Pártélet, 1973. július-december (18. évfolyam, 7-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám

VÉGREHAJTÁS KÖZBEN Tapasztalatcsere járási titkárokkal Az előző cikk témájához kapcsolódik az az elvtársi beszélgetés, amelyet a közel­múltban a Központi Bizottság Párt- és Tömegszervezetek Osztályán Háry Béla, az osztály helyettes vezetője folytatott öt járás pártbizottságának első titkárai­val a Politikai Bizottság 1972-es, a járási pártbizottságok munkájáról és tovább­fejlesztésének feladatairól szóló határozatának végrehajtásáról, a végrehajtás közben felvetődő problémákról. A beszélgetésben részt vett Horváth Ignác, a kecskeméti, Pethes István, a gyöngyösi, Ihászi József, a dabasi, Horváth Gyula, a zalaegerszegi, Rigóczki Ist­ván, a paksi járás pártbizottságának első titkára. Az eszmecsere tartalma meg­egyezik az előző cikk megállapításaival. A beszélgetésnek nem volt célja hogy általános következtetéseket vonjon le, de az igen, hogy érzékeltesse, hol tartunk a határozat megvalósításában, milyen eredményeket értünk el, és milyen gondok várnak még megoldásra. A Politikai Bizottság határozata a járási pártbizottságok munkájáról még azt állapította meg, hogy „az általuk irányított pártszervek és -szervezetek sok­oldalú segítése és ellenőrzése nem kap kellő figyelmet. A politikai munkatár­sak munkaidejük 60—70 százalékát írásos jelentések készítésével töltik. Hely­színi munkájuk sokszor csak egy-egy részfeladat segítésére, ellenőrzésére irá­nyul.” A járási pártbizottságok mai munkáját és munkamódszereit vizsgálva viszont azonnal szembe­ötlik, hogy a határozat megjelenése óta eltelt — viszony­lag nem hosszú — idő alatt, éppen ezekben a kérdésekben léptek a járási párt­­bizottságok leginkább előre. Biztató, s ezt a munka eredménye bizonyítja: a járási pártbizottságok meg­értették a határozat szellemét. Ezt tükrözi, hogy e fontos középirányító szer­vek tevékenységének tartalma olyan irányban javult, hogy jobban szolgálja a párt politikájának a végrehajtását, hatékonyabban irányítja, segíti és ellenőrzi az alapszervezetek munkáját. A járási pártszervezetek figyelmének központjá­ba még inkább az alapszervezeti munka színvonalának emelése kerül. Ez a fon­tos központi célkitűzést rendkívül differenciált, sokrétű, a helyi sajátosságokhoz igazodó munkamódszerek alkalmazásával igyekeznek elérni. Pozitív vonása a járási pártbizottságok irányító munkájának, hogy sokol­dalúbb, alkotóbb jellegű lett, s ami ebből következik: sokkal kevesebb benne a séma, a formalitás. Sok kérdésről szó esett — itt csak néhányat említenénk. A titkári értekezletek évtizedek óta fontos és hasznos szerepet töltenek be az irányításban. Napjainkban szembeszökő a titkári értekezletek tartalmának javulása. Az alapszervezeti titkárokkal való rendszeres, tartalmas foglalkozás fontos feltétele annak, hogy a pártalapszervezetek területükön tekintélyes, a pártpolitika méltó képviselői legyenek. A járási pártbizottságok látják ezt és ennek megfelelően fordítanak gondot a titkárok és a vezetőségi tagok képzé­sére, informálására, tisztségük ellátására. A járási pártbizottságok folyamatos képzésük mellett elősegítik tapasztalataik kölcsönös kicserélését, emberi fejlő­désüket. Ezen az eszmecserén mindegyik elvtárs — lett légyen Zala, Bács, Pest vagy bármelyik megyei — érintette ezt a kérdést. A rendszeres titkári értekezletek és az időszakos reszortfelelősi megbeszé­lések minden járási pb munkájának homlokterében állnak. A titkárokkal való foglalkozásnak — mint kitűnt — sokféle szervezeti formáját alkalmazzák, fi­gyelembe véve a Politikai Bizottság utasítását. „A titkári értekezletek felelje­nek meg a tájékoztatás, a feladatmeghatározás, a tapasztalatcsere és a vitató­ 38

Next