Pártélet, 1979 (30. évfolyam, 1-13. szám)

1979 / 1. szám

kérésén megoldani a szocializmus fejlesztésének felada­tait az új, lényegesen nehezebb feltételek között. Az élet azonban szüntelenül új, nehezebb feladatokat állít elénk. Ezért ma is időszerű a lenini felhívás, hogy ne elégedjünk meg az elérttel, azzal, amit már tudunk, amit korábban megtanultunk, hanem mindenképpen lép­jünk előbbre, támasszunk nagyobb követelményeket és a könnyebb feladatoktól feltétlenül térjünk át a nehezeb­bek vállalásához. Ez egyben a tagkönyvcsere alkalmából a szervező és politikai munka alapvető célja lesz. E fontos politikai feladat megvalósításához abban az időszakban fogunk hozzá, amikor Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, a dolgozókkal szoros kapcsolatban, a CSKP KB 11. ülésű határozatainak megfelelően a társa­dalmi élet minden területén törekszik a­­csKP XV. kong­resszusa programjának sikeres megvalósítására. A tag­könyvcsere alapvető célja tehát elsősorban a párt szervei­nek és szervezeteinek és tagjainak aktivizálása. A párt elvárja tőlük, hogy az alapszabályzatnak megfelelően még következetesebben szervezzék a dolgozókat a szocialista munkaverseny fejlesztésére, a tervfeladatok és a jóváha­gyott kötelezettségvállalások teljesítésére, továbbra is ösztönözzenek a vállalatok és az üzemek tartalékainak jobb kihasználására, a tudományos és műszaki ismeretek, tapasztalatok termelésben való alkalmazására, törekedje­nek a személyes felelősségtudat, a munkafegyelem meg­szilárdítására, a munkatermelékenység szüntelen növelé­sére, a gyártmányok minőségének javítására és a társa­dalom gazdagságának gyarapítására. A tagkönyvcserét szoros összefüggésben kell látnunk egyéb feladatokkal is, különösképpen azzal a szükségsze­­rűséggel, hogy sokoldalúan fejlesszük és elmélyítsük a kongresszusi program megvalósítása során elért jó eredményeket és ez eletben következetesen érvényesít­sük a CSKP KB e programot feldolgozó egyes üléseinek, elsősorban a 11. és a 12. ülésnek határozatait. Célunk továbbá a pártban való tagság társadalmi jelen­tőségének fokozása. A lenini hagyatékhoz hű pártunk történelmi útjának minden szakaszán kitartóan arra tö­rekedett, hogy mind nagyobb megbecsülés övezze a kom­munista elnevezést, a párttagok valóban élcsapatot ké­pezzenek. Ez csak akkor érhető el, ha minden kommu­nista magasfokúan aktív, tisztában van a pártban és a tár­sadalomban betöltött szerepének értelmével és jelentő­ségével, ha képes a gyakorlatban, a mindennapi élet­ben megvalósítani és megvédeni a párt irányvonalát és határozatait s megnyerni a dolgozók bizalmát. Márpedig ez csak tettekkel érhető el, mivel az emberek főleg saját politikai tapasztalataikból okulnak. A kommunista tulajdonságok azonban nem formálha­tók csak tanulással. Ezeket a párt tagja a gyakorlati mun­kában sajátítja el, amikor meg kell birkóznia a bonyo­lult kérdésekkel és nehézségekkel és pártszervezete se­gítségével rátalál a helyes megoldásokra és döntésekre, vagyis — Lenin szavaival élve — akkor, amikor a kom­munista valóban végrehajtja a párt taktikai irányvonalát és a gyakorlatban érvényesíti a kommunista elveket. A tagkönyvcsere távolról sem érinti csupán magát a pártot, hiszen a párt szerveinek és szervezeteinek és az egyes kommunistáknak fokozódó aktivitása tükröződni fog az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek, il­letve szervezetek, a szocialista társadalom politikai rend­szeréhez tartozó minden láncszem erejének arra irányuló mozgósítását célzó konkrét igyekezetben is, hogy követ­kezetesen megvalósítsuk a gazdasági és a kulturális építésnek a CSKP XV. kongresszusán kitűzött feladatait. A tagkönyvcsere előkészítése