Pápai Lapok, 1893 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1893-12-03 / 49. szám
-X Megjelenik. ^jminden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rend kivilli számok is adatnak ki. © érmentétlen levelek, csak ismer% keltektől fogadtatnak JB. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap _3? szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza-969. sz.) küldendők. ''^jStf ^ Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt # Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szára ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyiltterben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai hirlapközvetitő iroda) küldendők. >^jj Pápa város -ha-tó-ság-ának és lobé pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Az utolsó órában. Holnap hétfőn ,dül el a veszprémi megyegyűlésen, lesz-e Pápának Vasútja Csorna, felé. Sok ideig vajúdott a dolog, épen azért, mert voltaképen az egész Vasútvonal csak 36—37 kilométer. Városunk felismerve a vasút nagy horderejét,tisztességes hozzájárulást biztosított, aláírt ötezer frt törzsrészvényt derék régi takarékpénztárunk is. Ruston,József marcaltői nagybirtokos 30,000 frtot, sa cukorgyárosok 15,000 frtot. nagy baj volt azonban, hogy főleg az egyeseknek részvétet nagyon gyöngén ütött ki. Az egész Pápáról alig másfélezer frt törzsrészvény jegyeztetett. Nem kételkedünk azonban, hogy az egyesek, raihely a vasutat biztosítva látják, tömegesebben vesznek részt az alájegyzésben. A pápa-csornai vasút voltaképen az eddig, jegyzett törzsrészvények alapján is ,körülbelül biztosítva lett volna, ha az eredeti terv mehetett volna keresztül.Az eredeti terv szerint:»fa-hidak lettek'volna előállitandók, Mes a kormány ezt — bármi legnagyobb garantia mellett is — nem engedte meg, de elrendelte, hogy Veszprém megyében fekvő u. n. cigány csatornán és a Marczal kanálisán, valamint a Rábán is, melynek fele szintén Veszprém megyéhez tartozik, kizárólag vas-szerkezetű hidak legyenek. a A fa-hidak kerültek volna 50 000 frtba, kormány által elrendelt vas-hidak azonban 120,000 frtba lett a bejárási bizottság és a kormány által •* megállapítva, minélfogva eredeti tervnél egyszerre 70,000 frt hiány mutatkozott. Mad e váratlan körülmény mellett •a kormány " még a pályaszint emelését" is "elrendelte,mely mintegy 130,000 köbméter többlet földmunkát igényel és ez is Veszprém megyében lenne előállítandó. Megpróbáltuk Sopron megyéhez fordulni, de Sopron megye —mint már most számunkban jeleztük — azon indokolással, hogy a pápa-csornai vasút tulajdonképen csakis Veszprém megyének, illetve pápának lesz hasznára, a kért újabb hozzájárulást megtagadta. Így került vasút-ügyünk a mi megyénk elhatározása elé. A felmerült költségtöbblet csakugyan a mi megyénk helyzete miatt állott elő, nem csoda, ha ehhez Sopron nem akar áldozni. A vasút — mint ezt a kormány képviselője a tanácskozásokon mégis jegyezte — csak Pápának és vidékének használ — : nagyon természetes, tehát, hogy az utolsó órában Veszprémmegyétől várjuk és kérjük a döntést. Ez a vasút nem geschaft vasút; az egész kis vonal nem is ad alkalmat erre. S amellett— mint örömmel értesülünk — az összes okmányok letétettek a megye állandó választmánya elé, melyekből az ügy összes fázisai megláthatók.E vasút kiépítésétől nagyon sok függ, mert ki ne építése egyszer mindenkorra elejti Pápát, hogy valaha vasúti gócpont lehessen. A Győr-Zirc-Dombovár vasúttal sokat vesztünk, a csornai e