Pápai Lapok, 1890 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-16 / 46. szám

gélyben részesiti ; népkönyvtárakat léte­sít, vagy in-ír b-t /ök»-t gyámot it. h­azafias iratokat szerke­zt­t és t­rjeszt, esetleg nép­lapot .­.«1 ki. ugy magyar, mint a Dunán­tu­li m­n magyar ajkúak nyelvén: a haza­fias mellemben működő és a magyar nyelv terjesztésében érdemei szerzett tanítókat, kisdedóvókat óvónőket valamint a ma­gyar nyelv elsajátításában kiváló előme­netelt tanúsított tanulókat jutalmazza: a szegény tanulókat tankönyvekkel, ruhá­zattal ellátja, majd iparfejlesztés, s egyéb közgazdasági intézkedések által a hasá*­ban való megmaradást biztos­itani törek­szik , szóval ugy szellemi min anyagi feladatának betöltésére minden törvényes eszközt felhasznál. IV. .1- asnsafllat bispfiUi uékktlift. 4. Az egyesület központi székhe­lye Budapest. V. .1. IggetUei tiijjin­. ... íj. Az egyesüle­t tagja lelet Ma­gyarország minden fedhetkm jellemű férfi és nő lakosa vagy birtokosa, kik nagy­korúak, illetőleg a törvény értelmében ön­állóak. f». Az egyesület tagjai: örökös, alapító, rendes, pártoló és gyámolító tagok, a melyek, ö örökös tagok mindazon jogi szó­vagy egyesek, melyek illetőleg kik legalább 1000 frt alapítványt CsSsnek, s ez alapítványt öt év alatt lefizetik. bi alapító tagok mindazok, kik az az egyesület alaptőkéjének gyarapításához egyszer s mindenkorra legalább 100 frttal járulnak. ci rendes tagok azok, kik magukat aláírásaikkal legalább le egymásután kö­vetkező évre, évenkint 8 frt tagdíjat fi­zetni kötelezik. A rendes tagoknak jogá­ban áll a tíz évre járó tagdíjat 21» frtot előre lefizetni, N ez esetben az egyesület­nek élethossziglan rendes tagjai maradnak. d a pártok* tagok azok, kik ma­gukat aláírásukkal "» egymásután jövő évre 1­artot fizetni kötelezik. e. gyámolító tag, ki kisebb összeget ajándékoz az egyesületnek. VI. Kir:ijiji­k­<. 7. 1;. A közgyűlések, melyeken az örökös, alapító, és rendes tagok bírnak sza­vazati és tanácskozási joggal, s melyek nyilvánosak, rendesek és rendkívüliek. A rendes közgyűlések évenként egyszer K nappal előre a hírlapokban hirdetve és pedig Budapestet is ide értve a Dunán­túlnak különböző helyein felváltva tar­tatnak. A kö­vetkező közgyűlés helyét min­dig az előző közgyűlés határozza meg; halán­apjáról pedig a k­ormányzó választ­mány intézkedik. Rendkívüli közgyűlési B nappal előre a hírlapokban hirdetve vagy a kormányzói választmány, vagy 66 örö­kös vagy alapító vagy rendes tag kívá­natára az elnökség bármikor összehívni köteles. A közgyűlés a megjelentek szá­mára való tekintet nélkül határoz. Szavazategyenlőség szótöbbséggel esetéb­en az elnök dönt. Az alapszabályok módosítá­sára a közgyűlésen szavazatra jogosult tagoknak %-adának jelenléte m­**g. Az e czélból másodízben kívántatik összehí­vott közgyűlés, a megjelentek számára való tekintet nélkül határoz. A jogi sze­mélyek képviselőjük által élnek jogukkal. 8.­­, A közgyűlés teendői, a. A kor­elnök és közjegyző vezetése alatt ejti meg a védnök, az elnökök, alelnökök és a kor­mányzó választmány megválasztását. b. ) Megállapítja az évi költségvetést. c. Megvizsgáltatja az évi sokat és B felment­vényt megadja. számadá­d. Határoz a kormányzó választ­mánynak vagy a megyei (városi) egye­sületeknek a közgyűlés elé v­it indít­ványai felett. e. ) Az alapszabályok­at módosíttatja. f.