Pápai Lapok, 1878 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-03 / 44. szám

hogy éri el Arends gyorsírása a gyorsaságot? Az elört rendszereknél a gyorsaság íő tényezőjét tudvalevőleg a rop­pant számú jelentek képezik. A­ki egy ily rendszer tanult, az tudja, mily em­észthetlen dolog a jelények tanu­lása. Általános elvet a jelények alkotására nézve hiába ke­res az ember, és végre belenyugszik abba, hogy az alkat belátása, és a ,,sic volo sic jubeo*" az irányadó. Arends jelényeket lehetőleg mellőzni akarta, mert ezekben látta a előbbi rendszerek főhibáit. Az eddigiek után nem lesz ne­héz belátni, hogy Arends nem a tök számára keres el rövidítéseket, hanem az u­t­ó­s­z­ó­t­a­g­o­k, a ragoké képzők számára. Eljárása tehát a következő : szabá­lyokat, (rövidítéseket) állít fel a leggyakrabban előfordul képzők és ragok lehető gyors és rövid írására, és egy ilyen szabály szerint mindazon szók írdatok röviden és biztosan melyek valamely tő és az illető képző vagy rag összekap­csolásából eredtek. Egy szabály tehát fölér egy sereg je­lén­nyel; a rövidítések csoportosak. Azt sem lesz tehát ne­héz belátni, hogy sok ily szabályra nincs szükség és való­ban nincs is több mint nyolc. Valódi jelény csak valam­i0 van, és csupán oly szókra alkalmazva, melyek minden lépten-nyomon előfordulnak, mint a kötőszók ; ezek beta­nulása tehát nehézséget nem okoz. A t. olvasó észrevehette azt is, hogy eddig egyes nyelvek sajátságairól nem vol szó. Pedig a rendszerről elmondtam mindazt, a­mit röviden általános vonásokban el lehet mondani. A­mi a magyar nyelvet illeti, Dohnányi tanár úr ügyesen használta fel egyes sajátságait a rendszer egyszerűsítésére. A magyar nyelv tudvalevőleg nem tűri meg az alhangu­tő után a felhangi ragot és megfordítva. Ezen sajátság fölöslegessé teszi az alhangu és felhangú ragok és képzők megkülönböztetését Másik sajátsága a magyar nyelvnek, hogy a szó elején ké mássalhangzót nem tűr. Ha tehát a gyorsírásban „Ive, tve kzet, Ivat . . ." szók fordulnak elő, a magyarul beszélni tudó bizonyosan „leve,- teve,- követ,- lovat"-nak fogja olvasni Ez ismét röviditési szabály. A kettős mássalhangzókat Arends rendszere nagyobbára ignorálja. Ezt teheti, mert annyit is ki, hogy a biztosság a kettős mássalhangzók kiirása álta bizony sokat nem nyer. Ez ismét egyszerűsíti az írást. Az előbbi rendszerek nagy gonddal különböztették meg az egyszerű és kettős mássalhangzókat. Hogy ez sokat nem ér az bizonyos, mert ha a szókat és mondatokat csonkítjuk, ha minduntalan jelényt alkalmazunk, a kettős mássalhang­zók nem pótolják az elhagyott részeket. A t. olvasó tehát most már el fogja hinni, h­o­g­y Arends rendszerét sokkal rövidebb időben, sokkal kisebb f­á­­r­a­d­s­á­g­g­a­l l­e­h­e­t e­l­s­a­j­á­t­í­t­a­n­i, m­i­n­t az e­l­ő­b­b­i rendszerek bármelyikét. Mind a mellett lehet vele oly ’levelező gyorsaságot elérni, mint az előbbi rendszerek g­y­o­r­s i­v­á­s­z­a­t­á­v­a­l." Ez pedig mind­azoknak elég kik nem éppen azon szándékkal tanulják a gyorsírást, hogy azt mint országgyűlési gyorsírók érvénye­sítsék. Ilyen pedig vajmi kevés van. Megjegyzendő, hogy a gyorsaság elérése a gyakorlat dolga,és