veszteséget is pótolná. Bizalommal nézünk az utolsó órában megyei gyűlésünk elé, mely Pápa és vidékének egy nagy érdeke felett határoz. A pápai megye biz. tagok reméljük, mind ott lesznek! Id. Purgly Sándor emlékezete. (Vége.) HL De,a vallásos érzület ,lehet elfogult Srigy bántó,az igazság.lehet,tul szigoru, könyörtelen s mint a kétélű kard mindenfelé, sebző. Mi ezeknek munkáját áldássá teszi, az a szeretet.. A hittételek elválaszthatnak, az igazság értelmezése külön táborokra, oszthatja a társadalmat, az űrt áthidalja, a szíveket egymáshoz közelebb hozza, vallás-,nyelv-, rangkülönbség nélkül mindenkiben felebarátot, testvért;mutat a szeretet. Ezen érdemben mutatja magán az ember valósággal az Istennek képét, ki maga az örök szeretet. E nélkül az ész, hatalom, vagyon, mind csak téli nap, mely fénylik, de nem melegít, ragyogása mellett is puszta marad a táj. Szerető szívvel lesz az ember hű családtag, kihez övéinek boldogsága fűződik, igaz,jó barát, „ki midőn a vésznek harangja zug, szent hűséggel nyújtja jobb karát," lelkes bajnok a közügyek terén, honnét halálával nem tűnik el nyomtalan, mint a jégen átsurranó madár,,hanem ott hagyja ,a buzdító példákban, alkotásokban ,a nemes léleknek emlékét. A szeretettől ihletett szív egy forrás, mely derült és borult időben, ha körötte örömdal zeng, vagy orkán üvölt, egy képen buzog, üdülést, uj életet nyújt az epedőnek. A társadalomnak a vezérszerepre hivatott tagjai is, kik az égtől több talentumot nyertek, csak, ha szivökben .szeretetet hordanak, tölthetik be igazán rendeltetésüket. Akkor követi őket áldás s hangzik méltán ravataluk felett a bánatot megszentelő bizalom: „A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitörés eget kér!" Kinek keblében honolt a vallásos érzület, útitársai voltak az igazság és szeretet, az elérte az élet egy fő célját: jellemet alkotott. Az ehez fűződő szép emlékben egy koronát biztosított magának, mit nem lép az idő, mit a kegyelet ölel. Egy ravatalt állunk körül, melyen egy kihaltmemes kebel, a közélet egy ismert nevű bajnoka, id. Purgly. Sándor nyugszik a halálos harc után. Összejöttünk közel-távolról, hogy bucsut vegyünk tőle ..a sirparton s kifejezést adjunk .annak ,a tiszteletnek, melylyel ,az élet az érdemnek adós. A fájdalom húrjait rázza meg. a,kebelben e búcsúzás, mert súlyos veszteséget jelez.Többé nem érzi szerető szivének boldogító melegét a család, nem hallatszik lelkesitő, bölcs vezéri szava az egyházi téren, nem harcol többé a közérdek lobogója alatt. Eltávozott a minden halandóknak utján: nincs többé . . ! De, nem ; arra, a ki oly életet élt, mint ő,. a halálban .nem enyészet, hanem a megdicsőülés vár. A lealkonyult nap sugara nem semmisül meg. ..a föld alacsony porondjáról az égre száll, ott ragyog és biztat ujra támadással. A nemes lelket,midőn.. porhüvelyétől megvált: az örök világosság hona fogadja. Emléke a kegyelet egén foglal,helyet s nevét áldva hangoztatják a hálás utódok. E koporsó lakója, míg élt, mindig szeme előtt tartotta ember rendeltetését, s hiven ápolta keblében azon érzelmeket, melyek annak betöltésére vezetnek. Mint csillaghoz a fény, forrott oda szivéhez elszakithatlanul a vallásosság, és ez táplálta ott mint olthatlan lángot: a lelkesedést mind azért a mi szent. Ebből merített erőt az élet harcaira, vigaszt a megpróbáltatások najíjain. Az önzés korlátain felül emelkedett lelkének elválhatlan kísérője volt a hűség az igazsághoz. Ez tükröződött vissza minden