Pártélet, 1970. január-június (15. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

— Fontos garancia: a végrehajtási rendelkezések szerint az 1969-ben tel­jesített, kifizetett és már kitűzött prémiumokat módosítani nem szabad. Nem lehet visszamenőleg módosítani a gyáregységek közötti felosztás ará­nyait sem. — Átmenetileg a vállalat eredményes munkájára jelentős befolyást gya­korló dolgozók, csoportok, kisebb egységek — nyereségprémium helyett — jutalmat kaphatnak. — A személyi alapbér-csökkentésben részesülők körét nem kell vissza­menőleg megállapítani. Ez egyszer most a korábbi I. és II. részesedési kategó­riába tartozó dolgozók közül — azok, akiknek éves prémiumot is kitűztek — a vállalat veszteséges gazdálkodása esetén alapbér-csökkentéssel sújthatók. — Az év végi részesedést, természetesen, keresetarányosan, illetve a mó­dosított kollektív szerződés alapján kell felosztani.­­ A részesedési alap módosításának következtében természetesen nem nőtt meg a felhasználható összeg. A részesedési alap felosztásának módosí­tása azonban a sokoldalú differenciáláshoz biztosít széles körű lehető­séget. A módosítással a gazdasági reform szellemének megfelelően tovább nő a vállalatok önállósága az anyagi ösztönzésben. A lehetőség azonban nem valóság. Ahhoz, hogy valóban differenciált ösztönzés szülessék, szükség van a gazdasági vezetők bátor kezdeményezésére, a párt- és szakszervezetek hat­hatós támogatására. Az üzemekben dolgozó pártmunkásoknak át kell érez­niük ezekben a napokban, milyen fontos feladat az őszinte, nyílt, érthető népszerűsítő munka. Annak megértetése, hogy a különböző teljesítménye­ket és a felelősséget a helyi sajátosságok szerint, a lehetőségekhez alkalmaz­kodva csak differenciált jövedelem-elosztással lehet érvényre juttatni, kellően elismerni. A gazdasági vezetőknek is „agitálni” kell: érvelniük, magyarázniuk széles körben elképzeléseiket, céljaikat. A módosítás, a kormányhatározat pozitív politikai visszhangja, azt mu­tatja, hogy az intézkedés találkozott a dolgozók rokonszenvével, egyetértésé­vel. Ma már társadalmi elvárás a „különböző munkáért különböző bért” elvének megvalósítása. S ez a feladat az üzemek gazdasági vezetőire, párt­os tömegszervezeteire vár. Dr. Harangozó Ede a KB Gazdaságpolitikai Osztályának munkatársa 34

Next