Pártélet, 1974. július-december (19. évfolyam, 7-12. szám)

1974-12-01 / 12. szám

Korszerűbb termelés — jobb minőség Vélemények az Orion gyár munka- és üzemszervezéséről Kevés olyan vállalat volt hazánk­ban, amelyiket ne érte volna „teli­találatként” a KB üzem- és munka­­szervezésről szóló határozata.* Nem volt kivétel ez alól a nagymúltú Orion sem. Sőt, különösen vonatko­zott rájuk a szervezésfejlesztés, mi­vel az elmúlt tíz évben jelentős pro­filváltozás történt a gyárban. A közszükségleti cikkek — a rádió, majd a televízió — mellé, melynek termelési folyamatához kialakult a szervezet, beléptek a professzionális gyártmányok, a mikro- és legújab­ban a számítástechnikai berendezé­sek. A termelő területeken csattant az ostor, ők érezték kárát annak, hogy az üzemszervezés nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Legnyomatékosabban azonban az el­múlt év figyelmeztetett a gyorsabb lépésekre, hiszen hosszú-hosszú idő óta először fordult elő, hogy nem tudták kifizetni a tervezett nyeresé­get, a tizenhárom nap helyett kilen­cet értek el. Gyorsabb lépésben kell előreha­ladnunk a középtávú szervezési program megvalósításában — hatá­rozta el idén januárban a pártbi­zottság. S hogy hogyan vélekednek erről a dolgozók, arra néhány — a dolgozóknak feltett — villámkérdés­re kapott spontán, tömör választ je­gyeztünk fel. Szeretnénk már töb­bet látni a megvalósulásból. Keve­sebb szót, több tettet várunk ... * Tudom, hogy ez elég hosszú folya­mat, de úgy érzem, kicsit későn kezdtünk hozzá...; A javaslatok összeállítása túlságosan kis kör munkájára épült, sok középvezetőt kihagytak belőle...; Jó, hogy a kongresszusi versenyvállalásban ben­ne van a gyorsabb előrejutás. Né­hány jele már tapasztalható az in­tézkedéseknek, átszerveztek műhe­lyeket, új műhelyek alakultak .... Az idei év az első, hogy javult az anyagellátás. Lett eredménye az anyagbeszerzés megerősítésének. Nem biztos, hogy túl okosat mond­tam volna, de ha megkérdezik, ho­gyan képzelem el munkaterületem jövőjét öt-tíz évre, valamit biztosan tudtam volna mondani.... Az idén szinte nem volt állásidőnk. Ez óriá­si nagy szó! Az egymondatos válaszokból is érződik, hogy a dolgozók kritikusan figyelik, mi történik a gyárban egy­­egy párthatározat megjelenése után. S hogy ebben az esetben mi történt, arról képet alkothat az olvasó az alábbi beszélgetések nyomán. Be­szélgető partnereim: Paksi József, a televízió gyáregység pártszerveze­tének csúcsvezetőségi tagja, üzem­technológus, Pálmai István, a mikro gyáregység párttitkára, elektromű­szerész és Köteles Zoltán, pártbi­zottsági tag, vezérigazgató-helyettes. Javuló munkafeltételek Paksi József 1956 óta dolgozik az Orionban — akkor érettségizett. A tévészalagra került műszerésznek. Esti tagozaton főiskolát végzett, üzemmérnök lett. Mint mondja, nagy hasznát veszi, hogy szalag­munkás is volt, mert ha technoló­giát kell változtatnia, azonnal ott képzeli magát a munkapadnál, ér­zi, hogyan lesz gyakorlattá az elmé­let. A televízió gyáregység műszaki dolgozói az elmúlt tíz évben kicsit keserűek voltak, mert az új profil, a mikrogyártás elvitte a beruházást. * Megjelent a Pártélet 1972. januári számában.

Next