Pápai Lapok, 1890 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-16 / 46. szám
gélyben részesiti ; népkönyvtárakat létesít, vagy in-ír b-t /ök»-t gyámot it. hazafias iratokat szerkeztt és trjeszt, esetleg néplapot ..«1 ki. ugy magyar, mint a Dunántuli mn magyar ajkúak nyelvén: a hazafias mellemben működő és a magyar nyelv terjesztésében érdemei szerzett tanítókat, kisdedóvókat óvónőket valamint a magyar nyelv elsajátításában kiváló előmenetelt tanúsított tanulókat jutalmazza: a szegény tanulókat tankönyvekkel, ruházattal ellátja, majd iparfejlesztés, s egyéb közgazdasági intézkedések által a hasá*ban való megmaradást biztositani törekszik , szóval ugy szellemi min anyagi feladatának betöltésére minden törvényes eszközt felhasznál. IV. .1- asnsafllat bispfiUi uékktlift. 4. Az egyesület központi székhelye Budapest. V. .1. IggetUei tiijjin. ... íj. Az egyesület tagja lelet Magyarország minden fedhetkm jellemű férfi és nő lakosa vagy birtokosa, kik nagykorúak, illetőleg a törvény értelmében önállóak. f». Az egyesület tagjai: örökös, alapító, rendes, pártoló és gyámolító tagok, a melyek, ö örökös tagok mindazon jogi szóvagy egyesek, melyek illetőleg kik legalább 1000 frt alapítványt CsSsnek, s ez alapítványt öt év alatt lefizetik. bi alapító tagok mindazok, kik az az egyesület alaptőkéjének gyarapításához egyszer s mindenkorra legalább 100 frttal járulnak. ci rendes tagok azok, kik magukat aláírásaikkal legalább le egymásután következő évre, évenkint 8 frt tagdíjat fizetni kötelezik. A rendes tagoknak jogában áll a tíz évre járó tagdíjat 21» frtot előre lefizetni, N ez esetben az egyesületnek élethossziglan rendes tagjai maradnak. d a pártok* tagok azok, kik magukat aláírásukkal "» egymásután jövő évre 1artot fizetni kötelezik. e. gyámolító tag, ki kisebb összeget ajándékoz az egyesületnek. VI. Kir:ijijik<. 7. 1;. A közgyűlések, melyeken az örökös, alapító, és rendes tagok bírnak szavazati és tanácskozási joggal, s melyek nyilvánosak, rendesek és rendkívüliek. A rendes közgyűlések évenként egyszer K nappal előre a hírlapokban hirdetve és pedig Budapestet is ide értve a Dunántúlnak különböző helyein felváltva tartatnak. A következő közgyűlés helyét mindig az előző közgyűlés határozza meg; halánapjáról pedig a kormányzó választmány intézkedik. Rendkívüli közgyűlési B nappal előre a hírlapokban hirdetve vagy a kormányzói választmány, vagy 66 örökös vagy alapító vagy rendes tag kívánatára az elnökség bármikor összehívni köteles. A közgyűlés a megjelentek számára való tekintet nélkül határoz. Szavazategyenlőség szótöbbséggel esetében az elnök dönt. Az alapszabályok módosítására a közgyűlésen szavazatra jogosult tagoknak %-adának jelenléte m**g. Az e czélból másodízben kívántatik összehívott közgyűlés, a megjelentek számára való tekintet nélkül határoz. A jogi személyek képviselőjük által élnek jogukkal. 8., A közgyűlés teendői, a. A korelnök és közjegyző vezetése alatt ejti meg a védnök, az elnökök, alelnökök és a kormányzó választmány megválasztását. b. ) Megállapítja az évi költségvetést. c. Megvizsgáltatja az évi sokat és B felmentvényt megadja. számadád. Határoz a kormányzó választmánynak vagy a megyei (városi) egyesületeknek a közgyűlés elé vit indítványai felett. e. ) Az alapszabályokat módosíttatja. f. A j könyvek hitelsítésével két tagot biz neg. A közgyűlés tanácskozási ügyrendjét maga állapítja meg. VII. y. .1. egyetület blapomS Isrst ésjUTa/ii. Az egyesület központi kormányzata egy védnökből, a közgyűlés által meghatározott számú és évenkint választott elnökökből, tisztel, ti .k.'