Pápai Lapok, 1886 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-10 / 41. szám

Salamon, Galamb József Dereske, Nyárád, Kiss László K.­Vath, Békás, Korbély György Mező­lak, Mihályháza, Kemény Andor Nemes és Pór-Szalók, Sarlay Gyula Vinár, Gergelyi, Miklós Acsád, F. Görzsöny, Schönauer Ajkay Antal A. Görzsöny, Marczaltő, Günther Adolf Takácsi, Vaszar, Horváth Antal Gecse, Vanyola, Dallos János, Nyógér, N.-Gyimóth, Schramek Ambrus Kéttornyulak, Borsosgyőr, Nunkovits János Csóth községekbe, — a devecseri járásban: Ihász Lajos Deve­cser, Dr. Vadnay Szilárd P.­Miske, Reé Jenő Halimba, Bódé, Tósok, Berénd, Bóhn Gyula Öcs, Padrag, Csékut, Szalatkay István Ajka, A. Rendek, Kislöd, Schmoll Ignácz Gyepes, Réthy M. Magyar- és Német-Polány, Barcza Béla Nosz­lop, Pölöske, Noszlopy Gyula Oroszi,­­Kerta, Auerhammer Ferencz Borszörcsök , Kis-Jenő , Stetina Vincze Doba, Kis-Szöllös, Udvardy Fe­rencz Nagy-Szöllös, Dr. Barcza István Vecse, Barcza Bálint Vid, Dabrony, Keller Pál N.-Alá­sony, Pados Lajos Csögle, Kis és Nagy-Kamond, Csomasz Pál Kis és Nagy-Pirit, Kövér Imre Egeralja, Martonfalvay Pál, Csősz, Felső és Közép-Iszkáz, Cseh István Alsó Iszkáz, Kovács József Karakó-Szörcsök, Persaits Sándor Torna, K.­Berzseny, T. Pinkócz, Tuza Károly Tüskevár, Gulden György S.-Vásárhely községekbe­ — a zirczi járásban: Anyós László Zircz, Ba­konybél, Czacher János Porva, Esztergár, Anyós Tivadar Borzavár, Olaszfalu, Lókut, Hegedűs Pál Teés, Jásd, Rainis Gyula Dudar, Nána, Ritter Nándor Csetény, Csernye, Br. Fiáth Pál Szapár, Suur, Stinner József Aka, Acsteszér, Rankó And­rás Csatka, Hanta, André Gyula Bm. Szombat­hely, Bn. Szombathely, Réde, Hunkár Mihály Sikátor, Teleki, Dr. Kemény Pál Varsány, Lázi, Románd, Hunkár Sándor Bársonyos, Bánk, Ber­talan, István Péterd, Bm. Sztlászló, Bn. Sztlászló, Hunkár Dezső Gicz, Bm. Szentkirály, Bn. Szt. Király, Csesznek, Hencz Tamás Oszlop, Gyiróth községekbe, — az enyingi járásban: Krisztinkovich Aladár Siófok, Fokszabadi, Siómaros, Körössy Lajos B. Főkajár, Kenese, Móricz János Csajága, Küngös, Bibó Dénes Szilas-Balhás, Rácz Gyula Lajos­ Komárom, ifj. Bélák István Mezőkomárom, Kun György Enying, Bozsok, Mezőszentgyörgy, Lep­sény, Dégh községbe. A kóbor ebek elszaporodásának és a gya­kori ebdüh járvány megakadályozása czéljából az ebadó behozatala elhatároztatott, az adó össze­gének meghatározása azonban a deczemberi ren­des közgyűlés napi­rendjére tüzetett ki, megke­restetvén a m. gazdasági egyesület, hogy ide vonatkozó javaslatát akkorra terjessze elő. Veszprém r. tanácsú város képviselő tes­tületének a város tulajdonát képező és jelenleg városházi helyiségül használt 66 nép­sor­számú ház eladása tárgyában hozott határozata hely­benhagyatott. Közegészségügyi jelentés. A közegészség september hó folyamában átlag az egész megye területén a­mennyiben a betegedé­sek gyéren fordultak elő és a halálozás a rendes arányon felül nem emelkedett kielégítő volt. Legin­kább előfordult betegedések voltak a légző szervek és a bélhuzam heveny hurutos bántalmai, de a­me­lyek könnyű lefolyásúak voltak, és aggodalmakat nem okoztak. Ó-Bánya pusztán járványosan fellépett kolera betegedések zavarták meg az általánosan ki­­­elégítő közegészségügyi viszonyokat. A felmerült ve­szélyes betegségről és annak keletkezéséről tisztes­ségteljes jelentésemet a következőkben terjesztem elő: Szeptember