­­ A j könyvek hitel­sítésével két ta­got biz ne­g. A közgyűlés tanácsk­ozási ügyrend­jét maga állapítja meg. VII. y. .1. egyetület blapomS Isrst ésjUTa/ii. Az egyesület központi kormány­zata egy védnökből, a közgyűlés által meg­határozott számú és évenkint választott elnökökből, tisztel, ti .k­.'.kökből, alelnö­kökből, s szintén a közgy­űlés által meg­határozott számú kormányzó választmány­ból áll, melynek a Dun­ántúl tényleges orsz. képviselői, valamint a megyei­­­ vá­rosi egyesületek tisztviselői hivatalból tagjai. A központi választ­m­ány­ a szük­séges t­iszt­vise­lőki­t saját kebeléből vá­lasztja. Titkárt és pénztárnokot külön díjazással alkalmazhat. A központi kor­mány­zó választmány maga számára ügy­rendet készít, a választón ny jelöli ki az egyesület elnökei közül az igazgató elnö­köt és helyettesét, • kik az egyesületet képviselik és vezetik. VIII. .1. / /'/­.v.'/' megyei vdzmü tervezete. 10. 1. A Dunántúl minden egy­é a vár­megyéje, törvényhatósági joggal felruhá­zott városa és rend. tanács­i városai, ha il­letőségükhöz tartozó elegendő számú egye­sületi tagokkal bírnak, külön megyei ívá­rosi egyesületb- alakulnak, egyesületük címe saját megyéjük­­ városuk­­ nevéről el­nevez­et­t Közművelődési egyesület.*­ Pe­csétje a Dunántúli közművelődési egyesü­l­t pecsétje, de saját civijü­k köriratával. A megyei , városi­­ egyesületek munka­körükre közművelődést nézve külön autonómiával bírnak, a alapszabályaikat viszonyaiknak megfelelőleg maguk hatá­rozzák meg, de melyek főleg a tagdíjakra nézve a Dunántúli Közművelődési Egy­e­sületnek alapszabályaival nem ellenkez­hetnek. A megyei (városi) egyesületek évi jövedelmének üde a Dunántúli Közmű­velődési Egyesület központi pénztárába küldetik. Az örökös alapító tagok tag­díjai, valamint az ajándék­ozások, s min­den egyéb tagdíjak, ha a fizetés kötele­zettség­ nem kizárólag valamely megyei­­ városi egyesület számára tétetett, a Du­nántúli Közművelődési Egyesület köz­ponti pénztárában k­önyveltetnek el. A­­ városi egyesületek tisztviselői hivatal­ból tagjai a központi kormányzó választ­mánynak. IX. A. <•/</ B­i /// ni­i. 11. íj. Az egyesület törzsvagyonát, melynek csak kamatai költhetők el, az ala­pítványok sz örökös és alapító tagok tag­díjai képezik. R­endes jöve­delmét az ala­pítványok, kamatai, a rendes tagok, pár­toló tagok, a gyámolító tagok tagdíjai, az ajándékok) az Egyesület céljaira rendezett jótékonycélú intézkedések tiszta bevételei képezik. A bejelentett, de le nem fizetett alapítványok után évi fi"­,, fizetendő. A pénztár kezelését a kormányzó választ­mány határozza meg. .V. .1. egyen­let felonzhu­s. II. S Az egyesület feloszlását a köz­gyűlés csakis a szavazásra jogosult tagok %-ának széltöb­bségével határozhatja el. E h­­atározathoz minden esetben megkivánta­tik 7 %-ád szótöbbség. A feloszlás esetére a vagyon felett a közgyűlés határoz, • a vagyon csakis a Dunántúli közművelődési egyesü­let Czéljainak (3. §) megfelelő célra