.kökből, alelnökökből, s szintén a közgyűlés által meghatározott számú kormányzó választmányból áll, melynek a Dunántúl tényleges orsz. képviselői, valamint a megyei városi egyesületek tisztviselői hivatalból tagjai. A központi választmány a szükséges tisztviselőkit saját kebeléből választja. Titkárt és pénztárnokot külön díjazással alkalmazhat. A központi kormányzó választmány maga számára ügyrendet készít, a választón ny jelöli ki az egyesület elnökei közül az igazgató elnököt és helyettesét, • kik az egyesületet képviselik és vezetik. VIII. .1. / /'/.v.'/' megyei vdzmü tervezete. 10. 1. A Dunántúl minden egyé a vármegyéje, törvényhatósági joggal felruházott városa és rend. tanácsi városai, ha illetőségükhöz tartozó elegendő számú egyesületi tagokkal bírnak, külön megyei ívárosi egyesületb- alakulnak, egyesületük címe saját megyéjük városuk nevéről elnevezett Közművelődési egyesület.* Pecsétje a Dunántúli közművelődési egyesült pecsétje, de saját civijük köriratával. A megyei , városi egyesületek munkakörükre közművelődést nézve külön autonómiával bírnak, a alapszabályaikat viszonyaiknak megfelelőleg maguk határozzák meg, de melyek főleg a tagdíjakra nézve a Dunántúli Közművelődési Egyesületnek alapszabályaival nem ellenkezhetnek. A megyei (városi) egyesületek évi jövedelmének üde a Dunántúli Közművelődési Egyesület központi pénztárába küldetik. Az örökös alapító tagok tagdíjai, valamint az ajándékozások, s minden egyéb tagdíjak, ha a fizetés kötelezettség nem kizárólag valamely megyei városi egyesület számára tétetett, a Dunántúli Közművelődési Egyesület központi pénztárában könyveltetnek el. A városi egyesületek tisztviselői hivatalból tagjai a központi kormányzó választmánynak. IX. A. <•/</ Bi /// nii. 11. íj. Az egyesület törzsvagyonát, melynek csak kamatai költhetők el, az alapítványok sz örökös és alapító tagok tagdíjai képezik. Rendes jövedelmét az alapítványok, kamatai, a rendes tagok, pártoló tagok, a gyámolító tagok tagdíjai, az ajándékok) az Egyesület céljaira rendezett jótékonycélú intézkedések tiszta bevételei képezik. A bejelentett, de le nem fizetett alapítványok után évi fi",, fizetendő. A pénztár kezelését a kormányzó választmány határozza meg. .V. .1. egyenlet felonzhus. II. S Az egyesület feloszlását a közgyűlés csakis a szavazásra jogosult tagok %-ának széltöbbségével határozhatja el. E határozathoz minden esetben megkivántatik 7 %-ád szótöbbség. A feloszlás esetére a vagyon felett a közgyűlés határoz, • a vagyon csakis a Dunántúli közművelődési egyesület Czéljainak (3. §) megfelelő célra fordítható. E határozat jóváhagyás végett a belügyminiszernek felterjesztendő. A postai Értékjegy árusitása. A niisiai Értékjegy árusítását a mostaninál jelentékenyen szélesebb kiterjedésben kellene érvényesíteni. Minden községben, ahol postahivatal nincsen, kellene árultani postajegyeket a dohányfőzsdésekkel, hogy jobban hozzáférhetőbbé tétessenek. Mert sok millió levél nem hatódik meg az által, hogy nincsen helyben levéljegy árusítás, s így, akik postahivatal területén nem laknak, csak I elkerülhetlenség esetén imák, vagy válaszolnak, sőt még akkor is kétségesek a felei, hogy levelük eljutott-e a postahivatalba ! Mert nagyobbrészt a levélhordók olyanok, hogy a levélre járó értékjegyárát megisszák, s a levelet ellökik. — még szerencséje a levélküldinek, ha levelét a levélgyüjti szekrénybe fizetetlen bedobják. Tehát ezen visszaélések megakadályozására szerintem minden községben kellene levéljegyet árultatni, s olyan levélgyüjtő szekrényeket alkalmazni, mint Bpesten vannak s egyik kulcs a levéljegy árusítónál, a másik pedig a postahivatal