igy megszerzése A rendi rendszerénél is annyi időbe kerül mint más rend­szernél. Legyen szabad még egy körülményt megemlíteni. Az előbbi rendszerek követői, különösen Gabelsberger hi­vei hibául róják fel Arends rendszerének, hogy elmélete igen egyszerű s abból a redszer használhatósá­gára nézve elítélő következtetést vonnak Igaz, hogy Ga Delsberger lángesze, mely előtt tisztelettel kell meghajolni, a tudomány színvonalára emelte rendszerét, m­ert hisz elmé­ete oly terjedelmes, nehéz s oly mély tanulmányt igényel, mint valamely tudományos rendszer. De hát ez a fődolog­i gyorsírásnál? Hisz a gyorsírás nem tudomány, hanem csak a gondolatnak anyagi eszköze, ügyesség, képesség, melyet gyakorlat által szerez az ember. Hasznát c­s­a­k akkor kezdjük venni, midőn az elmélet végére ütöttünk, midőn gyakorlatban kezdjük alkalmazni. Ezért te­hát nem azon gyorsirási rendszer jobb, melynek elmélete adományosabb, nehezebb, hanem az, mely egyszerűbb, kön­­nyebb és biztosabb az elméletben, — és a mi fő — a gya­korlatban. A rends ezt elérte, és ez maradandó érdeme a yorsirás fejlődésének történetében. C. Bosznia occupatioj ának története. i. I f folytalás.) Mire jelen közlemény napvilágot lát, az occupatio célját megfejtő kormány­nyilatkozat talán már ismeretes leend — mely nilatkozat a jelen viszonyokhoz mérten kellőleg­ igazolni fogja fogásunkat valamint azt is hogy hadászati s jövő katonai ac­cuk sikeres működhetésének céljából, Bosznia s Hercegovina megszállása szükséges volt. Szem előtt tartva azon, — minden *erre bekövetkezendő eseményt, hogy az orosz túlterjeszkedésnek ein diplomatiai uton — hanem fegyveres erővel — fogjuk, mi­aii iarább útját állani, világos hogy mindennek előtt nem csak fz ellenfél katonai erejét, hanem az azt támogató szövetséges vámokat is számításba kell hozni, mely államok Szerbia és Mon­tegro. Az occupatio által éppen ezen két állam lőn hadseregünk íszérő­l egyrészt flankirozva s egymással­ egyesülések m­eg­kadályozva, más­részt pedig a Novibazári kerületnek esetleges megszállása által kényszeríteni fogjuk, az orosz hadászatot Szo­a és a Balkán vonalnak fedezése céljából erejét megosztani, ez által elő­segítendjük azt, hogy erdélyben lévő hadtestünk —­rdély természetes várunkat képezi — a Balkán félszigeten levő­­ a­ 7. hadsereget visszavonulási vonalától s muszka országgáli­sszeköttetésétől elvághatja. De a boszniai flankírozó állásunknak éff azon előnye is van hogy az Ozmán hadsereg Konstantiná­­ly s Gallipoli felől az orosz hadakat sikerrel nyomhatja éi­saknak, m­ig az angol-török flotta a fekete tenger zárolása ál­tl, az orosz hadsereg élelmezését lehetetlenné teheti s Románia ígélyével a Duna torkolatoknál az erdélyből előnyomuló Oszt­ik-Magyar hadsereget hathatósan támogathatja. A minden oldal­>1 kÖl'ÜK'oltott. VÍKK Zavnillllá<il vmtsilnn­íl AI'/.IW a iimli »a>/.L­i"i<./ni­nek, munitiójának, utánpótlására képtelené tett m­uszkahadser végkimerülésének mihamarább bekövetkeznie kell, s helyzeti fennebbiek szerint nem vezethet másra mint egy nagyszerű k­tasztrófára. Igaz, hogy a birodalom, éjszaki, galíciai határait védnünk kell; de ide vonatkozólag csak