Pártélet, 1973 (24. évfolyam, 1-9. szám)

1973 / 1. szám

★ pártélet A CSKP KB folyóirata. Főszerkesztő Jo­sef Valenta, a szlovákiai szerkesztőség vezetője Jozef Dlerer. Kiadja a Rudé právo, a CSKP KB kiadóvállalata. Szerkesztő bizottság: Jan Baryl, Vasil Bejda, Mikulás Besto, Bohumil Boli­­na, Vlastimil Clivil, Jozef Dlerer, Jo­­lana Hercková, Ladislav Hrzal, Rudolf Jurik, Stanislav Jágerman, Jaroslav Kokel, Villám Koíík, František On­­drich, Josef Petina, Lubomir Pro­­cházka, Vladimir Trvala, Josef Va­lenta és Antonín Vavruš. TARTALOM Oldal Az SZKP Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió és az Orosz­­országi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának az SZSZKSZ meg­alakulása 10. évfordulója al­kalmából megtartott díszün­­nepsége. — A Szovjetunió a lenini úton a kommunizmus felé tart !L. I. Brezsnyev elv­társnak, az SZKP KB főtitkárá­nak beszéde) . A marxizmus—leninizmus esz­méi és a Nagy Október fénye ragyogja be utunkat (Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának Üdvözlő beszéde) 22 Felhívás a világ népeihez 24 Gustáv Husák elvtárs 60 éves 26 A Pártélet újévi ankétje 28 A dolgozók közgazdasági neve­lésének néhány kérdése — M. Sabolcsk 41 A Járási pártbizottságok a CSKP KB Ideológiai plénuma után 44 Erőnk teljéből törekedjünk a CSKP XIV. kongresszusa ha­tározatainak megvalósítására 47 A párt tagjelöltjeinek nevelése: A dolgozók szocialista nevelé­se — St. Lu­ka 53 Intézkedések a párt káderei és a szovjetek dolgozói felkészülé­sének tökéletesítésére az SZKP Pártfőiskoláján (Az SZKP KB tárgyalta) 56 A Francia Kommunista Párt XX. kongresszusának margójára — K. Rónék 58 Tudományos szimpozion a párt­­építés kérdéseiről — L. Hra bővek? *4 Levelek “6 A párt életéből . ^ -r «•» I Jubilánsak !­3 Szót kér JOSEF KRAL, a CSKP Nymburky Járási Bizottsága elnökségének tagja Nem személyi bátorság és érdem, hanem pártkötelesség A szó is tett, ha idejében és a megfelelő helyen mondjuk ki. Vo­natkozik ez elsősorban minden párttagra és tagjelöltre az embe­rek, a munkatársai közötti poli­tikai agitációban. Nem titok, hogy az emberek gondolkodásmódjában — a neve­lés terén elért sikerek ellenére — még sok minden tovább él a kis­polgári életformából és ideológiá­ból. Különféle okokból ma is bár­hol éltető talaja lehet e negatív megnyilvánulásoknak. A CSKP Központi Bizottsága ok­tóberi plenáris ülésével összefüg­gésben most például sokat foglal­kozunk azzal, hogyan harcoljunk az antikommunista propaganda el­len. Az elvtársak egy része azon­ban az antikommunista propagan­da veszélyét úgy fogja fel, mintha az csak külföldről jöhetne. Mint­ha nem lennének közvetlen tanúi annak, hogy az ellenséges propa­ganda folytatói és terjesztői gyak­ran olyan emberek, akik „a mi ut­cánkból, üzemünkből, hivatalunk­ból“ valók. Előfordul, hogy pél­dául az autóbusz valamelyik utasa helytelen, sőt provokatív nézete­ket hirdet. A többi utas pedig hall­gat. Hasonló helyzet alakult ki né­melyik munkakollektívában is, ahol az emberek kölcsönösen jól ismerik egymást és ahol pártta­gok is vannak. Számos elvtárs azonban passzív marad, amikor ügyünk védelméről van szó. Pedig az üzemekben, az üzletekben és a közlekedési eszközökön közvet­lenül az emberek között végzett mindennapos kommunista agitá­ció és propaganda az ideológiai harc és igyekezet legszélesebb és legfontosabb frontját képezi. Itt nem lenne szabad gyenge, sőt „fe­hér“ pontnak lennie. Gyakrabban emlékeztetnünk kellene erre és jobban meg kelle­ne ismernünk a kommunisták agi­­tációs és propaganda munkáját a burzsoáziával, a szocializmus és a kommunizmus ellenlábasaival való nagy politikai összecsapások alkal­­mával. A kommunisták minden ilyen fellépése például a burzsoá parlamentben, hasonlóképpen az üzemekben és a községekben tar­tott nyilvános gyűléseken a kom­munisták állandó iskolája. Tanul­ságot kell merítenünk a közel­múltból, az 1968—1969-es válságos évekből is. A burzsoázia és a jobboldal tá­madásai elleni fellépésüket a kommunisták soha nem tartották személyes bátorság és érdem kér­désének, hanem a párttag köteles­ségének, mellyel a pártnak, a szocializmusnak, a proletár inter­nacionalizmusnak tartozik. Ezt a kötelességet önként vállalta mind­egyikünk, amikor a kommunista pártba belépett. Ezt szüntelenül tudatosítanunk kell. Egyes elvtársak azzal érvelnek, hogy a párthoz és a szocializmus­hoz való viszonyukat becsületes munkával fejezik ki, ami úgymond hatásosabb minden szónál. Az ilyen elvtársaknak meg kell mondani, hogy a pártnak nem akármilyen szóra, hanem pártos, kommunista agitációra és propa­gandára van szüksége, amely ah­hoz is hozzájárul, hogy a szocia­lizmusért végzett becsületes mun­kát senki ne zavarja meg. 2

Next