Pápai Textilmunkás, 1969 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1969-11-21 / 22. szám

Túltér­je&it a gyártmány­ fejlesztés Varga Elemér osztályveze­tőt kérdeztük meg: — Mi újság a gyártmányfejlesztők­nél? Íme a válasz: — A minták vonatkozásá­ban már túlteljesítésben va­gyunk. Pontos eredményt csak féléves vonatkozásban mondhatok, a 250 tervezett mintával szemben 308-at tel­jesítettünk. Hasonlóan ala­kul éves viszonylatban is. Ebben a saját tervezés régi és új cikkek bővítése, új áru­féleségek kiszélesítése és a vevők mintavég igényeinek kielégítése szerepel. Újabban igénylik a vevők körülbelül 30 méteres mintavégek le­gyártását még a régi diszpo­zíciókból is, mivel az áruféle­ségek bemutatása megvarrt, kész ruhákkal történik. Eze­ket az igényeket az idén ki­elégítettük, ami jóval na­gyobb volt, mint terveztük, így e téren is túl vagyunk a terven. Persze nem ment minden zökkenőmentesen, vannak gondok, főleg az előkészítés terén, az érezés és fonalfestés tekintetében. És bizonyos mértékben visszavetik még munkánkat a dissenaturá­­ban lévő gyakori betegségek, tudott, hogy ott csökkent munkaképességűek dolgoz­nak. Ennek ellenére az idén is sikerült tervünket túlteljesí­teni, bár az jóval magasabb, mint a tavalyi volt, hisz év­ről évre emelkedik a köve­telmény. Különben, míg az elmúlt évben a poliészter cik­kek voltak­ az újdonságok, az idén sok új polinózikus-pa­­mut keverésű cikket gyártot­tunk ezek jól beváltak, na­gyon tetszetősek. Világ proletárjai, egyesüljetek! PAPAI TEX Készülődés az új mercerező gép fogadására A gyárrészlegvezető távol­létében Varga Sándor II. fő­művezetővel beszélgettünk az üzemrész termeléséről, gond­jairól, tudva hogy­ annak ide­jén kérték a dolgozókat, fő­­képp­ a számítógépen tevékeny­kedő három brigád tagjait, hogy a minőség tartása mel­lett, növeljék a mennyiséget is. És a gépek jobb kihaszná­lásával tegyék lehetővé a na­gyobb mennyiségű vásárolt Satana kikészítését is. — A dolgozók megfogad­ták kérésünket — mondja Varga elvtárs —, a számítógé­­pesek például 20 százalékkal növelték a gépek kapacitását, amiért a köszönet mellett kü­lön jutalmat is kapnak. Egyébként a legutóbbi ter­melési értekezleten, amikor a harmadik negyedévi tevé­kenységet értékeltük, meg­tárgyaltuk a további teendő­ket is. Elsősorban az átfutási időt szeretnénk rövidíteni, ezzel elősegíteni a kiszállítás gyorsítását.­ Ez igen lényeges, hisz gyakrabban olvashatjuk a rendeléseken, ha erre vagy arra a határidőre nem kész, akkor a vevő nem igényli. Persze más gondok is van­nak, elsősorban­­ talán a lét­szám. Emiatt fáj a fejünk. De rugalmas intézkedésekkel, elsősorban átcsoportosítással igyekszünk segíteni magun­kon. És elérni azt is, hogy minél kevesebb kiadatlan szabadság legyen. Ettől függetlenül, bízunk abban, hogy a munka zömét december közepére elvégez­zük :— vagyis rajtunk nem múlik.. (Ezt már a csoma­­golóban is hallottuk, de azért örömmel leírjuk most is). A termelés és a folyamatos karbantartás mellett egy na­­gyobb természetű munka is fo­lyik a kikészítőben, erről a következőket mondja: Gyors ütemben haladnak a b­­ercerező alapjainak munká­latai, hogy mire a német sze­relő ide érkezik, ne legyen fennakadás a szerelésben. A régi fehérítő sort is át kellett telepítenünk s ennek a vizes­kalanderének teljesen új vá­zat kellett készíteni, hogy