Pápai Lapok, 1892 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
Megjelenik minden vasarnap Közérdekű sürgős közlésekre kolonkhit reit Aki vilii számok is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap 2» s«erk- hivatalába küldendők. i( Fápa város balos PAPAI ágálak és LAFOL Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt — Fél évre 3 fr Negyed évre 1 frt 50 krajezár,— Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyitt évben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések !"alap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula,jaj papirkereskedése, főtér) küldendők, több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Pápa, 1892, febr. 13. Közmondásossá vált (s hogy ezzé válhatott, mutatja annak ténylegességét) ,ngy ha valami ügyet agyonütni akarunk, kiadjuk bizottságnak. Tíz eset közül legalább nyolczban az az ügy itt azután el is lesz temetve. A bizottság vagy össze sem ül, vagy nem ül össze teljes számban, úgyhogy javaslatát a bizottság többi tagja nem ismeri * el magáénak, vagy ha végül nagyon szorongatják, össze is ül, javaslatot is készít, de ebben alig van köszönet s a közgyűlés megint csak visszateszi »újabb tanulmányozás végett. Ne csodálkozzunk azután, hogy a városi közgyűlésnek annyi szép és üdvös határozata megtörik a kivitelen, mert a í kivitel módozatainak kidolgozására »more patrio« bizottság küldetik ki, ez a bizottság azonban megint »more patrio« * hagyja az ügyet annyiban, amennyiben Síiz volt. Ez a kétségtelenül szomorú tényállás jutott eszünkbe, mikor a deczember9-ki közgyűlésnek egy oly határozatáról akarunk szólni, mely városunk biztonságát emelni volna hivatva, de mely javaslattétel végett bizottságnak adatván ki, minden valószínűség szerint csak úgy elposványosodik, mint annyi más eddigi határozat. Értjük a közbiztonság emelésére felhívó alispáni leiratot, illetve az erre hozott közgyűlési határozatot. Ha nem volna szomorú mindaz, mit vármegyénk alispánja igazság leiratában hangoztatott, akkor értenők az ügynek hosszadalmas huzogatását, de fájdalom az alispáni felhivás oly szomorú igazságot tartalmaz, hogy a mostani ferde viszonyok megszüntetésére mielőbb mindent el kell követni. Hogy az, amit az alispáni leirat említ, miszerint Pápán a közbiztonsági intézkedések nem felelnek meg a követelményeknek, való, s hogy ezen az állapoton szükséges mielőbb segíteni, azt a legilletékesebb, egyén, maga a rendőrkapitány elismerte, midőn az említett deczemberi ülésen a következőket mondotta: „Az alispán ur felhívása főképpen következőkre hivja fel a t. közgyűlés figyelmét tt. m. 1) A rendőrség szervezetére s annak csekély számára. 2) Bizonyos szabályrendeletek megalkotására és végre 3) az utczavilágítás fejlesztésére és fokozatára. Ami a rendőrség szervezetét illeti, az ebben létező hiányokat már rég ismertem, azonban nem akartam itt indítvánnyal fellépni, nehogy azt mondják, hogy nagyobb szabású rendőrséget akarok szervezni, mint amilyen eddig elégségesnek mutatkozott s tökéletesen megfelelt a czélnak. Ami pedig azt illeti, hogy a közbiztonság a szerencse esélyétől van függővé téve: tessék elhinni sokszor megfelel a valóságnak. Egy 15000 lakossal biró városban, 2 mondd két rendőr vigyáz fel a közbiztonságra. (Derültség.) Azt mondhatná valaki: hiszen 12 rendőrünk van ! ? Az említett két rendőrön kivül azonban kettőnek a városházán kell lenni, egy meg a vasútnál teljesít szolgálatot. — Most azután tessék kiszámítani hogy hányszor kerül szolgálatba az a rendőr éjjelenként. Hogy ezeken az állapotokon segíteni kell és pedig mielőbb, az kétséget sem szenvedhet; s