Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-06-03 / 23. szám
23 szám. III, évfolyam. megyeházzal szemben, intézendők. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztő egy I. kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a „Memir*-e<»:vlet fjiplulaj<lonos felelős szerkesztő I*. Szabó Ivái'ol. AllilMlol «'»Í.Í <1 í fak térfogat szerint számítatnak: 18Q eentim. 20 kr, •'><>• eentimeterért .'>< kr, TOQ eentimeterért 7(1 kr, 10<O eentim. I frt, UiOQ eentim. I frt il kr, 200Q eentim. I ft, SO kr, r.OOQ e.•nlin.. i Irt. il kr, illilQ eentim. 5 Irt. A közbeeső térfogatoknál a következő magasabb sok dijra számítatik. bélyegdij mindig külön fizetendő. A lap szellemi részét illető közlemények izerkesztő lakására: Anna-tél-ifi. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel megfőzött Wajdits Sváics úr könyvkereskedésébe. Pápa, nyárelő :i. .Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. l'MÖlizetési < I í,j;i lv l Egy évre 6 fr. Két évre 5 tr. Negyedévre 1 tr :>< kr. A pünkösti tüzes nyelvek. JMlolnap pünköst ünnepe lesz. Egy történelmileg nagy és nevezetes napi keresztyénség világtörténelmi s társadalmi meg. .... . . . alakulásának nagy és nevezetes napja.— A magasztos vallás eszme, melyet az Úr kijelenten. a nagy humánus elvek, a szabadság és testvériség eszméi, e napon lettek valósággá: e napon léptek át a történelem terére, a gyakorlati élet termő földjére. Ezen nap omlott össze a nagy virsiijépület, melynek falait ezredévek lakták, s melyben a válási fanalismus, a lüirelmet l e n s é g é s e tu I» e r t e I e 11 s é g, ö n k é n y é s zsarnokság, udvarán pedig népnyomor, s /. o I g a s á g, lelki v a k s á g. b o I d o g t a I a n ság lakozának. Ezen nap tétetett le alapja egy új háznak, melynek asztala minden ember számára meg van terítve: ablakaiból szabad kilátás nyílik mindenfelé: falai közül az önkényessarnokság, udvarából a nyomor és szolgaság száműzelvék. — Itt mindenki egyenlő, ilt minden ember boldog s megelégedett. kell, hogy legyen. Az oss/comiloll nagy világépül ez volt a judaismus és paganismus; az új ház pedig, melynek alapja, talpköve letétetett, volt a maiasztos világküldetésü keresztyénség. Ugyan miből építé új házat a keresztyénség: hol vette a lelket, hol vette az építéshez megkivántaló s feldolgozandó anyagokat? Hiszen minden parányi tér, minden talpalatnyi föld el volt foglalva, s az ezredéves világrendszerben még elég erkölcsi s positiv erő volt arra nézve, hogy féljen a haláltól és hajtsa az életet. Ki és mi döntése, alapjaiban mi és ki rendíté meg azon óriás épületet, melynek ajtajai s kapuit hatalmas fegyveres nép őrizte: falait és bástyáit az ököljog támogatta, melynek trónján a despotismus, a A T érők és Decinsok uralma nem ismert irgalmat, emberséget és bocsánatot.— Ki meri megtámadni az ezredéves uralkodásra számított nagyszerű várpalotát, melynek ura szabadon rendelkezett a családok békéjével és nyugalmával, az országok és népek vérével és vagyonával: ki. elég vagyonnal bírt és rendelkezett arra, hogy az oltár embereit, a vallás szol gáit. a p a p o k ;i l és i r á s l u d o k a I is ni a g án a k é s kén y r e n d s z e r é n e k le k e n y e rezze, és ekképen élet és halál felett rendelkezzék, mint az Isten. — Ki és mi lesz, a ki és a mi ily nagy, ily erős világhatalmat földre %/ ~ Jv JT* terítsen, egyházi és jogi intézményeit, vallási és polgári rendszereit semmivé tegye? .... tehát még az ki lesz, a ki a keresztyénség új épületének szegletkövét leteszi, most e kritikus napokban, midőn a roskadozó, a világ szelleme folgolhájára vitte magát a keresztyénség vallásos eszméjének isteni alkotóját és bajnokát is; ki meri a szegletkövet letenni most, midőn az eszme embereire csak vérpad és hóhérpallos várakozott.— Hiszen Keresztelő János feje, egy kéj hölgy intésére csak most hullott porba s a Krisztus ruháján még tán meg sem osztoztak a ronda poroszlók, hóhérinasok. Ki mer itt építésre vállalkozni?! .... Ki ?! — Iiai a korszelleme, az idő lelke: az apostolok szent tüze, bátorsága és hősies leli ereje! — Az Isten, akivel nem számoltak, a kire nem is gondoltak a hajdankor nagyszerű épületének, vallási és jogi intézményeinek hatalmas alkotói és építői.