ki­sebb helyen elférjen. Az Imre József lakatos csoport és a Döbrentei István kőműves csoport igen derekas munkát végzett ebben. Sőt, a nagy műhely is igen ak­tívan és eredményesen be­segített. Hogy mikorra fejeződik be a szerelés? Reméljük, hogy a jövő év első negyedévének közepén már próbaüzemelhet a gép. És az­ igen nagymérték­ben elősegíti a mi munkánkat. A mercerezésre rendelt áru mennyisége ugyanis eléri az 55 százalékot. A régi gépet, amelyet 18 évvel ezelőtt há­zilag konstruáltunk és készí­tettünk, hiába gyorsítottuk fel, ma már nem győztük ja­vítgatni. Igen sok baj volt ve­le gyakori kiesést okozott. Pedig a mercerizálás, ami végeredményben az áru fé­nyét, tetszetősségét adja, sőt a jobb minőséget is jelenti, egyre nagyobb igény. Az új gép sokkal többre lesz képes, mint a jelenlegi, és nem titok, hogy igen vár­juk. Hisz egy nagy gond ol­dódik meg vele. Egyelőre marad a szárító kapacitás problémája, itt is szűk a ke­resztmetszet és zörget a szük­ség. A baj még tetőződ­ik az­zal, hogy a helyünk is kicsi. Most egy olyan gépet szeret­nénk venni, amely kis helyen elfér és a meglévő mellett a közbeeső szárítások végzésére alkalmas lenne. Reméljük sikerül. Mi újság a kikészítőben? 1969. november Ünnepélyes külsőségek között zajlott le vállalatunk­nál az üzemi KISZ küldött­gyűlése, a nagytanácsterem­ben. Először a gyűlés elnö­két választották meg a kül­döttek, Horváth Miklós sze­mélyében, majd annak ja­vaslatára az elnökséget — melyben ott volt a járási és városi szervezet, a városi és üzemi pártbizottság, illetve a vállalatvezetőség képvise­lője —, a jelölő- és szavazat­­szedő bizottságot, végül a jegyzőkönyvvezetőt és jegy­zőkönyvhitelesítőket. Ez­tán Nagyváradi József ter­jesztette be a régi KISZ vb beszámolóját. A beszámolóban — mondot­ta bevezetőképp — szeretnénk összefoglalni a legutóbbi kongresszus óta eltelt időszak alatt végzett munkánkat, s ennek alapján meghatároz­zuk a jövő feladatait is. Ki­tért a külpolitikai helyzetre, hangoztatva, hogy vállala­tunk fiataljai is élénk figye­lemmel kísérik a nagyvilág eseményeit, s őszintén örül­nek minden olyan sikernek, amely a szocializmus erőinek növekedését jelenti, majd ar­ról szólt, hogy nálunk a bé­kés építő munka a fő feladat, ebben vesznek részt a fiatalok is. Ezután a küldöttgyűlést megelőző­lagösszeírás és alap­szervezeti választások előké­szítésével és lebonyolításával foglalkozott. Értékelte az ez­­irányú munkát és elmondta, hogy az alapszervezetek veze­tőségeibe nagy többségben olyan fiatalok kerültek, akik képesek az ifjúság tevékeny­ségének megszervezésére s emberi magatartásukkal is rászolgáltak társaik bizalmá­ra. A tervszerű munkát itt si­került biztosítani, nem úgy mint korábban, amikor ez nem minden esetben sikerült. Főleg a legutóbbi félévben voltak problémák, a végre­hajtó bizottságon belül is, melynek egyes tagjai kivon­ták magukat a kollektív mun­kából. Ellenben, rendszeres és folyamatos segítséget kapott a KISZ az üzemi párt vb-től, s az utóbbi hónapokban már a városi KISZ vb-től is. Ugyancsak a vállalat vezető­ségétől, habár a kapott segít­ségeket nem minden esetben sikerült úgy kamatoztatni, mint az kívánatos lett volna. Ennek oka az is, hogy a bi­zottságból több személy is távozott, a kiegészítés csak részben történt meg, más­részt, hogy a tagok túlnyomó többsége három műszakban