hó 10-én a zirczi járás főszolgabí­rójától az alispáni hivatalhoz azon távirati tudósítás érkezett, hogy Ó-Bánya pusztán egy ember kolorin­ban meghalt, a tudósítás vétele után még az­nap délután Ó-Bányára utaztam és ott Bélák Lajos já­rási szolgabíró és Baumann József járási orvos köz­benjöttével vizsgálatot teljesítvén, a hulla felbonczol­tatott és ugy az előzőleg lefolyt kórtünetekből vala­mint a külvizsgálat és a kórboncztünetekből a kolo­rinban történt halálozás constatáltatott. Kutatván a betegség forrását, habár biztos adatok ny­omára, a melyek az első betegedés eredeti okának kiderítésé­hez teljes biztossággal alapul szolgálhatnának, jutni nem is­ lehetett, annyi azonban kiderült, hogy egy béresné september hó 1-ső napjaiban a pusztától 3 napon át távol volt, hazaérkezése után kolera tünetei között megbetegedett, de arról hogy távolléte alatt hol tartózkodott felvilágosítást nem adhatott, mert másnap az az szeptember hó 7-én meghalt, valószínű, hogy ezen nő barangolása közben kolera ragálytól fertőzött helyen is megfordult és a ragályt igy hur­czolta Ó-Bányára, igen valószínű, hogy a további kolera betegedéseknek ezen nő betegsége vetette meg alapját s az általunk felbonczolt egyén halálát okozó kolerin betegségének kitörését étrendi visszaélések csak elősegítették, s miután az egyén beteges szer­vezetű volt a rögtön igénybe vett orvosi segély és egyéb ápolás mellett is halála alig 30 órai beteg­ség után bekövetkezett. A felmerült eset után a járvány veszélyének elejét veendő a leghathatóbb orvos rendőri intézke­dések, a­melyek az ide vonatkozó utasításokban és szabályrendeletekben elő vannak írva azonnal foga­natosítottak, daczára ezen gyógyintézkedéseknek a kolerabetegedések a p­usztán napról napra szaporod­tak, a megbetegedettek az e czélra kijelölt beteg szobában, a halottak pedig szinte e czélra kijelölt halottas helyiségben helyeztettek el s nehogy a fer­tőző betegség kóranyagát a nép a szomszéd pusz­tákra és községekbe áthurczolja, megtiltatott a bete­gek látogatása és lehetőleg minden egyéb közleke­dés a betegekkel és azok lakhelyiségeivel, a kiadott utasítások ellenőrzése tekintetéből csendőrség alkal­mazása kéretett, a­mely azonnal az alispáni hivatal által el is rendeltetett. — A kór kiütése után a be­tegség terjedésének egyik legfőbb okát találtam egyes lakszobák tíúzsúfolásában, de igen valószínű azon kö­rülmény is, hogy egy Győrből a hadgyakorlatokról hazaérkezett szabadságolt urasági cseléd, a­ki utóbb szinte cholerában megbetegedett, az áthurczolás egyik tényezője volt, és ez annál valószínűbb, mert a ka­tonaság között a hadgyakorlatok alatt biztos értesü­lés szerint már Szeptember hó elején több Cho­lera betegedés fordult elő. A kór­­ kifejlődését elő­mozdító körülmények között igen fontosnak tartom az akkoriban uralgó időjárási viszonyokat is megem­líteni, nevezetesen augusztus hó folyamában sőt szep­tember hó elején is az általános szervezetre de kü­lönösen az emésztésre nyomasztólag hatott forróság és tartós szárazság uralgott, a munkás nép égető szom­júságát nem egyszer történt, hogy poshadt vízzel ol­totta, sőt példa van reá, hogy egy ily egyén pár óra múlva a csabberki pusztán cholera nostrasban megbetegedett, pedig biztos tudomás szerint az cho­lera ragál­lyal érintkezésbe nem jött. Ily esetek a kint dolgozó népek közt számosabbak is lehettek, hogy