Pápai Lapok, 1886 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
Salamon, Galamb József Dereske, Nyárád, Kiss László K.Vath, Békás, Korbély György Mezőlak, Mihályháza, Kemény Andor Nemes és Pór-Szalók, Sarlay Gyula Vinár, Gergelyi, Miklós Acsád, F. Görzsöny, Schönauer Ajkay Antal A. Görzsöny, Marczaltő, Günther Adolf Takácsi, Vaszar, Horváth Antal Gecse, Vanyola, Dallos János, Nyógér, N.-Gyimóth, Schramek Ambrus Kéttornyulak, Borsosgyőr, Nunkovits János Csóth községekbe, — a devecseri járásban: Ihász Lajos Devecser, Dr. Vadnay Szilárd P.Miske, Reé Jenő Halimba, Bódé, Tósok, Berénd, Bóhn Gyula Öcs, Padrag, Csékut, Szalatkay István Ajka, A. Rendek, Kislöd, Schmoll Ignácz Gyepes, Réthy M. Magyar- és Német-Polány, Barcza Béla Noszlop, Pölöske, Noszlopy Gyula Oroszi,Kerta, Auerhammer Ferencz Borszörcsök , Kis-Jenő , Stetina Vincze Doba, Kis-Szöllös, Udvardy Ferencz Nagy-Szöllös, Dr. Barcza István Vecse, Barcza Bálint Vid, Dabrony, Keller Pál N.-Alásony, Pados Lajos Csögle, Kis és Nagy-Kamond, Csomasz Pál Kis és Nagy-Pirit, Kövér Imre Egeralja, Martonfalvay Pál, Csősz, Felső és Közép-Iszkáz, Cseh István Alsó Iszkáz, Kovács József Karakó-Szörcsök, Persaits Sándor Torna, K.Berzseny, T. Pinkócz, Tuza Károly Tüskevár, Gulden György S.-Vásárhely községekbe — a zirczi járásban: Anyós László Zircz, Bakonybél, Czacher János Porva, Esztergár, Anyós Tivadar Borzavár, Olaszfalu, Lókut, Hegedűs Pál Teés, Jásd, Rainis Gyula Dudar, Nána, Ritter Nándor Csetény, Csernye, Br. Fiáth Pál Szapár, Suur, Stinner József Aka, Acsteszér, Rankó András Csatka, Hanta, André Gyula Bm. Szombathely, Bn. Szombathely, Réde, Hunkár Mihály Sikátor, Teleki, Dr. Kemény Pál Varsány, Lázi, Románd, Hunkár Sándor Bársonyos, Bánk, Bertalan, István Péterd, Bm. Sztlászló, Bn. Sztlászló, Hunkár Dezső Gicz, Bm. Szentkirály, Bn. Szt. Király, Csesznek, Hencz Tamás Oszlop, Gyiróth községekbe, — az enyingi járásban: Krisztinkovich Aladár Siófok, Fokszabadi, Siómaros, Körössy Lajos B. Főkajár, Kenese, Móricz János Csajága, Küngös, Bibó Dénes Szilas-Balhás, Rácz Gyula Lajos Komárom, ifj. Bélák István Mezőkomárom, Kun György Enying, Bozsok, Mezőszentgyörgy, Lepsény, Dégh községbe. A kóbor ebek elszaporodásának és a gyakori ebdüh járvány megakadályozása czéljából az ebadó behozatala elhatároztatott, az adó összegének meghatározása azonban a deczemberi rendes közgyűlés napirendjére tüzetett ki, megkerestetvén a m. gazdasági egyesület, hogy ide vonatkozó javaslatát akkorra terjessze elő. Veszprém r. tanácsú város képviselő testületének a város tulajdonát képező és jelenleg városházi helyiségül használt 66 népsorszámú ház eladása tárgyában hozott határozata helybenhagyatott. Közegészségügyi jelentés. A közegészség september hó folyamában átlag az egész megye területén amennyiben a betegedések gyéren fordultak elő és a halálozás a rendes arányon felül nem emelkedett kielégítő volt. Leginkább előfordult betegedések voltak a légző szervek és a bélhuzam heveny hurutos bántalmai, de amelyek könnyű lefolyásúak voltak, és aggodalmakat nem okoztak. Ó-Bánya pusztán járványosan fellépett kolera betegedések zavarták meg az általánosan kielégítő közegészségügyi viszonyokat. A felmerült veszélyes betegségről és annak keletkezéséről tisztességteljes jelentésemet a következőkben terjesztem elő: Szeptember hó 