dolgozó gépes fiatal, s az ülé­seken való megjelenésüket nem minden esetben sikerült biztosítani. Az is ritkán for­dult elő, hogy az üléseken résztvevő bizottsági tagok hozzászóltak volna a napiren­dekhez, javaslataikkal segí­tették volna az összmunkát. Ami fogyatékossága volt a KISZ vb munkájának, az a fenti okok egyikéhez vezet­hető vissza. Az alapszervezetekről szól­va elmondotta, hogy a tag­gyűléseken való megjelenés 70—80 százalékosnak értékel­hető, az aktivitás is kielégítő­nek. És, hogy az alapszerve­zetek önállóan, öntevékenyen dolgoztak, különösképpen a szövő I és a szövő II. Csu­­kárdi Sándor és Gervald Ele­mér által vezetett alapszer­­vezet, illetve a fonó A. szak­­mányé. A titkárok rendszere­sen részt vettek a pártalap­­szervezetek ülésein, így nagy segítséget kaptak munkájuk­hoz. Ugyancsak a pártvezető­ségek is képviseltették ma­gukat a KISZ rendezvénye­ken. Két és fél év alatt 22 fiatalt vettek fel a pártszervezetek tagjaik sorába, a KISZ tag­gyűlés javaslata alapján. Ezirányú tevékenységükért a vb-től is elismerést kaptak. Javult a fiatalok helytállása is az utóbbi években, mind a termelésben, mind a társa­dalmi életben, hasonlóan az anyagi és erkölcsi megbecsü­lés. Habár, vállalatunknál mintegy 1200 KISZ korú fia­tal dolgozik, s ezeknek alig több, mint egyharmada tagja az ifjúsági szervezetnek. A párt vb többször is foglal­kozott a KISZ munkájával, meghatározta a legfőbb teen­dőket is. Ezek egyike a tag­létszám gyarapítása. Sajnos, ez az a pont,­­amelyet a legke­vésbé sikerült valóra váltani. Szólt a tájékoztató arról az ifjúsági parlamentről, amely az ifjúság helyzetét elemezte. Számos probléma felvetődött itt, melyek nagyobbrészt meg­oldódtak. Ez is nagymérték­ben ösztönözte a fiatalokat a további lelkesebb munkára. Az elmúlt két és fél év alatt mintegy 40 fő vett részt a megyei egy hetes továbbkép­zésen, a Központi Bizottság király­réti iskoláján, 11 fő volt egy hónapos vezetőképzőn. Általában az a tapasztala­tunk, hogy az egy hónapos vezetőképző iskolára nehezen találunk rátermett fiatalokat, sok esetben csak a megye vagy a városi bizottság által meghatározott keretszámok teljesítésére törekedünk. Az egy hetes megyei képzést a vezetőségbe újonnan bekerült elvtársak részére tartottuk hasznosnak. Sajnos nem minden eset­ben volt szerencsés a KISZ vezetők beiskolázása, mert vagy közvetlen az iskola el­végzése után, vagy később, ki­léptek a vállalattól. Javasla­tunk az hogy a jövőben terv­szerű káderképzést és beisko­lázást kell megvalósítani, hogy azok a fiatalok, akik a vezetőképzőkön részt vesz­nek, az alapszervezetek mun­kájában, irányításában az ott szerzett ismereteket hasznosí­tani is tudják. Az ifjúsági szövetség egyik legfontosabb feladata — foly­tatta — a fiatalok nevelése mellett a termelést segítő te­vékenység. Az üzemrészek gazdasági vezetői is nagy jelentőséget tulajdonítanak a fiatalok munkájának, hisz egy-két esettől eltekint­ve, rövid időn belül beillesz­kednek a kollektíva munkájá­ba. Becsülettel helytállnak, szorgalmukkal igyekeznek a tőlük telhető maximumot nyújtani. Taggyűléseken majdnem minden esetben ér­tékelik a fiatalok termelési eredményeit, dicséretben ré­szesítik a jól dolgozókat és megbírálják azokat, akiknek a munkája elmarasztalást kí­ván. Vállalatunknál 8 KISZ szo­cialista brigád van. Az elmúlt évekhez viszonyítva a KTSZ brigádoknál számszerű csök­kenés van, de tartalmilag előbbre léptünk, mert a 8 brigád közül 2 háromszor nyerte el a megtisztelő szo­cialista címet. 