az is bizonyos, hogy a segítés mikéntjének megállapítására az e czélra kiküldött bizottság van elsősorban hivatva, melynek épen azért az ügyet sürgetőleg figyelmébe ajánljuk. Hogy pedig az ilyen bizottságok tényleg teljesítik-e kiküldetésüket, arra a közgyűlés figyelmét hívjuk fel. E kérdéshez még egyébként hozzá fogunk szólni; most elégnek tartjuk kizárólag a jelen ügyre hívni fel a bizottság s a városi közgyűlés figyelmét, költségeihez való hozzájárulásképpen 50,000 forint névértékű törzsrészvényt jegyez , s e törzsrészvények megvásárlására szükséges 50,000 frtnyi összeget kölcsönkép fogja felvenni, valamint a vármegye hatósági bizottságának a most jelzett képviselőtestületi határozat jóváhagyása tárgyában hozott tKzsillési határozatát is a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrral és a pénzügyminister úrral egyetértőleg jóváhagyja. Figyelmezteti azonban a közönséget, hogy a felveendő kölcsönről kiállított kötelezvény még a kölcsön tényleges felvétele előtt az 1888. IV. 7 §-a szerint törvényhatósági és kormányhatósági jóváhagyást igényel; mihez képest Pápa r. t. város képviselő testülete által annak idején a közönséghez, a közönség által pedig a törvényhatóságibizottság vonatkozó határozatával együtt a kereskedelemügyi m. kir. Ministerhez felterjesztendő lesz. TÁRCZA. AZ ÉK KÍVÁNSÁGOM. Ne tegyetek engem Rideg kő kriptába, Hantoljatok csak be Virágtermő, földdel. • Koporsóm se legyen Csillogó érez, hanem Puha fenye, melyet A szu könnyen érlel . . . Megszakadt szivemnek Hamvadó porából Gyökeret verbán egy Vadrózsafa bokra, Melynek hulló szirmát Majd a vándor szellő Szét hinti, a partot Csókdosó habokra, Ingó bingó ágon, Rezgő lombok árnyán, Ha pihenni száll a Pánik vesztett gerle, Felzokog ajkáról — Sírjában is rólad — Álmodó szivemnek Végtelen szerelme — A kereskedelemügyi m. kir. Minister értesiti Veszprém vármegye közönségét, hogy a mult évi október hó 5-én és folytatva tartott rendes közgyűléséből 767 szám alatt a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrhoz intézett felterjesztésére, hogy Pápa r. t. város képviselőtestületének ama közgyűlési határozatát, mely szerint Pápa r. t. város a pápa-csornai h. e. vasútépítési Február hó 19. Sokat jelentő nappá lehet a soraink élére írt február hó 19. Ezen napon fogadja Baross Gábor kereskedelmi miniszer ur a Pápa-Csornai vasút nagy küldöttségét! A küldöttség vezetője maga a csornai prépost, Dr. Kuncz Adolf lesz. Csornáról és vidékéről, Pápáról és vidékéről közéletünk számos tagja jelenik meg a küldöttségben, melyhez a két érdekelt vidék (Marczaltő, Görzsöny, Takácsi) orsz. képviselője Fenyvessy Ierenc és a csornai vál. kerület orsz. képviselője Csávóiszky Lajos fognak csatlakozni. A nagy deputaczió Baross után elmegy Wekerle pénzügyminister úrhoz is és végül a kormányelnökhöz Szapáry Gyula gróf úrhoz. Ezzel a lépéssel aztán a pápa-csornai vasutat illetőleg az érdekeltek a befejezés stádiumába léptek. Az engedélyezési tárgyalás már e hó 22-én lesz a kereskedelmi ministeriumban Lukács Béla államtitkár elnöklete alatt, melynél a Pápacsornai vasút iránt érdeklődőket képviselni Fenyvessy Ferenc orsz. kgpv. fogja. Joggal nevezzük február 19-et sokat jelentő napnak, mert ha a deputáczió nem hiába jár a kormánynál, — akkor ez évben már építeni kezdik a Pápa-Csornai vasutat. Adja Isten, hogy az — óhajaink és meggyőződésünk szerint — városunk és vidékének közhasznává válhasson! Egészségügyi kérdések. A »Győri Közlöny« legutóbbi számában figyelemre méltó egészségügyi czikk jelent meg, melyet változtatván a változtatandókat, az alábbiakban