Pápai Lapok, 1901 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

szeretettel gondolt nagy nevfl szülöttjére. A távolságot, mely kettejük között támadt, ez a sugárzó szeretet hidalta át s az utat, melyen etrvkor a kis lakatos inas haladt ismeretlen világok felé, a meggazdagodott gyáros jótétemények köveivel rakta ki, úgy tért rajta vitása itthonhagyott testvéreinek szivébe. Itt marad immár mindörökké, hogy gazdagítsa szivünket az iparoktatás előmozdítójának és a szegények gyámolítójának drágfl emlékével. A város hálája sohasem múlik el nagy neve Ba iránt, s az utca, mely ezt a nagy nevet őrzi, legyen ennek a hálának örök tanuja. A szociológia sarktétele. Egy hasonlattal kezdem. Midőn a, irodalmi fejlödés bossánh is elhozta a natural Umm iskoláját é az új nemzedék színpadias pózolással dőzsölt a meztelen igazságban, egy Bnom lelkű ember, a selid kék USmil, végigjárta a magyar rónák édes vidékét és kereste a mi fajunk fejlődésének elemeit, kereste azt a folyamatot, mely a nyara embertömegből kibosátotta azt az individuális egyéniséget, amelyet később magyar karakternek neveztek el. Nem törődött a modern irodalmi jelszavakkal, hanem csak azzal az eszmével, amelyet a kiválás genezisének nevezett,Justh Zsigmond volt ez az író. Egy évtized múlt el azóta, az irodalomban beállott a stagnáció, de a közélet féktelen és viharos orkánokat él, melyek magukkal ragadtak minden társadalmi erőt és ekkor ennek a közéletnek egy fatal, teljesen ekcionált helyen működő munkása, lerázva magáról a környezet vehemens és piszkos preassióit, az iróaistala elé ült, ki nem tekintve az utcára, hol a szenvedélyek szubjektív vadága minden fehérséget zénnyel áradt el, megírja annak a társadalomnak genezisét, amelynek létezése és élete ezer tragédiát produkál, megírja a laoökológiának sarktételét, melyet nevezhetünk alaptörvénynek is. Dr. Begedüs Lorántnak hívják a közélet emelért iát. Ott int, hogy ha vele foglalkozunk, ha az o tételét vizsgáljuk, az agitatóriu- embert hallgattassuk el bennünk, egyéni törekvéseinknek, szocialista vagy individualista hajlamainknak és egyéni ks vastagainknak ne adjunk kifejezést. Ne legyünk pártemberek, a parlamenti túlkapások minden keserűségét fojtsuk el és az elméjet tiszta és salak nélküli világába kísérjük el öt pár órára, hol nincsenek törekvések, vágyak és afférok, hol a tudomány lakik, amelynek könyvgarmadája trónol az angol titán, Herbert Spencer. Mi a szociológia." A modern fejlődés két nagy áramlatának, a természettudományok előnyomulásának és a társas szervezetek izmos kifejlődésének összetalálkozása. Amint a gazdasági szervezetek a nagy ipari és gyári vállalkozások szolgálatába lép a természeti erők technikája a villamosság, akkor az elméleti téren is a társas jelenségeknek tudománya, a természettudományi világoézlettel harmóniába lépve, tüneményeit, természettudományi tételekre vezetve vissza, létre hozza az új tant : a szociológiát. A szociológia eredete tulajdonképen a társadalom definiciójával kezdődik 1838-ban, midőn tömte Ágoston a táradalomnak, mint egésznek egy nevet adott és azt organizmusnak nevezte. Az igazi úttörője ennek a tudománynak Berbert Spencer, aki a társadalmat élő szervezetnek nevezte. Elmondta, hogy a társadalmak hasonlatosak az egyéni, az emberi, állati szervezetekhez. Mindenik kis halmazatokból észrevétlenül nő meg tömegében, hogy kezdetben mint az emberi, az