Pártélet, 1966. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
A kollégiumunkban kialakult közösségi szellem eredményeként megvalósulóban van nálunk az az elv, mely szerint a tanulóifjúság legfontosabb politikai munkája a tanulás. Ez olyan légkört teremtett, amely lehetővé tette, hogy az ifjúsági önkormányzattal együtt kidolgozzuk a tanulmányi munka megjavításának, de különösen a hátrányos helyzetből eredő tudás és kulturális szintkülönbség felszámolásának módszereit és formáit. Az elsődleges és legfontosabb feladat az elsőévesekkel való foglalkozás. Alapvetően ezen múlik minden. Ebben a munkában nagy számban vesznek részt az idősebb, jó tanulmányi eredményű és helyes politikai szemléletű tanulók. Segítségükre támaszkodva mérjük fel az elsőéveseknél a legfontosabb, s a további segítségadáshoz szükséges feladatokat. A felmérés egyik fő formája: a tanítás első napjától folytatott rendszeres kikérdezés, amelynek a módszeres napi munkára, felkészülésre való szoktatáson kívül a tehetség felmérése is a célja. Két-három hét eltelte után a kikérdezést végző tanulókkal tartott első megbeszélésen már szinte minden elsőévesről tiszta kép alakul ki: milyen a szorgalma, melyik tárgy az erőssége vagy gyengéje, milyen tehetségű. A kikérdezést tovább folytatva, majd az első kollégiumi tapasztalatok helyességét az egyre szaporodó iskolai felelések eredményének tükrében ellenőrizve, igyekszünk az elsőéveseket megtanítani a helyes tanulás módszereire. Általánosságban, s az egyes tárgyak tekintetében is. Pedagógiai munkánkban fontos szerepet játszik az önbizalom kialakítása, az előforduló kudarcok esetén az elkedvetlenedés legyőzése és nem utolsósorban a tanulásban való érdekeltség felkeltése. Lényegében a kollégium egész nevelési rendszere, az egyéni és a közösségi követelmények, melyek a „mindenkinek képessége szerint, mindenkinek a végzett munkája szerint” elvre épülnek, a tanulók képességeinek lehető legteljesebb kibontakoztatását szolgálják. A kollégiumban lakó elsőéves tanulók többek között eljutnak a helyes önértékeléshez is, ami fontos tényezője a fiatalok további tanulmányi munkájának. A kollégium nevelőinek és tanulóközösségének összefogása és együttműködése eredményeként, a hátrányos helyzet okozta hiányosságok alapjaiban már az első osztály végére felszámolhatók. Azt már sikerült elérnünk, hogy a kollégiumban lakó elsőosztályosok közül egy sem bukott meg, sőt többen az egyes tantárgyakból nemcsak elérték az általános iskola nyolcadik osztályában kapott osztályzat szintjét, hanem javítottak is azon. A kollégium politikai feladatát abban látjuk, hogy a középiskolai tanulmányokra alkalmas munkás-paraszt fiatalok közül senki se maradjon le, hanem képességeinek megfelelően szerezze meg a közép-, és erre alapozva a felsőfokú műveltséget.