Parlando, 2007 (49. évfolyam, 1-6. szám)
2007 / 3. szám - Márkusné Natter-Nád Klára: Nemzetközi Kodály Konferencia
jellemzőitől. Egyik legfontosabb üzenetnek tekinti „csak a legjobb” zenét szabad a tanításban használni. Észak-Amerikában, ahol a kultúrát áthatja a könnyűzene, a filmzenétől a rockzenéig a legkevésbé veszik ezt figyelembe. Ezért fontosnak tartja, hogy a tanárképzésben nagyobb zenei hozzáértést fejlesszenek ki, amely magában foglalja nagy zeneszerzők mesterműveinek ismeretét. Egyik legnagyobb örökségnek tekinti, amit Kodály ránk hagyott, hogy nagy hangsúlyt fektetett a jó zenére! Dr. Miyako Furiya, a Japán Miyagi Egyetem professzora. A megjelölt címben a 21. század zeneoktatási feladatait és a további Kodály-koncepció adaptálását fejtette ki. Előadásának alapmotívumát a tolerancia és a más kultúrákkal szembeni megértés jelentette. Megállapításainak hitelességét bizonyítja, hogy a magyarországi tanulmányok ismeretében hazájában alkalmazott zeneoktatási módszerek, és az állandó élő kapcsolat magyar szakemberekkel eredményes hatást fejt ki Japánban. Megállapítása szerint a Kodálykoncepció és szemlélet igen előnyös azon népek számára is, akiknek kultúrája eltérő az európai zenétől. Különleges hangsúllyal emelte ki a kottáról való tanulás fontossága mellett, a hallás utáni - népművészektől hallott eredeti - népzene megismerését. Ha a zenetanárok módszerükben ezt így alkalmazzák, nemcsak a zeneoktatást javítják, hanem hozzájárulnak a különböző nemzetek indentitásának jobb megértéséhez, amely jövőnk záloga. (Dr. Miyako Fukuya professzor előadása jelen lapszámunkban teljes terjedelmében elolvasható. - A Szerk.) Diether Nagel zeneigazgató Kölnben, több évtizedes tapasztalati alapján összefoglaló előadást tartott Kodály Zoltán zenepedagógiai koncepciójának jelenlétéről és gyakorlati helyzetéről Németországban címmel. Előadásának gerincét a német zeneoktatás jellemzői alkották. Neves professzorok és tanárok írásaiból idézett. Pl. „A húszas években az ének nevű tantárgy zene lett. Az ének mint főtárgy a szakképzésben melléktárgyként szerepelt. Az énektanárból zenei tanácsos lett. A zenei tanácsos tisztességes zongorista, karmester, zeneszerző, vagy zenetudós volt. Az oktatás súlypontja a komparatív zenepedagógiára helyeződött. A felsőfokú intézményekben továbbra is tartottak ének- és karénekórákat, a hallás- és hangképzésről azonban le kellett mondani. Kézjeleket nem lehetett használni csupán a tanárképzős hallgatók ismerkedtek meg ezzel. A dal halálra ítélésével az éneklés elnémult, a tankönyvkiadók nem adtak ki daloskönyveket és a könyvesboltokból is eltűnt.” A 70-es és 80-as évek akadémiai csereprogramok keretében tanulmányutakat szerveztek Magyarországra. A hallgatók így közvetlenül tanulmányozhatták a magyarországi zenepedagógiai tevékenységet, és ezzel együtt Kodály pedagógiai célkitűzéseinek megvalósulását. Ezt követően néhány gyakorlati példával illusztrálta, melyek azok az intézmények, iskolák és kórusok, ahol a Kodály-módszert alkalmazzák. A magyar előadók mindegyike az ország különböző területén - Budapest, Kecskemét, Pécs, Nyíregyháza, Debrecen - az elmúlt évtizedekben kiváló eredményeket ért el zenepedagógusként. Szubjektív emlékezés az elmúlt majdnem 50 évről Kodály Zoltánnak a zenei nevelés terén tett világra szóló adományával kapcsolatban címet adta összefoglalásának Erdei Péter. Nagy rálátással, hazai és külföldi tapasztalatok alapján vallotta, hogy mennyire igaz Kodálynak az a megállapítása, hogy a rendszeres zenei foglalkozás a teljes személyiség fejlődésére jótékony hatást gyakorol. Több éven keresztül folytatott kutatás és felmérés - amit még a 70-es években végeztek - rámutatott arra, hogy a rendszeres zenei nevelés fantasztikus eredményeket hoz a gyermekek szocializációs fejlődésében, a kreativitás aktivitásában, az intellektuális befogadás gyorsaságában, a műveltség iránti fogékonyság tekintetében. Mégis, a helyzet a 80-as évektől fokozatosan