halállal nem végződtek, csak a szerencsés vé­letlennek, avagy esetlegesen valamely alkalmas szer jótékony hatásának lehet tulajdonítani. Hogy népünk nagy része az ily bajokat könnyelműen veszi, az na­gyon ismeretes, az okozza, hogy köztük nyári idő­szakban számosabb cholera nostrás esetek fordulnak elő, a­mit valószínűleg eltitkolnak, vagy semmibe sem vesznek, és az ilye betegség a rosszul élelmezett, szegény nép között s a túlzsúfolt lakásokban kedvező talajra, talál. Habár a betegek Ó-Bányán az urasági orvos által rendelt gyógyszerekkel kellőleg el voltak is látva és fogadott ápolónő is volt szolgálatukra rendelve, mégis szükségesnek tartotta a megye egészségügyi bizottsága egy járvány­orvos kiküldetését a magas Belügyminisztériumnál kérelmezni, a­mely szeptem­ber hó 20-án Budapestről megérkezvén, a nevezett pusztára még az­nap délután elutazott. A hatósági óvintézkedések a lehető legkiterjedtebbek voltak a fenyegető veszéllyel szemben, azok végrehajtása kel­lőleg ellenőriztetett és jogosan áll bennük azon re­mény, hogy ily módon a betegség helyhez kötése ál­tal a veszély tovaterjedésétől a megye közönsége meg lesz kímérve, s a gondos intézkedések eredményre is vezettek, mert d­d­ex­ a betegedés Lókut község ki­vételével — a­melyről alább fogok rövidebb említést tenni — máshol sehol legalább tudtunkkal nem for­dult elő. A betegek számának szaporodása folytán Ó-Bá­nya pusztán fellépett cholera járványosnak állapít­tatván meg, a beteg mozgalomról 8 naponkint kimu­tatások beterjesztése iránt a kellő intézkedések meg­tétettek és azok rendesen beterjesztetnek; megbete­gült összesen a 120 lakossal bíró pusztán szeptem­ber hó 30-ig összesen 15, ebből meggyógyult 7, meg­halt 7, beteg maradt 1, ezen egy beteg is már javu­lóban van, újabb betegedés már több nap­ot­ nem fordult elő, az óvintézkedések a járvány megszűntéig teljes szigorral fentartatnak. Lókut községben mint fentebb is említeni, szep­tember hó 25-én megbetegült egy nő ázsiai cholerá­ban, habár ezen nő állítólag előtte való napon meg­hűlt és átázott, mégis nincs kizárva a lehetősége an­nak, hogy a közeli Ó-Bányán — daczára a szigorú ellenőrzésnek valamely uton módon cholera ragályt vett fel s betegsége valószínűleg ilyképen fejlődött ki, ezen felmerült eset folytán azonnal megtettem a köz­ségben a­ legszigorúbb óvintézkedéseket a további ra­gályzás meggátlására, a beteg házat őrizet alá he­lyeztem, megtiltván a beteg látogatását és minden ahoz való közlekedést és érintkezést, ezen utasítások szigorú végrehajtására a csendőrség felügyelését kér­tem, a­mely az előírt utasításoknak dicséretes f­on­tossággal mind­végig eleget tett, s a betegség ez ideig tova nem is terjedt. Sajnos, hogy ezen község­ben igen nagy a vízhiány, csak egyetlen egy hasz­nálható kútja van és abba is egy kis forráson szi­várog a víz. S az is zavaros, nem igen jó és nem is üdítő. Veszélyeztetve látom a közönség egészségét az által, hogy mindenki hosszú kötélre fűzött saját kis kolompszerű mentőjével húzza fel a körülbelül 6 öl mélységű kútból a vizet, abból sajtárjába önti, s mig ezt megtölti — miután egyszeri merítésre alig húz fel egy ivópohárra valót, — egy óra, de sokszor több is kell sajtárja tele­meritéséhez, ebből látható, hogy a csekély vizet szolgáltató forrás az 1200 lakossal bíró község vízszükségletét távolról sem elégíti ki. Ezen bajon csak több