3 brigád két­szer, 1 brigád egyszer, 2 pedig az idén indult először a szo­cialista cím elnyeréséért és minden remény megvan arra, hogy meg is sz­erzik. Külön dicséret illeti a fonodai Arany János és a szövő II-beli Kun Béla brigádot, melyek az ex­port brigádok medvei verse­nyében a második, illetve harmadik helyezést érték el, elismerő oklevelet és pénzju­talmat kaptak. Tavaly a szövődében sike­rült megszervezni a Szakma Ifjú Mestere mozgalmat, he­ten tettek sikeres vizsgát. Az idén sajnos nem volt megfe­lelő számú jelentkező. Ettől függetlenül a KISZ alapszer­vezetek termelést segítő te­vékenységével kapcsolatban különösebb probléma nem merült fel. Habár, a vállalat munkaverseny szabályzatá­ban a fiatalok részére megha­tározott versenyformákra va­ló ösztönzés KISZ vb szinten nem volt teljes. Hiányosságok voltak az eredmények szemléltetése te­rén is, bár a pártbizottság üzemi lapja foglalkozott a fia­talok munkájával, helytál­lásával, számos cikkben. A KISZ vb ipari felelősénél in­kább tapasztalatlanság, mint nemakarás gátolta a mun­át. De az is tény, hogy egyes rész­feladatok megvalósításában eredményes munkát fejtett ki, 1970-ben a 25. évforduló és a Lenin centenárium jegyé­ben szerveződik a verseny, erre kell mozgósítani a a­­talokat is. Ez határt meg a KISZ vb termelést segítő tevékenységét az elkövetke­zendő évben. A KISZ nevelő munkája —■ — hangoztatja a beszámoló — a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztését, az if­júság eszmei, politikai és erkölcsi fejlődését segítette. Évről évre mintegy 240 fiatal tanul szervezetten, de komoly hiba, hogy mind a párt, mind a szakszervezeti oktatáshoz képest évről évre,késve in­dulunk, mivel az anyag is késve jön. Ezeken az oktatá­sokon általában 70—85 száza­lékos a megjelenés, jó az ak­tivitás. Eddig a személyi­ és technikai feltételekkel sem volt külösebb probléma. Az előadók módszere , nevelői készsége megfelelt a követel­ményeknek, jó volt az össz­hang is. Elismerés illeti Ba­­kody László pártalapszervi vezetőségi tagot, aki közel 10 éve oktatja a fiatalokat. Ugyancsak eredményes mun­kát fejt ki Kuti Erzsébet, Lampert Sándor, Kuti Imre és mások. A KISZ oktatási felelős te­vékenységével mégsem lehe­tünk teljesen elégedettek. Kezdetben ugyan jól össze tudta hangolni az alapszerve­zeteknél folyó oktatást, rend­szeresen adott tájékoztatást, de később, talán többirányú elfoglaltsága miatt ez nem volt teljes. Ugyanezt mond­hatjuk az ágit. prop. felelős munkájáról, aki a kezdeti eredmények után leállt, s a figyelmeztetések ellenére sem javított munkáján. A szerény lehetőségek maximális kihasználásával minden KISZ alapszerve­zet akcióprogramjában rög­zítette a szabad idő eltölté­sének tervezetét. így valósult meg több ki­rándulás, mozilátogatás, ta­pasztalatcserével egybekötött üzemlátogatás, bál és klub­délután, az alapszervezetek és a vb kezdeményezésével. Javaslatunkra a pártbizott­ság, szakszervezeti bizottság és a vállalatvezetéssel egyet­értésben elhatározást nyert, hogy a kultúrház alagsorában pinceklubot hozzunk létre, melynek rendbehozását tár­sadalmi munkával kívánjuk megoldani. Amennyiben a megválasztásra kerülő KISZ végrehajtó bizottság