Pártélet, 1974 (25. évfolyam, 1-13. szám)
1974 / 1. szám
pártélet A CSKP KB folyóirata. Főszerkesztő Josef Valenta. A főszerkesztő helyettese Radoslav Svec, a szlovákiai szerkesztőség vezetője Jozef Dlerer. Kiadja a Rudé právo, a CSKP KB kiadóvállalata. Szerkesztő bizottság: Ján Baryl, Vasil Bejda, Mikoláá Bejto, Bohumil Bolbna, Vlastimir Clivil, Jozef Dlever, Jolana Hercková, Ladislav Hrzal, Rudolf Jurík, Stanislav Jágerman, Jaroslav Kokeá, Villám Kosík, Frantis Ček Oldrtch, Josef Petlna, Lubomír Procházka, Radoslav Svec, Vladimír Trvala, Josef Valenta és Antonín Vavruk. TARTALOM Oldal: V. I. Lenin, az új típusú párt létrehozója 3 Az ötéves terv negyedik évében — J. Kempny 8 A dolgozók kezdeményezésének társadalmi hozama — M. Boda 11 A párt szervezeti felépítésének egyes időszerű kérdései a mezőgazdaságban és a falvakon 14 Előkészítjük a januári és a februári párttaggyűléseket. Megkülönböztetett hozzáállás — K. Karas 18 Döntő az eszmei-politikai tartalom — B. Némec 20 Az eszmei-politikai munkának állandóan az érdeklődés előterében kell állnia — V. Meluch 23 Felsorakozás a pártmunka további fejlesztésére — V. Hornér 24 A politikai nevelés háza sokoldalú tevékenysége — M. Honzik 27 A párt áldozatos és hű szolgálata — M. Novák 30 Kommunisták a munkaközösségek élén — M. Novák 32 Erőnk teljéből törekedjünk a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak megvalósítására 34 A tervek egyeztetése a KGST tagállamaival — Z. Sedivy 39 A gazdasági propaganda és agitáció sikerei és problémái — F. Nejediy 41 Szabad utat a szemléletes agitátációnak — J. Kate 42 Használjuk fel ésszerűen a gazdálkodás elemzéseit 45 A tagság jelentősége a kommunista pártban. A CSKP szociális és életkor szerinti összetételéről való gondoskodás — M. Brázdil, A. Kaplan 48 Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet — V. Janka 51 A munkásosztály és a nép élcsapata (A LEMP megalakulása 25. évfordulójára) 56 Ragyogó példa — P. Prodek 58 Levelek, A párt életéből, Jubilánsok 60 Szót kér ALOIS VASICEK, a CSKP tagja 1945 óta, a CSKP Kymarovi Városi Bizottságának tagja Fejlesztjük a pártkritikát Az utóbbi időben részt vettünk a pártszervezetek néhány nyilvános és más taggyűlésén, amelyek többségében jó lefolyásúak és színvonalúak voltak. Amit azonban főleg a vitában hiányolnunk kellett, az a nyílt, címre szóló bírálat volt. Keveset beszéltek a fogyatékosságokról, amelyekből az elért sikerek mellett még van elég, és keveset beszéltek a közömbösségről és a nemtörődömségről, amellyel pedig ugyancsak gyakran találkozhatunk a szervezetekben és a munkahelyeken. A pártszervek és az alapszervezetek jobban támogathatnák a konstruktív bírálat fejlesztését, s így megvizsgálhatnák annak okait, miért kell néhol hiányát éreznünk. Az okok egyike az emberek nézeteivel és javaslataival szembeni közömbösség is lehet. Nem gazdálkodunk velük mindig és mindenütt úgy, ahogy erre a párt központi bizottsága vezet bennünket. Másutt ok lehet a bíráló észrevételekhez való helytelen hozzáállás. Ahelyett, hogy a megbírált igyekezne leküzdeni a munkájában és a magatartásában előforduló hibákat, a bíráló hibáit igyekszik felkutatni. És nem titok, hogy a bírálat gyengítésének, sőt elnyomásának olykor más formái is előfordulnak. A bírálót rosszabb munkahelyre helyezik át, vagy a jutalmazásban rövidítik meg. A bírálat negatív visszhangjának néha még a kádervéleményben is nyoma van, esetleg a bíráló egyéni értékelésében. Ahol a nyílt és becsületes bírálat helyett a hízelgést és a hamis barátságot részesítik előnyben, ahol formalizmus, kényelmesség és középszerűség nyilvánul meg a munkában, ott rendszerint kispolgáriassággal és rendetlenséggel állunk szemben. A bírálat fejlesztésének ezért nemcsak az egyének, hanem mindenekelőtt a pártszervek és a szervezetek ügyévé kell válnia. Ezeknek kell garantálniuk azt, hogy a konstruktív bírálat megfelelő visszhangra talál, s hogy felelősségre vonják azt, aki a kritikát bármilyen módon gyengíteni vagy elnyomni akarná. Hiszen a párt alapszabályzata egyenesen feladatul szabja a kommunistának: „érvényesítse és fejlessze a pártszerű bírálatot és önbírálatot, harcoljon a bírálat elfojtása ellen, tárjon fel minden fogyatékosságot, amely árt a párt és az állam érdekeinek, törekedjék kiküszöbölésükre és hívja fel rájuk a párt szerveinek figyelmét egészen a Központi Bizottságig; ne tűrje meg a közömbösség megnyilvánulásait; harcoljon a szerénytelenség, a hivalkodás, a nagyképűség, az önteltség és minden olyan törekvés ellen, amely a társadalom érdekei fölé helyezi a helyi, a csoport- és a személyi érdekeket“. 2