kufc fúrásával lehetne segíteni, és ennek mielőbbi foganatba vételére a legsürgetőbb szükség forog fenn. A nép különben igen szegény, maga erejéből kútfuratásokra tetemesebb áldozatot hozni alig lesz képes , pedig a víz­szükségleten segíteni a község egyik legégetőbb kérdése. Ezeknek előrebocsátása után folytatólagosan egészségügyi jelentésem keretében egész tisztelettel jelentem, miszerint heveny fertőző betegség Szilas-Balhás kivételével a­hol a kanyaró már szünőfélben van, a megye területén nem fordult elő. Öngyilkosság volt 1, önfelakasztás által. Véletlen szerencsétlen halál volt 2, ezek közül 1 magast­ól leesés és ennek következtében támadt agyrázódás folytán és 1 elgázolás következtében. A fenyegető cholex­ a járvány elleni óvrendsza­bályok erélyes foganatosítása iránt a hatósági intéz­kedések minden irányban megtétettek és ott a­hol tisztátalanság vagy egy­ébb hiányok tapasztaltattak, azok elhárítása iránt a kellő hatósági intézkedések megtétettek. A hasznos házi állatok közti egészségi állapot általában kielégítő volt. A szarvas­marha állomány­ból lépfenében elhullott Devecserben 1 ökör, az ágos­toni pusztán 2 tinó, az ősztelki pusztán 1 üsző Lep­sény­ben 2 tinó, Mezőszentgyörgyön 1 tehén. A­ lóál­lományból takonykór miatt kiirtatott Veszprémben 1 ló, — a további fertőzés ellenx a szabályszerű óvin­tézkedések minden felmerült esetben foganatosíttat­tak. Veszprém 1886. október hó 2-án. zrinyi ésaázon­y, megyei főor­­vos. Szabályrendelet az eljárásról az esetben, midőn a választott tisztvi­selő a fegyelmi eljár­­ást megelőző v­izsgálat elrende­lése után állásáról lemond. (1886: XXVi. t. cz. 1. $.) 1. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat el­rendelése után állásáról lemondott választott tisztvi­selő mindaddig mig lemondása törvényhatósági biz által el nem fogadtatik, s ezen határozat jogerőre nem emelkedik, hivatalos teendőit teljesíteni tartozik. 2. 5­ Kivételes esetekben, ha a lemondások a közgyűlés által­­ való elfogadása előre látható, — ha a fegyelmi vétség csekélyebb fokú — ha vagyoni fele­lősség nem forog kérdésben, — és ha a lemondó tisztviselő kérelmét alapos okokkal támogatni tudja, az alispán addig is m­íg a lemondás iránt a törvény határoz, a lemondó tisztviselőt a tiszti ügyész meg­hallgatása mellett állásától fölmentheti, s egyszersmind tiszti illetményeit beszünteti, s egyszersmind az eset­ben a lemondott tisztviselő ktv. teendőinek ellátásá­ról gondoskodik. Az alispán ezen szakasz alapján tett intézke­déséről a legközelebbi gyűlésre jelentést tesz. 3. §. Az alispáni lemondásnak elfogadása ez esetben a főispánt illeti, a­ki erről a legközelebbi közgyűlésre jelentést tesz. Kelt Veszprém megye törvényhatósági bizott­ságának 1886. évi szeptember hó 6-án tartott ren­des közgyűléséből. m. főjegyző. A XIX-ik század első negyedében spanyol szü­lőktől születettt a nagy művésznő: Grácia Felicitas Mária. Atyja a császárné színházában első tenor-énekes volt, ki a legtöbb babért a „Titkos házasság"ban nyeré. Mint hírneves művész leányát is a művészi fiái>ára készítette elő. Grácia nagy buzgalommal kezdte meg és fejezte be a nevelés munkáját, de az meg is hozá áldásos gyümölcseit. Marietta első szereplését Nápolyban kezdé meg honnan nemsokára az egész család New­ Yorkba ment, hol már kezdett feltűnést kelteni játékával. Itt tör­tént, hogy apja parancsa folytán, egy