fordítható. E határozat jóváhagyás vé­gett a belügym­iniszernek felterjesztendő. A postai Értékjegy áru­sitása. A niisiai Értékjegy árusítását a mos­taninál jelentékenyen szélesebb kiterje­désben kellene érvényesíteni. Minden köz­ségben, ahol postahivatal nincsen, kellene árulta­ni postajegyeket a dohányf­őzsdé­sekkel, hogy jobban hozzáférhet­ő­bbé té­tessenek. Mert sok millió levél nem hatódik meg az által, hogy nincsen helyben le­véljegy árusítás, s így, akik postahiva­tal területén nem laknak, csak I­ elke­rülhetlenség esetén imák, vagy válaszol­nak, sőt még akkor is kétségesek a fe­lei, hogy levelük eljutott-e a postahiva­talba ! Mert nagyobbrészt a levélhordók olyanok, hogy a levélre járó értékjegy­árát megis­szák, s a levelet ellökik. — még szerencséje a levélküldinek, ha le­velét a levélgyü­jti szekrénybe fizetetlen bedobják. Tehát ezen visszaélések megakadá­lyozására szerintem minden községben kellene levéljegyet árultatni, s olyan le­vélgyüjtő­ szekrényeket alkalmazni, mint Bpesten vannak s egyik kulcs a levél­jegy árusítónál, a másik pedig a posta­hivatal fánykén­él — vagy postamesternél állna. Amennyiben pedig a községek ugy is köteleztetnek hetenként háromszor a postára küldeni (ámbár ha a községben jegyz­i hivatal van, naponként küld) ez által a levélhordók visszaélése meg lenne gátolva. Sit szerintem praktikusabb is volna, mint a Németországban alkalma­zott mozgó levélgyüjt­ők, mert az állam­nak nem okoz­ egy krajc­­ár kiadást, ső­t ellenkezőleg tetemes jövedelmet biztosit, ugy a pénzügyminiszternek, a beszedendő­, illetve a folyamodásra, teend­ő lo­intos bélyeg fogyasztása által, mint a keres­kedelmi miniszteri tárczának is, a na­gyobb mennyiségben elfogyasztott levél­bélyeg által. És meg vagyok győnülve, hogy a publikum is leirhatlan ürömmel és hálával fogadná ezen új intézkedést. .Mert csak az tudja, aki faluhelyen lakik, hogy mily sok nehézséggel jár kü­lönösen ős­szel és télen faluhelyen ha helyben postahivatal nincsen a leve­lezés. Ennyit óhajtottam ez,u­tál e lapok hasábjain közzétenni. Mi a­kik ismerjük Baross Gábor miniszterünk lázas tevé­kenységét, s mindenre kiterjedő figyelmét, azt his­szük, hogy az itt megpendített eszme, ha hozzá­juthat, meg is valósul. Itt futaHtt énát Oft... . Pápa város közgyűlése Sop­ron vármegye törvényhatóságához a kö­vetkező átiratot intézte: Tekint­tes Törvényhatósági Bizottság! Méltóztatik tudomással bírni arról, hogy a nagyméltóságú m­. kir. kereske­delmi ministerium 49.531. sz. rendeletével Réthey Ferencz és érdektársai budapesti lakosoknak előmunkálati engedélyt adott a Csorna és Pápa közt létesítendő helyi érdekű vasútvonalra nézve. Ezen vonal -tekintetes Törvényha­tósági Bizottság! hivatva van városunkat Sopron vármegye területének egy gazda­sági tekintetben igen jelentékeny vidéké­vel , a Rábaközzel állandó és biztosított összeköttetésbe hozni, vasúttal kötni ös­­sze olyan pontokat, melyek­­ gazdasági és kereskedelmi tekintetekben már régtől fogva érintkezésben állván egymással, egy­más érdekeire eddig is kölcsönösen ked­vezőleg hatottak. E kölcsönös áldásos behatás állandó­sítására, fokozására és erősítésére