként kétszer tartatik). b) az igazgatóság (ft tag). e) a felügyelő bizottság (3 tag). d) a választmány (24 tag). 30. A tartalékalap gyarapítása után (29. fj.) fennmaradó tiszta nyeremény első­sorban a teljesen be­fizetett 10 ftos üzletrészek ft °/o kamatozására fordíttatik, a többlet pedig a fogyasztás arányában azon tagok közt osztatik szét, kik a megelőző félév alatt a szövetkezet útján beszerzett háztartási cikkekről a számadásokat avagy bárcákat július 31-ig, illetve január 31-ig lölyó­vátétel végett a szövetkezet irodájába beszolgáltatják*). TÜZOLTÓEGYLETI ÜGY. Meghints. A pápai önkénytes tüzoltóegylet f. hó 22-re ki­tűzött de közbejött akadályok miatt elhalasztott választ­mányi ülése f. hó 29-én azaz vasárnap délután 4 óra­kor, a városháza nagytermében okvetlen meg fog tartatni, melyre az egylet választmányi tagjai ezennel tisztelettel meghívatnak. I­ápán 18711. október 25-én. Szakoly főjegyző. Ignác A pápai önl­­ óllí­tó­-i tű­zoltóegylet tüzérsége oct. hó 38-tól nov. :)-ig. ff Orfigyelő hetiparan­csnok : Messzerer Vilmos sza­kaszvezető október 28-tól november 3-ig. tf Október 28-án. Őrparancsnok: Czéh Adolf al­ff szertárnok. Örök : Müller­­ Samu, Kerekes János, Sd­um­­­ Mihály, ifj. Kelet József. ff­f Október 29-én. Őrparancsnok : Hermán Pál. Örök: Ferenczy P­ál, I­asztrovics Sámuel, Zdravich József, Tóth Ferenc. ff Október 30-én. Őrparancsnok: Somogyi Károl. f* Örök: Lövy Alajos, Markó János, I­rbanek Vencel, Soos János. " , , t Október 31-én. Őrparancsnok : Caspar Gabor szer­ze­t­t t­rái-felügyelő. Örök:­­ ziller Ignác, Csurgo János,­­Jay Ignác, Kecskés István. f» November 1-én. Őrparancsnok: Scherr József al­fa . szertárnok. Örök: László Antal, Lukács János, Oaal Lajos, Löschinger Vilmos. November 2-án. Őrparancsnok: Kegl József csop. vezető. CÍrök: Szalczer Hennán, Kopácsy Flórián, Szabó Károl­­y tornász­, Földy István. *­­tt November 3-án. Őrparancsnok : Klavlicsek Meny­hért. Őrök: Kovács Ferenc, Keicli Imre, Szalmay Imre, Turóczy (Gábor. I­ápán, október 25-én 1871t. A parancsnokság: KÖZMTJVELODES. Pápának két ostroma. (fölolvastatott az ismeretterjesztő egyletben). A mohácsi vésznap után szomorú korszakra virradt a magyar nemzet. Mert ezen ütközet, ha nem is egyedül mint egy elvesztett nagy csata, de mint oly időpont, melytől kezdve történelmünk az előbbitől egészen különböző irányt vett, valóban epochális eseménynek tekinthető. Volt ugyan a múlt­ban ennél már szerencsétlenebb ütközete is a nem­zetnek, s az ország csak több év múlva üdülhetett fel az iszonyú csapás okozta nyomorból; de nemzeti királyai alatt, kiknek érdeke a nemzetétől külön nem vált, az ország ismét csak összeszedte magát s okulván veszedelmén, még erősebbé, virágzóbbá lett, mint volt azelőtt. A mohácsi vész után a vi­szonyok megváltoztak ; a mohácsi vésztől kezdődtek a nemzet hosszú és súlyos szenvedései ; ennek kö­vetkeztében állottak be ama körülmények, melyek a török hódításoknak később utat nyitottak, s mel­­lyekben az ország trónjára egy új fejedelmi ház ült, melynek, mint több más országok s nemzetek uralkodójának, külön érdekeinél fogva, másutt volt nehezkedési pontja A mohácsi gyászos eredményű ütközet után, hol a nemzet nagy léte sírba szállott, hol hazánk disze­s virága elhalt, az ország két részre szakadt, Szapolyai