Parlando, 1978 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - Veszprémi Lili: Ami a "Zongoratanításunk történte" c. könyvemből kimaradt: Mosonyi (Brand) Mihály (1815-1870)
hatásra adván legtöbbet, csak az oly zenedarabokat tartják szépnek, melyek nehezei, s nyaktörős üres futamokkal telvék; s melyek előadásánál, szétzúzásig kínozhatják ;s szegény zongorát... Vegye kegyed igénybe minden tekintélyét s testvéri szeretetét, s ne engedje, hogy kijavítatlanul elreppenjen a végbevitt hibák felett, különben soha sem fogja a zenében annyira megkívántató tisztaságot elsajátítani, valamint ha hibázik, ne engedje az egészet újra kezdenie, de kényszerítse csak azon helyet ismételni, melyen a hibát elkövette.« (Z. L. I.: 74—75.) 8. levél (1862. márc. 20.) »... Azon percek melyekben a kis tanítványok, fájós ujjacskáik miatt a zongorázásban akadályoztatnak, az elméletre használandók, t. i., hangjegy beosztásra, hangközök ismeretére sat., mely eljárás azonban a kis tanítványnak képességéhez legyen alkalmazva. — Ilyen percek még a hosszabb előjátszást, mégpedig a tanításnál előforduló darabok előjátszását is megengedik... Engedje meg magamat azon helyzetbe képzelni, mintha én a kis Ilonka tanítója volnék, s így használja fel azt a keveset, mit hosszas tapasztalataim után gyűjtöttem ... Kegyes engedelmével elkezdem órámat a kis Ilonkánál. — Pontosan jelenek meg a határozott órára, mert ha Ilonkát soká váratják, türelmetlen lesz... Mindig vígan, barátságosan iparkodom megjelenni; a komolyságot vagy az úgynevezett tekintélyt levetkőzöm... Figyelek a három különböző átmeneti korszakra, melyek egy leánykánál előfordulnak, s melyek közül az első a 8-ik évtől a 10-ik évig terjed, a második a 10-iktől a 13-ikig vagy 14-ikig, a harmadik ettől a 16-ikig. Fő figyelmemet arra irányozom, hogy tanítványaimban ne éljem el a zene iránti vonzalmat, hanem még lassanként gyarapítsam, fejlesszem... A szigorú hangot még akkor is kerülöm, ha szükséges volna... A régi rendszert , már kezdetben két kulcsot használni s e mellé a hangidom érzésének kifejlesztésére még az ütenyt fennhangon számoltatni is, többnyire 20 tanítvány közül tizennyolcnak elveszi a kedvét... Ezelőtt, midőn a zongora még nem bírt oly éneklő hanggal, minőt neki napjainkban adnak, akkor a tanítványnak kevesebb gyakorlat is elég volt, s maga a tanítás sem szükséglett oly figyelmet, mert akkoriban rögtön a megkezdésnél a billentyűzésre ügyelni, úgyszólván felesleges volt. Napjainkban a billentyűzésre kell a tanító főfigyelmét irányzani. — Ilonka csak játszani akarna, vagy egy ismert népdalt keresni össze. E működésében legkevésbé sem háborgatom, hanem azt a dalt rögtön ujjgyakorlatok képzésére használom fel, anélkül, hogy ő ezt csak gyanítaná is. — Ilonka például a dalt játssza: akkor én belőle az első öt hangot kiveszem, s azt többször eljátszatom... Majd azt kérdem az Ilonkától, hogy merészelné-e azt a másik kezével is megtenni. Ezt is megteszi egy kis idő múlva... Később mindkét kezével ugyanazt játszani kérem ... ... Az óra végén azt mondom Ilonkának, hogy ha kedve van, ezt már maga is játszhatja; ha akarja az asztalon, a széken is megkísérelheti, mikor hallani ugyan mit sem fog, de egy ujj-balletet foghat látni. — Így míg Ilonka ujjait jól tartani és könynyűséggel mozgatni nem bírja, addig hangjegyet még látni sem kap ...« ггп ш j(I .nm js j drmf.jss s ) $ s I ti d's S (Z. L. II. 25. 97—98.) 5