szolgá­latia a tervezett helyi érdekű vasút, a mellett, hogy már a közel­jövőben köz­vetítője lehet az ország északnyugati és délnyugati részei forgalmának is, s így szolgáj a magasabb nemzetgazdasági érde­keknek is. Megvalljuk, hogy m­iünk e vasút­vonalnak kiépítése meleg óhajtásunk, lé­tesítése kétség kívül nevezetes érdekünk. Azon sajnos, alig czéltudatos vasútépítési elvek, melyek a magyar állam egységes vasúti politikája jelen hatalmas korsza­kát nagyon megelőzött időben létesített vasúti összeköttetésünk idejében érvénye­sültek, szerény, de sok tekintetben vi­rágzó iparunkra, kereskedelmünkre súlyos csapásokat mértek, melyek behatása egész népességünkön, s annak minden osztályán ma is szomorúan észlelhető. Ezen hely­zettől ha nem is a teljes szabadulást, de mégis annak javulását várjuk és reméljük a szób­an forgó vasúttól, a­mely a velünk a Tekintetes Törvényhatóság kétségtelen tudomása szerint is­­ kereskedelmi öis­­szeköttetésben álló vidékkel hozna szoro­sabb kapcsolatba. De ha mi városunk és vidéke némi gazdasági fellend­ülését várjuk e vasúttól, mennyivel inkább várhatja ezt Sopron vármegye ama vidéke, melyet átszelni ter­vez, a gazdag, az áldott Rábaköz. Az, a melynek egyes pontjait a létező vasúti összeköttetések is oly nevez­etesen és nap­ról-napra emelik, az a melynek a piaczok, kereskedelmi és iparvállalatok annyi és oly sokféle a szállítani számára valója, a melynek értelmes és értékes népe — tu­domásunkra — ezen vasút iránt saját jól felfogott érdekében — meleg érdeklődést tanúsít, sítt annak létesítését lehetőleg elő­segíteni is haj­landó­». Ezért voltunk bátrak tiszteletteljes kérelmünkkel egyenesen a tekintetes Tör­vényhatósági B­zottsághoz fordulni, hogy — bér­tarijuk mikép területe­­m­mhn ré­szének érdekeit egy képen ism­eri és felis­meri —, felhívjuk becses figyelmét e ter­vezett, közös érdekkörünket érdeklő vasút­vonalra. — Ezért t­etü­k e lépést, m­el­lyel nem csak a magunk, de az említett fej­lett gazdaságú vidék javát is véljük és czélozzuk előmozdítani, s ahol a tekinte­tes Törvényhatóság hatalmas segélyét az ügy részére megszerezni. Veszprém várm­egye törvényhatósági bizottsága hiteles alakban mellékelt hatá­rozat szerint 1. évi október ü-iki közgyű­lésében több - köztük a csorna-pápai helyi érdekű vasút részére is — kiépülése esetére a területen futó minden kilométer után 3000 frt értékű törzsrészvény jegy­zését határozta el, mely segély ha­tán csekély is tényleg, de a­mig egyrészt ezen törvényhatóság támogatási készségének dí­szes tanújele, addig másrészt alkalmas se­geszedési pontul szolgál azon garancziá­nak, a­mely a létesítéshez pénzügyi te­kintetben megkívántatik. Ugyanazért — anélkül azonban, hogy a tekintetes Törvényhatóság bölcs véle­mén­yének és elhatározásának a segély -•és módját illetőleg, a legtávolabbról is irányt adni akarnánk, — abban pontosít­juk össze tiszteletteljes kérelmünket: Méltóztassék Sopron vármegye kö­zönségének folyó hó 23-án tartandó köz­gyűlésében a csorna-pápai vasút­­vonalat a megye érdekében állónak elismerve. Réthey Ferencz és érdektársainak kétség­kivül benyújtandó kérelmét kegyesen fo­gadni, s tervbe vett