Pártélet, 1971 (22. évfolyam, 18-26. szám)

1971 / 18. szám

A pártoktatás megkezdése éli A kommunista párt a munkásosztálynak élenjáró, a haladó marxil leniai elmélettel, a társadalmi fej­lődés, valamint az osztályharc objektív törvényeinek ismeretével felvértezett öntudatos osztaga. A szocia­lista öntudat, mint ismeretes, nem jön létre önmagá­tól, hanem csakis a párt és minden egyes tagja cél­tudatos, kitartó munkájának az eredménye. Feltéte­lezi a kommunisták rendkívüli törekvését saját mű­velődésükben. Még mindig érvényes ugyanis Marx­nak és Engelsnek a­ Kommunista Kiáltványban kifej­tett gondolata, mely szerint a kommunisták esz­meileg akkor tűnnek ki a proletariátus többi töme­geiben, ha megértik a proletármozgalom feltételeit, küzdelmeit és általános eredményeit. A pártnak ezért legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy szüntelenül figyelmet szenteljen az elméletnek, az elmélet és a forradalmi gyakorlat párosítása művé­szetének, a dolgozó tömegek tapasztalatai általáno­sításának s az új társadalmi-politikai folyamatok mélyreható vizsgálatának. Mindez nem történhet másképp, mint a marxi-lenini elmélet alkotó to­vábbfejlesztésével. Lenin, akárcsak Marx és Engels, szüntelenül ügyelt arra, hogy a párt mindennapos gyakorlati te­vékenysége semmi esetre se árnyékolja be az elmé­leti munkát, hogy ne ragadja el a pártot az egyol­dalú gyakorlatiaskodásra. A párt magas elméleti színvonala nélkülözhetetlen feltétel ahhoz, hogy si­keresen oldja meg forradalmi harcának feladatait. Az elmélet kérdéseinek mellőzése és néha közvet­len ignorálása a múltban ugyancsak hozzájárult ah­hoz, hogy fokozatosan kialakultak a jobboldali op­portunista és revizionista nézetek elterjedésének fel­tételei. Most ezért is újra nagy jelentőséget tulajdo­nítunk a marxizmus—leninizmus klasszikusai művei­nek, pártunk és az SZKP, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom dokumentumai ta­nulmányozásának. Az elméleti gondolkodás kiapad­hatatlan forrását jelentik számunkra, s közben le­hetőséget kínálnak arra, hogy a forradalmi elméle­tet alkotó módon alkalmazzuk a gyakorlatban is. A kommunistáknak azonban csak egyik — mond­hatnánk, könnyebbik — feladata e szellemi gazdag­ság elsajátítása, birtokbavétele. Sokkal nehezebb az ezzel összefüggő másik feladat, az, hogy a kommu­nista párt és minden egyes tagja tevékenységében alkotó módon érvényesítse és megvalósítsa a mar­xizmus—leninizmus gondolatait. A proletár pártnak a marxizmus—leninizmus taní­tásához­ való hűségétől elválaszthatatlan, hogy e ta­nításhoz alkotó módon viszonyuljon, hogy e tanítást az adott konkrét történelmi feltételek mellett helye­sen alkalmazza és fejlessze. A mi pártunk sem len­ne képes megbirkózni hazánk szocialista átalakítá­sának feladataival, ha nem lenne felvértezve a marxi -lenini tanítással, amelyet minden belső és külső ellenséges erővel szemben is megvédett és amelyet továbbfejleszt. A jobboldali erők vulgarizálták és kiforgatták a társadalom fejlődésének és az osztályharcnak a törvényszerűségeiről, a proletárdiktatúráról, a szo­cializmusról és a kommunizmusról szóló marxi- leniai tanítást. Nyílt vereségük után most gyakran vallási, nacionalista, „humanizáló“ vagy „demokrati­záló“ köntösbe burkolt szovjetellenes és antiszocia­­lista tézisekkel jelentkeznek. Ez a front állandóan nyílt, ez ideológiai háború. Ahhoz, hogy el tudjuk hárítani a támadást és ma­gunk támadhassunk, többek közt éppen a marxiz­mus—leninizmus elméletének alapos elsajátítására van szükség. Pártunk, tekintettel a történelmi tapasz­talatokra, ezt a tényt nagyon is jól tudatosítja. És tu­datosítja azt is, milyen igényes feladat a párttag szá­mára a marxizmus-leninizmus elméleti ismereteinek elsajátítása és alkalmazása a mindennapi gyakorlat­ban. Ezért fokozatosan ismét kialakítja a pártoktatás szilárd rendszerét, amelynek keretében kölcsönös elvtársi támogatással valamennyi párttag elsajátít­hatja a marxizmus—leninizmus s a párt jelenlegi po­litikája alapvető elméleti ismereteit és megtalálhatja ezek sikeres alkalmazásának útjait. A párton belüli művelődés alapvető céljait 1971— 1972-ben annak az időszaknak a politikai feladatait határozzák meg, amelyben pártunk és társadalmunk a CSKP XIV. kongresszusa, Szlovákiai Kommunista Pártjának kongresszusa és a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XXIV. kongresszusa után lépett. A párt­oktatás értelme, az hogy elősegítse a párttagság so­rainak ideológiai egységesítését, a párt eszmei, szer­vezeti és taktikai egységének további elmélyítését, a pártmunka lenini elveinek és a párt alapszabály­zatának érvényesítését, valamint az opportunizmus, a revizionizmus és a jelenlegi antikommunizmus va­lamennyi megnyilvánulása elleni ideológiai harc el­mélyítését. A párttagok a pártoktatás valamennyi alakulatában, a körökben, az esti iskolákon s a marxizmus-leninizmus esti egyetemein a tömegpo­litikai munka fejlesztésére is felkészülnek. A tö­megpolitikai munkának most, a választások előtti időszakban és annak érdekében, hogy a dolgozókat megnyerjük a párt politikájának, rendkívüli a je­lentősége. A párttagok ideológiai és elméleti felké­szültsége színvonalának az emelése nagyban hozzá­járul ahhoz is, hogy a XIV. kongresszus határoza­tait megismerjék és teljesítsék a pártonkívüliek is. A pártoktatás tehát nem öncélú rendezvény. Értel­me és célja főképp abban áll, hogy széles körű pro­pagandamunkát eredményez, amely meggyőzi a dol­gozók tömegeit utunk helyességéről, és amely ha­zánk minden becsületes polgárát megnyeri az ország szocialista építése ügyének. A CSKP XIV. kongresz­­szusa dokumentumainak tanulmányozása és helyes értelmezése megteremti annak a feltételeit is, hogy a pártszervek és- szervezetek saját hatáskörükben konkrét formákban érvényesíthessék és gyümölcsöz­­tethessék politikájukat. Az 1971—1972. évi pártoktatás elsősorban olyan kérdésekre irányul, amelyek hazánk minden lakosát érintik. Vagyis a szocialista állam feladatairól, a proletárdiktatúráról, a szocialista demokrácia fej­lesztéséről, a dolgozóknak az állam irányításában való fokozott részvételéről, a szocialista választási­ g

Next