Pápai Lapok, 1892 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

Megjelenik mi­n­d­en vasa­r­n­a­p Közérdekű sürgős közlésekre kol­onkhit reit Aki vilii számok is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap 2» s«erk- hivatalába küldendők. i( Fápa város balos PAPAI ágál­ak és LAFOL Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt — Fél évre 3 fr Negyed évre 1 frt 50 krajezár,— Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyitt évben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések !"alap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula,­­­­jaj papirkereskedése, főtér) küldendők, több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek m­egvál­aszto­tt k­özl­öny­e. Pápa, 1892, febr. 13. Közmondásossá vált (s hogy ezzé válhatott, mutatja annak ténylegességét) ,ngy ha valami ügyet agyonütni aka­runk, kiadjuk bizottságnak. Tíz eset közül legalább nyolczban az az ügy itt azután el is lesz temetve. A bizottság vagy össze sem ül, vagy nem ül össze teljes számban, úgy­hogy javas­latát a bizottság többi tagja nem ismeri * el magáénak, vagy ha végül nagyon szo­rongatják, össze is ül, javaslatot is ké­szít, de ebben alig van köszönet s a közgyűlés megint csak vissza­teszi »újabb tanulmányozás végett.­­ Ne csodálkozzunk azután, hogy a városi közgyűlésnek annyi szép és üdvös határozata megtörik a kivitelen, mert a í k­ivitel módozatainak kidolgozására »more patrio« bizottság küldetik ki, ez a bi­zottság azonban megint »more patrio« * hagyj­a az ügyet annyiban, a­mennyiben S­íiz volt. Ez a kétségtelenül szomorú tény­­állás jutott eszünkbe, mikor a deczembe­r9-ki közgyűlésnek egy oly határozatá­ról akarunk szólni, mely városunk biz­tonságát emelni volna hivatva, de mely javaslattétel végett bizottságnak adat­ván ki, minden valószínűség szerint csak úgy elposványosodik, mint annyi más eddigi határozat. Értjük a közbiztonság emelésére felhívó alispáni leiratot, illetve az erre hozott közgyűlési határozatot. Ha nem volna szomorú mindaz, mit vármegyénk alispánja igazság leira­tában hangoztatott, akkor értenők az ügynek hosszadalmas huzogatását, de fájdalom az alispáni felhivás oly szo­morú igazságot tartalmaz, hogy a mos­tani ferde viszonyok megszüntetésére mi­el­őbb mindent el kell követni. Hogy az, a­mit az alispáni leirat említ, miszerint Pápán a közbiztonsági intézkedések nem felelnek meg a követelményeknek, való, s hogy ezen az állapoton szükséges mi­előbb segíteni, azt a legilletékesebb, egyén, maga a rendőrkapitány elismerte, midőn az említett deczemberi ülésen a következőket mondotta: „Az alispán ur felhívása főképpen követ­kezőkre hivja fel a t. közgyűlés figyelmét tt. m. 1) A rendőrség szervezetére s annak csekély számára. 2) Bizonyos szabályrende­letek megalkotására és végre 3) az utcza­világítás fejlesztésére és fokozatára. Ami a rendőrség szervezetét illeti, az ebben létező hiányokat már rég ismertem, azonban nem akartam itt indítván­nyal fellépni, nehogy azt mondják, hogy nagyobb szabású rendőrsé­get akarok szervezni, mint amilyen eddig elég­ségesnek mutatkozott s tökéletesen megfelelt a czélnak. A­mi pedig azt illeti, hogy a köz­biztonság a szerencse esélyétől van függővé téve: tessék elhinni sokszor megfelel a való­ságnak. Egy 15000 lakossal biró városban, 2 mondd két rendőr vigyáz fel a közbiztonságra. (Derültség.) Azt mondhatná valaki: hiszen 12 rendőrünk van ! ? Az említett két rendőrön ki­vül azonban kettőnek a városházán kell lenni, egy meg a vasútnál teljesít szolgálatot. — Most azután tessék kiszámítani hogy hányszor kerül szolgálatba az a rendőr éjjelenként. Hogy ezeken az állapotokon segí­teni kell és pedig