fánykénél — vagy postamesternél állna. Amennyiben pedig a községek ugy is köteleztetnek hetenként háromszor a postára küldeni (ámbár ha a községben jegyzi hivatal van, naponként küld) ez által a levélhordók visszaélése meg lenne gátolva. Sit szerintem praktikusabb is volna, mint a Németországban alkalmazott mozgó levélgyüjtők, mert az államnak nem okoz egy krajcár kiadást, sőt ellenkezőleg tetemes jövedelmet biztosit, ugy a pénzügyminiszternek, a beszedendő, illetve a folyamodásra, teendő lointos bélyeg fogyasztása által, mint a kereskedelmi miniszteri tárczának is, a nagyobb mennyiségben elfogyasztott levélbélyeg által. És meg vagyok győnülve, hogy a publikum is leirhatlan ürömmel és hálával fogadná ezen új intézkedést. .Mert csak az tudja, aki faluhelyen lakik, hogy mily sok nehézséggel jár különösen ősszel és télen faluhelyen ha helyben postahivatal nincsen a levelezés. Ennyit óhajtottam ez,utál e lapok hasábjain közzétenni. Mi akik ismerjük Baross Gábor miniszterünk lázas tevékenységét, s mindenre kiterjedő figyelmét, azt hisszük, hogy az itt megpendített eszme, ha hozzájuthat, meg is valósul. Itt futaHtt énát Oft... . Pápa város közgyűlése Sopron vármegye törvényhatóságához a következő átiratot intézte: Tekinttes Törvényhatósági Bizottság! Méltóztatik tudomással bírni arról, hogy a nagyméltóságú m. kir. kereskedelmi ministerium 49.531. sz. rendeletével Réthey Ferencz és érdektársai budapesti lakosoknak előmunkálati engedélyt adott a Csorna és Pápa közt létesítendő helyi érdekű vasútvonalra nézve. Ezen vonal -tekintetes Törvényhatósági Bizottság! hivatva van városunkat Sopron vármegye területének egy gazdasági tekintetben igen jelentékeny vidékével , a Rábaközzel állandó és biztosított összeköttetésbe hozni, vasúttal kötni össze olyan pontokat, melyek gazdasági és kereskedelmi tekintetekben már régtől fogva érintkezésben állván egymással, egymás érdekeire eddig is kölcsönösen kedvezőleg hatottak. E kölcsönös áldásos behatás állandósítására, fokozására és erősítésére szolgálatia a tervezett helyi érdekű vasút, a mellett, hogy már a közeljövőben közvetítője lehet az ország északnyugati és délnyugati részei forgalmának is, s így szolgáj a magasabb nemzetgazdasági érdekeknek is. Megvalljuk, hogy miünk e vasútvonalnak kiépítése meleg óhajtásunk, létesítése kétség kívül nevezetes érdekünk. Azon sajnos, alig czéltudatos vasútépítési elvek, melyek a magyar állam egységes vasúti politikája jelen hatalmas korszakát nagyon megelőzött időben létesített vasúti összeköttetésünk idejében érvényesültek, szerény, de sok tekintetben virágzó iparunkra, kereskedelmünkre súlyos csapásokat mértek, melyek behatása egész népességünkön, s annak minden osztályán ma is szomorúan észlelhető. Ezen helyzettől ha nem is a teljes szabadulást, de mégis annak javulását várjuk és reméljük a szóban forgó vasúttól, amely a velünk a Tekintetes Törvényhatóság kétségtelen tudomása szerint is kereskedelmi öisszeköttetésben álló vidékkel hozna szorosabb kapcsolatba. De ha mi városunk és vidéke némi gazdasági fellendülését várjuk e vasúttól, mennyivel inkább várhatja ezt Sopron vármegye ama vidéke, melyet átszelni tervez, a gazdag, az áldott Rábaköz. Az, a melynek egyes pontjait a létező vasúti összeköttetések is oly nevezetesen és napról-napra emelik, az a melynek a piaczok, kereskedelmi és iparvállalatok annyi és oly sokféle a szállítani számára valója, a melynek értelmes és értékes népe — tudomásunkra — ezen vasút iránt saját jól felfogott érdekében — meleg érdeklődést tanúsít, sítt annak létesítését lehetőleg elősegíteni is hajlandó». Ezért voltunk bátrak tiszteletteljes kérelmünkkel egyenesen a tekintetes Törvényhatósági Bzottsághoz fordulni, hogy — bértarijuk mikép területemmhn részének érdekeit egy képen ismeri és felismeri —, felhívjuk becses figyelmét e tervezett, közös érdekkörünket érdeklő vasútvonalra. — Ezért tetük e lépést, mellyel nem csak a magunk, de az említett fejlett gazdaságú vidék javát is véljük és czélozzuk előmozdítani, s ahol a tekintetes Törvényhatóság hatalmas segélyét az ügy részére megszerezni. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága hiteles alakban mellékelt határozat szerint 1. évi október ü-iki közgyűlésében több - köztük a csorna-pápai helyi érdekű vasút részére is — kiépülése esetére a területen futó minden kilométer után 3000 frt értékű törzsrészvény jegyzését határozta el, mely segély hatán csekély is tényleg, de amig egyrészt ezen törvényhatóság támogatási készségének díszes tanújele, addig másrészt alkalmas segeszedési pontul szolgál azon garancziának, amely a létesítéshez pénzügyi tekintetben megkívántatik. Ugyanazért — anélkül azonban, hogy a tekintetes Törvényhatóság bölcs véleményének és elhatározásának a segély -•és módját illetőleg, a legtávolabbról is irányt adni akarnánk, — abban pontosítjuk össze tiszteletteljes kérelmünket: Méltóztassék Sopron vármegye közönségének folyó hó 23-án tartandó közgyűlésében a csorna-pápai vasútvonalat a megye érdekében állónak elismerve. Réthey Ferencz és érdektársainak kétségkivül benyújtandó kérelmét kegyesen fogadni, s tervbe vett helyi érdekű vasuti vonalat akár törzsrészvények jegyzése által, akár más alkalmasnak látszó módon segélyezni. Pápán, e város képviselőtestületének 1890. évi november hó 1-én tartott rendkivüli közgyűléséből. polgármester. ^lagtj efoföUdávr, h. fejegrafi. A csorna-szilsárkány-pápai vasútról. A „Sopron", e kitűnően szerkesztett lapban e közleményt olvassuk : „Tekintetes Szerkesztő Er! Becses lapja SS., számának hasábjain Osváld Dániel Pápa város érdemes polgármestere közzé teszi a Pápától Csornáig terjedő helyi érdekű vasút történetét. Az igazság érdekében nem mulaszthatom el ezen körülményhez némi felvilágosítással szolgálni. sútnak , mint a pozsony-szombatheelyi vakiépítése bizonyossá vált. KSSK. évi augusztus havában Hajas Gyula csornai főszolgabíró ur Pápán megjelenvén, a polgármester és városi kapitány inak figyelmét felhívta arra, hogy ha a pozsonyszombathelyi vasút kiépül, úgy okvetlen szükséges volna, ha Csorna Pápával összecsatoltatva, Pápa városa Pozsonnyal egyenes vonalban összeköttetésben lenne . Pápa város közönsége a főszolgabírónak ezen figyelmeztetését örömmel vévén, együttesen elhatározták, hogy az 18S S. évi szeptember 3-án ugy a csornai járás mint Pápa vidékének érdekeltsége egy közös értekezletre össze meg is történvén, az egész hivassék, a mi csornai járás községei képviselve voltak s nagyságos Tóth Antal urat mint a csornai képviselőjét felkérte az értekezlet, kerület hogy az előmunkálati engedélyre a kérvény adja be, a mely onnét az értekezletből fel is terjesztetett s nyomban 100 tagú végrehajtó bizottság is megválasztatott: — fájdalom, azonban a kérvény forgalmi politikai tekintetből elutasítva lett. Azóta két év múlt el s mint én Hajas Gyula főszolgabíró úrtól magától tudom, ő többeknek biztatására és sora f. évi június 21-én saját maga felhíváadti be a cncseszió iránti kérvényt azon célból, hogy azt megnyervén, az elejtett fonalat felvehesse s Pápa városával közreműködve a vasutat létesíthesse, de hát a nagyméltóságú m. kir. minisztériumnak f. évi július 14-én 33691. sz. a. ksh leiratával nevezett főszolgabíró urat minden