Lengyel­országra hiva­kozunk, mely a muszkára olyan kérdést képez, hogy ej részi támadó fellépésétől tartanunk már csak azért sem kel­l, mi­ a balti tenger partjait, az angol hajóhad támadása ellen s ezen oldalról fenyegető — s valószínű — invázió távol tárta végett, az orosz hadászatnak hatalmas csapatokat kell kész tartania s igy elegendő serege gallicia megtámadására nem s­ ezért nem tarthatunk attól hogy éjszaki határunkat, ajmusz komolyan fenyegethetné . . . Azok után mik legújabban a Bi­kán félszigeten, orosz részről, történtek s azon actio mot­oros ország Afghanisztán részéről Anglia szive India ellen foly­m­atba hozatott, ma már mondható miszerint Ausztria-Magyar­ ország, Románia, Ormánország és Anglia együttesen­ fogn működni — a minden nap rakoncátlanabbá fajuló orosz­­bárka hatalom ellen s ki tudja váljon nem fog-e a keleti kérdés végi a Visztula partjain Lengyelországban megoldatni?­ . .De , mint légyen is a jövő, harcászati szempontból Bosznia s Herce,­ovina megszállása reánk nézve élet és nagyhatalmi kérdés ,o­melyet elodázhattunk volna de a melyet talán később kedvezt­lenebb körülmények között, s nagyobb áldozatok árán meß­legre kellett volna hajtanunk, még pedig akkor midőn O­­roszország szövetségeseinek birtokába került. Ezt bár ki is fogja látni s­­alán el is fogja annak szükségét ismerni, azok ian ellenvetés gyanánt kiemelendő hogy miért nem történt un­ix occupatio a Zultán jóváhagyása mellett s hasonló feltételi között mint Cyprus szigetének occupátiója Anglia részéről ? N­­­­etünk szerint, minden okot sót még az oklátszatját is, Ausz­ia-Magyarországnak el kelletett kerülnie, nehogy terve, szándék­ok előtt elárulva, az ellenségeskedés kezdetét vegye egy reál lézre még nem kedvező időben. Szükséges volt az oroszt az e­litben ringatnunk miszerint mi, ulját nem álló, barátai vagy m­­ t­eggyőződésünk hogy a közel­jövő igazolni fogja állításunk , azon óhaj mit minden Magyar hazafi szivében hord teljesül eg s mi mindnyájan lelkesülve, fogjuk élteti M­­­i­d­r­á­s­s­y Gyula grófot s nagyszabású p­o­l­i­t­i­k­á­j­á­t Harcászati szempontból tehát az occupálió igazolt, uo­­gyuttal kinyilatkoztatjuk miszerint a Szláv színezetet mel unak adatott, s azon „török faló" nyafogásokat, mikben écsi „officiosus" lapok folyton kitörni szoktak, helytelenil sül­evetségesnek tartjuk és elitéljük. De egyszersmint tiltakozunk azon megfoghatlan felületes ég ellen is mely az ellenszegülő mohamedán népet „töröknek evezte. Bosznia s Hercegovina lakosait tiszta Szláv nemzet egű mohamedán és keresztény felekezetű Bosnyákok képezi ezeket „Törököknek" csak az nevezheti ki az Ozmán népe mohamedán vallással összezavarja össze tévézni. Hadserege­­k ellen tehát nem „Törökök" hanem mohamedán felekezet •sávok harcoltak s ha ezeket „Törököknek" nevezzük ép­pl illetlenséget követünk el mintha a „helvét hitvallásu" magyarn­at helvéteknek t. i. svájciaknak neveznék. Mielőtt a hadján­y orosabb eseményeinek tárgyalásába bocsájtkoznak egy meg­egyzést teszünk k­­i, Bosznia és Hercegovina területén szám ilan h­a­d­i j­e­l­v­én­y­e­k, zászlók, puskák, ágyuk, este g­őz­tes és vitéz hadseregünk kezei