mielőbb, az kétséget sem szenvedhet; s az is bizonyos, hogy a segítés mikéntjének megállapítására az e czélra kiküldött bizottság van első­sorban hivatva, melynek épen azért az ügyet sürgetőleg figyelmébe ajánljuk. Hogy pedig az ilyen bizottságok tényleg teljesítik-e kiküldetésüket, arra a közgyű­lés figyelmét hívjuk fel. E­ kérdéshez még egyébként hozzá fogunk szólni; most elégnek tartjuk ki­zárólag a jelen ügyre hívni fel a bizott­ság s a városi közgyűlés figyelmét, költségeihez való hozzájárulásképpen 50,000 forint névértékű törzsrészvényt jegyez , s e törzsrészvények megvásárlá­sára szükséges 50,000 frtnyi összeget köl­csönkép fogja felvenni, valamint a várme­gye h­atósági bizottságának a most jelzett képviselőtestületi­­ határozat jóváhagyása tárgyában hozott tKzs­­illési határozatát is a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrral és a pénzügyminister úrral egyetértőleg­­ jóváhagyja. Figyel­mezteti azonban a közönséget, hogy a fel­veendő kölcsönről kiállított kötelezvény még a kölcsön tényleges felvétele előtt az 1888. IV. 7 §-a szerint törvényhatósági és korm­ányhatósági jóváhagyást igényel; mi­hez képest Pápa r. t. város képviselő tes­tülete által annak idején a közönséghez, a közönség által pedig a törvényhatósági­bizottság vonatkozó határozatával együtt a kereskedelemügyi m. kir. Ministerhez fel­terjesztendő lesz. T­ÁRCZA. AZ ÉK KÍVÁNSÁGOM. Ne tegyetek engem Rideg kő kriptába, Hantoljatok csak be Virágtermő, földdel. • Koporsóm se legyen Csillogó érez, hanem Puha fenye, melyet A szu könnyen érlel . . . Megszakadt szivemnek Hamvadó porából Gyökeret verb­án egy Vadrózsafa bokra, Melynek hulló szirmát Majd a vándor szellő Szét hinti, a partot Csókdosó habokra, Ingó bingó ágon, Rezgő lombok árnyán, Ha pihenni száll a Pánik vesztett gerle, Felzokog ajkáról — Sírjában is rólad — Álmodó szivemnek Végtelen szerelme — A kereskedelemügyi m. kir. Minister értesiti Veszprém vármegye közönségét, hogy a­ mult évi október hó 5-én és folytatva tartott rendes közgyűlé­séből 767 szám alatt a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrhoz intézett felterjesztésére, hogy Pápa r. t. város képviselőtestületének ama közgyű­lési határozatát, mely szerint Pápa r. t. vár­os a pápa-csornai h. e. vasútépítési Február hó 19. Sokat jelentő nappá lehet a soraink élére írt február hó 19. Ezen napon fo­gadja Baross Gábor kereskedelmi mi­niszer ur a­ Pápa-Csornai vasút nagy küldöttségét! A küldöttség vezetője maga a csor­nai prépost, Dr. Kuncz Adolf lesz. Csor­náról és vidékéről, Pápáról és vidéké­ről közéletünk számos tagja jelenik meg a küldöttségben, melyhez a két érdekelt vidék (Marczaltő, Görzsöny, Takácsi) orsz. képviselője Fenyvessy I­erenc és a csor­nai vál. kerület orsz. képviselője Csá­vói­szky Lajos fognak csatlakozni. A nagy deputaczió Baross után el­megy Wek­erle pénzügyminister úrhoz is és végül a kormányelnökhöz Szapáry Gyula gróf úrhoz. Ezzel a lépéssel aztán a pápa-csor­nai vasutat illetőleg az érdekeltek a befe­jezés stádiumába léptek. Az engedélyezési tárgyalás már e hó 22-én lesz a keres­kedelmi ministeriumban Lukács Béla ál­lamtitkár elnöklete alatt, melynél a Pápa­csornai vasút iránt érdeklődőket képvi­selni Fenyvessy Ferenc orsz. kgpv. fogja. Joggal nevezzük február 19-et sokat jelentő napnak, mert ha a deputáczió nem hiába jár a kormánynál, — akkor ez évben már építeni kezdik a Pápa-Csornai vasutat. Adja Isten, hogy az — óhajaink és meggyőződésünk szerint — városunk és vidékének közhasznává válhasson! Egészségügyi kérdések. A »Győri Közlöny« legutóbbi szá­mában figyelemre méltó egészségügyi czikk jelent meg, melyet változtatván a vál­toztatandókat, az