— Ezek val ínak a pünkösti tüzes nyelvek; ezek kezdtek most harsogva zenire.ii: ezek kiáltottak halált, perealot azon kény rendszerre, melynek igája alatt ezredekig Huylellek a népek, mely megfojtó kezét foly.ist a világosság orkán tartotta; melyi népszellem szárnyait kilépte s nem engedé azt szabadon mozogni, mely a haladó eszmék útjába vérpadokat és máglyákat rakott, a társadalmat így fosztá meg fejlődésének alaptényezőitől: a jog, szabadság, műveltség s értelmi felvilágosodástól. i S ki és mi állhat meg, ha a kor szelleme megindítja, mozgásba s működésbe hozza azon erőket, az eszmék azon szellemi hadoszlopait, melyeket fegyver le nem teríthet, liz meg nem égethet; vizel nem vihet, erőszak meg nem semmisíthet, soha. soha .... :-rrrJ 4 cfvJ 'í II . . . hoz. ár ismét sírsz? Hagyj fel a könyekkel,ei mind bűn az, mit annak tartanak . Tiszta lelked rágalom nem éri ... Kelejtsed el hát bármit mondjanak. .Mit mondanak!? Zsarnok vagy es szived Zátony, rejtve vonzó külsőd alatt, Zátony, melyen sok reménydus elett szent érzelem hajója megszakadt. Pedig hiszen már rég szeret szived — Ne szent titok nálad ez érzelem És hogy ha nincs két napja a földnek, Nem lehet egy szívben két szerelem. Álért titkolod? Tedd le is mint mások Kizelimd eégéreűl ajkadat. Talán azok, kik szivedre vágynak, Ami könnyebben le is mondanak. Lásd a szív ma a szeszélyes tenger. A szerelem rövid vihar csupán ; Alakod ez a mélybe temeti, hogy mosolygva vesse ki azután. te szived tengerszem, mely kincsét Magához nem vihar közt ölelte. Csendesen szállt az a mélybe alá •S ott is leend elrejtve örökre. Dolor. Szünidői reminiscentiák. (5. folytatás). A vádlott mögött volt az úgynevezett ,,spanyol szamár," egy felálló, kicsipkézett deszka, melynek vastagsága 1/„ hüvelyk, magassága 6 láb. Erre, mint nyeregbe ültették a kínzandót, s két felöl lábaira súlyos köveket kötöttek. Egy más kínzóeszköz volt a „gyóntatószék," vagy mint másképen is szokták nevezni, a ,,szíszleányöl;" ennek oly alakja van, mint egy karosszéknek, ülése egyszerű deszkából áll, melybe körülbelül 100 kúp alakú szeg van verve, s erre kellett a vádlottnak minden ruha nélkül ülnie és ölébe mázsás nehézségű követ tettek, míg karjait egy nyolcszögletű rúdon keresztül mellén kötötték össze. A hóhérszolgák a rtttl két végét folytonosan csavarták. Van még itt egy körülbelül 20 láb hosszú lajtorja, háromféle forogható fogakkal, melyen a vádlottat fel és lehúzogatták, vagy pedig kifeszítve fáklyákkal sütögették Képzelhető, mily kegyetlen kínokat kellett a vallani nem akaró vádlottnak szenvednie ! S nem csoda, ha megtörtént az is, hogy a vádlott beismerte a ráfogott vétket, ámbár legcsekélyebb volt benne, csakhogy az iszonyú kínzástól része sem megmeneküljön. — így 1647-ben egy geuuai a legnagyobb kínzások dacára sem akart vallani, míg végre egy izzó vasszékbe ültetve vallotta, hogy mintegy 60 gyilkosságnak részese. Vallomása után Linzbe vitték, s ha a szerencsétlen nem vall, habár egyetlen egy gyilkosságot sem követett el, bizonyára áldozatául esik ezen gyalázatos eljárásnak. Itt történt Schaafgotseli Ulrich tábornok kínoztatása is, kit Wallensteinnal való egyetértéssel vádoltak ; három egész óráig kínozták és gyötörték, hogy belőle vallomást csikarjanak ki. Még borzasztóbb eljárást követtek el bizonyos Elbingeni Albrecht Jánossal. Ez ugyanis azt állítá, hogy Thorn és Königsberg közti uton egy leszületnit két angyal jelentette ki neki, miszerint ő az atyaisten, a királyok királya Miután a latin és görög nyelvet jól értette, s a bibliában egészen otthonos vola, nem gondolt arra senki, hogy a szerencsétlen örült. Miután ezen rögeszmétől eltérni nem akart, átadatott a világi törvényszéknek, mely öt felnégyelésre és az akasztófa alatti megégetésre ítélte. Előbb azonban a kínzókamarában a kínzás minden nemével gyötörték, s már a hóhér is szánalmat érzett iránta és intette, hogy mondjon le állításáról ; de hiába ! Ő csak a bírák ellen panaszkodott, kik elég vakmerők voltak fölötte, az atyaisten fölött, ítéletet hozni. Ha a halálos ítélet valamely bűnös fölött kimondatott, némely bíró nem elégedett meg ezzel, hanem különös kedvét találta abban, ha a halálos 23