Papir-szaklap, 1922 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1922-11-16 / 1. szám
51911 1. szám. . Budapest, 1922. november 16. Röplap. IPIR SZAKLAP Kiadja: Gesmey István. ÁRAMOKOR. Szerkeszti: Kende Imre. Tisztelt Kortárs! A mostani nehéz időkben azt hisszük, hogy hézagpótló lapnak adunk életet. Az úgyszólván naponként változó árak s az ugyancsak naponként váltakozó vám- és fuvartételek olyan tájékozatlanságban hagyják szakmabeli kereskedőinket és a feldolgozó ipart, hogy immár nélkülözhetetlenné vált egy, a szakmával foglalkozó közlöny. Kartársaink általános óhaját váltjuk valóra lapunk megjelenésével s reméljük igen sok félreértést fogunk eloszlatni és pedig úgy, hogy egyik héten az általános detail eladási árakat, a másik héten pedig az engros beszerzési árakat közöljük. Közölni fogjuk az összes árakat papír, írószer, iskolaszer, trón, tinta, toll, boríték stb.-ről, közölni fogjuk a mindenkori osztrák, cseh és német árváltozásokat. A lap egyéb közleményei is mind arra fognak szolgálni, hogy ha a kartársak kézbe veszik a lapot, nyugodt lélekkel mondhassanak árakat és tehessenek ajánlatot. Kérjük a t. kartársakat arra, hogy minden kívánságukat a lap beosztását illetően velünk közölni, mert így remélünk minden hibát kiküszöbölni és így válhatik a lap azzá, amire mindannyiunknak szükségünk van. Szócsöve a szakma kívánságainak, az egymással való közelebbi érintkezés megkönnyítője, kívánságaink hirdetője. A Papír Szaklap szerkesztősége és kiadóhivatala. Alanti sorokat Tauber Gyula úrtól, az Írószer- és Papírkereskedelmi rt. érdemes igazgatójától kaptuk . A mai súlyos gazdasági helyzet a papírszakmát sem hagyta érintetlenül, az új magas vámtarifa, posta, vasúti fuvar, behozatali tilalmak és nagyfokú pénzszűke mind oly zavaró körülmények, amelyek meggátolják az üzlet rendes kibontakozását és nyomasztó súllyal nehezednek a papírkereskedőkre is. Úgy a beszerzési, mint az eladási árak folyton ingadoznak és sajnos, még mindig felfelé, és akárhány esetben történik meg, különösen a vidéki kartársaknál, hogy áruikat beszerzési áron alul adják el. Nagy szolgálatot teljesít tehát e szaklap a papírkereskedelemnek, amidőn a mindenkori árváltozásokat éber figyelemmel kíséri és azokat hetenként leközli. Már ezen szempontból is örömmel üdvözlöm e hézagpótló szaklap megjelenését, amely szakszerű szerkesztés esetén hivatva lesz a kartársaknak minden a szakmát érintő ügyekben útmutatóul szolgálni. KÜLFÖLD. Románia.^^] Ugyanaz a nóta, mint mindenütt a világon. Pénzszűke. Magas közgazdasági szempontból nézve mindannyian tisztában vagyunk az okkal. A termelő csak készpénzért ad el, a közvetítő kereskedelem pedig, ha üzletet akar csinálni, kénytelen hiteleket nyújtani, a fizetőeszközök mennyisége kevés s így áll be a pénzszűke. Ezen egyelőre, míg az általános európai helyzet meg nem javul, segíteni nem lehet, nem is segít semmiféle okoskodás. A romániai piac helyzete bennünket közelről érdekel és főként azért foglalkozom vele, hogy a helyzet ismertetéséből levonható konzekvenciák hasznunkra fordíthatók legyenek. Hogyan szerzi be a román papírkereskedelem a szükségletét ? Elsősorban azokat az árukat veszi meg, amelyeket a „sikerek“ nagy tételekben levisznek. Ez elég tekintetyes árumennyiség, persze ezeket az al-ukit inkább a nagyobb kereskedők veszik meg nagy tételekben és az ottani kisebb kereskedőknek ők adják tovább. Második sorban következnek a külföldiek, akiktől közvetlen, vagy utazóik által eladott áruk, melyeket a piac felvesz. Legkevésbé vásárolnak a külföldi gyáraknál, mert ennek súlyos pénztechnikai okai visszatartják őket a vásárlásoktól. Természetesen ez nem vonatkozik a belföldi gyárakra, (Péterfalva, Zernest, Borgoprund) mert ezek kisebb mennyiségeket is kiszolgálnak, természetesen készpénzért. Szomorú dolog, hogy csonkán maradt országunkban nincs papírgyár, de még szomorúbb, hogy ennek dacára is tudnánk az erdélyi kereskedőkkel dolgozni és ennek elmulasztása nem az erdélyieket terheli. Ezt a súlyos mulasztást mi követtük el, hogy nem használta ki egyetlen nagykereskedőnk sem a Hegedűs Lóránt adta módot egy-egy transitó (vámszabadraktár) felállításával. Hogy a volt nagymagyarországi kereskedők szívesen keresnének fel bennünket, ahhoz semmi kétség nem fér, mert a vasúti összeköttetés, az ellátás stb. ezek itt Budapesten ma lényegesen olcsóbbak, mint Wienben és éppen ezért ezt az időt tartanám legalkalmasabbnak arra, hogy magunkhoz szoktassuk újra az elszakított részek kereskedőit. Nagyon fontosnak tartom az összeköttetések felvételét még áldozatok árán is, mert (a nagykereskedőkre gondolok) sok az eszkimó, kevés a fóka. Kende.