Pártélet, 1974 (25. évfolyam, 14-26. szám)

1974 / 14. szám

pártélet A CSKP KB folyóirata. Főszerkesz­tő Josef Valenta. A főszerkesztő he­lyettese Radoslav Svec, a szlovákiai szerkesztőség vezetője Jozef Olever. Kiadja a Rudé právo, a CSKP KB Kiadóvállalata. Szerkesztő bizottság: Jan Baryl, Vasll Bejda, Mikoláš Be­la, Bohumil Bolína. Vlastimir Czmvl, Jozef Dieter, Jolana Hercková, R­a­­dislav Hrzal, Rudolf Jurth, Stanislev Lngerman, Jaroslav Koker, Villám Ko- 2ak, Frank­läek Oldrich, Josef Pecina, Lubomir Procházka, Radoslav Svec, Vladimir Trvala, Josef Valenta és Antonio Vávrus. TARTALOM Oldal Az aratás elsőrendű politikai feladat — J. Baryl 3 Pozitív eredmények, új felada­tok — V. Václavik 5 elsődleges feladat és fontos pártkötelesség — M. Vond­ruska 3 A tudományos-technikai fej­lesztése feladatai a mezőgaz­daságban és az élelmezés ügyben — J. Horniecky 12 Tapasztalatok a komplex ész­szerűsítő brigádok munkájá­ból — S. Kobliha ' IS A szovjet nép Lenin pártjával — I. Sedivf . 23 A párt tagsági alapja az építő­iparban — 25 Az SZNF, a csehek és a szlo­vákok új kapcsolatainak kezdete — M. Gosiorovsky 21 A világszocializmus és a nem­zeti felszabadító mozgalom szövetségének stratégiai je­lentősége — P. Auersperg 34 Az agrokémiai központok épí­tésének politikai-gazdasági vonatkozásai 34 A haladó tapasztalatok terjesz­tésének jelentősége — J. Va­­nácek 41 Gazdaság és politika a szocia­lista társadalomban — L. Brázda 43 A társadalmi környezet hatása a személyiség formálására — Sz. Popov 48 Testvérpártok életéből: Az SZKP KB tárgyalta: A könyvtárak szerepéről ... 49 A mongol forradalom törté­nelmi évfordulói — M. Ai­­merda 51 A Kanadai KP XXII. kong­resszusa — F. Hóra , 53 A japán KP XII. kongresszu­sa — A. Fava 54 A szocializmus fejlődési sza­kaszai — V. Mojzis 58 Lenin örökké élő eszmei örök­sége — M. Peremsky 58 Szót kér ZDENEK VLASÁK elvtárs, 1953-tól párttag, a Lipcice nad Vltavou-i Csavargyár nemzeti vállalat összüzemi pártbizott­ságának tagja 4. újságírók címére A szülők többsége bizonyára fi­gyelemmel kíséri, mit olvasnak gyerekeik. Így van ez a mi csa­ládunkban is. Gondolom, jó átte­kintésem van a gyermek- és if­júsági sajtóról, s ezért bátorko­dom néhány észrevételt tenni azok munkájával kapcsolatban, akik felelősek érte. Úgy vélem, hogy az ifjúsági la­pok szerkesztőségei (de más szer­kesztőségek is) a már ismert mintaképek mellett kezdeménye­zőbben és vonzóbban népszerűsít­hetnék azokat a mindeddig isme­retlen hősöket, akik tetteikkel már beírták nevüket a történelem­be, vagy akik szocialista jelenünk példamutató úttörői. A névtelen kommunisták tízezrei tanúsítottak határtalan hősiessé­get a fasizmus elleni harcban. Iz­galmas témákat kínál feldolgozás­ra a hatalomért vívott politikai harc 1948 februárjában. Számos konk­rét emberi sorson mutathatjuk be a gyermekeknek és az ifjúság­nak a szocialista ipar és mezőgaz­daság építésének nem könnyű kezdeteit. A közelmúlt ugyancsak komoly ötleteket kínál alkotó fel­dolgozásra. A gyermek- és ifjú­sági sajtónak nem volna szabad megfeledkeznie azokról az elv­társakról, kommunistákról és pár­­tonkívü­liekről, akik a válságos időszakban idejében felismerték az ellenforradalmat, és dereka­san ellenszegültek. Úgy vélem, ezek a lapok többet foglalkozhat­nának a párt tagjelöltjeivel és tagjaival. Több portrét közölhet­nének róluk. Természetesen a döntő kérdés az, hogy az újságíró milyen sze­mélyes hozzáállással, belső meg­győződéssel és elfogultsággal ké­pes ilyen emberekhez közeledni, s mennyire mesterien képes ró­luk írni. Néha olyan nézeteket hallok, hogy az ifjúságnak valami vonzót kell nyújtani, hogy a lapot egy­általán olvassa. E „vonzó“ alatt nyilván a népszerű emberek szűk körét értik, mégpedig azon a te­rületen, ahol a szocialista társa­dalom építésének nem a fő érté­keit és forrásait alakítják ki. Az ilyen embereket évente többször is felkeresnek az újságírók, de ar­ra, hogy ellátogassanak egy köze­li üzembe, már nincs idejük. Ta­lán tévesen azt gondolják, hogy ott nem találnak „attraktív“ té­mát. Biztosíthatom azonban őket, hogy minden munkahelyen egy sor kiváló dolgozó és érdekes ember van. Csak közelebbről kell őket megismerni. Az újságírók­nak azáltal kellene bizonyítani­uk zsurnalisztikai művészetüket, hogy példaképül állítják a fiata­lok elé kortársaik és az idősebb elvtársak hősiességét és áldozat­­készségét. Ha így tennének, a gyermek- és ifjúsági sajtó is jobban teljesíthetné fő funkcióját: büsz­keséget és tiszteletet ébreszteni olvasóinkban azokért, illetve azok iránt, akik tudásukat, képességei­ket és erejüket a boldog és békés szocialista élet szolgálatába ál­lítják. J. Kunst felvétele 2

Next