János szepesi örökös gróf és Erdély vaj­dája, kit 1490-ben atyja, akkor Austriának kor Hiányzója, ily nagyravágyó óhajjal emelt férdma­gasságra „Volnát fiam már ekkora, most magyar királylyá tennélek kinek anyja naponkint azon fohászszal végezte imáját vajha Isten őt azon öröm­ben részesítené, hogy János fiát még maga is lát­hassa a magyar királyi széken , ki 1505-től kezdve mindent elkövetett, hogy a Jagellók fiágának ki­halta után magának a trónt biztosítsa , s kinek pártja, főnöke vágyának könnyebben leendő való­sítása tekintetéből, ez évi okt. 12-én oly ország­gyűlési határozatot alkottatott, hogy­rályságból minden idegen fejedelem ezentúl a ki­kizárassék és csak született magyar emltessék a kir. székre — II. Laj­os király halálának hirére érezhette, hogy most már közel áll óhajtásainak céljához 2). És ezen célját el is érte, mert pártja 1526. nov. II-én Szé­kesfehérvárott királ­­lyá választotta és Podmaniczky István nyitrai püspök által megkoronáztatta. Azonban Ferdinánd osztrák herceg és pártja sem nyugodott, hanem Pozson­­ban gyűlést tartván, a herceget dec. 16-án királyivá választották s a következő évben Székesfehérvárott nov. 3-án szin­tén Podmaniczky püspök megkoronázta. Igy tehát két királya volt a nemzetnek, kik, mint előre is látható vala, mindent el fognak követni, hogy az uralmat magoknak biztosíthassák. János király, hogy vetélytársán győzedelmeskedhessek, sze­rencsétlen és gyászos következményű lépésre hatá­rozta el magát, t. i. a töröknek, az ország ádáz el­lenségének segítségét kérte ki. Z­ostai szerint mindjárt a mohácsi ütközet után tette ezt, amint Krónikájában irja ,,Hogy ez lenn­e a Moháts mezőn, Szapolyai János, az erdélyi vajda az ő népével Szegednél füttözék Mert csak azt várja vala ő, hogy oda veszne Lajos király, hogy ti magát annak — utálm­a elöl tolhatná. Onnét éjjel el­orozkodék a néptől, és ugy jön szembe a Solimán Tsászárral, és ugy köté meg az elefántzot véle . János király követének sikerült a török se­gítségét kieszközölni, de e segítségnek szomorú következményei lettek, s ezen időtől fogva hazánk a vad ellenség dúlásának lett kitéve, s mely oly hosszú időre megalapíta vészteljes uralmát. Jól mondja egy hazai iró : ,,h­a azon múlt időt, mely a török uralmat megelőzte és azon mult időt, mely azt nyomban követte, a történelmi kútfők útmuta­tása szerint összehasonlítjuk, a két múltban rop­pant különbséget és gyászos ellentétet látunk. Ezen két mult ugy tűnik fel előttünk, mint hullámzó kalászokkal gazdag szántóföld, melyen ellenséges sereg, vagy pusztító fergeteg átvonul ; ugy tűnik fel előttünk, mint valamely ékes kép, melyet go­nosz kéz eltorzít, vagy jeles szobor, melyet szilaj indulat megcsonkít . . Gyászos napjai voltak hazánknak a török ura­lom korszakában, s valóban c­s­o­d­á­l­a­n­d­ó, h­o­g­y az a­n­n­y­i s­u­l­y­os m­­egpróbáltatá­sokon keresztül m­­ent o­r­s­z­á­g­b­­a m­é­g fön van, hogy m­e­g­f­o­g­y­v­a b­á­r, de törve n­e­m, é­l nemzet­e h­a­z­á­n ! Voltak hazánknak egyes vidékei, melyek job­ban ki valának téve a török dúlásának, melyek­­ is igen sokszor érezték az ádáz ellenség romboló ke­zének súlyát. Ilyen vidék volt Pápa vidéke is, mely számtalanszor hallotta a fegyverek csattogását, de különösen a város többször ki volt esélyesnek. — E szomorú korszakból téve a csata szándékozom Pápának a XVI század végén és XVII. elején tör­tént két ostromát lerajzolni. 