folyamatában érvényesül­ni fognak a szervező és a nevelő munka különféle for­mái és eszközei. Ennek során nyilván fontos okulást és tapasztalatokat nyerhetünk abból, hogy milyen eredmé­nyeket értek el a testvéri kommunista és munkáspártok, főleg a Szovjetunió Kommunista Pártja, soraik megszilár­dításában, akciókép­ességük javításában és növelésében. Ebben a vonatkozásban például rendkívül ösztönző az SZKP KB 1975. évi, a tagkönyvek cseréjének eredményei­ről szóló határozata (lásd a Párt­lét 1975. évi 5 számát), valamint az SZKP KB jelentését az SZKP XXV. kongresz­­szusának (lásd a Pártélet 1976. évi 6. számát), amelyek értékelik a szovjet kommunisták nagy szervező és politi­kai munkásságát e fontos feladat teljesítésében. Ezek a dokumentumok a többi között rámutatnak arra, hogy a tagkönyvcsere előkészítése és megvalósítása során job­ban érvényesítették a demokratikus centralizmus elvét, bővült a párton belüli demokrácia, elmélyült a pártgyűlé­­seknek, valamint a pártbizottságok üléseinek szerepe, tárgyszerűbb lett a bírálat és az önbírálat. A pártszerve­zetek jóval nagyobb figyelmet fordítottak a párttagok és a tagjelöltek eszmei nevelésének és marxista-leninista képzésének kérdéseire. A pártszervezetek sokkal inten­zívebben foglalkoztak a párttagokkal és a tagjelöltekkel. E tekintetben hatásos eszköznek bizonyultak a kommu­nistákkal folytatott beszélgetések, valamint beszámolóik az alapszabályzatokban megszabott kötelességeik teljesí­téséről, a termelésben végzett munkájukról, tanulmá­nyaikról, részvételükről a társadalmi életben. Ugyanilyen céljuk lesz azoknak a beszélgetéseknek is, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja valósít meg a tagkönyvcsere részeként. A párt központi bizottsága súlyt helyez arra, hogy ezeket a beszélgetéseket jellemezze a tárgyszerűség, a nyílt bírálat és önbírálat, a pártszer­vezet adott hatáskörében a fogyatékosságok leküzdésé­ben az elvtársi véleménycsere. A beszélgetések arra orientálódnak, majd, hogyan javítsák a munkát, másk­épp oldják meg a lehető legjobban a munkahelyi feladato­kat. Ennek során értékelni fogják azoknak a kommunisták­nak áldozatos tevékenységét, akik érvényesítik a párt politikáját és a társadalmi érdekeket, példát mutatnak a rájuk bízott kötelességek teljesítésében és a tisztsé­gek ellátásában. Ugyanakkor bírálni fogják az olyan párttagok munkájának és életének negatív vonatkozásait, akik kerülik a feladatokat és megszegik a pártélet nor­máit. Ezekben az esetekben egyidejűleg felmérik, hogy csökkent aktivitásukért csak ők maguk felelnek-e, avagy bizonyos mértékben az alapszervezet is. Az értékelés során következetesen ki kell indulni a párt alapszabályzataiből, amely rögzíti a kommunista alapvető kötelességeit és jogait és magatartásának sza­bályait. Persze az alapszabályzat nem foglalkozik a párttag életének és munkájának minden vonatko­zásával, hanem csak a leglényegesebbekkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más viszonylatban a kommunista saját belátása szerint járhat el. Egész magatartását aszerint kell értékelnie, hogy mit kíván meg tőle a párt és mindig tudatában kell lennie annak, hogy a nyilvá­nosság szemében nem szabad lejáratnia a kommunista elnevezést. A párt szervezeti egységének elmélyítése megkívánja, amint azt hangsúlyozta a pártegység időszerű kérdéseiről szóló, 1970. évi határozat, hogy „szükségszerű következ­tetéseket vonjanak le a párttagok passzivitásából, amely gyöngíti a párt akcióképességét, demoralizálja a párt kol­lektíváját, a nyilvánosság szemében rossz fényt vet a párttag nevére.“ Amennyiben tehát megmutatkozik, hogy a kommunista minden nevelőeszköz felhasználását

Next