Pártélet, 1959. szeptember-december (10. évfolyam, 17-24. szám)

1959-09-01 / 17. szám

üzemi termelés magasabb formái, de az egész nevelő-művelő rendszer nem tartott lépést ezekkel a változásokkal. Kétségtelenül ez az egyik oka annak, hogy az ifjúság felkészültsége a szocialista falu munkájára elégtelen. Ezért a nevelő-művelő munka rendszerében az átépítés sarkalatos elve­ként emeljük ki a tanítás szoros öszefüggését a termeléssel és bizonyos életkortól kezdve a tanítás és a nevelés közvelten kapcsolatát a termelő munkával. A termelés egész terjedelmében törekszünk erre a kapcsolatra, de ezen a téren alapvető jelentősége a korszerű ipari és mezőgazdasági nagyüzemi termelésnek van, mert ezek a termelés leghaladóbb formái, és ezeké maradéktalanul az egész jövő. Ezzel összefüggésben következik a mostani változásoknak egy másik jellegzetes vonása. A tanítás és a szervezett nevelés nem zárkózik többé az iskola falai közé, az iskola a szó legszorosabb értelmében az élet isko­lája lesz, összeforr az élet sokrétű valóságával, üzemeink műhelyeivel, a szövetkezeti földekkel és más munkahelyekkel. Az üzemek túlnyomó részében a dolgozók teljesen tudatában vannak felelősségüknek, és teljes mértékben megértik ezt. Például az úszi kerület kommunistáinak aktívagyűlésén Morávek elvtárs, a Decíni Szerszámgyár igazgatója, beszélt három évi tapasztalatairól, melyeket az üzem és a hely­beli tizenegyéves iskola együttműködésében szerzett. Hatékonyan és meg­győzően ecsetelte, milyen nevelő hatása volt ennek a részvételnek a diá­kokra; az üzemben végzett munka folyamán megváltozott viszonyuk a munkásokhoz és általában a fizikai munkához, megszilárdultak az isko­lában nyert ismereteik és erkölcsi tulajdonságaik stb. De a fiatalságra való hatás kérdésében nemcsak a diákok részvétele fon­tos az üzemi termelőmunkában. Igen fontos, hogy megerősítsük széleskörű nyilvánosságunk tartós és rendszeres gondoskodását az ifjúság műveléséről és neveléséről. Példaként felemlíthetjük az Üsti Vegyipari Üzemek párt­­szervezetének értékes kezdeményezését és tapasztalatát. Ez az üzem, kü­lönösen az üzem kommunistái az iskolára vonatkozó határozat közzététele után kezdeményező módon foglalkoztak az üzem fiatalsága nevelésének helyzetével, valamint azzal, hogyan teljesítik a párttagok szülői köteles­ségeiket. A vita élettől duzzadó volt, és a pártszervezet a nagy érdeklődés miatt elhatározta, hogy a vitát folytatni fogja a tanév kezdete előtt tar­tandó pártcsoportgyűléseken. A kommunista szülőknek ilyen nyilvános pártellenőrzése az iskolás gyermekek neveléséről konkrét és hatékony se­gítség lesz az iskola számára, és áldásosan fog megnyilvánulni maguknak a gyermekeknek nevelésében és előmenetelében. A dolgozók segítsége és részvétele a serdülő nemzedék nevelésében és művelődésében azonban egyáltalán nem mentesíti az iskolát felelősségétől, ellenkezőleg, még növeli ezt. Az igazgatók és a tanítók a pártszervezetek vezetésével, pedagógiai ismereteik és tapasztalataik alapján hatással lesz­nek valamennyi iskolán kívüli nevelő tényezőre, és egyesítik ezek nevelő befolyását. Midőn a nevelés és tanítás elvi alapon nyugvó kapcsolatáról beszélünk a termelő munkával, különös súlyt vetünk arra, hogy ez a kapcsolat szer­ves legyen, hogy ezek a tevékenységek kölcsönösen hassanak egymásra, és összeforrjanak. A termelőmunkának a diákokban nem csak a munkához való jobb viszonyt, a fizikai rátermettséget vagy a termelési ügyességet kell kifejlesztenie. Elsősorban fontos, hogy a diákok ebben a termelőmun­kában ellenőrizzék és megszilárdítsák elméleti ismereteiket és a tantéte­leket, melyeket az egyes tantárgyakban nyertek, hogy szerzett ismereteiket ne csak alkalmazzák a társadalmi gyakorlatra, hanem hogy a gyakorlatban keressék és megtalálják az elméleti tárgyak tanításának különböző kérdé­seit, hogy gyakorlatban új, saját tapasztalatokat szerezzenek, melyeket

Next