még ez évben a szakszervezettel együtt a pinceklub működte­tésére önálló programot tud kidolgozni és a helyiséget a fiatalok rendelkezésére bo­csátja, úgy a városi KISZ bizottság 30 000 forintot tud biztosí­tani a berendezési tárgyak és felszerelések vásárlására. Ahhoz, hogy ez megvalósul­jon, a pártbizottság, a szak­­szervezet és vállalatvezetés segítségére is szükség van, mert támogatásuk nélkül e rövid idő alatt ezt a nagy volumenű munkát a KISZ vb nem tudja megoldani. A kultúrmunka taglalása után az ifjúgárdisták tevé­kenységéről, majd a tagdíjfi­zetésről, a más szervekkel va­ló együttműködésről szólt a tájékoztató, egészében pozi­tívnak ítélve azokat — végül a fontosabb tanulságokról. A beszámolóhoz 16-an szól­tak, aztán a választások kö­vetkeztek, amikor is 16 kül­döttet választottak a fiatalok a felsőbb szintű értekezletek­re és 31 tagú bizottságot. Az újonnan megválasztott üzemi KISZ vb titkára Hegedűs Gyula. Eleven, színes és tartalmas ifjúsági élet legyen! Küldöttgyűlést tartott az üzemi KISZ 25 év magyar irodalma Másfél órára szinte meg­állt az idő nagy tanácster­münkben, legalábbis erre utaltak a tekintetek, végül a vastaps is. Czine Mihály irodalomtör­ténészz az első perctől az öt­venedikig (körülbelül ennyi ideig beszélt) magához fűzte. • i­­ ritette a jelenlévők figyel­mét és mindvégig igen ízesen, színesen ismerte*­­ az utób­bi negyedszázad irodalmát. Pápa patinájából indult ki — Jókaitól kezdve, hacsak egy-egy villanással is, bemu­­tatta mindazokat akikhez valami köze volt Pápának — és­­ fordítva. Részletesen szólt Nagy Lászlóról, akinek nevét ma már egész Európa iegvzi, majd Simon Istvánról, idéz­ve műveikből s mint kon­­feransz, magyarázta a sza­vak, a strófák szépségét, mély igazságait. És amiért külön hálával is tartoznak a nagy szám­mal jele­n volt brigádtagok, bemutatta a szellemi vetélke­dő kérdéscsoportjaiban sze­replő írókat és jelentősebb alkotásaikat. Előbb a szo­cialista irodalom magyar út­törőiről, majd a népi írók­ról szólt, egyben meg is okolva a két csoport útjának eltérését különbözőségét.Nem kevesebb sikerrel tol­mácsolta az élő költők ver­seit Sólyom Ildikó. Többször is felcsattant a taps, a közön­ség kért, s újból és újból ka­pott.. Végülis Darvas Szilárd derűs A hetedik mennyor­­szág­ával fokozta fel az egyébként is jó hangulatot, melyet kitörő tapssal jutal­maztak a jelenlévők. Másfél óra cseppnek is ke­vés az időben ám élményben sokkal több lehet, többet ad­hat. Többet is adott. Erről beszéltek a megkérdezettek, köztük Németh Júlia a fono­dai ifi brigád vezetője: Na­gyon jó volt, reggelig is el­hallgattuk volna!” Ilyen és hasonló vélemények voltak, külön is dicsérve az előadók egyszerűségét, közvetlensé­gét — hódítónak, varázsla­tosnak nevezve azt, összegezve: valóban azt mondhatjuk hogy az ilyen érdekfeszítő előadások sajnos igen ritkák manapság — hi­ánycikkek! De mi reméljük, hogy az első irodalmi ren­dezvényt második, majd har­madik is követi. Még akkor ’s ha az előkészítés sok fá­radságot, néha bosszúságot is okozott a lelkes rendezők­nek. Ám a siker, a tudat, hogy a fáradozás jól kamato­zott talán minden kellemet­lent felejtet, s további tet­tekre serkent. Köszönet az előadóknak és rendezőknek s nem utolsó sorban az üzemi pártbizott­ságnak, amelynek megértése és segítése nélkül ma szegé­nyebbek volnánk. Ili)

Next