helyi érdekű vasuti vonalat akár törzsrészvények jegyzése ál­tal, akár más alkalmasnak látszó módon s­egélyezni. Pápán, e város képviselőtestületének 1890. évi november hó 1-én tartott rend­ki­vüli közgyűléséből. polgármester. ^lagtj efoföUdávr, h. fejegrafi. A csorna-szilsárkány-pápai vasútról. A „Sopron", e kitűnően szerkesztett lapban e közleményt olvassuk : „Tekintetes Szerkesztő Er! Becses lapja SS., számának hasábjain Osváld Dániel Pápa város érdemes pol­gármestere közzé teszi a Pápától­ Csor­náig terjedő helyi érdekű vasút történetét. Az igazság érdekében nem mulaszthatom el ezen körülményhez némi felvilágosítás­sal szolgálni. sútnak , mint a pozsony-szombatheelyi va­kiépítése bizonyossá vált. K­SSK. évi augusztus havában Hajas Gyula csor­nai főszolgabíró ur Pápán megjelenvén, a polgármester és városi kapitány inak figyelmét felhívta arra, hogy ha a pozsony­szombathelyi vasút kiépül, úgy okvetlen szükséges volna, ha Csorna Pápával össze­csatoltatva, Pápa városa Pozson­nyal egyenes vonalban összeköttetésben lenne . Pápa város közönsége a főszolgabírónak ezen figyelmeztetését örömmel vévén, együttesen elhatározták, hogy az 18S­ S. évi szeptember 3-án ugy a csornai járás mint Pápa vidékének érdekeltsége egy közös értekezletre össze meg is történvén, az egész hivassék, a mi csornai járás községei képviselve voltak s nagyságos Tóth Antal urat mint a csornai képviselőjét felkérte az értekezlet, kerület hogy az előmunkálati engedélyre a kérvény­ adja be, a mely onnét az értekezletből fel is terjesztetett s nyomban 100 tagú vég­rehajtó bizottság is megválasztatott: — fájdalom, azonban a kérvény forgalmi politikai tekintetből elutasítva lett. Azóta két év múlt el s mint én Ha­jas Gyula főszolgabíró úrtól magától tu­dom, ő többeknek biztatására és sora f. évi június 21-én saját maga felhívá­adti be a c­­ncseszió iránti kérvényt azon cél­ból, hogy azt megnyervén, az elejtett fo­nalat felvehesse s Pápa városával közre­működve a vasutat létesíthesse, de hát a nagyméltóságú m. kir. minisztériumnak f. évi július 14-én 33691. sz. a. ksh­ leira­tával nevezett főszolgabíró urat minden indok nélkül kérelmével midőn ezt meghallottuk, elutasította. A mind a remé­nyünk oda lett, hogy ezen VSSntból va­lami legyen, de Uwe IHO*' már femi'itijivnl: ujtq ébred, mert a nagymélts. m. kir. ke­reskedelemügyi minisztérium 1. évi októ­ II. — I Mi ábránd, tök­ reményim egyet­len foszlánya te, lelkem m­ost is lángra g­ul. a kép előttem lebeg, éh miért is láttam öt, nagy Kg mit vétett, in. hogy ily nagyon büntetsz! Szerettem­ öt, s ez minden bűnöm. Tehettem róla, hogy meg­nyílt szivem! Istenem, miért is engedted látnom öt! Vagy ha már meggyujtod szi­vem, add, hogy boldog legyen! Ezzel le­t­tli homlokait s szivarra gyújt Honti Gyula, hogy ábrándja tengerébe újra el­mer­üjön. — S te szomorú vagy Gyula, kiáltja betoppanva Rajkay Frigyes ügyvéd, kit Gyulának e szokatlan lelki hangulata fe­lette meglepett. Mi hangolta le a mindig vidám kedélyt ! C­sak nem ért valami szo­morúság?! Beszélj, tán felhangolhatjuk még az elborult kedélyt. Gyulám mi lett? — Épen jókor jössz barátom, gon­dolatim tengerébe mélyedve töltöttem az időt, a munka nem szük, tétlen vagyok, s mégis fáradtnak érzem­ magamat. De foglalj helyet, szinte örülök, hogy van, kivel zönkes elbeszélgethetek, s beszéljünk kő­tárgyakról, tán eltűnik a kéj­, mely még mindig lelkem előtt lebeg és hegedn­i kezd a seb, melyet egy láthatlan kéz ütött. — Ábrándozol édes Gyulám ! Ugyan mi lett? A víg cimbora miért lett oly levert? Téged, ki a n­api nOTiiaágol ímm­i sínért.