Pártélet, 1979 (30. évfolyam, 1-13. szám)
1979 / 1. szám
kérésén megoldani a szocializmus fejlesztésének feladatait az új, lényegesen nehezebb feltételek között. Az élet azonban szüntelenül új, nehezebb feladatokat állít elénk. Ezért ma is időszerű a lenini felhívás, hogy ne elégedjünk meg az elérttel, azzal, amit már tudunk, amit korábban megtanultunk, hanem mindenképpen lépjünk előbbre, támasszunk nagyobb követelményeket és a könnyebb feladatoktól feltétlenül térjünk át a nehezebbek vállalásához. Ez egyben a tagkönyvcsere alkalmából a szervező és politikai munka alapvető célja lesz. E fontos politikai feladat megvalósításához abban az időszakban fogunk hozzá, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja, a dolgozókkal szoros kapcsolatban, a CSKP KB 11. ülésű határozatainak megfelelően a társadalmi élet minden területén törekszik acsKP XV. kongresszusa programjának sikeres megvalósítására. A tagkönyvcsere alapvető célja tehát elsősorban a párt szerveinek és szervezeteinek és tagjainak aktivizálása. A párt elvárja tőlük, hogy az alapszabályzatnak megfelelően még következetesebben szervezzék a dolgozókat a szocialista munkaverseny fejlesztésére, a tervfeladatok és a jóváhagyott kötelezettségvállalások teljesítésére, továbbra is ösztönözzenek a vállalatok és az üzemek tartalékainak jobb kihasználására, a tudományos és műszaki ismeretek, tapasztalatok termelésben való alkalmazására, törekedjenek a személyes felelősségtudat, a munkafegyelem megszilárdítására, a munkatermelékenység szüntelen növelésére, a gyártmányok minőségének javítására és a társadalom gazdagságának gyarapítására. A tagkönyvcserét szoros összefüggésben kell látnunk egyéb feladatokkal is, különösképpen azzal a szükségszerűséggel, hogy sokoldalúan fejlesszük és elmélyítsük a kongresszusi program megvalósítása során elért jó eredményeket és ez eletben következetesen érvényesítsük a CSKP KB e programot feldolgozó egyes üléseinek, elsősorban a 11. és a 12. ülésnek határozatait. Célunk továbbá a pártban való tagság társadalmi jelentőségének fokozása. A lenini hagyatékhoz hű pártunk történelmi útjának minden szakaszán kitartóan arra törekedett, hogy mind nagyobb megbecsülés övezze a kommunista elnevezést, a párttagok valóban élcsapatot képezzenek. Ez csak akkor érhető el, ha minden kommunista magasfokúan aktív, tisztában van a pártban és a társadalomban betöltött szerepének értelmével és jelentőségével, ha képes a gyakorlatban, a mindennapi életben megvalósítani és megvédeni a párt irányvonalát és határozatait s megnyerni a dolgozók bizalmát. Márpedig ez csak tettekkel érhető el, mivel az emberek főleg saját politikai tapasztalataikból okulnak. A kommunista tulajdonságok azonban nem formálhatók csak tanulással. Ezeket a párt tagja a gyakorlati munkában sajátítja el, amikor meg kell birkóznia a bonyolult kérdésekkel és nehézségekkel és pártszervezete segítségével rátalál a helyes megoldásokra és döntésekre, vagyis — Lenin szavaival élve — akkor, amikor a kommunista valóban végrehajtja a párt taktikai irányvonalát és a gyakorlatban érvényesíti a kommunista elveket. A tagkönyvcsere távolról sem érinti csupán magát a pártot, hiszen a párt szerveinek és szervezeteinek és az egyes kommunistáknak fokozódó aktivitása tükröződni fog az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek, illetve szervezetek, a szocialista társadalom politikai rendszeréhez tartozó minden láncszem erejének arra irányuló mozgósítását célzó konkrét igyekezetben is, hogy következetesen megvalósítsuk a gazdasági és a kulturális építésnek a CSKP XV. kongresszusán kitűzött feladatait. A tagkönyvcsere előkészítése