Pártélet, 1957. május-augusztus (8. évfolyam, 9-16. szám)

1957-05-01 / 9. szám

VEZÉRCIKK tartunk más országok pártküldöttségeivel s ezek a tárgyalások egyértel­műen a proletár nemzetköziség szellemében folytak le. Büszkék vagyunk rá, hogy ebben a történelmi időszakban hazánk megbízható védőbástyának bi­zonyult a világ minden dolgozója számára. Mi persze tudjuk, hogy csak forradalmi kötelességünket teljesítettük. És tisztában vagyunk azzal is, hogy külföldi elvtársaink bizalma arra köte­lez bennünket, hogy még nagyobb törekvéssel haladjunk tovább a szocializ­musépítés bevált útján. Ezért május elsején kijelentjük az egész világ előtt, hogy egy tapodtat sem térünk le erről az útról. A Központi Bizottság februári ülésén világosan megmutatkozott, hogy egész sor sürgős feladatot kell megoldanunk a még gyorsabb előrehaladás érdekében. És szükséges lesz, hogy pártszervezeteink pont május 1. előtt megmagyarázzák minden dolgozónak, milyen szoros és közvetlen összefüg­gés van a mi politikai, gazdasági és kulturális feladataink és a világ dolgo­zóinak kapitalizmusellenes harca között. De nem elég csak beszélnünk a proletár nemzetköziségről, forradalmi kötelességünkről, hanem érvénye­sítenünk is kell ezeket az elveket mindennapi tevékenységünkben. Ez pedig azt jelenti, hogy az egész nemzetközi forradalmi mozgalom iránti felelős­ségünk tudatában kell teljesítenünk feladatainkat. Pártunk Központi Bizottsága a fő jelenlegi feladatra — termelésünk ha­tékonyságának növelésére — összpontosította minden pártszervezet figyel­mét. A párt pontosan megszövegezte azt, amire dolgozóink túlnyomó része gondol. A termelés hatékonyságának növelése — ez azt jelenti, hogy meg kell oldanunk gazdasági nehézségeink nagy részét s meg kell teremtenünk a sokkal gyorsabb előrehaladás feltételeit. Nem lesz könnyű teljesítenünk a Központi Bizottság irányelveit. Már most nézetkülönbségek merülnek fel. Például egyes üzemi gazdasági dol­gozók azt a nézetet vallják, hogy a termelés nagyobb vagy kisebb fokú hatékonysága kizárólag a felsőbb szervek irányításától függ, nem pedig az üzemigazgatóságtól. Bizonyára meg kell javítanunk az irányítást is. De a pártszervezeteknek érvényre kell juttatniuk az üzemekben azt a régi tapasztalatot, hogy végeredményben minden a munkahelyeken dől el. Más elvtársak viszont azt állítják, hogy rájuk s­em vonatkozik a Központi Bi­zottság irányelve, mert ők már régóta igyekeznek növelni a termelés haté­konyságát. Ebben az esetben sem szabad helyt adnunk semmiféle önmegelégedettségnek. A fő az — és erre kell a pártszervezeteknek vezet­niük az egész üzem kollektíváját — hogy megtalálják saját üzemükben a hatékonyság növelésének módját. A vimperki Sumavan-üzemben már megtették ennek érdekében az első intézkedést: bizottságokat alakítottak a gazdaságosság megvizsgálására , és már az első vizsgálatnál félmillió korona értékű tartalékot tártak fel. Ez az eljárás tökéletesen helyes. Ilyen eredményeket persze csak úgy ér­hetnek el a pártszervezetek, ha lankadatlanul politikai munkát folytatnak a munkások, technikusok, mérnökök, adminisztratív alkalmazottak és a vezetők között. Újból és újból emlékeztetnünk kell arra, hogy a Központi Bizottság irányelve nem csak „kizárólag termelési ügy”, hanem elsősorban politikai feladat. Persze szükség van szervezési és műszaki intézkedésekre is, de a döntő a dolgozók kezdeményezése, leleményessége és öntudatossága a munkában, az, hogy bíráljanak az üzemekben mindent, ami elavult. Ezt a döntő feltételt pedig csakis a pártszervezetek mindennapi politikai mun­kájával, valamint a kommunisták példamutatásával hozhatjuk létre. Ezeknek az alapvető dolgoknak éppen a május 1. ünnepségekkel kap­csolatban kell tudatára ébrednünk. Az üzemekből hírek érkeznek, hogy a dolgozók kollektívái munkafelajánlást tesznek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére, s ezek a felajánlások éppen

Next