alábbiakban közlünk: Németország legelterjedtebb s leg­­ tekintélyesebb orvosi lapja, a »Deutsche medicinische Wochenschrift« f. é. 2. szá­ mában e közlés foglaltatik: (A gümő­kóros halálozás Budapesten) Dr. Fodor professor egy előadásában, melyben Bu­dapest egészségügyi viszonyait tárgyalta, konstatálta, hogy a világ összes nagy­városai közt Budapesten van a legnagyobb halálozás (mortalitás) gümőkórban, és pedig 590, egész 600 haláleset évenkint 100.000 lakosra (Bécs 540—550, Lon­don csak 180—190 haláleset). A meg­javult egészségügyi gondozás következ­tében e halálozás mindenütt jelentéke­nyen csökkenik. Budapesten e csökkenés nagyon csekély. Ez alkalommal hangsú­lyozta Fodor a por által okozott veszélyt s az ez ellen alkalmazandó rendszabá­lyokat: a czélszerü kövezést s az utcza­tisztítást. Rövid idő alatt bejárja majd e köz­lemény az egész világot s képzelhetőleg nagyban fogja emelni szép fővárosunk hírét, s vonzani az idegeneket! Remélhetőleg kevesen fogják azt mondani: ne tessék ilyet nyilván be­szélni, hanem a nagy többség azon néze­ten lesz, tessék életbeléptetni azon esz­közöket, melyek másutt is hathatósnak bizonyultak. Manap már vitán felül áll, hogy a gümőkór terjedésében a pornak jelenté­keny, tán legjelentékenyebb része van, ugy is, mint mely magával hordja a fer­tőző anyagot, ugy is, mint mely előké­szíti a tüdőt annak megtapadására. Tarosunkban (t. i. Győrött) nem lehet elkövetni hasonló indiszkréciót, mert az évi halálozási statisztikát a főorvosi hi­vatal nem közli, (?) de a heti jelenté­sekből következtetve, az arány nem cse­kélyebb, sőt tán nagyobb*). S ezen nem csodálkozhatunk, ha — pedig bajos lenne elvitatni — a pornak fentemlített szerepét elismerjük. Köztu­domású, hogy mennyivel porosabb a mi városunk, mint Budapest, mennyivel rosz­szabb a tisztogatás minőségben s men­­nyiségben. Budapesten ugyan nem talál­juk azt, a­mit már annyiszor fölemlítet­tem én is, mások is s még az ősszel is ugy ment csak, hogy a szélnek söprik a szemetet! Az akar e sorok czélja lenni, hogy újból fölhívja az illetékes körök figyel­mét e körülményre. Tán egyszer csak meghallgatásra találunk. Ha sár nincs, por van az egész vá­rosban tisztaság csak pár órán át van, tartósan soha. Nem kell bizonyítanom azt, hogy egy város fejlődése­ egészséges volta. Portól mentesíteni a várost! Nem ké­nyelmi, hanem egészségügyi szempontból hangoztatjuk ezt folyton. Nem lehetetlen feladat ez! Bajosan, de egészen kivihető. Nem óriási rend­szabályok, hanem apróságos dolgok, nem máról holnapra akarás, hanem évek szor­galma, figyelme teremti meg az eredmény­t Szép dolgok, nagy dolgok, Pápa vármegye, csornai vasút, kórház! Szük­ségesek is. De a város évkönyveiben ép­­­ oly maradandó érdeme, az utódok szivében ép oly nagy emléke lesz annak, a­ki kizárja városunk utcáiról, levegőjéből azt, a­mi­ma állandóan ott van: a port s beviszi .) Pápán ezt a városi főorvos évnegyeden­ként szokta közleni. Uti napló. Irta: GIZELLA. II. Erdély. (Folytatás.) Megnéztük az érdekes „szövőgyárat" is, hol vagy 50 munkás dolgozik, mind székelyek, kik szépen beszélnek magyarul Fiatal leá­nyok is olyan ügyesen dolgoznak a­ szövő­széknél, csak úgy zakatoltak jobbra ,balra, a munkások orsói repültek keresztül a fonalakon, igen jó ruha kelméket, szép erős törülközőket, kötényeket, stb. szőttek szemünk előtt.Ép ak­kor készült a temesvári kiállításra szép fehér teríték is, a nagy abrosz közepén a magyar koronával. Két osztályban áll a gőzkazán, mely által gőzre szőnek, de most még keve­sebb mennyiséget. Új színekkel is próbálkoz­tak) gyönyörű halvány lila és rózsaszínben si­került darabokat mutatott Raiss Zoltán igaz­gató úr, ki igen szívesen fogadott, vezetett, magyarázott, és monda, hogy jövőre nagyob­bítani fogja a gyárat, melyhez, sikert teljes szí­vünkből sok szerencsét kívántunk, mert meg­érdemli a sepsi-sz.