indok nélkül kérelmével midőn ezt meghallottuk, elutasította. A mind a reményünk oda lett, hogy ezen VSSntból valami legyen, de Uwe IHO*' már femi'itijivnl: ujtq ébred, mert a nagymélts. m. kir. kereskedelemügyi minisztérium 1. évi októ II. — I Mi ábránd, tök reményim egyetlen foszlánya te, lelkem most is lángra gul. a kép előttem lebeg, éh miért is láttam öt, nagy Kg mit vétett, in. hogy ily nagyon büntetsz! Szerettem öt, s ez minden bűnöm. Tehettem róla, hogy megnyílt szivem! Istenem, miért is engedted látnom öt! Vagy ha már meggyujtod szivem, add, hogy boldog legyen! Ezzel lettli homlokait s szivarra gyújt Honti Gyula, hogy ábrándja tengerébe újra elmerüjön. — S te szomorú vagy Gyula, kiáltja betoppanva Rajkay Frigyes ügyvéd, kit Gyulának e szokatlan lelki hangulata felette meglepett. Mi hangolta le a mindig vidám kedélyt ! Csak nem ért valami szomorúság?! Beszélj, tán felhangolhatjuk még az elborult kedélyt. Gyulám mi lett? — Épen jókor jössz barátom, gondolatim tengerébe mélyedve töltöttem az időt, a munka nem szük, tétlen vagyok, s mégis fáradtnak érzem magamat. De foglalj helyet, szinte örülök, hogy van, kivel zönkes elbeszélgethetek, s beszéljünk kőtárgyakról, tán eltűnik a kéj, mely még mindig lelkem előtt lebeg és hegedni kezd a seb, melyet egy láthatlan kéz ütött. — Ábrándozol édes Gyulám ! Ugyan mi lett? A víg cimbora miért lett oly levert? Téged, ki a napi nOTiiaágol ímmi sínért.d soha, mi tett oly \>\\>*.\ ? — Hagyjuk barátom, az örömbe üröm vegyült, csak azt érzem, hogy az élet egy nagy kintenger, melyre a halandó száll, boldog az, ki a ion szerencsésen keresztül evez. Én érzem, hogy a tengerbe fulladok, s mindez miért, egy pillantás, mely boldogító volt, s aztán érzem, hogy sorsom másokétól nem külömbözik. Eddigi életem csak álomkép, a könnyű vér nem ismert határt, bánatot, de most . . . most érzem, hogy én is gyarló vagyok. — Nem értelek Gyula, magyarázd ki magadat. Inkább, ha jónak látod, jöjj, sétáljunk ki a parkba, a szabad természet majd felvidít, a szórakozás pedig enyhíti a bánatot. — Nem bánom, barátom, a magány úgy is megöl, magamra maradva pedig csak mélyebben elmerülök ábrándjaim mérhetlen tengerébe. Ezzel sétálni indulnak. Frigyes óvatosan szövi a társalgást, majd Gyula beszédesebb kezd lenni, s neki hevülve vagy tuti az elbeszélésből várva enyhületet így kezdi előadását: „Csodálatos az élet barátom, öröm s szomorúság színhelye egyszerre. A ki ma örül, holnap, ki tudja nem a legnagyobb szomorúság fogja-e sújtani. Ma élvezzük még az élet örömeit, holnap a derült égre sötét ború száll, s a vig kedélyt szomorúság sújthatja. Mert a véletlen, melynek uraivá sohasem lehetünk, orozva tör a csapongó öröm közé, s sújtó kezét éreznünk kell tehetetlenül. Ne hidd, hogy magunk keressük a szomorúságot, magától jó barátom, pedig akkor, mikor nem is várjuk. Sújtó villámként csap fejünk fölé. Ezt éreztem ezt, s azért a lelkem bénultnak érzem. A szenvedések árja zúdult azóta reám s annál fájóbb, minél szokatlanabb nekem. De megértesz mindent, ha elbeszélem s itélj magad. Vidám jó kedvvel hagytam el márciusban otthonomat, lelkem repülni óhajtott, a munka terhe szinte késztetett szórakozást keresni. Az epedre számított nap végre elérkezett, útrakeltem, s óh én boldogtalan, nem is gondoltam arra, hogy mily teherrel jövök haza onnan, honnan mások ujjait kedéllyel, ifjúsággal térnek vissza. Szándékom volt Olaszország paradicsomát, a festői Riviérát felkeresni, hol mosolygó ég alatt, a természet pazar bája mellett, a tarka szórakozások ezer változatai közt pihentessem fáradt lelkemet. Mindig megújuló tavasz