közé. Kérdi t­ehát kié leend a hadizsákmány? Ezen kérdés fel­etését időszerűnek találjuk annyival is inkáb­b­­ r t evvel még ez ideig a na­p­i­s­aj­t­­ó n­e­m­ f­o­g­l­a­l­k­o­ott, noha azon áldozatok melyek hazánk által hozattak meg r­d­e­m­­e­l­n­é­k m­i­s­z­e­r­i­n­t a g­y­ő­z­e­l­e­m­ j­ö­r­v­é­n­y­e­ibol c­sak Bécsnek—az arzenál nagyobb dicsőségére —kerül ki minden, hanem a magyar nemzeti múzeum szá­mra is. Az Európai hatalmasságok csak nehezen tudtak, a berlin ingressuson, egyességre jutni, mert egyrészt győztes nagyhatai­m­nál kelletett békesség utján leszámolni; más­részt felosszani s nagyon gyakran egymással ellentétes érdekek kiegyenlítését kintetbe vételét és összeegyeztetését kelletett, eszközölni s e igy és nehéz feladat volt. De ugy a hogy a munka mégis si­miii­s kifejezést talált a hatalmasságok által utólagosan hely­en hagyott, tehát megerősitett, berlini traktátumban­, íuely sok írdést megoldott, de nagyon sokat megoldatlanul a jövőre ki itt. A berlini tractatum nem egyébb mint a fegyverszünet kö­se a minden esetre mihamarább bekövetkező nagy conitagráli o­tt. Ezen tractatum egyik pontja birodalmunkat, Bosznia H­ercegovina occupátiója és adm­iui straliójával megbízta. Ezen nandatum" következtében a congressus szétoszlása után, hadi irmányzatunk részéről a szükséges katonai előintézkedései ég július első felében megfeleltek s részint Horváthországban szint pedig Dalmátiában, egy tekintélyes körülbelül íöljött mbatenst számláló hadsereg vonatott össze mely hadsereg bá­ni ponton lépte át az ozmán birodalom határait. Az átlépés­ig előzőleg az ottomán császárság­ kormányával a megszállás vi­natkozó egyezmény megkötésére a diplomatikai lépések ugyan jgtétettek, de mivel hogy Labonow muszka követnek éppen kor a sorailnál befolyást szereznie sikerült, a porta az egyez­mny megkötését halogatása és huzavonakodása által meghíusi­tta. Várnunk kelletett volna, míg a szerződés a portával lete­lhet, hangzott, az ügyekkel kevésbé ösmerős részekről, s lasz. Igen ám, csakhogy minden percnyi várakozásunk az olx intrigueknak, Rác és a Cernagorai aspirátióknak, lett volna m­­ondhatlan hasznára, mert meglehetünk győződve a­­felől mi­erint muszkaországnak sikerült volna a portát az egyezmény ;gkötésének eloldázására mindaddig reá bírni a meddig a szlá­­ilek azt ugy kívánta volna. S elvégre is ezen huzavonának az azon célja lehetett, hogy hadseregünk ellen minél m­élye­bb ellenállást tudjon kifejteni­ a délszláv mozgalom" Bebizo­itott tény hogy ugy Montenegró mint Szerbia a muzulmánok kelését most is támogatták, mihez később bizonyára még más­ok is járultak volna. Ezt tudva nagyon helyesen cselekedett ós Andrássy midőn az alkudozások folyamától eltekintve a dsereg blőnyomulására a rendeletet kiadta. Julius 29-én a vár átlépése az éjszaki részen megtörtént s pár nappal később déli részen is; Gróf Szapáry, Tegellhoff és a Würtenbergi­eceg vezénylete alatt lévő dandárok részint pontonokon részint dig hajóhídon, egyrészt Bródnál, Samacnál, más­részt pedig adiskánál a Száván átkeltek, holott a jobbszárny megszélst alosztálya Kostanyicánál az Un­ua hídján vonult Boszniába. Hid­egünk