tetteiben, erről ismerte őt a társadalom, ezért fogadta mindenütt bizalom a hol megjelent. A megdicsőültnek továbbá a vallásosság s igazság mellett feledhetlen jellemvonása volt a szeretet. Ennek élő tanuja a család, mely most gyászba borulva zokogja: „elesett a mi fejünknek koronája, siralomra fordult a mi örömünk!" Mint sugárzó napot a tó zavartalan vize: a családi élet tükrözi vissza leghívebben az érező szivet. A család, mely e koporsó felett keserg, kidőlt oszlopának, a hű férj s jó apának szeretetében ismerte boldogságának támaszát. Mint szerette az elhunyt hozzátartozóit, mint hordta szivén az övéi üdvét, mint csüngtek rajt etek hő ragaszkodással : jól tudjátok mind, kik ismertétek e házat. Ki ide betért , látva a szülői igaz szeretetet, a gyermekek kegyeletét, azt híve, hogy templomba lépett, hol egy érzelemtől dobognak a keblek, s mindennapi imájukban kérik az égből egymásra az áldást. A megboldogultnak szeretete nyilatkozott abban a fogyhatlan buzgalomban, mellyel egyházának szent ügye mellett őrködött. Lankadni nem tudó érdekeltsége, bölcs belátása, áldozatkészsége mindig szivemelő jelenség volt egyházi gyűléseinken. Majd másfél évtized óta állott mint felügyelő veszprémi evang. egyházmegyénk élén. Az az emlék, melyet itt magának emelt, maradandóbb, mint az érc, szebb mint a márvány szobor, ez a hálás tisztelet. Róla beszél, az ő nevét áldja ama jótékony intézmény, a lelkészi gyámolda, melynek alapját az ő jóltevő keze rakta le. Szerette hazáját. Mikor 45 év előtt az örökké emlékezetes szabadságharc idején végig hangzott a vészkiáltás a Duna, Tisza partjain: „veszélyben a haza !" az ifjui lelkesedéstől ragadva, fegyverbe öltözött ő is, és követte a nemzeti lobogót, mely alatt a magyar honfi az ellenségek kereszttüzében „tékozolta híven életét." Az elnyomatásra következett alkotmányos korszak újra ott találta őt a közügyek terén. Oda vitte a honszeretet, ott harcolt, fáradozott ernyedetlen hévvel s példája a honpolgári tiszt betöltésére, a társadalmi közérdek önzetlen szolgálatára szolgált mások előtt buzdításul. • A jelen teljességének bizonyságát: a felebarárti szeretetet is ott találjuk életében. Nem lépett vissza onnét soha, hol az emberiség sebei vártak orvoslást. A sorsüldözött előtt nem zárta be sem szivét, sem ajtaját; vigasztalt, gyámolított hol szerencsétlenség dult. Legédesb öröme volt a jóltevés. Keblében honolt a kötelességérzet a végső lehelletig, ha ez szólította, akkor nem tekintett akadályt, nem ismert nagy áldozatot, nem tartotta vissza még a betegség sem; egyedül a túlvilág követe: a halál előtt tette le a fegyvert. Ez év elején romboló hatalommal támadta meg egészségét a vészes kór, s ő, midőn egyházmegyéje hivta, roncsolt erejének utolsó töredékét is elvitte ennek gyűlésére. Ott megadta a sírba szállott esperes emlékékének a kegyelet áldozatát, beiktatta hivatalába az uj esperest, rendezte az egyházmegye ügyeit; azután hazatért, hogy megvívja a halálos ágyon az utolsó harcot. Sokat szenvedett, de mint az arany fényét a tűzben, megőrizte lelke nemességét a szenvedésben is. Fájdalomtól zaklatott szivét a hit emelte az ég felé. Békén tűrt, mint igaz keresztyén. A jól végzett hivatás tudatával tekintett a múltra, az örök élet reményével gondolt a jövőre. Nem félte, nyugodtan várta a halált, mintha sáfár Urának a számadásra hivó szavát. Az igazság utján viselte amaz ékes koronát: a vénséget; a hit, remény, szeretet karjain hagyta el a mulandóság körét. Böldi