Pártélet, 1969. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)

1969-02-01 / 2. szám

N­ehéz élete volt Somogyi Pálnak. De most 74 éves korában is azt vallja, hogy újra kezdené ... Mint hadifogoly az első világháború idején bolsevik munkásokkal dolgo­zott együtt Jelszk városkában. Itt is­merkedett meg a kommunisták céljai­val, s vált maga is osztályharcossá. Részt vett a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalmat támadó fehérek el­leni harcokban, s 1918. november 4-én tért vissza haza szülővárosába, Kaposvárra. Itt személyes kapcsolatba került Latinka Sándorral, aki hosszasan ér­deklődött az oroszországi forradalmi eseményekről. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor beválasztották a mun­kástanács megyei intéző bizottságába. A későbbiekben Latinka Sándor ké­résére Győrffy Antallal együtt szer­vezi meg az északi hadjáratban híres­sé vált Somogyi századot. A fiatal kárpitos itt politikai megbízottként harcol. A Tanácsköztársaság megdön­tése után reá is börtön, meghurcol­tatás várt. Négy évi börtönre ítélték, s előbb a kaposvári, majd a sopron­kőhidai fegyházat ismerte meg. — A fásultan ismétlődő napok ér­leltek költővé, íróvá ... Ezernyi gon­dolat kívánkozott ki belőlem, olyanok, amikről úgy éreztem, el kell hogy mondjam embertársaimnak ... Papírt, ceruzát nem kaptam, ezért magam­ban formáltam meg verseimet, novel­láimat. Meg is tanultam azokat, hogy­ha sikerül kiszabadulni, eszembe jus­sanak ... Később sikerült megszöknie. Jugo­szláviába ment, majd a jugoszlávok által megszállt Pécsre. Itt jelent meg első verses, novellás kötete „Terjed a tűz” címmel. Életútja Belgrádban folytatódott. Szakmájában helyezke­dett el, bekapcsolódott a szakszerve­zeti mozgalomba, s az ott élő emigrán­sok munkájába. Közben állandóan írt. A „Szervezett Munkás” című magyar nyelvű lap, a „Vajdasági Folyóirat”, ezenkívül a budapesti Népszava rend­szeresen közölte verseit, s Szabadkán adták ki „Atok-áldott-tűz” címmel második kötetét. Tevékenységét azon­ban nem nézték jó szemmel, s 1931- ben kiutasították a királyi Jugoszlá­viából. Bécs, Prága, Berlin után a Szovjet­unióba, Moszkvába került. Itt nyu­godt munka és alkotási lehetőség várt rá. Versei, novellái jelentek meg a lapokban, folyóiratokban, írásait fel­olvasták a moszkvai Kossuth Rádió adásaiban. Hazánkba 1946 elején tért vissza. Ettől kezdve több mint húsz eszten­dőn át újságírói munkát is végzett. Az Új Világ, a Somogyi Néplap, a Du­nántúli Napló, a Jelenkor, a Somogyi Írás állandóan közölte írásait, verseit, regénye, s újabb verseskötete jelent meg. Ma is az a tűz élteti, amely ifjúkora óta lobog benne. Gyakran eljár a fia­talok közé, beszélget a Tanácsköztár­saság mártírjainak tevékenységéről, a párt harcáról... Nyolc kitüntetés jel­zi az utókor elismerését, közöttük a Szocialista Hazáért Érdemrend, s egy szovjet kitüntetés a Harci Szolgálat­ért... Szalai László

Next