-györgyi szövészet, e szép magyar ipar a pártolást. Köszönetet mondtunk mi is szívességéért, aztán siettünk hotelunkba, hol tágas ét- és billiárd termék, jó konyha, és jól esett a „Répáti" savanyúvíz. Ismét folytattuk utun­kat. Az Olt völgye folyton igen csinos, elhagy­tuk a kis helységet „Olt-Szemet", meg Málnás keresett kis fürdő helyet. Mikó-Ujfalunál csi­nos kis üveg korsókban, pompás vizet kínál­tak a gyermekek, kocsink mellett futva hosszú uton. A völgy innen már szorul, s mindég szebbé válik. Bukszádnál megnéztük Mikes •gróf 1763-ban alapított „üveghutáját ”­. Érde­kes az üveg fúvás­a mint a katlanból ki ki merik az izzó masszát, és hosszú csöveken fújva különböző formákba szorítva, készülnek a kis és nagy palaczkok,­­korsók, melyekre a füleket külön rá­formázzák, és szárító kemen­czébe rakják. Sajnáltuk szegény­ embereket e fárasztó munkában, milyen vigyázat kell egy egy darabra, és e hőség mit itt szenvednek!... "A gyermekek „bolognai cseppeket" (üveg­gömb) kínálnak, mit szívesen veszünk, egyút­tal menekülünk e fullasztó légből, sötétből, hol a kemencze, és tüzes folyam világít, újra a szabadba. • Most mind inkább emelkedik az ujj hegy oldalakból kvarczot vájnak, szerpentines,idős hegyi úton vagyunk, alant folyton.­*IQN­ Vire szeszélyes kanyarulatával, hol sziklákon ke­resztül, az itt itt valóban érdekes, mig csak Tusnádra nem érünk.­­ Meglep­ő kedves szép fürdő ott a völgybe ékelve vagy száz szebbnél szebb svaiczi lak, keleti stylben épült fürdők, üde hegyek pom­pás források, és balzsamos levegő. Mind inkább látogatják Tusnádot, jelenleg már vagy 700 vendége van, de oly páratlan szép is e hely, nem csoda ha mindég több lak épül. Kellemes sétát képez folyton fenyő erdőn keresztül ser­pentines hegyi uton az „Apor-tetőre" hol kis „vártorony"-ból a kilátás végtelen kedves. Egész Tusnád előttünk, középen fehérlik az ut, mely kétfelé választja — belátunk a vil­lákba, verandákra, a zenét itt ott elkapja a szellő, és felhozza „Aportetőre". Egész más kilátás tárul elénk a „Lud­milláról" a fenyő erdős hegyek egész pompá­jukban sorakoznak, hasadékokat s lánczolatot képezve, mig a völgy mélyéből virág illat át száll, és tehén kolomp hangzik fel. A Szent Anna tóhoz már késő lett volna indulni, pe­dig úgy hallunk, hogy regényes szép látványt nyújt e „tengerszem" a hegyek között fenyő­vel dúsan koszorúzva, melyhez azon monda fűződik, ki bele úszik, soha vissza nem tér. De merész orvos jó barátunk, megczáfolá e nép­hitet, és vezetője kétségbeesésére, ki azt hitte hogy öngyilkos akar lenni, mélyébe úszva sze­rencsésen vissza­tért. A Wandelbahnban czigány zene mulat­tatja a közönséget, mely előbb az erdőszéli sétányon hallgatá a magyar dalokat. Máshol czélba lőnek, vagy tekéznek, van elég szóra­kozás Tusnádon A nagy fürdő kupolás szép épület, a tükör és kád fürdők tiszták, forrás­vizek kellemesek. A villákban csak hosszabb időre adnak lakást, turisták az emeletes Hotel Svartz, vagy National (a 3 huszárhoz) vannak utalva. Igen szives barátságos különben a nép, magyaráz, kalauzol, int, hogy jó lesz felöltőt vinni, mert j,csárog anyka az idő", holnap pe­dig nWi­­ óg d&t&m. rit van, mert "ittasa süt a nap." Vagy pedig „arra kondorodik" az ut, jól mennek instálloni, és e szót igen sokszor használják gyors beszéd közben. An­­nyi forrás buzog Tusnádon, csak „borviznek" mondják a savanyú vizet egész Erdélyben. Étlapon szerepel és jó is, a kaskavasi sajt" a székely túró", a „fatányéros", mely úgy ké­szül, hogy vas rostélyon egy darab bélszint (vesepecsenye) parázs felett minden zsír nél­kül sütnek, és kis gömbölyű fa tálon adnak be. Mind­ezt a Hotel National vendéglőse szí­vesen megmutatta rá, aztán pedig kért, írjuk vendégkönyvbe neveinket. Szobák nagyok igen egyszerűen, de tisztán bútorozva, és olyan hűvösek, hogy takarón kívül még plaidjainkra is szorultunk. Fáradtan foglaltuk el, azon re­ményben, hogy jól kipihenjük magunkat, azon­ban éjfél felé rémes hangok ijesztettek fel, mintha gyilkoltak volna, olyan kétségbeesett jajgatás, nyögés hallatszott. Felriadva első ál­munkból nem bírtuk tájákozni magunkat, állat, vagy őrült ember jajveszékel két órán át. (Utóbb tudtuk meg, hogy egy utas érkezett, ki delirium tremensbe lévén, a rohamát kapta, s csak néhány injektió után csillapult. Ő ret­tegtető a fürdő­helyeket, Borszékről is csak­hamar továbbiták.) E nem kellemes éj után, kora reggel jól esett a friss levegő, a jó kávé, és „borvizzel" készült pék­sütemény. Elhagytuk Tusnádot e valóban idylli helyet, folyton emelkedett az ut, s felérve egész Csik megyét városaival áttekinthetjük. Tusnád helységében mindenhol magyar felira­tok, kis keresztek a házakon. Homok­hegyek között, mindég felfelé megyünk, több székely helységen jutunk keresztül „Szent-Király" „Szent-Imre" „Szent-Simon" stb. is mind Szent elő­névvel. Magas tetősök a házak, végig csuprok függenek az eresz alatt, temetőkből messzire kinyúló­ fekete fa keresztek olyan rosz hatással vannak. A gabona, cseresnye még zöld, körte piczi. Más helységek egész kihaltnak látszanak, távoli munkán lehettek lakói. A jobb módúak kúriák­, faragott magas porták (kapuk), mint diadal­ívek, felül végig galamb dúczokkal, néhány asszonyt láttunk, szivárványos szövött kurta szoknyában. — Az Olt itt keskeny mederbe jut, a Hargita (1741 méter) hegyláncz, határszélét képezve, szép változatban vonul. Zsögöd is látogatott kis­­ fürdőhely, milyen számtalan van Erdélyben. Ország­­uton nagy élénkség, sok szarvas­marhát, lovakat hajtanak, kocsik egész­­ sora, mind siet csik­szeredai vásárra. Alig birunk mi is keresztül törtetni, a girbe görbe utczá­kon, olyan népes a város. Dombon csinos vár, a mely a körülötte levő épületekkel, a már­­ ré­gebben feloszlott határszéli székely ezred fész­két képezé, most pedig a honvédek laktanyája. Városháza, a kir. törvényszék, egész paloták, szinte csodáljuk a nagy luxus épületeket,d­e nem valami szép városban. Az országos vásár, ezer látnivalóval, gyorsfényképész, óriás, stb. nem valami jó mézes­kalács, tolongás, a mai inkább marh­a és lóvásár volt. Az a sok czi­gány, közöttük igazán szép legények, (Valen­­­­tyni itt találhatna modelleket). Czigány gye­rekek, asszonyok egész pipacs telepet képez­tek, égő vörös fejkendő és bő szoknyákban rövid pipával a szájukban egy csoportban föl­dön gugolva, leányok hajában egész sor hos­­szú fehér csiga, vagy ezüst pénz fűzve, mi által mereven tartják fejüket, mindannyi irigylendő fogakkal, tipikus alakok. Több uri nőnek be­kötött fején a kalap, mi úgy látszik itt divat, paraszt asszonyok jöttek, mintha fekete rámába lenne arczük, olyan körül fodros merev keretű fejkötőben. Látni mind­ezt érdekes, de nem kellemes, a zsongás, hű­hó, por, csakhamar megelégeltük, és Grand Hotelbe vissza­tér­tünk, hol kocsiainkat hagytuk. A nagy terem itt csinos fenyő ág girlandokkal volt diszitve, a tegnapi bál alkalmára, melyet a hazatért jogászok rendeztek. Villás regéli után, újra uton voltunk. Ismét székely falvakon, hosszú helységeken keresztül, templomok hegytetőn egész kis­ erőddel körül véve, a házakon semmi kémény, füstös falak, asszonyok mindenhol

Next