­d soha, mi tett oly \>\\>*.\ ? — Hagyjuk barátom, az örömbe üröm vegyült, csak azt érzem, hogy az élet egy­­ nagy kintenger, melyre a halandó száll, boldog az, ki a ion szerencsésen keresz­tül evez. Én érzem­, hogy a tengerbe ful­ladok, s mindez miért, egy pillantás, mely boldogító volt, s aztán érzem, hogy sor­som másokétól nem külömbözik. Eddigi életem csak álomkép, a könnyű vér nem ismert határt, bánatot, de most . . . most érzem, hogy én is gyarló vagyok. — Nem értelek Gyula, magyarázd ki magadat. Inkább, ha jónak látod, jöjj, sé­tál­­junk ki a parkba, a szabad természet majd felvidít, a szórakozás pedig enyhíti a bánatot. — Nem bánom, barátom, a magány úgy is megöl, magamra maradva pedig csak mélyebben elmerülök ábrándjaim mér­hetlen tengerébe. Ezzel sétálni indulnak. Frigyes óva­tosan szövi a társalgást, majd Gyula be­szédesebb kezd lenni, s neki hevülve vagy tuti az elbeszélésből várva enyhületet így kezdi előadását: „Csodálatos az élet barátom, öröm s szomorúság színhelye egyszerre. A ki ma örül, holnap, ki tudja nem a legnagyobb szomorúság fogja-e sújtani. Ma élvezzük még az élet örömeit, holnap a derült égre sötét ború száll, s a vig kedélyt szomo­rúság sújthatja. Mert a véletlen, melynek uraivá sohasem lehetünk, orozva tör a csapongó öröm közé, s sújtó kezét érez­nünk kell tehetetlenül. Ne hidd, hogy ma­gunk keressük a szomorúságot, magától jó barátom, pedig akkor, mikor nem is várjuk. Sújtó villámként csap fejünk fölé. Ezt éreztem ezt, s azért a lelkem bénultnak érzem. A szenvedések árja zúdult azóta reám s annál fájóbb, minél szokatlanabb nekem. De megértesz mindent, ha elbe­szélem s itélj magad. Vidám jó kedvvel hagytam el már­ciusban otthonomat, lelkem repülni óhaj­tott, a munka terhe szinte késztetett szó­rakozást keresni. Az epedre számított nap végre elérkezett, útrakeltem, s óh én bol­dogtalan, nem is gondoltam arra, hogy mily teherrel jövök haza onnan, honnan mások ujjait kedél­lyel, ifjúsággal tér­nek vissza. Szándékom volt Olaszország paradicsomát, a festői Riviérát felkeresni, hol mosolygó ég alatt, a természet pazar bája mellett, a tarka szórakozások ezer változatai közt pihentessem fáradt lelke­met. Mindig megújuló tavasz hivja életre az elbágyadtakat, s a természet, e szép tiszttel Riviérát bizta meg. Alig szálltam a vonatra, lelkem előre örült a még előttem álló szórakozásoknak, képzeletem leendő otthonomban pajzán­kodott, jó kedvűen kacsintgattam kisvo­nat ablakaiból s elfogult ítélettel kicsi­nyeltem a természet egyszerű szépségeit Nizza fenséges alkotásaival szemben ; je­gyezgettem szorgosan, hogy később em­lékezetemnek segítségére lehessek, tán már akkor éreztem, hogy mily sokszor fog lelkem visszaszállni az emlékezet e kisded