egyéni, mint a táradalmi szervezet egyszerű éS csak növekedésükkel válnak mindig bonyolultabbakká, hogy eleintén úgy az egyéni, mint a társadalmi organizmus részei csak lazán függnek Saase és csak később segíti az egyik részt, mint a ateneniut Agrippa szimbolikus meséje mondja, a többi rész élő munkája Berbert Spencer csak hasonlónak nevezi az emberi (az egyéni) társadalmi szervezetet, mert közöttük egy lényeges különbséget állít fel, hogy míg az egyéni, az emberi vagy állati testben csak egy speciális szövet van érzésre képesítve, addig a társadalom minden tagja fel van ruházva érzéssel. A mi szerzőnk elmélete a Spenceri tannal polemizál. Szerinte az egyéni szervezet és társadalmi szervezet között csak kvantitatív, illetve fokozati különbség van, hogy mindkét szervezet tulajdonságai és fentartó elemei fedik egymást. Szerinte az egyéni érzet, az egyéni öntudat és a társadalmi öntudat nem két ellentéte, hanem két parallel fogalom, a társadalmi öntudat nem egyéb, mint azon viszonyoknak öSszesége, melyek ugyanazon társadalomban levő egyének között együttélésük következtében kifejlődnek, különbség a két öntudat között az, hogy a társadalmi öntudatban mint egészben, részként jelentkezik az egyéni öntudat, lényegbali különbség azonban közöttük nincsen. A mi szerzőnk szerint az a szociológia sarki tétele, hogy az egyéni és társadalmi öntudat teljes és törvényszerű párhuzamban vannak egymással. (nők, akik az élet aktualitásától megrontva, minden emberi munkának az „anyagát" keresik, talán időszerűtlennek tartják most a gyárvilág és gyári szellem korszakában, az ilyen arisztokratikusan elméleti vizsgálódást. De akik szeretik a tudományt, azok szeretettel tekintenek arra a füzetre is, amely egy fiatal pálya temérdek munkájának merész plasztikus stílben előadott eredménye, egy pályáé, mely csodálatos ökonómiával osztja be az úgynevezett aktuális kötelességek óráit, és a nemes, tudományos kutatásokét és azt hiszem, hogy ő azt az időt tartja az élete produktiv idejének, midőn az egész nyugati tudás kongresszusába beleszólt az ő fiatal hangja át a nagy britt deapotának, Herbert Spencernek, elméletét vette bonckése alá és felállította a szociológia -ark tételét. Felicias: A gazdasági munkások segélypénztára. — Egy kis beszámoló. — Még csak alig fél esztendeje annak, hogy az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegély-pénztár - ez a legújabb emberbaráti intézmény — életbelépett és máris fényes bizonyítékát adta annak, hogy milyen égető zuk ég volt nálunk ennek a segélypénztárnak a megalakítására. Ugyan mi is a célja ennek az intézménynek ? Újra felteszük ezt a fontos kérdést, mert míg ezt nem tudjuk, nem érthetjük meg igazi jótékony hatását. Ennek az emberbaráti intézménynek az a célja, hogy a földmíves embert, aki napról-napra való keresményéből vagyont nem gyűjthet, öregsége idejére megbiztosítsa afelől, hogy nem irgalomban véren kell kit, aki csak a nyelvek hegyére került, többek közt az özvegy Cserspet Andrást is. A bor megindítja a magyar ember nyelvét, ha csak nem néma, hát,ordasét, hogy ne indította volna meg, mikor abban tellett a legnagyobb öröme, ha bonaanthatott valakit. Banaellia, úgy pörgött a nyelve, mint a jé> törró aiSSOny rokkáján azonó. Et elmondta Bodakinak, hogy bizony szó, ami szól, de ne higyje ám a/, el, amit a falu ke-zél, mert ('erepes korántsem olyan ártatlan, mint a milyennek