kötelékeiből kibontakozott lelke áldva int végbucsut az itt maradtaknak : az ég áldását kéri reád, szeretett nő, kihez a boldog házasélet emlékei füzek. Fogadjátok a véghatárról bucsu üdvözletét családi kertének virágai, jó gyermekek. Legyen előttetek kedves mit gondjaitokra hagy: a fején az idő ezüst koszorúját hordozó özvegy édesanya. Dobogjon szivetek, a miért ő mind halálig hevült: egyházért, hazáért. Isten veletek testvér, rokonszivek! Kisérjen titeket is, mint őt a hitnek angyala, ki a sirparton megválóknak egy szebb világban boldog viszontlátást ígér. Isten veled pályavégzett társunk! A nemes harcot megharcoltad, hitedet megtartottad, pihenj békén. Fedezzék hamvaidat a Mindenhatónak őrző kezei. Fogadja égi hónába tért lelkedet a hűség koronájával a Megváltó Krisztus. Ámen! TAMM. Albumom lapozva. El-elmerengek albumom lapozva. S megnépesülnek a komor falak : Beám ragyog egy-egy"Szép szem" sugara, Felém mosolyg egy-egy eperalak . . Oh! mennyi ábránd eltemetve; itten! Oh! mennyi édes álom is. remény: — Melyekben egykor vakon: bízva hittem, Most —• mindmegannyi egy-egy költemény. Lapozgatok ... és amint sorba nézem Mindannyit, újból megsiratva mind. Lelkem: — miként a viharverte csónak — Zajgó hullámok örvényen kering. Hogy pattog a kötél a mély sebekről! "Míg — kinja közben— itt, amott kiköt: "Hol összerogyva orolik a fövényre, Reáborulván fényes,játszi köd.i.Édes vizeknek; hüs forrása serked Titkos berekben, árnyas lomb alatt, Melynek suttogva rezgő, sátorában Az álomtündér végig- áthalad.. . karjára vesz,majd kebelére vonva, •Csókjával altat,— s én nem ébredek — Ohe gyönyörnek égi mámorában . Egész valóm jügy reszket,ugy remeg . . A szerelemnek bűvös kelyhe ismét Érinti ajkam, melyben összeforr: Egy menyországnak minden üdve. kéje .. S egy -r- kárhozattal teli setét pokol! Epedő ajkam -csak a mennyet érzi) Hogy iftjt» csüng • bűbijot pohar s Míg, az>a másik — a. kínzó pokolnak Gyötrelme — az, az. ébredőre vár . . És ébredek: tűnik-e röpke álom, Kábult fejem az a búmon .pihen: Ugy megdobog. .és nem tud megszakadni Szegény, vonagló, összetört szivem ... . Gerlepárnak. —A Menyasszony testvérek emlék albumába. — Ugy elnézlek te kedves gerlepár: Édes szerelem búgó boldog ikre: Megnyílva látom a fénylő eget, Mely kárpitjával a földig törik le. Ott, álltok e menynek, szűz pitvarán, Csodás varázsa, szigetekbe reszket . . . Térdem meghajlik e szentély előtt — Ki, könnyel öntözöm a kinkeresztet. És nézlek . . nézlek édes kedvesim: — E glóriától elvakult szemem bár — Merengő lelkem rajtatok pihen, Mint rózsaberken a kúszó folyondár. Ne érje hervadás, ne itt e galyt! E drága szivek nyiló rózsaberkén: Dalos madár csattogjon róla dalt, Boldogság fészkét — lombsátrába rejtvén. — S ha a folyondár gyöke megszakad: Ölelő karja rólatok leomla: E szent berek nyiló virágiból Hozzatok egyet szendergő poromra . . . És én megérzem majdan ott alant; És édesebb lesz az a hosszú álom: Hogy boldog — itt — e két szelíd galamb .. . Úgyis legyen én kedves gerlepárom! . . Soós Lajos:" Mire is jó a polgári házasság? ! Ködös novemberi reggel volt, mikor Jobbláb Jeremiásné született Nyelvvész Arabella úrnő őnagysága ballábával kelt föl az ágyból s ezen tényével arra indította Jeremiás urat, a férjét, hogy mélyebben húzza be fejét a takaró alá. Be is húzta, mert négy évi házasság alatt megismerte a kedves élete párját, hogy ö nagysága kedves nyelvecskéjének átlagos gyorsaságához képest az a gőzerőre alkalmazandó kereplő, melyet egyébként csak a jövő században fognak föltalálni, 22 p. és 22 mp.