közlünk: Németország legelterjedtebb s leg tekintélyesebb orvosi lapja, a »Deutsche medicinische Wochenschrift« f. é. 2. szá mában e közlés foglaltatik: (A gümőkóros halálozás Budapesten) Dr. Fodor professor egy előadásában, melyben Budapest egészségügyi viszonyait tárgyalta, konstatálta, hogy a világ összes nagyvárosai közt Budapesten van a legnagyobb halálozás (mortalitás) gümőkórban, és pedig 590, egész 600 haláleset évenkint 100.000 lakosra (Bécs 540—550, London csak 180—190 haláleset). A megjavult egészségügyi gondozás következtében e halálozás mindenütt jelentékenyen csökkenik. Budapesten e csökkenés nagyon csekély. Ez alkalommal hangsúlyozta Fodor a por által okozott veszélyt s az ez ellen alkalmazandó rendszabályokat: a czélszerü kövezést s az utczatisztítást. Rövid idő alatt bejárja majd e közlemény az egész világot s képzelhetőleg nagyban fogja emelni szép fővárosunk hírét, s vonzani az idegeneket! Remélhetőleg kevesen fogják azt mondani: ne tessék ilyet nyilván beszélni, hanem a nagy többség azon nézeten lesz, tessék életbeléptetni azon eszközöket, melyek másutt is hathatósnak bizonyultak. Manap már vitán felül áll, hogy a gümőkór terjedésében a pornak jelentékeny, tán legjelentékenyebb része van, ugy is, mint mely magával hordja a fertőző anyagot, ugy is, mint mely előkészíti a tüdőt annak megtapadására. Tarosunkban (t. i. Győrött) nem lehet elkövetni hasonló indiszkréciót, mert az évi halálozási statisztikát a főorvosi hivatal nem közli, (?) de a heti jelentésekből következtetve, az arány nem csekélyebb, sőt tán nagyobb*). S ezen nem csodálkozhatunk, ha — pedig bajos lenne elvitatni — a pornak fentemlített szerepét elismerjük. Köztudomású, hogy mennyivel porosabb a mi városunk, mint Budapest, mennyivel roszszabb a tisztogatás minőségben s mennyiségben. Budapesten ugyan nem találjuk azt, amit már annyiszor fölemlítettem én is, mások is s még az ősszel is ugy ment csak, hogy a szélnek söprik a szemetet! Az akar e sorok czélja lenni, hogy újból fölhívja az illetékes körök figyelmét e körülményre. Tán egyszer csak meghallgatásra találunk. Ha sár nincs, por van az egész városban tisztaság csak pár órán át van, tartósan soha. Nem kell bizonyítanom azt, hogy egy város fejlődése egészséges volta. Portól mentesíteni a várost! Nem kényelmi, hanem egészségügyi szempontból hangoztatjuk ezt folyton. Nem lehetetlen feladat ez! Bajosan, de egészen kivihető. Nem óriási rendszabályok, hanem apróságos dolgok, nem máról holnapra akarás, hanem évek szorgalma, figyelme teremti meg az eredményt Szép dolgok, nagy dolgok, Pápa vármegye, csornai vasút, kórház! Szükségesek is. De a város évkönyveiben ép oly maradandó érdeme, az utódok szivében ép oly nagy emléke lesz annak, aki kizárja városunk utcáiról, levegőjéből azt, amima állandóan ott van: a port s beviszi .) Pápán ezt a városi főorvos évnegyedenként szokta közleni. Uti napló. Irta: GIZELLA. II. Erdély. (Folytatás.) Megnéztük az érdekes „szövőgyárat" is, hol vagy 50 munkás dolgozik, mind székelyek, kik szépen beszélnek magyarul Fiatal leányok is olyan ügyesen dolgoznak a szövőszéknél, csak úgy zakatoltak jobbra ,balra, a munkások orsói repültek keresztül a fonalakon, igen jó ruha kelméket, szép erős törülközőket, kötényeket, stb. szőttek szemünk előtt.Ép akkor készült a temesvári kiállításra szép fehér teríték is, a nagy abrosz közepén a magyar koronával. Két osztályban áll a gőzkazán, mely által gőzre szőnek, de most még kevesebb mennyiséget. Új színekkel is próbálkoztak) gyönyörű halvány lila és rózsaszínben sikerült darabokat mutatott Raiss Zoltán igazgató úr, ki igen szívesen fogadott, vezetett, magyarázott, és monda, hogy jövőre nagyobbítani fogja a gyárat, melyhez, sikert teljes szívünkből sok szerencsét kívántunk, mert megérdemli a sepsi-sz.