10-én a zirczi járás főszolgabírójától az alispáni hivatalhoz azon távirati tudósítás érkezett, hogy Ó-Bánya pusztán egy ember kolorinban meghalt, a tudósítás vétele után még aznap délután Ó-Bányára utaztam és ott Bélák Lajos járási szolgabíró és Baumann József járási orvos közbenjöttével vizsgálatot teljesítvén, a hulla felbonczoltatott és ugy az előzőleg lefolyt kórtünetekből valamint a külvizsgálat és a kórboncztünetekből a kolorinban történt halálozás constatáltatott. Kutatván a betegség forrását, habár biztos adatok nyomára, a melyek az első betegedés eredeti okának kiderítéséhez teljes biztossággal alapul szolgálhatnának, jutni nem is lehetett, annyi azonban kiderült, hogy egy béresné september hó 1-ső napjaiban a pusztától 3 napon át távol volt, hazaérkezése után kolera tünetei között megbetegedett, de arról hogy távolléte alatt hol tartózkodott felvilágosítást nem adhatott, mert másnap az az szeptember hó 7-én meghalt, valószínű, hogy ezen nő barangolása közben kolera ragálytól fertőzött helyen is megfordult és a ragályt igy hurczolta Ó-Bányára, igen valószínű, hogy a további kolera betegedéseknek ezen nő betegsége vetette meg alapját s az általunk felbonczolt egyén halálát okozó kolerin betegségének kitörését étrendi visszaélések csak elősegítették, s miután az egyén beteges szervezetű volt a rögtön igénybe vett orvosi segély és egyéb ápolás mellett is halála alig 30 órai betegség után bekövetkezett. A felmerült eset után a járvány veszélyének elejét veendő a leghathatóbb orvos rendőri intézkedések, amelyek az ide vonatkozó utasításokban és szabályrendeletekben elő vannak írva azonnal foganatosítottak, daczára ezen gyógyintézkedéseknek a kolerabetegedések a pusztán napról napra szaporodtak, a megbetegedettek az e czélra kijelölt beteg szobában, a halottak pedig szinte e czélra kijelölt halottas helyiségben helyeztettek el s nehogy a fertőző betegség kóranyagát a nép a szomszéd pusztákra és községekbe áthurczolja, megtiltatott a betegek látogatása és lehetőleg minden egyéb közlekedés a betegekkel és azok lakhelyiségeivel, a kiadott utasítások ellenőrzése tekintetéből csendőrség alkalmazása kéretett, amely azonnal az alispáni hivatal által el is rendeltetett. — A kór kiütése után a betegség terjedésének egyik legfőbb okát találtam egyes lakszobák tíúzsúfolásában, de igen valószínű azon körülmény is, hogy egy Győrből a hadgyakorlatokról hazaérkezett szabadságolt urasági cseléd, aki utóbb szinte cholerában megbetegedett, az áthurczolás egyik tényezője volt, és ez annál valószínűbb, mert a katonaság között a hadgyakorlatok alatt biztos értesülés szerint már Szeptember hó elején több Cholera betegedés fordult elő. A kór kifejlődését előmozdító körülmények között igen fontosnak tartom az akkoriban uralgó időjárási viszonyokat is megemlíteni, nevezetesen augusztus hó folyamában sőt szeptember hó elején is az általános szervezetre de különösen az emésztésre nyomasztólag hatott forróság és tartós szárazság uralgott, a munkás nép égető szomjúságát nem egyszer történt, hogy poshadt vízzel oltotta, sőt példa van reá, hogy egy ily egyén pár óra múlva a csabberki pusztán cholera nostrasban megbetegedett, pedig biztos tudomás szerint az cholera ragállyal érintkezésbe nem jött. Ily esetek a kint dolgozó népek közt számosabbak is lehettek, hogy