Pártélet, 1974 (25. évfolyam, 14-26. szám)
1974 / 14. szám
pártélet A CSKP KB folyóirata. Főszerkesztő Josef Valenta. A főszerkesztő helyettese Radoslav Svec, a szlovákiai szerkesztőség vezetője Jozef Olever. Kiadja a Rudé právo, a CSKP KB Kiadóvállalata. Szerkesztő bizottság: Jan Baryl, Vasll Bejda, Mikoláš Bela, Bohumil Bolína. Vlastimir Czmvl, Jozef Dieter, Jolana Hercková, Radislav Hrzal, Rudolf Jurth, Stanislev Lngerman, Jaroslav Koker, Villám Ko- 2ak, Frankläek Oldrich, Josef Pecina, Lubomir Procházka, Radoslav Svec, Vladimir Trvala, Josef Valenta és Antonio Vávrus. TARTALOM Oldal Az aratás elsőrendű politikai feladat — J. Baryl 3 Pozitív eredmények, új feladatok — V. Václavik 5 elsődleges feladat és fontos pártkötelesség — M. Vondruska 3 A tudományos-technikai fejlesztése feladatai a mezőgazdaságban és az élelmezés ügyben — J. Horniecky 12 Tapasztalatok a komplex észszerűsítő brigádok munkájából — S. Kobliha ' IS A szovjet nép Lenin pártjával — I. Sedivf . 23 A párt tagsági alapja az építőiparban — 25 Az SZNF, a csehek és a szlovákok új kapcsolatainak kezdete — M. Gosiorovsky 21 A világszocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalom szövetségének stratégiai jelentősége — P. Auersperg 34 Az agrokémiai központok építésének politikai-gazdasági vonatkozásai 34 A haladó tapasztalatok terjesztésének jelentősége — J. Vanácek 41 Gazdaság és politika a szocialista társadalomban — L. Brázda 43 A társadalmi környezet hatása a személyiség formálására — Sz. Popov 48 Testvérpártok életéből: Az SZKP KB tárgyalta: A könyvtárak szerepéről ... 49 A mongol forradalom történelmi évfordulói — M. Aimerda 51 A Kanadai KP XXII. kongresszusa — F. Hóra , 53 A japán KP XII. kongresszusa — A. Fava 54 A szocializmus fejlődési szakaszai — V. Mojzis 58 Lenin örökké élő eszmei öröksége — M. Peremsky 58 Szót kér ZDENEK VLASÁK elvtárs, 1953-tól párttag, a Lipcice nad Vltavou-i Csavargyár nemzeti vállalat összüzemi pártbizottságának tagja 4. újságírók címére A szülők többsége bizonyára figyelemmel kíséri, mit olvasnak gyerekeik. Így van ez a mi családunkban is. Gondolom, jó áttekintésem van a gyermek- és ifjúsági sajtóról, s ezért bátorkodom néhány észrevételt tenni azok munkájával kapcsolatban, akik felelősek érte. Úgy vélem, hogy az ifjúsági lapok szerkesztőségei (de más szerkesztőségek is) a már ismert mintaképek mellett kezdeményezőbben és vonzóbban népszerűsíthetnék azokat a mindeddig ismeretlen hősöket, akik tetteikkel már beírták nevüket a történelembe, vagy akik szocialista jelenünk példamutató úttörői. A névtelen kommunisták tízezrei tanúsítottak határtalan hősiességet a fasizmus elleni harcban. Izgalmas témákat kínál feldolgozásra a hatalomért vívott politikai harc 1948 februárjában. Számos konkrét emberi sorson mutathatjuk be a gyermekeknek és az ifjúságnak a szocialista ipar és mezőgazdaság építésének nem könnyű kezdeteit. A közelmúlt ugyancsak komoly ötleteket kínál alkotó feldolgozásra. A gyermek- és ifjúsági sajtónak nem volna szabad megfeledkeznie azokról az elvtársakról, kommunistákról és pártonkívüliekről, akik a válságos időszakban idejében felismerték az ellenforradalmat, és derekasan ellenszegültek. Úgy vélem, ezek a lapok többet foglalkozhatnának a párt tagjelöltjeivel és tagjaival. Több portrét közölhetnének róluk. Természetesen a döntő kérdés az, hogy az újságíró milyen személyes hozzáállással, belső meggyőződéssel és elfogultsággal képes ilyen emberekhez közeledni, s mennyire mesterien képes róluk írni. Néha olyan nézeteket hallok, hogy az ifjúságnak valami vonzót kell nyújtani, hogy a lapot egyáltalán olvassa. E „vonzó“ alatt nyilván a népszerű emberek szűk körét értik, mégpedig azon a területen, ahol a szocialista társadalom építésének nem a fő értékeit és forrásait alakítják ki. Az ilyen embereket évente többször is felkeresnek az újságírók, de arra, hogy ellátogassanak egy közeli üzembe, már nincs idejük. Talán tévesen azt gondolják, hogy ott nem találnak „attraktív“ témát. Biztosíthatom azonban őket, hogy minden munkahelyen egy sor kiváló dolgozó és érdekes ember van. Csak közelebbről kell őket megismerni. Az újságíróknak azáltal kellene bizonyítaniuk zsurnalisztikai művészetüket, hogy példaképül állítják a fiatalok elé kortársaik és az idősebb elvtársak hősiességét és áldozatkészségét. Ha így tennének, a gyermek- és ifjúsági sajtó is jobban teljesíthetné fő funkcióját: büszkeséget és tiszteletet ébreszteni olvasóinkban azokért, illetve azok iránt, akik tudásukat, képességeiket és erejüket a boldog és békés szocialista élet szolgálatába állítják. J. Kunst felvétele 2