-györgyi szövészet, e szép magyar ipar a pártolást. Köszönetet mondtunk mi is szívességéért, aztán siettünk hotelunkba, hol tágas ét- és billiárd termék, jó konyha, és jól esett a „Répáti" savanyúvíz. Ismét folytattuk utunkat. Az Olt völgye folyton igen csinos, elhagytuk a kis helységet „Olt-Szemet", meg Málnás keresett kis fürdő helyet. Mikó-Ujfalunál csinos kis üveg korsókban, pompás vizet kínáltak a gyermekek, kocsink mellett futva hosszú uton. A völgy innen már szorul, s mindég szebbé válik. Bukszádnál megnéztük Mikes •gróf 1763-ban alapított „üveghutáját ”. Érdekes az üveg fúvása mint a katlanból ki ki merik az izzó masszát, és hosszú csöveken fújva különböző formákba szorítva, készülnek a kis és nagy palaczkok,korsók, melyekre a füleket külön ráformázzák, és szárító kemenczébe rakják. Sajnáltuk szegény embereket e fárasztó munkában, milyen vigyázat kell egy egy darabra, és e hőség mit itt szenvednek!... "A gyermekek „bolognai cseppeket" (üveggömb) kínálnak, mit szívesen veszünk, egyúttal menekülünk e fullasztó légből, sötétből, hol a kemencze, és tüzes folyam világít, újra a szabadba. • Most mind inkább emelkedik az ujj hegy oldalakból kvarczot vájnak, szerpentines,idős hegyi úton vagyunk, alant folyton.*IQN Vire szeszélyes kanyarulatával, hol sziklákon keresztül, az itt itt valóban érdekes, mig csak Tusnádra nem érünk. Meglepő kedves szép fürdő ott a völgybe ékelve vagy száz szebbnél szebb svaiczi lak, keleti stylben épült fürdők, üde hegyek pompás források, és balzsamos levegő. Mind inkább látogatják Tusnádot, jelenleg már vagy 700 vendége van, de oly páratlan szép is e hely, nem csoda ha mindég több lak épül. Kellemes sétát képez folyton fenyő erdőn keresztül serpentines hegyi uton az „Apor-tetőre" hol kis „vártorony"-ból a kilátás végtelen kedves. Egész Tusnád előttünk, középen fehérlik az ut, mely kétfelé választja — belátunk a villákba, verandákra, a zenét itt ott elkapja a szellő, és felhozza „Aportetőre". Egész más kilátás tárul elénk a „Ludmilláról" a fenyő erdős hegyek egész pompájukban sorakoznak, hasadékokat s lánczolatot képezve, mig a völgy mélyéből virág illat át száll, és tehén kolomp hangzik fel. A Szent Anna tóhoz már késő lett volna indulni, pedig úgy hallunk, hogy regényes szép látványt nyújt e „tengerszem" a hegyek között fenyővel dúsan koszorúzva, melyhez azon monda fűződik, ki bele úszik, soha vissza nem tér. De merész orvos jó barátunk, megczáfolá e néphitet, és vezetője kétségbeesésére, ki azt hitte hogy öngyilkos akar lenni, mélyébe úszva szerencsésen visszatért. A Wandelbahnban czigány zene mulattatja a közönséget, mely előbb az erdőszéli sétányon hallgatá a magyar dalokat. Máshol czélba lőnek, vagy tekéznek, van elég szórakozás Tusnádon A nagy fürdő kupolás szép épület, a tükör és kád fürdők tiszták, forrásvizek kellemesek. A villákban csak hosszabb időre adnak lakást, turisták az emeletes Hotel Svartz, vagy National (a 3 huszárhoz) vannak utalva. Igen szives barátságos különben a nép, magyaráz, kalauzol, int, hogy jó lesz felöltőt vinni, mert j,csárog anyka az idő", holnap pedig nWi óg d&t&m. rit van, mert "ittasa süt a nap." Vagy pedig „arra kondorodik" az ut, jól mennek instálloni, és e szót igen sokszor használják gyors beszéd közben. Annyi forrás buzog Tusnádon, csak „borviznek" mondják a savanyú vizet egész Erdélyben. Étlapon szerepel és jó is, a kaskavasi sajt" a székely túró", a „fatányéros", mely úgy készül, hogy vas rostélyon egy darab bélszint (vesepecsenye) parázs felett minden zsír nélkül sütnek, és kis gömbölyű fa tálon adnak be. Mindezt a Hotel National vendéglőse szívesen megmutatta rá, aztán pedig kért, írjuk vendégkönyvbe neveinket. Szobák nagyok igen egyszerűen, de tisztán bútorozva, és olyan hűvösek, hogy takarón kívül még plaidjainkra is szorultunk. Fáradtan foglaltuk el, azon reményben, hogy jól kipihenjük magunkat, azonban éjfél felé rémes hangok ijesztettek fel, mintha gyilkoltak volna, olyan kétségbeesett jajgatás, nyögés hallatszott. Felriadva első álmunkból nem bírtuk tájákozni magunkat, állat, vagy őrült ember jajveszékel két órán át. (Utóbb tudtuk meg, hogy egy utas érkezett, ki delirium tremensbe lévén, a rohamát kapta, s csak néhány injektió után csillapult. Ő rettegtető a fürdőhelyeket, Borszékről is csakhamar továbbiták.) E nem kellemes éj után, kora reggel jól esett a friss levegő, a jó kávé, és „borvizzel" készült péksütemény. Elhagytuk Tusnádot e valóban idylli helyet, folyton emelkedett az ut, s felérve egész Csik megyét városaival áttekinthetjük. Tusnád helységében mindenhol magyar feliratok, kis keresztek a házakon. Homokhegyek között, mindég felfelé megyünk, több székely helységen jutunk keresztül „Szent-Király" „Szent-Imre" „Szent-Simon" stb. is mind Szent előnévvel. Magas tetősök a házak, végig csuprok függenek az eresz alatt, temetőkből messzire kinyúló fekete fa keresztek olyan rosz hatással vannak. A gabona, cseresnye még zöld, körte piczi. Más helységek egész kihaltnak látszanak, távoli munkán lehettek lakói. A jobb módúak kúriák, faragott magas porták (kapuk), mint diadalívek, felül végig galamb dúczokkal, néhány asszonyt láttunk, szivárványos szövött kurta szoknyában. — Az Olt itt keskeny mederbe jut, a Hargita (1741 méter) hegyláncz, határszélét képezve, szép változatban vonul. Zsögöd is látogatott kis fürdőhely, milyen számtalan van Erdélyben. Országuton nagy élénkség, sok szarvasmarhát, lovakat hajtanak, kocsik egész sora, mind siet csikszeredai vásárra. Alig birunk mi is keresztül törtetni, a girbe görbe utczákon, olyan népes a város. Dombon csinos vár, a mely a körülötte levő épületekkel, a már régebben feloszlott határszéli székely ezred fészkét képezé, most pedig a honvédek laktanyája. Városháza, a kir. törvényszék, egész paloták, szinte csodáljuk a nagy luxus épületeket,de nem valami szép városban. Az országos vásár, ezer látnivalóval, gyorsfényképész, óriás, stb. nem valami jó mézeskalács, tolongás, a mai inkább marha és lóvásár volt. Az a sok czigány, közöttük igazán szép legények, (Valentyni itt találhatna modelleket). Czigány gyerekek, asszonyok egész pipacs telepet képeztek, égő vörös fejkendő és bő szoknyákban rövid pipával a szájukban egy csoportban földön gugolva, leányok hajában egész sor hosszú fehér csiga, vagy ezüst pénz fűzve, mi által mereven tartják fejüket, mindannyi irigylendő fogakkal, tipikus alakok. Több uri nőnek bekötött fején a kalap, mi úgy látszik itt divat, paraszt asszonyok jöttek, mintha fekete rámába lenne arczük, olyan körül fodros merev keretű fejkötőben. Látni mindezt érdekes, de nem kellemes, a zsongás, hűhó, por, csakhamar megelégeltük, és Grand Hotelbe visszatértünk, hol kocsiainkat hagytuk. A nagy terem itt csinos fenyő ág girlandokkal volt diszitve, a tegnapi bál alkalmára, melyet a hazatért jogászok rendeztek. Villás regéli után, újra uton voltunk. Ismét székely falvakon, hosszú helységeken keresztül, templomok hegytetőn egész kis erőddel körül véve, a házakon semmi kémény, füstös falak, asszonyok mindenhol