előzékeny fogadtatásban részesült, az otomán­ hatósá­k mi ellenállást sem fejtettek ki S­effész haiátsáfris viKfilptpl tanúsítottak, noha a Török Bródi „bímbasi" egy a határ­átlépés ellen protestáló iratot nyújtott át Philippovits József főhadvezé­nek. Az iratot Philippovits el nem fogadván, azt az atoni tiszt a tábornok lábaihoz, a földre, tett s aztán távozott; enny­ből állott a porta részéről a protestálás illetőleg az óvás tété Hadseregünk előőrsei alig nyomultak Bosznia földén pár an­nyira előre s ime, a Bosnyák nemesség, mahomedán felekezet „bégek," küldöttségileg tisztelegtek a fővezér előtt s üdvözölte hadseregünket s szolgálatukat felajánlották; a nép által szinte előzékenység jelnek vétetett arra nézve hogy hadseregünk elé nyomulása, ellenszegülésre nem fog találni. Hanem a meddig határszélen látszólagos csend uralkodott addig Bosznaszerájbí fj Szlávnl Szerajevo­ a tartomány­ fővárosában, a muszka em­szátusoknak sikerült, a mahamedán rongásba hozni. Itt a porta minden lakosságot felizgatni s fő tekintélyét elvesztette; lázadók a hatalmat kezükbe vették s az otomán helytartót katonai főparancsnokot letették; majd a hatalmat egy bizottsá kezeibe adták, mely bizottság hirdette ellenünk a szent háboru a népet fegyveres ellenszegülésre a próféta zászlaja alá szálli­totta. Az ottomán fegyvertárak a hadviseléshez szükséges esz­közöket bőségben tartalmazták s ez által a felkelők hadfelsze­relése gyorsan haladt előre. Az egyes helységekben lévő otto­m­án rendes katonaság csatlakozásra felszóliitatott, az ennek nem engedelmekesdők pedig kegyetlenül felkoncoltattak. Az égési n­szág forongásba jött, s hasonlított egy tüzhányóhegyhez mely­ben az égő anyagok már izzó állapotban vannak s a legkisebb nyilást fölhasználva a vész kitörése csak pár pillanat kérdése De ezen forrongás valamint a Szerb - montenegrói önkénytesel eltűnése is arra mutatatott hogy közösen készülnek megvívn­i mindinkább előnyomuló osztrák-magyar hadsereggel. Az igy feszült vihar nem­ is késett sokáig­, mert Jovánovich báró K­­almátiából Mostar felé vonult, csakhamar kényszerítve let Jitluknál az útját álló felkelőkkel csatát vívni, holott ugyanak­kor Novi, közelében is insurgens csapatok mutatkoztak. Felhő­lankadások s folytonos esőzések az amúgy is hitvány utakat fene­k el­len sártengerré változtatták, s ennek következtében a szávi partjai felől előnyomuló hadseregünk csak nagyon lassan s bor­zasztó fáradalmak mellett nyerhetett tért, ugy hogy Augusztus­ 5-án csak a Bródtól hatmérföldnyire fekvő Doboj község­ mellett foglalhatott hadseregünk állást. Dobojból augusztus 3í-án a 7-ik­ 7. huszárezredünk 5-ik svadronja. Millinkovits táborkari kapt­ány vezénylete alatt mint szemlélő csap déli irányban rendel­eteit, s egyszersmind feladatául tűzetvén felséges királyunk ireklamátióját a nép között kiosztani, az t­ogadására előkészítendő nyugalomra intenni. a hadsereg békés (folyt köv." K­ü­l­ö­n­fé­l­ék. — Az adómentes pálinkafőzés kedvezmény iránti­yilatkozatok beadási határidejébe vonatkozólag a pénzügyminis­er kör rendeletileg értesiti az illetőket, hogy" a szeszadóról szóló 878. évi NX­IV. t. c. 2. §-a szerint