Papir-szaklap, 1922 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1922-11-16 / 1. szám

51911 1. szám. . Budapest, 1922. november 16. Röplap. IPIR SZAKLAP Kiadja: Gesmey István. ÁRA­MO­KOR. Szerkeszti: Kende Imre. Tisztelt Kortárs! A mostani nehéz időkben azt hisszük, hogy hézagpótló lapnak adunk életet. Az úgyszólván naponként változó árak s az ugyancsak napon­ként váltakozó vám- és fuvartételek olyan tájé­kozatlanságban hagyják szakmabeli kereskedőin­ket és a feldolgozó ipart, hogy immár nélkü­lözhetetlenné vált­ egy, a szakmával foglalkozó közlöny. Kartársaink általános óhaját váltjuk valóra lapunk megjelenésével s reméljük igen sok félreértést fogunk eloszlatni és pedig úgy, hogy egyik héten az általános detail eladási árakat, a másik héten pedig az engros beszerzési árakat közöljük. Közölni fogjuk az összes árakat papír, írószer, iskolaszer, trón, tinta, toll, boríték stb.-ről, közölni fogjuk a mindenkori osztrák, cseh és német árváltozásokat. A lap egyéb közleményei is mind arra fognak szolgálni, hogy ha a kartár­sak kézbe veszik a lapot, nyugodt lélekkel mondhassanak árakat és tehessenek ajánlatot. Kérjük a t. kartársakat arra, hogy minden kívánságukat a lap beosztását illetően velünk közölni, mert így remélünk minden hibát kiküszö­bölni és így válhatik a lap azzá, amire mind­annyiunknak szükségünk van. Szócsöve a szakma kívánságainak, az egymással való közelebbi érintkezés megkönnyítője, kívánságaink hirdetője. A Papír­ Szaklap szerkesztősége és kiadóhivatala. Alanti sorokat Tauber Gyula úrtól, az Írószer- és Papírkereskedelmi r­­t. érdemes igazgatójától kaptuk . A mai súlyos gazdasági helyzet a papírszakmát sem hagy­ta érintetlenül, az új magas vámtarifa, posta, vasúti fuvar, behozatali tilalmak és nagyfokú pénzszűke mind oly zavaró körülmények, amelyek meggátolják az üzlet rendes kibontakozását és nyomasztó súllyal nehezednek a papírkereskedőkre is. Úgy a beszerzési, mint az eladási árak folyton inga­doznak és sajnos, még mindig felfelé, és akárhány eset­ben történik meg, különösen­ a vidéki kartársaknál, hogy áruikat beszerzési áron alul adják el. Nagy szolgálatot teljesít tehát e szaklap a papírkeres­­kedelemnek, amidőn a mindenkori árváltozásokat éber figyelemmel kíséri és azokat hetenként leközli. Már ezen szempontból is örömmel üdvözlöm e hézagpótló szaklap megjelenését, amely szakszerű szer­kesztés esetén hivatva lesz a kartársaknak minden a szakmát érintő ügyekben útmutatóul szolgálni. KÜLFÖLD. Románia.^^] Ugyanaz a nóta, mint mindenütt a világon. Pénz­szűke. Magas közgazdasági szempontból nézve mind­annyian tisztában vagyunk az okkal. A termelő csak készpénzért ad el, a közvetítő kereskedelem pedig, ha üzletet akar csinálni, kénytelen hiteleket nyújtani, a fizető­eszközök mennyisége kevés s így áll be a pénzszűke. Ezen egyelőre, míg az általános európai helyzet meg nem javul, segíteni nem lehet, nem is segít semmiféle okoskodás. A romániai piac helyzete bennünket közelről érdekel és főként azért foglalkozom vele, hogy a helyzet ismertetéséből levonható konzekvenciák hasznunkra fordíthatók legyenek. Hogyan szerzi be a román papírkereskedelem a szükségletét ? Elsősorban­­ azokat az árukat veszi meg, amelyeket a „sikerek“ nagy tételekben levisznek. Ez elég tekintetyes árumennyiség, persze ezeket az al­-uk­it inkább a nagyobb kereskedők veszik meg nagy tételekben és az ottani kisebb kereskedőknek ők adják tovább. Második sorban következnek a külföldiek, akiktől köz­vetlen, vagy utazóik által eladott áruk, melyeket a piac felvesz. Legkevésbé vásárolnak a külföldi gyáraknál, mert ennek súlyos pénztechnikai okai visszatartják őket a­ vásárlásoktól. Természetesen ez nem vonatkozik a belföldi gyárakra, (Péterfalva, Zernest, Borgoprund) mert ezek kisebb mennyiségeket is kiszolgálnak, természetesen készpénzért. Szomorú dolog, hogy csonkán maradt orszá­gunkban nincs papírgyár, de még szomorúbb, hogy ennek dacára is tudnánk az erdélyi kereskedőkkel dolgozni és ennek elmulasztása nem az erdélyieket terheli. Ezt a súlyos mulasztást mi követtük el, hogy nem használta ki egyetlen nagykereskedőnk sem a Hegedűs Lóránt adta módot egy-egy transitó (vámszabadraktár) felállításával. Hogy a volt nagymagyarországi kereskedők szívesen keresnének fel bennünket, ahhoz semmi kétség nem fér, mert a vasúti összeköttetés, az ellátás stb. ezek itt Buda­pesten ma lényegesen olcsóbbak, mint Wienben és éppen ezért ezt az időt tartanám legalkalmasabbnak arra, hogy magunkhoz szoktassuk újra az elszakított részek keres­kedőit. Nagyon fontosnak tartom az összeköttetések fel­vételét még áldozatok árán is, mert (a nagykereskedőkre gondolok) sok az eszkimó, kevés a fóka. Kende.

Next