halállal nem végződtek, csak a szerencsés véletlennek, avagy esetlegesen valamely alkalmas szer jótékony hatásának lehet tulajdonítani. Hogy népünk nagy része az ily bajokat könnyelműen veszi, az nagyon ismeretes, az okozza, hogy köztük nyári időszakban számosabb cholera nostrás esetek fordulnak elő, amit valószínűleg eltitkolnak, vagy semmibe sem vesznek, és az ilye betegség a rosszul élelmezett, szegény nép között s a túlzsúfolt lakásokban kedvező talajra, talál. Habár a betegek Ó-Bányán az urasági orvos által rendelt gyógyszerekkel kellőleg el voltak is látva és fogadott ápolónő is volt szolgálatukra rendelve, mégis szükségesnek tartotta a megye egészségügyi bizottsága egy járványorvos kiküldetését a magas Belügyminisztériumnál kérelmezni, amely szeptember hó 20-án Budapestről megérkezvén, a nevezett pusztára még aznap délután elutazott. A hatósági óvintézkedések a lehető legkiterjedtebbek voltak a fenyegető veszéllyel szemben, azok végrehajtása kellőleg ellenőriztetett és jogosan áll bennük azon remény, hogy ily módon a betegség helyhez kötése által a veszély tovaterjedésétől a megye közönsége meg lesz kímérve, s a gondos intézkedések eredményre is vezettek, mert ddex a betegedés Lókut község kivételével — amelyről alább fogok rövidebb említést tenni — máshol sehol legalább tudtunkkal nem fordult elő. A betegek számának szaporodása folytán Ó-Bánya pusztán fellépett cholera járványosnak állapíttatván meg, a beteg mozgalomról 8 naponkint kimutatások beterjesztése iránt a kellő intézkedések megtétettek és azok rendesen beterjesztetnek; megbetegült összesen a 120 lakossal bíró pusztán szeptember hó 30-ig összesen 15, ebből meggyógyult 7, meghalt 7, beteg maradt 1, ezen egy beteg is már javulóban van, újabb betegedés már több napot nem fordult elő, az óvintézkedések a járvány megszűntéig teljes szigorral fentartatnak. Lókut községben mint fentebb is említeni, szeptember hó 25-én megbetegült egy nő ázsiai cholerában, habár ezen nő állítólag előtte való napon meghűlt és átázott, mégis nincs kizárva a lehetősége annak, hogy a közeli Ó-Bányán — daczára a szigorú ellenőrzésnek valamely uton módon cholera ragályt vett fel s betegsége valószínűleg ilyképen fejlődött ki, ezen felmerült eset folytán azonnal megtettem a községben a legszigorúbb óvintézkedéseket a további ragályzás meggátlására, a beteg házat őrizet alá helyeztem, megtiltván a beteg látogatását és minden ahoz való közlekedést és érintkezést, ezen utasítások szigorú végrehajtására a csendőrség felügyelését kértem, amely az előírt utasításoknak dicséretes fontossággal mindvégig eleget tett, s a betegség ez ideig tova nem is terjedt. Sajnos, hogy ezen községben igen nagy a vízhiány, csak egyetlen egy használható kútja van és abba is egy kis forráson szivárog a víz. S az is zavaros, nem igen jó és nem is üdítő. Veszélyeztetve látom a közönség egészségét az által, hogy mindenki hosszú kötélre fűzött saját kis kolompszerű mentőjével húzza fel a körülbelül 6 öl mélységű kútból a vizet, abból sajtárjába önti, s mig ezt megtölti — miután egyszeri merítésre alig húz fel egy ivópohárra valót, — egy óra, de sokszor több is kell sajtárja telemeritéséhez, ebből látható, hogy a csekély vizet szolgáltató forrás az 1200 lakossal bíró község vízszükségletét távolról sem elégíti ki. Ezen bajon csak több kufc