Parnasszus, 2021 (27. évfolyam, 1-4. szám)
2021-03-01 / 1. szám
TOMAJI ATTILA Ősz és szerelem „A szerelem kivész, sok kisebb, finomabb érzésnek adja át a helyét. A szerelem kivész.’' (Kemény István: Vajon melyikük lehet az?) Évszázadunk az amúgy is kihűlőben lévő szerelem még langyos tetemét a hátsó polcra tette, a költők nem akarnak régi költők lenni, ezért örökkévalósága szerintük épp abban nyilvánul meg, hogy nem létezik, hasonlatosan sok egyéb évezredes kacathoz, mint a szabadság, de most nem sorolnám, tervezett hidegség árad a centrumból, sa s bokor lefelé csüggeszti levelét, ingerültebben zörög a haraszt, pedig a szél se fújja, vonuló vizeink tükre is csak homályosan mutatja az arcot, mit korábban csobogó nevetéssel, büszkén adott vissza, s bár az évszakhoz képest melegebb van, sál, sapka, kabát leng az arcát maszk mögé rejtő emberen, a bőr felszínén fáradt árnyékok futnak ide-oda, míg árkot nem vésnek a testbe, ott költik ki kölykeiket, akik vijjogva követelik étküket, az újabb árkokat s repedéseket, s beomlasztják a gyönge hajszálereket is, de a szív, emlékszel, kis teste hangtalan vacog, mivel csak egy izomcsomó, hogyan is érthetné, mi történik, nem hiányzik neki a szerelem, löki a vért tovább gyanútlanul, mintha jobb dolga nem akadna, az arcpírt is ő okozza, nem a másik vágyott hangja. Szürkehályogos korszakunkban valami továbbállt a testből, tovatűnő kondenzcsík a jeltelen horizonton, maradt a flegma, szorongás, pánik, a lélekről szó se essék, hiszen csak röhögés a vége, inkább a hormonszintről, szétesése remegést, félelmet s ingerültséget vált ki, nem a lélekből, csak a testből, ahogy a forró könnyek is a félig víznemű, gömbbe ágyazott porózus telepből folynak, nincs lélek tükre, csak szemcsatorna, hiszen nem a lélek, hanem a szem nem érti, amit lát, ahogy a mosoly is pusztán egyszerű izommozgás, hogy is kerülhetne akár a csillagokból az arcra, amúgy kár szót vesztegetni a csillagokra, végre kihunyóban a legtöbb, már eddig is csak összezavarták a sorsunkra utaló nyilvánvaló összefüggéseket, mert magyarázható minden, csak ismerni kell a periódusos rendszert, a mértékegységeket és az éghajlat tőlünk független természetes változásait, csak föld van, por és sár. Tomaji Attila