hivja életre az elbágyadtakat, s a természet, e szép tiszttel Riviérát bizta meg. Alig szálltam a vonatra, lelkem előre örült a még előttem álló szórakozásoknak, képzeletem leendő otthonomban pajzánkodott, jó kedvűen kacsintgattam kisvonat ablakaiból s elfogult ítélettel kicsinyeltem a természet egyszerű szépségeit Nizza fenséges alkotásaival szemben ; jegyezgettem szorgosan, hogy később emlékezetemnek segítségére lehessek, tán már akkor éreztem, hogy mily sokszor fog lelkem visszaszállni az emlékezet e kisded várához. Hosszú volt utam, s sokáig magam utaztam egy szakaszban, mert hogy feljegyzéseimet annál pontosabban eszközölhessem, nem dohányzs szakaszt választottam s a czivilizált szórakozás könnyen nélkülözhető élvezéséről lemondtam. Már már jó kedvem kitombolta magát, bár csak jó útitársak jönnének, kik megcsillapult jó kedv mt újra felvillanyoznák. Mig igy magamban gondolkodám s vágyamnak én magam előtt is kifejezést adok, Peglinél egyszerre felnyílik a szakasz ajtaja s azon két gyászba öltözött hölgy lépett be. Udvariasan felsegítem őket, s bár egészen ismeretlenek, szorgoskodom, hogy kényelmes hely jusson számukra. Azok honi nyelven megköszönve a figyelmet, kissé tartózkodólag a másik szögletbe húzódnak s közel egymáshoz foglalnak helyet. — Igy édes Klári néni, kezdi a beszédet az ifjabb hölgy, kinek fekete fénylő szemei mély érzelmet és szenvedést árultak el, talán már nem is oly hosszú az út, s pár óra múlva ott leszünk. Nagyon megörültem, hogy földjeimmel s ily kedves teremtéssel hozott össze a jó sors, semmi kétségem nem volt az iránt, hogy utazásunk kellemes lesz, már sajnálni kezdem, hogy nemsokára végpontomhoz érkezem. — Csakugyan, kedves Jankám, nem sokára ott leszünk, felel az idősb matróna fejével bólintva igent a kérdezőnek, s meglásd, az szórakoztató lesz reád. Egyúttal igazit egyet fürtjein, melyek közé már néhány ezüst szál vegyült, de melyhez a fekete gyász oly jól illett. Körülbelül negyvenöt éves lehetetett s magatartásából és beszédéből sejtem, hogy nem anya és leánya a két hölgy, akiket öltözékük után ítélve az előkelő osztályhoz tartozóknak tartottam. Óhajom teljesült, gondolom magamban, nem utazom egyedül, csak bátorság kell s a társalgás kétség kívül meg fogeredni. Soká tűnődtem, várjon a gyászról kérdezzem őket, helyesélte MI. kézijem a társalgást, vagy ellenkezőleg valami szórakoztató eszmét pantitsok meg, amaz tán a fájdalom hegéért sebének felszaggatása, em °z kegyeletleniség leendett. Zavarban voltam, s vállalkozó szellemem épen most hagyott cserben, mint közönségesen megtörténik a halandókkal, hogy bármi elhatározás az adott pillanatban szóhoz is alig juttatja. Szinte nyugtalankodni kezdek, midőn az idősb hölgy lehetőleg szenvelgés nélkül e kérdéssel segít küzködő lelkemen: — Nemde uram, pár óra múlva Nizzában leszünk? — Igen Nagysád, s egy elégült mosolylyal értésére adtam, hogy szörnyű zavaromból segített ki. — Nagysádiok is a Riviérára szándékoznak utazni, kérdem kissé neki bátorodva; oda az örökké „mosolygó ég" alá, hol a bájos illatár, s ragyogó napsugár egy egész költészetet alkotnak! — S ön szintén? — Igen s már másod izben. — Ugy hát együtt tesszük az okat ? — Igen leköteleznek nagysádtok, ha megengedik becses társaságukat élvezhetnem. Ezzel a legnagyobb illemmel bemutatom magamat, ha feljogosítottnak is érzem személyiségemet a társalgás folytatására. Egyre beszédesebb lettem, mint egyébkor s nem egy kérdés eldöntésére kértem fel az ifjabb, de még mindig szótlannak látszó hölgyet, hogy legalább fejbólintással adjon feleletet, midőn a Riviéra ragyogó pontjainak képzeletet lelti