fúrásával lehetne segíteni, és ennek mielőbbi foganatba vételére a legsürgetőbb szükség forog fenn. A nép különben igen szegény, maga erejéből kútfuratásokra tetemesebb áldozatot hozni alig lesz képes , pedig a vízszükségleten segíteni a község egyik legégetőbb kérdése. Ezeknek előrebocsátása után folytatólagosan egészségügyi jelentésem keretében egész tisztelettel jelentem, miszerint heveny fertőző betegség Szilas-Balhás kivételével ahol a kanyaró már szünőfélben van, a megye területén nem fordult elő. Öngyilkosság volt 1, önfelakasztás által. Véletlen szerencsétlen halál volt 2, ezek közül 1 magastól leesés és ennek következtében támadt agyrázódás folytán és 1 elgázolás következtében. A fenyegető cholex a járvány elleni óvrendszabályok erélyes foganatosítása iránt a hatósági intézkedések minden irányban megtétettek és ott ahol tisztátalanság vagy egyébb hiányok tapasztaltattak, azok elhárítása iránt a kellő hatósági intézkedések megtétettek. A hasznos házi állatok közti egészségi állapot általában kielégítő volt. A szarvasmarha állományból lépfenében elhullott Devecserben 1 ökör, az ágostoni pusztán 2 tinó, az ősztelki pusztán 1 üsző Lepsényben 2 tinó, Mezőszentgyörgyön 1 tehén. A lóállományból takonykór miatt kiirtatott Veszprémben 1 ló, — a további fertőzés ellenx a szabályszerű óvintézkedések minden felmerült esetben foganatosíttattak. Veszprém 1886. október hó 2-án. zrinyi ésaázony, megyei főorvos. Szabályrendelet az eljárásról az esetben, midőn a választott tisztviselő a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelése után állásáról lemond. (1886: XXVi. t. cz. 1. $.) 1. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelése után állásáról lemondott választott tisztviselő mindaddig mig lemondása törvényhatósági biz által el nem fogadtatik, s ezen határozat jogerőre nem emelkedik, hivatalos teendőit teljesíteni tartozik. 2. 5 Kivételes esetekben, ha a lemondások a közgyűlés által való elfogadása előre látható, — ha a fegyelmi vétség csekélyebb fokú — ha vagyoni felelősség nem forog kérdésben, — és ha a lemondó tisztviselő kérelmét alapos okokkal támogatni tudja, az alispán addig is míg a lemondás iránt a törvény határoz, a lemondó tisztviselőt a tiszti ügyész meghallgatása mellett állásától fölmentheti, s egyszersmind tiszti illetményeit beszünteti, s egyszersmind az esetben a lemondott tisztviselő ktv. teendőinek ellátásáról gondoskodik. Az alispán ezen szakasz alapján tett intézkedéséről a legközelebbi gyűlésre jelentést tesz. 3. §. Az alispáni lemondásnak elfogadása ez esetben a főispánt illeti, aki erről a legközelebbi közgyűlésre jelentést tesz. Kelt Veszprém megye törvényhatósági bizottságának 1886. évi szeptember hó 6-án tartott rendes közgyűléséből. m. főjegyző. A XIX-ik század első negyedében spanyol szülőktől születettt a nagy művésznő: Grácia Felicitas Mária. Atyja a császárné színházában első tenor-énekes volt, ki a legtöbb babért a „Titkos házasság"ban nyeré. Mint hírneves művész leányát is a művészi fiái>ára készítette elő. Grácia nagy buzgalommal kezdte meg és fejezte be a nevelés munkáját, de az meg is hozá áldásos gyümölcseit. Marietta első szereplését Nápolyban kezdé meg honnan nemsokára az egész család New Yorkba ment, hol már kezdett feltűnést kelteni játékával. Itt történt, hogy apja parancsa folytán, egy