koros, de gaz­dag franczia kereskedő neje jön, s lelépett a világot jelentő deszkákról. Ez azonban nem soká tartott, mi­vel Malibrán (Mária férje) a sors csapásai folytán elveszte minden vagyonát, s így lett Mária újból, s élete folyamán át Thalia papnőjévé. Dicsősége ezután nem fokozatosan, de rohamo­san emelkedett, s midőn dicsőségének zengthjén ál­lott, azt hiszitek, hogy boldog volt? . . . „Sokszor, mikor a művészt v­agy művésznőt fé­nyes koszorú és zajos tapsokkal fogadjátok, ez ugy szeretné, ha az a mosolygó virágfüzér halotti koszo­rúvá, ha a tetszészaj szomorú halotti énekké változ­nék." Így volt az Máriával is. Ő, kinek útjában vi­rág nyílott, k­inek neve befutotta a féltekét, kit az istennők kegyeikkel árasztanak el, — boldogtalan volt. Hogy mi volt fájdalmának oka, a legtöbben azon meggyőződésben voltak, hogy szerelmi bánat H kínozta. Találó a reá mondott szép hasonlat, hogy ';*a mosoly ajakán épp en olyan, mint a virág a Yezxír tetején. Amíg lelkében a vad fájdalom tombolt, ad­dig ő vidám volt, mosolygott, nevetett. Ugyan ki ne hitte volna boldognak? .... Legnagyobb diadalait Olaszországban vívta, hol egyszeri felléptéért 4000 frankkal honoráltatott. Az életben egyszerű és nagyon kedves volt, ezért vetélytársnői is szerették. Az öreg Lafayette sokszor monda neki: „Maria! vous serez certaine­ment ma de miére passión!" Pérje Malibrán nemsokára meghalt. És habár Bellini, a hírneves zeneszerző lángolóan szerette is a művésznőt, mégis Beriothoz a híres hegedű virtu­ózhoz ment nőül, s a gyönyörű szerelmi láncz szét­szakadásának titka a szereplők halálával sírba­ szállt. Bellini: Ki volt ő? Ki ne ismerné azt a gyönyörű ze­neszerzeményt, a Normát? Tele van ez szerelemmel, minden szava a szív titkos húrjain szalad végig. Szerelmes lelkének mélyéből vette e darabot, belele­helve összes érzelmét, hát csoda-e, hogy öt, lá­n­y végtelenül, őrjöngő szenvedél­lyel tudott szeretni,— szerelmi bánat ölte meg ? . . . Bellini ! E nagy név fölött, hányszor felzokog az emlékezet bús tündére . . . Ott ragyog lénfc a ma­gasban, a művészet égboltján az a gyönyörű bolygó csillag, szünetlenül nyomában annak a másiknak, Máriának, aki kegyetlen­­ volt hozzá, nem engedé, h­ogy a költő-király csókja égjen ajakán; — aki nem tudta boldoggá tenni ezzel az egy szóval: „Sze­retlek! . . . Ugyan mi történik, ha egyskor e két isteni szikra egy lánggá olvadott volna össze . . . . ha e két költői lélek egymással valaha egyesül . . . ? Má­ria tette őt költővé; ő lehelt titkos varázst művébe; ő volt, kinél a fenséges lélek legtöbbet időzött; s ő­­ volt aki szerette, de szivét megtagadta tőle . . . Szerette! De mit ért a szeretet annak, kit a világ szeretett ? Neki szerelem kellett, a mely bol­doggá tette volna és ő ezért szenvedett sokat, hiába!... lelke elkeseredett, beteg lett. Tájé szive ma­gányba hajt, és megírta azt a másik fenséges dara­bot, a: „Puritánok lí­&! Ebben aztán kilehelte hal­hatatlan lelkét porhüvelyéből. Parisban adták e darabot, a közönség viharos taps között lelkesülten hívta a szerzőt, s midőn a zaj csillapult, a rendező jött a lámpák elé, s zokogva monda: — „Bellini éppen most halt meg!" Mi ölte meg ? nem más mint Mária iránti bol­dogtalan szerelme . . . A csillag éjbe hullt, a sírt behantolták, s az egyszerű kis keresztre rá­fűzték a dicsőség babér­koszorúit. Érette egy r nemzet könye hullt . . .! Mária túlélte dicső imádóját, mint Beriot neje. Évek multak, de Mária feledni nem tudott. Sokszor felkereste Bellini sirhalmát, s kínos fájdalommal szem­lélte keresztjét, s nem egyszer tört ki keserves zo­kogásban. Hallotta-e ezt az az „aranyos" Bellini ? . .