151­4-ben Szinan Gyíírt ostromolta, mi alatt egy csapat török Pápa alá jött, mit egy krónikás igy ir le: ,,A tatárok Győr alól el-indulának, és a pápai vitézlő népet lesre kicsalák, kiket ott igen megverének, Békási Miklóst, az ott való vice-kapi­tányt, ott vesze el a pápai vitézlő népnek a szi­nte. A fő­kapitány Huszár Péter, nem vala Pápában akkor, mert sebben fekszik vala Győrben, ott gyó­gyíttatván magát­)." Hasonlóképen ír Istvánffi is: ,,Innét ,Győr alól, az ellenség Pápa alá ment, az őrséget lépre csalni gondolván, mint az valóban meg is történt. A városban Békási Miklós volt a Győrött sebében fekvő Huszár Péter helyettese. Ez meglátván a tö­rököket, Hathalmi Mátyással, a lovasság parancs­nokával megtámadta őket, s ámbár a mieink a már régóta híres vitézséggel harcoltak, m­ivel azonban a tatárok leshelyekről előjöttek, nagy számukkal és nyilakkal nemcsak a katonákat, hanem a lovakat is kegyetlenül öldösni kezdették , Békási és Hat­halmi nyil által találva elestek, a többiek pedig megfutva, menekülés közben egész a város kapu­jáig gyilkoltattak, minek következtében igen keve­sen értek sértetlenül a városba, s ha az ellenség ágyuk által el nem ijesztetik, a futókkal együtt a városba jut *)." Szerencsétlenül végződött tehát a vállalat, sőt maguk a vezetők is halálukat lelték és nagyon kevésben múlt, hogy a város az ellenség kezébe nem jutott. Azonban e szerencsétlenség nemsokára (Folytatju­ K)­ megtörtént. Ii ÜI.­­"­ IV K­L­É II. — Az ismeretterjesztő-egylet részéről — 187­>. évi okt. 21­-én, vasárnap 11 é­s ti­­ á it 5 órakor a városháza nagytermében fölolvasást fog­ tartani Küredi Albin i­iiíkod­ó tag" Hu­rop­a­c­s tö­r­t­é­n­e­t­é­b­ő­l, mely­nek meghallgatására a (. e. közönséget s az egylet tagjait szives tisztelettel meghívja I­ápán, okt. 24-én 1871­. V­á I­i Ferenc elnök. Értesítés:­­ dunántúli II. II. I­I. egy­ház­ker­­­ü­leti közgyűlés engedélye következtében, előadásaimat, a pénzügytanból f. é. november hóban a helybeli j<og­académián most kezdendőm­. Felkérem­ tehát mindazokat, kik előadásaimat hallgatni óhajtják, hogy ebbeli szán­dékukat velem 1. hó utolsó napjáig tudatni szivesked­jenek. Tandíj félévre a rendkívüli hallgatóknak 5 u. az academiai hallgatóknak 2 ft .,41 kr. Kload.. ilii. : hétfő, szerda és szombati napokon d. u. 5—<» órái ; tartandom. I­ápán, 18­<>. október hó 23-án. N­­irma < Zoltán jogacademiai magán­tanár. — He küldetett n N­y­ilt válasz a kecskerét: i­p­a­r­e­g­y­e­s­ü­l­e­t mult h­o I 7­ k­i­n­y­i­lt l­e­v­e­l­e­r­e. Mult hó közepén kelt és hozzánk intézett ama nyilt le­velü­k folytán, melyben az ez év augusztus és szeptem­ber hónapjaiban Szegeden tartott országos ipar-, t­e­r­m­é­n­y- és á­ll­a­t­k­i­á­ll­i­t­á­s­u­a­k „e­l­s­ő o­r­s­z­á­g­o­s tárlat4” elnevezése ellen fölszólalnak, indíttatva érzi magát alólirt társulat, mint a kiállítás kezdeményezője és a válaszra fölhitt fél a t. kecskeméti iparegyesü­letnek teljes tisztelettel tudomására hozni, hogy a ki­állítást intéző bizottságok a m­a k­i­f­o­g­á­s­o­lt c­í­m­e­t soha sem használták s ha az a kiállítás hivatalos közlönyében vagy a fővárosi és vidéki lapokban hasz­náltatott , ez ellen nem tehetett óvást, mivel