várához. Hosszú volt utam, s so­káig magam utaztam egy szakaszban, mert hogy feljegyzéseimet annál ponto­sabban eszközölhessem, nem dohányzs szakaszt választottam s a czivilizált szó­rakozás könnyen nélkülözhető élvezésé­ről lemondtam. Már már jó kedvem ki­tombolta magát, bár csak jó útitársak jönnének, kik megcsillapult jó kedv m­t újra felvillanyoznák. Mig igy magamban gondolkodám s vágyamnak én magam előtt is kifejezést adok, Peglinél egyszerre felnyílik a szakasz ajtaja s azon két gyászba öltözött hölgy lépett be. Udva­riasan felsegítem őket, s bár egészen is­meretlenek, szorgoskodom, hogy kényel­mes hely jusson számukra. Azok honi nyelven megköszönve a­­ figyelmet, kissé tartózkodólag a másik szögletbe húzódnak s közel egymáshoz foglalnak helyet. — Igy édes Klári néni, kezdi a be­szédet az ifjabb hölgy, kinek fekete fénylő szemei mély érzelmet és szenvedést árul­tak el, talán már nem is oly hosszú az út, s pár óra múlva ott leszünk. Nagyon megörültem, hogy földjeim­mel s ily kedves teremtéssel hozott össze a jó sors, semmi kétségem nem volt az iránt, hogy utazásunk kellemes lesz, már sajnálni kezdem, hogy nem­sokára vég­pontomhoz érkezem. — Csakugyan, kedves Jankám, nem sokára ott leszünk, felel az idősb matróna fejével bólintva igent a kérdezőnek, s meglásd, az szórakoztató lesz reád. Egy­úttal igazit egyet fürtjein, melyek közé már néhány ezüst szál vegyült, de mely­hez a fekete gyász oly jól illett. Körül­belül negyvenöt éves lehetetett s maga­tartásából és beszédéből sejtem, hogy nem anya és leánya a két hölgy, a­kiket öl­tözékük után ítélve az előkelő osztályhoz tartozóknak tartottam. Óhajom teljesült, gondolom magam­ban, nem utazom egyedül, csak bátorság kell s a társalgás kétség kívül meg fog­­­eredni. Soká tűnődtem, várjon a gyász­ról kérdezzem őket, helyesélte MI. kézijem­ a társalgást,­ vagy ellenkezőleg valami szórakoztató esz­mét p­an­titsok meg, amaz tán a fájdalom hegéért sebének felszag­gatása, em °z kegyeletleniség leendett. Za­varban voltam, s vállalkozó szellemem épen most hagyott cserben, mint közön­ségesen megtörténik a haland­ókkal, hogy bármi elhatározás az adott pillanatban szóhoz is alig juttatja. Szinte nyugtalan­kodni kezdek, midőn az idősb hölgy le­hetőleg szenvelgés nélkül e kérdéssel se­gít küzködő lelkemen: — Nemde uram, pár óra múlva Nizzában leszünk? — Igen Nagysád, s egy elégült mo­solylyal értésére adtam, hogy szörnyű za­varomból segített ki. — Nagysádiok is a Riviérára szán­dékoznak utazni, kérdem kissé neki bá­torodva; oda az örökké „mosolygó ég" alá, hol a bájos illatár, s ragyogó nap­sugár egy egész költészetet alkotnak! — S ön szintén? — Igen s már másod izben. — Ugy hát együtt tes­szük az ok­at ? — Igen leköteleznek nagysádtok,­ ha megengedik becses társaságukat élvezhet­nem. Ezzel a legnagyobb illemmel bemu­tatom magamat, ha feljogosítottnak is ér­zem személyiségemet a társalgás foly­tatására. Egyre beszédesebb lettem, mint egyébkor s nem egy kérdés eldöntésére kértem fel az ifjabb, de m­ég mindig szót­lannak látszó hölgyet, hogy legalább fej­bólintással adjon feleletet, midőn a­­ Rivi­éra ragyogó pontjainak képzeletet lelti

Next