Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-07-01 / 27. szám
III. évfolyam. kel megbízott Wajdits Karol úr könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. en iven. Lajitulajdonos s felelős szerkesztő I*. Szabó Nát ol. 27. szám. |(>(>• eentim. | frt. I .>(»• eentim. I irt 10 kr, *000 centim. 1 ft, 80 kr, 300p centim. ü frt. in kr. KlUQ eentimi Zrt. \ közbeeső térfogatoknál a következő magasabb sok díjjá számutatik Bélyegdij mindig külön fizetendő. A lap szellemi részét illető közlemények t lakására: Anna-tér 1 iiO. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkMegjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton. ti Ir ."> Ir. Ir. 5(1 kr. A hirdetési díjak térfogat szerint számítatnak: IXQ centim. "21 kr. 60Q centimeterért ä0 kr. 70Q centimeterért 70 kr. Komoly szó mindnyájunkhoz. JUársadalmi életünk különös jelenségeire figyelve komoly aggodalom szállja meg az ember lelkét. Tombolva siet mindenki az élvezetek után, nem gondolva a jövővel, nem alkudva meg elmaradhatlan szükségeivel. Előbb utóbb óriási salltis mortale fejezi be e rohanó s meggondolatlan pályafutást. Másfelül az anyagi viszonyokban ijesztő csend állott be. Minden üzlet pang,az ipar senyved, a kereskedelem bénult, minden kereslet sorvadásban szenved. Jobbára mindenki vagy a tőkéjét támadta meg, vagy teljesen a jövőből tartja magát. E különös, ellentétes jelek közepette azután a társadalmi élet hivatalos központja a hatóság fenyegtettetik létezésében, megakasztatik munkásságában. Városunk egyik közelebbi képviselő közgyűlésén hallottuk az elnök szájából, hogy a városi pótlékban befolyni kellett félévi 12500 ftból csak ezerkilencszáz ft jutott a közpénztárba. Így el kell maradni sok, számításba vett, korigényelte és üdvös intézkedéseknek, — még jó, ha a hivatalnokok fizetése is ki nem marad. Valóban komoly és lelkünkre veendő dolgok. Magunkba kell szállni és a józan takarékosság terére, társadalmi kötelességünk teljesítésének fölszámító álláspontjára kell lépni, hogy úgy a magunk háza körül rendezkedhessünk, mint az elmaradhatlan adófizetés által lehetővé tegyük községi s társadalmi életünknek ha nem is fölvirágzását, legalább a kor követelte tisztességes fejlődését. Társadalmunk mindenfelé átalakulóban van. Ezen átalakulást csakis öntudatos s józan törekvéseinkkel vagyunk képesek elősegíteni és a helyes irányban vezetni célja felé. Egyetlen mód van e belátásunk és ebből folyt munkásságunk sikerének biztosítására a nemszámító kényelemségnek levetkezése, vagyis a takarékosságnak behozása mindenben: a háztartásban, öltözetben, cselédtartásban, étkezésben, öltözetben, gyermek nevelésben és szórakozásainkban. A férfiak első sorban mondjanak le kártya és tekejátékaikról, mellyek nemcsak anyagilag, hanem sokszor erkölcsileg is semmivé teszik őket. Az ernyedetlen és erélyes munkásságt leglyen életcéljuk, és a meggondolt költekezés jól választott eszközük életfeladatuk valósításához.— Hagyjanak fel a külföldi sör ivásával, — és vagy csak hazai borokat vagy belföldi föztsi sört fogyaszszanak, hogy igy e részben is a pénz ne az idegen zsebébe menjen. A nők álljanak a gazdaasszonykodás élére, vezessék éber figyelemmel és számító takarékossággal a háztartást, — tartsanak szigorú házi rendet. Hagyjanak fel a ruházati fényűzéssel és száműzzék körükből a külföldi divat sok haszontalanságait. Na a haza egét fellegek borítják, mire való akkor a csillogás, a fény? ha társadalmi életünk mulhatlan szükségeit is alig bírjuk fedezni. mire való a vesztegelő uszály, a sok csipke, szalag viselet? A gyermek nevelésben tartsuk szemeink előtt hogy mindazt, amit a gyermek telki és szellemi egészséges fejlődése, kiképzése követel, társadalmi állásunkhoz mérten adjuk meg neki: de távolítsunk el gondosan minden ruházati pazarlást. Midőn a nemzet, a társadalom szegény, minden at hazát oly közel nagy bajok fenyegetik, midőn egy fenyegető vihar kitörését érezzük : lelkünk