a sajtó ezen kiállításunkat, mely mint ipar-, termény- és állat-, tehát közkiállítás hazánkban csakugyan első volt, valószínűleg nagy jelentőségénél fogva nevezte az önök által kifogásolt jelzővel „első orsz. közkiállításnak. Egyébként a t. iparegyesület meggyőződhetett, hogy ép e kiállítás alatt is teljes méltány­lattal emlékeztünk meg az 1872. évi kecskeméti a mostaninál bár kisebb, de eredményében szintén nagyfontosságú és horderejű orsz. iparkiállitásról és ez alkalommal is szívesen hódolunk az azt rendező férfiak törhetetlen buzgalmának és ü­gy -szeretének teljes elismerésünkkel. Ezzel maradtunk .Sze­geden, 187­». október 19-én. A szegedi ipartársulatnak f. hó 19-én tartott vál. gzüléséből: Kalmár jegyző. Rainer Ferenc elnök, (feli­éri Mór István tiszt, jegyző. Beküldetett. N­ogy városunk menny­ire halad a korral, tanúsítja az is, hogy bérkocsik állanak a kö­zönség rendelkezésére; azonban el lehet mondani, hogy csakis állanak, s nem sok köszönet van benne. Mert ha, különösen a vasúthoz járókat, megtekintjük, látjuk, hogy talán még Noé idejéből származó s az idő vas­foga által megroncsolt bárka elé többny­ire két rész gebe van fogva, melyek alig képesek az utána akasztott idomtalan jármüvet előre vonszolni. A kocsi ülései va­laha fehér szinü valamivel vannak bevonva, melyekre tisztességes ruháju ember csak a legnagyobb kénysze­rűségből ül, tartván attól, nehogy a már hosszú idő óta összehalmozott szenny reá tapadjon. Í­gy nem lehet csodálni, ha a közönség nem igen meri igénybe venni. Ajánljuk a bérkocsi-tulajdonosoknak, saját hasznuk te­kintetéből is, fordítsanak nagyobb gondot a csínra és tisztaságra. Időjárásunk, mely eddig oly k­om­or és hideg volt, hogy méltán aggódtunk a hideg teljes és tartós *) Aláírást október végeig a szerkesztőség is elfogad. ') Horváth M .fagy. tört III. k. 1-2. 1. *) Kerékgyártó Á. Magy. tört. 5. r. 1—2. I. 5) Zloltai Gáspár Magyar krónika, 2. darab, ."»83. I. 4) M. Kovács János. A magyar krónikának rövideden leraj­zolt sommája. 1742. 4) Istvánfii. Hegni Hungária História. ItiL.­i. L WYH. pag. 41­. Heti szemle. Október 27-én. Egész héten át nagy események foglalkoztat­a­ták az európai közvélemény figyelmét. Alkudozások kabinetek közt, hadi készülődések és sok más olyan dolog mely a katastróp­a bekövetkezését jelzi, sűrűn követték egymást A diplomatiai helyzet je­lenleg az, hogy az orosz - török h­ábo­r­ú k­i­kerülhetetlennek látszik.— O­r­o­s­z­o­r­szág hat heti fegyverszünetet kér a török portától, mire azonban ez még nem válaszolt. A bécsi lapok értesülése szerint a porta vissza fogja utasítani a hat heti fegyverszünetet, Oroszország ezért ne­m fog h­á­b­o­r­út ü­­­z­enni T­ö­r­ö­kors­z­á­g­n­a­k, h­a­n­e­m egyszer­ű­­e­n á­t­l­é­p­i hadseregé­vel a P­r­u­t Ii­o­t, ,,h­o­g­y biztosítsa a r­e­f­­o­r­m­ok keresztül vitelé­t." Ezen esetben aztán Törökország felszólítandja Angliát, hogy hajó­hadával a Darda­nellákba vonuljon. R­­o­m­á­n­i­á­b­a­n a nagyban folyt hadikészületek már befejeztettek és K­á­r­o­l­y fejedelemnek ki­r­á­l­­­l­y­á v­a­l­ó k­i­k­i­á­l­t­á­s­a legközelebb megy végbe. T­ö­r­ö­k­ország a folyó háborún kívül még belzavarok tá­madásával is van fenyegetve. A héten jöttek rá egy összeesküvésre, mely a miniszterek megöletésére köszörülte fegy­verét.

Next