folyamatában érvényesülni fognak a szervező és a nevelő munka különféle formái és eszközei. Ennek során nyilván fontos okulást és tapasztalatokat nyerhetünk abból, hogy milyen eredményeket értek el a testvéri kommunista és munkáspártok, főleg a Szovjetunió Kommunista Pártja, soraik megszilárdításában, akcióképességük javításában és növelésében. Ebben a vonatkozásban például rendkívül ösztönző az SZKP KB 1975. évi, a tagkönyvek cseréjének eredményeiről szóló határozata (lásd a Pártlét 1975. évi 5 számát), valamint az SZKP KB jelentését az SZKP XXV. kongreszszusának (lásd a Pártélet 1976. évi 6. számát), amelyek értékelik a szovjet kommunisták nagy szervező és politikai munkásságát e fontos feladat teljesítésében. Ezek a dokumentumok a többi között rámutatnak arra, hogy a tagkönyvcsere előkészítése és megvalósítása során jobban érvényesítették a demokratikus centralizmus elvét, bővült a párton belüli demokrácia, elmélyült a pártgyűléseknek, valamint a pártbizottságok üléseinek szerepe, tárgyszerűbb lett a bírálat és az önbírálat. A pártszervezetek jóval nagyobb figyelmet fordítottak a párttagok és a tagjelöltek eszmei nevelésének és marxista-leninista képzésének kérdéseire. A pártszervezetek sokkal intenzívebben foglalkoztak a párttagokkal és a tagjelöltekkel. E tekintetben hatásos eszköznek bizonyultak a kommunistákkal folytatott beszélgetések, valamint beszámolóik az alapszabályzatokban megszabott kötelességeik teljesítéséről, a termelésben végzett munkájukról, tanulmányaikról, részvételükről a társadalmi életben. Ugyanilyen céljuk lesz azoknak a beszélgetéseknek is, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja valósít meg a tagkönyvcsere részeként. A párt központi bizottsága súlyt helyez arra, hogy ezeket a beszélgetéseket jellemezze a tárgyszerűség, a nyílt bírálat és önbírálat, a pártszervezet adott hatáskörében a fogyatékosságok leküzdésében az elvtársi véleménycsere. A beszélgetések arra orientálódnak, majd, hogyan javítsák a munkát, másképp oldják meg a lehető legjobban a munkahelyi feladatokat. Ennek során értékelni fogják azoknak a kommunistáknak áldozatos tevékenységét, akik érvényesítik a párt politikáját és a társadalmi érdekeket, példát mutatnak a rájuk bízott kötelességek teljesítésében és a tisztségek ellátásában. Ugyanakkor bírálni fogják az olyan párttagok munkájának és életének negatív vonatkozásait, akik kerülik a feladatokat és megszegik a pártélet normáit. Ezekben az esetekben egyidejűleg felmérik, hogy csökkent aktivitásukért csak ők maguk felelnek-e, avagy bizonyos mértékben az alapszervezet is. Az értékelés során következetesen ki kell indulni a párt alapszabályzataiből, amely rögzíti a kommunista alapvető kötelességeit és jogait és magatartásának szabályait. Persze az alapszabályzat nem foglalkozik a párttag életének és munkájának minden vonatkozásával, hanem csak a leglényegesebbekkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más viszonylatban a kommunista saját belátása szerint járhat el. Egész magatartását aszerint kell értékelnie, hogy mit kíván meg tőle a párt és mindig tudatában kell lennie annak, hogy a nyilvánosság szemében nem szabad lejáratnia a kommunista elnevezést. A párt szervezeti egységének elmélyítése megkívánja, amint azt hangsúlyozta a pártegység időszerű kérdéseiről szóló, 1970. évi határozat, hogy „szükségszerű következtetéseket vonjanak le a párttagok passzivitásából, amely gyöngíti a párt akcióképességét, demoralizálja a párt kollektíváját, a nyilvánosság szemében rossz fényt vet a párttag nevére.“ Amennyiben tehát megmutatkozik, hogy a kommunista minden nevelőeszköz felhasználását