minden erejével kell oda hatnunk, hogy az ár el ne sodorjon, sőt inkább magunkat megerősítve, kikerüljük a bukás veszélyét. Cttssttts. WATA'tí A 7* MIMAM'NIHOIMA. i árulását rejtegetve c rA\Az üdvözítő homlokát -A? • f Kényes szemekkel csókola meg, .Indásra minden kor talált. De nemzedék, ily léha, törpe, S felszínén zagyva söpredék. Mely büszke öngyalázatára — Napvilágot nem láta még. Meddig tart még e lázas álom. Mely minden szebb érzést kiolt?! A gazság meddig játszik azzal. Mi egykor ugy imádva volt?! A fejlettségnek homlokára Meddig ül forró szerelem?! A hűség meddig kényezik még, A mig vigad a föl telem? Oh, megtisztul a lég felettünk, A korhadó törzsök kihajl; lj nemzedék lép tiszta lánggal A régiek helyére majd. A múlt emlékét szél ié szórja, Mig lelke a magasba száll; S mit renyhe őse elveszíte, fia arra ismét rátalál. Kel hát a harcra, küzködésre, Kinek még szive hon dobog! A szent ügy, melyért sikra szállunk. Előbb utóbb győzni fog. Tépjük le álarcát a bűnnek, Mely a világtól elfedé, És törjünk utat törhetetlen Egy szép dicső jövő felé! I Pap Kálmán. Pápa városa képviselő testületének 1870. évi junius 24-én tartott rendkívüli kiizgülése. a» 1. Szente Pongrác ügyvédi díjai megfizetésében a jogügyi szakbizottság véleménye az I.pont kihagyásával helybenhagyatott. 2. Krank Katalin ügyében a jogügyi bizottsági vélemény szinte elfogadtatik. A róni, cath. hitfelekezetnek az alapítványok kiadása tárgyában kérvényére adott jogügyi bizottság, vélemény: elfogadtatik s ennek értelmében az alapítványok természetének, különös tekintettel az örökhagyók végakaratára, a leendő megvizsgálására városi számvevő, alapítványi pénztárnok polgármester, és a városi ügyész urak kiküldetnek. 4. Tűzoltóegylet ">00 ftot kér. s egy szertár és őrszoba mielőbbi felállítását sürgeti: a kért összeg megszavaztatik, kifizetése azonban a pénztár állapotához képest leend teljesítendő, az épületi terv pedig felülvizsgálás végett az egyletnek kiadatik. Iorki bácsi. — korrajz. — írta Belányi Ferenc. (15. folytatás). Csibukra gyújtott, s kezdett a szobában fel és alá járni, mind inkább körülvéve magát tekintélyes füstgomollyal. — Ha husz évvel fiatalabb volnék — mondogám magában, — ezt a propositiót a doktor nem tette volna nekem. Akkor én azt ajánltam volna, hogy jöjjön hozzám nőül. Szünet — — füstgomoly — — — — Hát most — — ? tükör Horki körülnézett. Somkuti fiatal ember vala, volt a szobában, megállt előtte, félre űzte kezével a füstöt, mikor látta, mint tükrözi vissza az üveg az ősz szakállt s ősz haját, szomorúan bicéntett fejével. — Bizony szürkülök — sóhajtott, — pedig e szív csak most tudna fiatal lenni! Érzettem, nem hiúság, nem elbizakodottság súgta neki, hogy ő e nőt boldoggá tudja tenni ; érzett elég életerőt magában, hogy e nővel tudna lenni, s szinte bánta egy percig, hogy boldog igent mondott oly hamar; de a bánat csak egy percig tartott. E > talpig derék férfiú volt, s így tudta, hogy első emberi kötelme volt e nő jövőjéről gondoskodni, annál is inkább, mert érezte, hogy szereti, szereti jobban, mint bárki mást a világon. Egyszerre egy gondolat villant meg agyában ! — Hm,— monogá,— de hát lehetetlen volna-e, hogy ő engem megkedveljen . Megint körülnézett. Dacára annak, hogy orvos volt Somkuti, volt Tripartituma könyvtárában. Ilorki elővette és lapozott benne, váljon szabad-e a fogadott leányt nőül venni. Mialatt Ilorki ezen komoly foglalatosságnak adta magát, az orvos útban volt Ilorokfalva felé. Már közel volt a falutáblája, melyen a színek sokféleségét (tudjuk, hogy négyszer változtatta már színét, mióta a 40-es években felállították) jótékony egyveleggé olvasztotta az eső ; — egyszerre az utas egy magány lovast látott a faluból kivágtatni. Somkuti reá szegezte szemeit, felismerte, hogy katonatiszt, csóválta fejét. Amint közelebb értek, a lovas felismerni látszott őt, mert kezével intett feléje. — Jó napot doktor — kiáltá, lovát megállítva, 27