bi-zik. ('*ak meg kell lesni egy e-!e é akinek szeme van, megláthatja, mikor a menyecskék után jár. — Most is — monda Cordás láttam mikor ment a kigyelmed portájára. Minek ment volna oda másért, mint a néném aszony kedvéért. Ha igazat nem mondtam volna, itt van rá a nyakam, tekerje ki, mint valami cirkéét. Erre a szóra Bodaki azt se tudta, hogy elvörösödjék-e, vagy elhalaványodjék? |e meglátzott raj, hogy a dolog sehogy sem tetézik neki, mit az i bizonyított, hogy fölkelt helyéről, vastag bajuaaán egyet sodort, aztán kérdés -ordast. — Bár igazán láttad oda menni, te? — Láttam én, mind a két szememmel. — Hát majd meglássuk, hogy . . . — Megláthatja biz azt kigyelmed, c akiessen haza és ha nem mondtam volna igazat, SMS dorn, itt van rá a nyakam. Bodaki nem zólt többet, hanem mélyen a szemére húzta a kalapot és ahogy csak bírt, úgy sietett haza. Útközben egy fiatal fát kitekert, a vállára vetette és haladt. — Majd meglássuk hát, hogy ott van-e? Hej ha csakugyan "tt tahilom, ugy elnáspángolom, hogy a Isten is megsiratja! Eléli a kapuhoz, szép cend D kinyitotta át besurrant az udvarra, onnan pedig méltóságteljesen a laobába ment. Amint benyitott, majdhogy kővé nem meredt haragjában. Cserepes komája caskugyan ott volt, még pedig nem sldögélt, mint a ritka vendégek szoknak, hanem állva beszélgetett a feleségével. Hát komé, mit keres itt ilyenkor 1 rivalleppe-re. — Hát kigyelmed mit akar itt azzal a doronggal '.' kérdé felesége. — Mit mit ? . . . még kérdezed, hogy mit akarok ! . . . Oh, hogy meg nem gyulád rajtad a ruha ! Még hogy én mit akarok '.'!... — Én is kiváncs vagyok, komám uram, hogy mit akar kelnied '.' — Majd megmondom mindjárt, hogy mit akarok, de előbb feleljen kérdésemre. feleljen, amit kérdezek, mindenre, de olyan igazán, mint ahogy egy Isten van a/, égben ! — Felelek,miven felelek, cak kérdezzem kelmed, mondaterepe a legnagyobb nyugalommal. — Hát miért jár figyelmed az én feleségemhez, mikor én nem vagyok itthon ? kérdé Bodaki. — Miért ! Hát azért, inni/éretem komám uramékat, aztán meg most az egyszer dolgom is van — Mondja gyorsan, hogy mi dolga van az én feleséggemel, mert nem tudom, hogy mit teszek vele! — Ejnye komám uram, krigyelmedet nagyon felültethették. — Beszéljen ! Feleljen ! Ne mókázzék, mert . . . Peletek, mért ne telelnék, csakhogy kár ám komám urálmnak olyan nagyon hencegni. Ezzel In lenyúlt a belső zsebébe, egy papírt vett elő, az két markába fogta és eltépte, aztán eldobta. — Hát ezért jöttem. Bodaki ezalatt a fütyköst egyre otongatta. Szerette volna már komája urának a hálára bocsátani. Ea hogy a papírt meglátta, még nagyobb dühbe jön. Lehajolt és fölvette, mert azt, hitte, hogy az meg valami szerelme- levél, mi, a felesége irt komája urának, hogy' látogassa meg é <erepes ezen joggal élve volt bátor látogatást tenni. Fölvette és nézte. ( wk nézte nézte, mintha nem hinne saját szemeinek, oda vitte a lámpához és utt is e-ak nézte, mig könyhe nem lábbadt a/eme. Aztán eldobta a papírt is, meg a fütykéal is és nyakába borult komájának, (»lette, Csikolta mindenütt, ahol csak hozzá fért. Talán nem is hagyta volna abba, ha Csordás meg nem jelenik a szobaajtóban, ki azt hitte, hogy most fojtogatják egymást. (Oda szól Bodakinek, — No ugye, hogy nem hazudtam? Bodaki hirtelen fölkapja a fütyköst és olyan hatalmasat huzott vele Csordás hátára, mi testvérek között is megért volna ötöt.