­­ . Most már szeretett Mária, mikor a bűvös alak lezárult örökre most oda adta volna szivét, lelkét, mindenét, elmondta v­olna százszor is: „sze­retlek!" de már késő volt .... A titkos önf­ájdalom m­egroncsoló szervezetét, úgyannyira, hogy legutolsó dicsősége a manchesteri zeneünnepélyen ragyogott fel, amely után súlyos be­tegségbe esett, s melyről soha többé föl nem épült: „ Nincs a szívre­k­, orvosság . . !" Betegsége előtti napon elment a templomba, s midőn az orgona megszólalt, feltámadt lelkében a mult ezernyi öröme, a jelen sötét keserve­, s a jövő ... a találkozás a szerelem áldozatáv­al ... és han­gosan zokogott. A beső küzdelem egyre hervasztotta, mig Bel­lini halálának első év napján kilehelte magasztos, de boldogtalan lelkét. Kit boldognak tartott a világ, a sírban lett csak igazán azzá. a betegség A Szabályrendelet, vagy szellemi fogyatkozás folytán munka­képtelenné vált törvényhatósági tisztviselő, segéd vagy kezelő személyzeti tag irányában követendő el­járásról. — (1886: XXI. t. cz. 88. §.) 1. §. A tör­vényhatósági bizottság azon tisztvi­selő, segéd vagy kezelő-személyzeti tag részére, ki betegség vagy szellemi fogyatkozás miatt munkakép­telenné vált, s azt a megyei főorvos bizonyítványá­val igazolja, egy évig terjedhető szabadságidőt en­gedélyezhet és egyidejűleg határoz az iránt is, hogy az ekkér megfogyatkozott munkaerő, ha a közigaz­gatás érdekei úgy kívánnák, pótoltassék. 2. §. Ha az 1. §. értelmében egy évi szabad­ságidőt nyert tisztviselő, segéd vagy kezelő­ személy­zeti tag ezen egy év leforgása alatt egészségét tel­jesen vissza nem nyeri, de a megyei főorvos által újból kiállítandó bizonyítvány kilátást nyújt arra, hogy egészségét újabb egy év alatt visszanyerheti, a törvényhatósági bizottság az illetőnek újabb 1 évi szabadságidőt engedélyezhet, de ezen második évre az illetmények felére szállh­atnak le. 3. §. Ha a már két évi szabadságidőt nyert tisztviselő-segéd vagy kezelő-személyzeti tag egész­ségét és munkaképességét ezen két év alatt nem nyerte vissza, állásától törvényhatósági bizottsági ha­tározattal fölmentetik, s irányában a tisztviselők, se­géd és kezelő személyzet tagjainak nyugdíjazásáról szóló xxxegyei szabályrendelet határozmányai alkal­maztatnak. Kelt Veszprém megye törvényhatósági bizott­ságának 1886. évi szeptember hó 6-án tartott ren­­des közgyűléséből. m. főjegyző. Veszprém vármegye állandó válao­tmá­­nyának ügyrendje; (18S6. XXI. t. cz. 48. §-hoz.) 1. §. Az állandó választmány a megyei közgyűlé­seket megelőzőleg a főispán esetleg alispán által meg­határozandó napokon tartja üléseit, — ezenkívül a fő­ispán, illetőleg alispán jogosítva vannak a választ­mányt a szükséghez képest bármikor egybehívni. 2. §. Az állandó választmány az 1886: XXI. t. cz. 45. §-ában megnevezett elnökei mellé saját ke­beléből még két alelnököt választ, kik az idézett t. cz. 45. §-ában megnevezett elnökök akadályozta­tása esetén a választmány ülésein elnökölnek, s egy­szersmind az 1886: XXI. t. cz. 57. §. értelmében a­ számonkérő széknek is tagjai. 3. § Az állandó válasatminy össz­es tagjainak^.

Next