az engedélyezendő pálm­­afőzés évi időszaka nem a naptári évvel, hanem szept. hó 1-vel kezdődik, s igy a folyamodványok augusztus 1-ig adandók e. Minthogy az 1808. évi szeszadó törvény 90. §-a e határ­iőt dec. l-re teszi, az 1878­. évi szesztermelési idényre vonat­ozó és dec. l-ig már megtelt, bejelentések még érvényben ma­rdnak. Hegyei és helyi hirek: JJMeghivás I A pápai önkény­­es ti­záltó egylet. fptmálcsnokának és lőszert­árnokának lemondása alkal­mából, folyó november hó 3-án, délután 5 órakor a­árosh­áz nagy termében rendkívüli közgű­lést tart. Ielyre az összes működő tagok tisztelettel meghívatnál? ^parancsnok és főszertárnok választása végett. Egy­ltal bizonyos képzőművészeti társulati adom­ányképek­­ fognak elárvereztetni. Az elnökség. —­ Személyi hirek. Szeghö István zalaegerszegi irvényszéki biró úr — városunkban közkedveltségü és álta­l­á­osan tisztelt férfiu — itteni rokonait s barátait meglátogatandó árosunkban időz.— Horváth L­aj­o­s academ­iai tanár úr, a slybeli tűzoltó egylet főparancsnoka, főparancsnoki tisztségé­­­l lemondott. — Nagyon sajnáljuk, hogy minden komoly ok hi­íyában ezen szép intézet éléről visszalépett. — A mult vasár­np szép részvét mellett megalakult „p­á­p­a­i korcsolya" egylet­­ elnökének Leposa Dániel törv. szk. biró urat, titkára alig Szeg­lethy György urat választá meg. — Koloss­áry Gyula úr helybeli ügyvéd néhány nap óta életveszélyes­­tegségben szenved. Mihamarabbi felépülését szivünkből ki­injuk. — Korcsolya egylet. A mult vasárnap megtartott ér­kezlet az ideiglenes tisztviselők megválasztása után egy 4 gból álló működő küldöttséget bízott meg egyleti tagok gyűjtése ígett. Gyűjtő­ivek körözésével megbízattak: Leposa Dániel, Kegléthy György, ifjú, Proszt János és Magvassy ír urak. Az aláírás eredménye már­is nagyon kedvezőnek ondható, a­mennyiben hatvan tagnál több, idáig beíratta magát, suttal ismételve figyelmeztetjük a t. közönséget de leginkább t. szülőket, hogy ne késsenek ezen üdvös és nemes szórako­ist, nyújtó egyletben résztvenni, illetőleg fi- és leánygyerme­­iket mint egyleti tagokat beíratni. A korcsolyázás, a gym­istika legkényelmesebb neme mit pár órai gyakorlás után bár­is elsajátíthat, ez az egyletnél annál is könnyebb, mivel az­­ élet külön korcsolyatanárt fog tartani. A korcsolyákon kivül iugelmes tolószánokat is fog beszerezni s alkalmatos helyiségek l gondoskodni fog. Ezen szép irányú egylet felvirágzását ve­nk együtt bizonyára mindenki tiszta szivből óhajtja.­­— Kiüs Géza az 18­48­. években alezredes s azon idő­n a 71-dik számú Veszprém megyei honvéd zászlóalj parancs­ka október hó 22-én Gyepesen meghalt. Béke poraira áldás ilékére. —A postagi­vrlta­ hitközség — mint ezt az „Ellenőr" a a közel­múltban megjelent közoktatás­ügyi minisztérium­ inietetet, melynél fogva az izilta hitközözségek utasítva let­t iskolájukban a szünidőt és az óra számát az iskola törvény­termében megtartani, valamint alkalmazott tanítóikat véglege­n kinevezni—az által akarta kijátszani, hogy iskoláját egy­erüen bezárta s husz év óta működő néptanítóját Spitzer Adol­f egyszerűen elbocsájtotta. Az igy kijátszott tanitó ide vonat-

Next