-cel késik. Ebből a cáfolhatatlan mathematikai pontossággal megállapított eredményből nyilvánvaló dolog, hogy Jeremiás nem esett a feje lágyára. Mikor Jeremiás ezt a számítást előző este a régi, víg cimborák hosszú asztalánál megtette, a megcsontosodott agglegények kitörő hahotájába belezúgott egy érces hang. — Fiuk! Ezt a felfedezést megünnepeljük. Reggelig senki sem megy hazai még Jeremiás sem, akinek így hamarabb nyílik alkalma számításainak helyességéről újra meggyőződni. Egyszerre siralmassá vált az ünnepelt férfiú mosolygó ábrázata. Szabódott! Menekülni akart. Nem azért, mintha nem tetszett volna régi legénysége aranykora szakába visszasíró lelkének a kilátásba helyezett parázs-muri, hanem tisztában volt számításainak pontosságával. Nem menekülhetett. Összecsengtek a poharak. A cigány nótát húzott a „zöld levelű piros* retek"ről,s Jeremiás úr nemsokára azt is elfeledte, hogy már nem legény. Mire'magukra maradtak a vendéglőben, Jeremiásnál olyan magas fokra hágott a hangulat, hogy egyáltalán nem is akart hazamenni. Hanem hát hajnal felé elaludt s csak akkor kezdett ébredezni, mikor bal lábával kelt felesége, — a ki a benyakalt tetemeit a cimboráktól átvette s nyugalomra helyezte, — költögetni kezdte. — Jeremiás, kelj föl, beszélni akarok veled ! Jeremiás horkolni kezdett. Az asszony ingerültsége fokozódott s tele tüdővel rivált rá: — Ne játsz komédiát vén lump, korcsmahős, mond, miért nem a magad lábán és miért nem idejében jöttél haza? Leittad magadat megint! Mire a pergő nyelvű menyecske itt lélekzetvételre szünetet tartott, Jeremiás úrnak volt ideje az egyik szemét kinyitni, egyet ásítani s gyorsan elhatározni, hogy most mindjárt gorombáskodni fog az asszonnyal. — Készen Vagy ? — Micsoda hang ez? — Azt kérdeztem, készen vagy-e már a szemrehányásokkal — ismétli erélyesen Jeremiás. — Nem. — No hát akkor elég! Folytathatod, ha felkelek, de most nyugalomra van szükségem. — De ember . . . — Hallgass ! A folytatásra nem vagyok kíváncsi. Különben, ha fordirozod, ird le, majd ha fölébredek — elolvasom. — Borzasztó . . . Az én szemrehányásaim jogosultak és nem olvasmányok. — Szeretném, ha minél ritkábban megjelenő folyóiratban közölnéd, amelyre nem fizetnék elő. Az asszony fegyvert fogott, elővette a zsebkendőjét, a pamlagra vetette magát és keserves zokogásba kezdett. Aminthogy igaz, mikép Jeremiás nem esett a feje lágyára, szent az is, hogy nem volt köböl a szive. Engesztelőleg fordult tehát a síró asszonyhoz. — Ne sirj, no édesem, ugyan mire való . .. ? Fel is ugrott, meg is cirógatta az asszonyt, de az nem engedett, tovább zokogott s fuldokolva tördelé— Haszontalan vagy, elhanyagolsz. — Fontos ügyekben voltam a kaszinóban, tettél. — Tudom, ittál, kártyáztál és vesz.— Nem, bor mellett vitatkoztam s hogy kelleténél talán többet ittam, annak is csak hazafiúi erényem az oka. — Hogy, hogy ? — Nagyon egyszerűen, szóba került a polgári házasság és . . . — Ah a polgári házasság? •— Igen és én mellette érveltem. — Merészelted volna ? Illik ez egy feleséges emberhez ? — Hozzám igen, mert még egyszer egybe akarok kelni — veled. — No ezt mindjárt előre bocsátha'tad volna — monda engesztelödv asszony, s megcirógatta J<r -nnA* r — Te pedig ezt patáia i; gondolhattad volna, m-rt tani kezdtem az ellen tabui' '• hogy az egyházi és polgári házas&fíg egyaránt szomorú következménye egy végzetes pillanatnak,