koros, de gazdag franczia kereskedő neje jön, s lelépett a világot jelentő deszkákról. Ez azonban nem soká tartott, mivel Malibrán (Mária férje) a sors csapásai folytán elveszte minden vagyonát, s így lett Mária újból, s élete folyamán át Thalia papnőjévé. Dicsősége ezután nem fokozatosan, de rohamosan emelkedett, s midőn dicsőségének zengthjén állott, azt hiszitek, hogy boldog volt? . . . „Sokszor, mikor a művészt vagy művésznőt fényes koszorú és zajos tapsokkal fogadjátok, ez ugy szeretné, ha az a mosolygó virágfüzér halotti koszorúvá, ha a tetszészaj szomorú halotti énekké változnék." Így volt az Máriával is. Ő, kinek útjában virág nyílott, kinek neve befutotta a féltekét, kit az istennők kegyeikkel árasztanak el, — boldogtalan volt. Hogy mi volt fájdalmának oka, a legtöbben azon meggyőződésben voltak, hogy szerelmi bánat H kínozta. Találó a reá mondott szép hasonlat, hogy ';*a mosoly ajakán épp en olyan, mint a virág a Yezxír tetején. Amíg lelkében a vad fájdalom tombolt, addig ő vidám volt, mosolygott, nevetett. Ugyan ki ne hitte volna boldognak? .... Legnagyobb diadalait Olaszországban vívta, hol egyszeri felléptéért 4000 frankkal honoráltatott. Az életben egyszerű és nagyon kedves volt, ezért vetélytársnői is szerették. Az öreg Lafayette sokszor monda neki: „Maria! vous serez certainement ma de miére passión!" Pérje Malibrán nemsokára meghalt. És habár Bellini, a hírneves zeneszerző lángolóan szerette is a művésznőt, mégis Beriothoz a híres hegedű virtuózhoz ment nőül, s a gyönyörű szerelmi láncz szétszakadásának titka a szereplők halálával sírba szállt. Bellini: Ki volt ő? Ki ne ismerné azt a gyönyörű zeneszerzeményt, a Normát? Tele van ez szerelemmel, minden szava a szív titkos húrjain szalad végig. Szerelmes lelkének mélyéből vette e darabot, belelehelve összes érzelmét, hát csoda-e, hogy öt, lány végtelenül, őrjöngő szenvedéllyel tudott szeretni,— szerelmi bánat ölte meg ? . . . Bellini ! E nagy név fölött, hányszor felzokog az emlékezet bús tündére . . . Ott ragyog lénfc a magasban, a művészet égboltján az a gyönyörű bolygó csillag, szünetlenül nyomában annak a másiknak, Máriának, aki kegyetlen volt hozzá, nem engedé, hogy a költő-király csókja égjen ajakán; — aki nem tudta boldoggá tenni ezzel az egy szóval: „Szeretlek! . . . Ugyan mi történik, ha egyskor e két isteni szikra egy lánggá olvadott volna össze . . . . ha e két költői lélek egymással valaha egyesül . . . ? Mária tette őt költővé; ő lehelt titkos varázst művébe; ő volt, kinél a fenséges lélek legtöbbet időzött; s ő volt aki szerette, de szivét megtagadta tőle . . . Szerette! De mit ért a szeretet annak, kit a világ szeretett ? Neki szerelem kellett, a mely boldoggá tette volna és ő ezért szenvedett sokat, hiába!... lelke elkeseredett, beteg lett. Tájé szive magányba hajt, és megírta azt a másik fenséges darabot, a: „Puritánok lí&! Ebben aztán kilehelte halhatatlan lelkét porhüvelyéből. Parisban adták e darabot, a közönség viharos taps között lelkesülten hívta a szerzőt, s midőn a zaj csillapult, a rendező jött a lámpák elé, s zokogva monda: — „Bellini éppen most halt meg!" Mi ölte meg ? nem más mint Mária iránti boldogtalan szerelme . . . A csillag éjbe hullt, a sírt behantolták, s az egyszerű kis keresztre ráfűzték a dicsőség babérkoszorúit. Érette egy r nemzet