Pártélet, 1973 (24. évfolyam, 1-9. szám)
1973 / 1. szám
★ pártélet A CSKP KB folyóirata. Főszerkesztő Josef Valenta, a szlovákiai szerkesztőség vezetője Jozef Dlerer. Kiadja a Rudé právo, a CSKP KB kiadóvállalata. Szerkesztő bizottság: Jan Baryl, Vasil Bejda, Mikulás Besto, Bohumil Bolina, Vlastimil Clivil, Jozef Dlerer, Jolana Hercková, Ladislav Hrzal, Rudolf Jurik, Stanislav Jágerman, Jaroslav Kokel, Villám Koíík, František Ondrich, Josef Petina, Lubomir Procházka, Vladimir Trvala, Josef Valenta és Antonín Vavruš. TARTALOM Oldal Az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió és az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának az SZSZKSZ megalakulása 10. évfordulója alkalmából megtartott díszünnepsége. — A Szovjetunió a lenini úton a kommunizmus felé tart !L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának beszéde) . A marxizmus—leninizmus eszméi és a Nagy Október fénye ragyogja be utunkat (Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának Üdvözlő beszéde) 22 Felhívás a világ népeihez 24 Gustáv Husák elvtárs 60 éves 26 A Pártélet újévi ankétje 28 A dolgozók közgazdasági nevelésének néhány kérdése — M. Sabolcsk 41 A Járási pártbizottságok a CSKP KB Ideológiai plénuma után 44 Erőnk teljéből törekedjünk a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak megvalósítására 47 A párt tagjelöltjeinek nevelése: A dolgozók szocialista nevelése — St. Luka 53 Intézkedések a párt káderei és a szovjetek dolgozói felkészülésének tökéletesítésére az SZKP Pártfőiskoláján (Az SZKP KB tárgyalta) 56 A Francia Kommunista Párt XX. kongresszusának margójára — K. Rónék 58 Tudományos szimpozion a pártépítés kérdéseiről — L. Hra bővek? *4 Levelek “6 A párt életéből . ^ -r «•» I Jubilánsak !3 Szót kér JOSEF KRAL, a CSKP Nymburky Járási Bizottsága elnökségének tagja Nem személyi bátorság és érdem, hanem pártkötelesség A szó is tett, ha idejében és a megfelelő helyen mondjuk ki. Vonatkozik ez elsősorban minden párttagra és tagjelöltre az emberek, a munkatársai közötti politikai agitációban. Nem titok, hogy az emberek gondolkodásmódjában — a nevelés terén elért sikerek ellenére — még sok minden tovább él a kispolgári életformából és ideológiából. Különféle okokból ma is bárhol éltető talaja lehet e negatív megnyilvánulásoknak. A CSKP Központi Bizottsága októberi plenáris ülésével összefüggésben most például sokat foglalkozunk azzal, hogyan harcoljunk az antikommunista propaganda ellen. Az elvtársak egy része azonban az antikommunista propaganda veszélyét úgy fogja fel, mintha az csak külföldről jöhetne. Mintha nem lennének közvetlen tanúi annak, hogy az ellenséges propaganda folytatói és terjesztői gyakran olyan emberek, akik „a mi utcánkból, üzemünkből, hivatalunkból“ valók. Előfordul, hogy például az autóbusz valamelyik utasa helytelen, sőt provokatív nézeteket hirdet. A többi utas pedig hallgat. Hasonló helyzet alakult ki némelyik munkakollektívában is, ahol az emberek kölcsönösen jól ismerik egymást és ahol párttagok is vannak. Számos elvtárs azonban passzív marad, amikor ügyünk védelméről van szó. Pedig az üzemekben, az üzletekben és a közlekedési eszközökön közvetlenül az emberek között végzett mindennapos kommunista agitáció és propaganda az ideológiai harc és igyekezet legszélesebb és legfontosabb frontját képezi. Itt nem lenne szabad gyenge, sőt „fehér“ pontnak lennie. Gyakrabban emlékeztetnünk kellene erre és jobban meg kellene ismernünk a kommunisták agitációs és propaganda munkáját a burzsoáziával, a szocializmus és a kommunizmus ellenlábasaival való nagy politikai összecsapások alkalmával. A kommunisták minden ilyen fellépése például a burzsoá parlamentben, hasonlóképpen az üzemekben és a községekben tartott nyilvános gyűléseken a kommunisták állandó iskolája. Tanulságot kell merítenünk a közelmúltból, az 1968—1969-es válságos évekből is. A burzsoázia és a jobboldal támadásai elleni fellépésüket a kommunisták soha nem tartották személyes bátorság és érdem kérdésének, hanem a párttag kötelességének, mellyel a pártnak, a szocializmusnak, a proletár internacionalizmusnak tartozik. Ezt a kötelességet önként vállalta mindegyikünk, amikor a kommunista pártba belépett. Ezt szüntelenül tudatosítanunk kell. Egyes elvtársak azzal érvelnek, hogy a párthoz és a szocializmushoz való viszonyukat becsületes munkával fejezik ki, ami úgymond hatásosabb minden szónál. Az ilyen elvtársaknak meg kell mondani, hogy a pártnak nem akármilyen szóra, hanem pártos, kommunista agitációra és propagandára van szüksége, amely ahhoz is hozzájárul, hogy a szocializmusért végzett becsületes munkát senki ne zavarja meg. 2