Pártélet, 1959. szeptember-december (10. évfolyam, 17-24. szám)
1959-09-01 / 17. szám
üzemi termelés magasabb formái, de az egész nevelő-művelő rendszer nem tartott lépést ezekkel a változásokkal. Kétségtelenül ez az egyik oka annak, hogy az ifjúság felkészültsége a szocialista falu munkájára elégtelen. Ezért a nevelő-művelő munka rendszerében az átépítés sarkalatos elveként emeljük ki a tanítás szoros öszefüggését a termeléssel és bizonyos életkortól kezdve a tanítás és a nevelés közvelten kapcsolatát a termelő munkával. A termelés egész terjedelmében törekszünk erre a kapcsolatra, de ezen a téren alapvető jelentősége a korszerű ipari és mezőgazdasági nagyüzemi termelésnek van, mert ezek a termelés leghaladóbb formái, és ezeké maradéktalanul az egész jövő. Ezzel összefüggésben következik a mostani változásoknak egy másik jellegzetes vonása. A tanítás és a szervezett nevelés nem zárkózik többé az iskola falai közé, az iskola a szó legszorosabb értelmében az élet iskolája lesz, összeforr az élet sokrétű valóságával, üzemeink műhelyeivel, a szövetkezeti földekkel és más munkahelyekkel. Az üzemek túlnyomó részében a dolgozók teljesen tudatában vannak felelősségüknek, és teljes mértékben megértik ezt. Például az úszi kerület kommunistáinak aktívagyűlésén Morávek elvtárs, a Decíni Szerszámgyár igazgatója, beszélt három évi tapasztalatairól, melyeket az üzem és a helybeli tizenegyéves iskola együttműködésében szerzett. Hatékonyan és meggyőzően ecsetelte, milyen nevelő hatása volt ennek a részvételnek a diákokra; az üzemben végzett munka folyamán megváltozott viszonyuk a munkásokhoz és általában a fizikai munkához, megszilárdultak az iskolában nyert ismereteik és erkölcsi tulajdonságaik stb. De a fiatalságra való hatás kérdésében nemcsak a diákok részvétele fontos az üzemi termelőmunkában. Igen fontos, hogy megerősítsük széleskörű nyilvánosságunk tartós és rendszeres gondoskodását az ifjúság műveléséről és neveléséről. Példaként felemlíthetjük az Üsti Vegyipari Üzemek pártszervezetének értékes kezdeményezését és tapasztalatát. Ez az üzem, különösen az üzem kommunistái az iskolára vonatkozó határozat közzététele után kezdeményező módon foglalkoztak az üzem fiatalsága nevelésének helyzetével, valamint azzal, hogyan teljesítik a párttagok szülői kötelességeiket. A vita élettől duzzadó volt, és a pártszervezet a nagy érdeklődés miatt elhatározta, hogy a vitát folytatni fogja a tanév kezdete előtt tartandó pártcsoportgyűléseken. A kommunista szülőknek ilyen nyilvános pártellenőrzése az iskolás gyermekek neveléséről konkrét és hatékony segítség lesz az iskola számára, és áldásosan fog megnyilvánulni maguknak a gyermekeknek nevelésében és előmenetelében. A dolgozók segítsége és részvétele a serdülő nemzedék nevelésében és művelődésében azonban egyáltalán nem mentesíti az iskolát felelősségétől, ellenkezőleg, még növeli ezt. Az igazgatók és a tanítók a pártszervezetek vezetésével, pedagógiai ismereteik és tapasztalataik alapján hatással lesznek valamennyi iskolán kívüli nevelő tényezőre, és egyesítik ezek nevelő befolyását. Midőn a nevelés és tanítás elvi alapon nyugvó kapcsolatáról beszélünk a termelő munkával, különös súlyt vetünk arra, hogy ez a kapcsolat szerves legyen, hogy ezek a tevékenységek kölcsönösen hassanak egymásra, és összeforrjanak. A termelőmunkának a diákokban nem csak a munkához való jobb viszonyt, a fizikai rátermettséget vagy a termelési ügyességet kell kifejlesztenie. Elsősorban fontos, hogy a diákok ebben a termelőmunkában ellenőrizzék és megszilárdítsák elméleti ismereteiket és a tantételeket, melyeket az egyes tantárgyakban nyertek, hogy szerzett ismereteiket ne csak alkalmazzák a társadalmi gyakorlatra, hanem hogy a gyakorlatban keressék és megtalálják az elméleti tárgyak tanításának különböző kérdéseit, hogy gyakorlatban új, saját tapasztalatokat szerezzenek, melyeket