könye hullt . . .! Mária túlélte dicső imádóját, mint Beriot neje. Évek multak, de Mária feledni nem tudott. Sokszor felkereste Bellini sirhalmát, s kínos fájdalommal szemlélte keresztjét, s nem egyszer tört ki keserves zokogásban. Hallotta-e ezt az az „aranyos" Bellini ? . . . Most már szeretett Mária, mikor a bűvös alak lezárult örökre most oda adta volna szivét, lelkét, mindenét, elmondta volna százszor is: „szeretlek!" de már késő volt .... A titkos önfájdalom megroncsoló szervezetét, úgyannyira, hogy legutolsó dicsősége a manchesteri zeneünnepélyen ragyogott fel, amely után súlyos betegségbe esett, s melyről soha többé föl nem épült: „ Nincs a szívrek, orvosság . . !" Betegsége előtti napon elment a templomba, s midőn az orgona megszólalt, feltámadt lelkében a mult ezernyi öröme, a jelen sötét keserve, s a jövő ... a találkozás a szerelem áldozatával ... és hangosan zokogott. A beső küzdelem egyre hervasztotta, mig Bellini halálának első év napján kilehelte magasztos, de boldogtalan lelkét. Kit boldognak tartott a világ, a sírban lett csak igazán azzá. a betegség A Szabályrendelet, vagy szellemi fogyatkozás folytán munkaképtelenné vált törvényhatósági tisztviselő, segéd vagy kezelő személyzeti tag irányában követendő eljárásról. — (1886: XXI. t. cz. 88. §.) 1. §. A törvényhatósági bizottság azon tisztviselő, segéd vagy kezelő-személyzeti tag részére, ki betegség vagy szellemi fogyatkozás miatt munkaképtelenné vált, s azt a megyei főorvos bizonyítványával igazolja, egy évig terjedhető szabadságidőt engedélyezhet és egyidejűleg határoz az iránt is, hogy az ekkér megfogyatkozott munkaerő, ha a közigazgatás érdekei úgy kívánnák, pótoltassék. 2. §. Ha az 1. §. értelmében egy évi szabadságidőt nyert tisztviselő, segéd vagy kezelő személyzeti tag ezen egy év leforgása alatt egészségét teljesen vissza nem nyeri, de a megyei főorvos által újból kiállítandó bizonyítvány kilátást nyújt arra, hogy egészségét újabb egy év alatt visszanyerheti, a törvényhatósági bizottság az illetőnek újabb 1 évi szabadságidőt engedélyezhet, de ezen második évre az illetmények felére szállhatnak le. 3. §. Ha a már két évi szabadságidőt nyert tisztviselő-segéd vagy kezelő-személyzeti tag egészségét és munkaképességét ezen két év alatt nem nyerte vissza, állásától törvényhatósági bizottsági határozattal fölmentetik, s irányában a tisztviselők, segéd és kezelő személyzet tagjainak nyugdíjazásáról szóló xxxegyei szabályrendelet határozmányai alkalmaztatnak. Kelt Veszprém megye törvényhatósági bizottságának 1886. évi szeptember hó 6-án tartott rendes közgyűléséből. m. főjegyző. Veszprém vármegye állandó válaotmányának ügyrendje; (18S6. XXI. t. cz. 48. §-hoz.) 1. §. Az állandó választmány a megyei közgyűléseket megelőzőleg a főispán esetleg alispán által meghatározandó napokon tartja üléseit, — ezenkívül a főispán, illetőleg alispán jogosítva vannak a választmányt a szükséghez képest bármikor egybehívni. 2. §. Az állandó választmány az 1886: XXI. t. cz. 45. §-ában megnevezett elnökei mellé saját kebeléből még két alelnököt választ, kik az idézett t. cz. 45. §-ában megnevezett elnökök akadályoztatása esetén a választmány ülésein elnökölnek, s egyszersmind az 1886: XXI. t. cz. 57. §. értelmében a számonkérő széknek is tagjai. 3. § Az állandó válasatminy összes tagjainak^.