Pártélet, 1984. január-június (29. évfolyam, 1-6. szám)

1984-03-01 / 3. szám

A kor követelményeinek szintjén Szemelvények Jurij Andropovnak a párt szerepéről szóló írásaiból Jurij Vlagyimirovics Andropov rövid ideig, mindössze 15 hónapig állt az SZKP Központi Bizottságának élén, és még rövidebb volt az az idő, amelyet a szov­jet állam legfelsőbb vezetőjeként betöltött. Élete azonban kora ifjúságától kezd­ve szorosan összekapcsolódott a kommunista mozgalommal. Mint ifjú kommu­nista, majd pedig a párt tagjaként fél évszázadon át a legkülönbözőbb tiszt­ségekben önfeláldozóan, nagy tudással, kiemelkedő emberi tulajdonságokkal, fáradhatatlan szervezőkészséggel szolgálta a kommunizmus, a társadalmi hala­dás, a béke ügyét. Nagy tapasztalattá, nemzetközileg elismert, nagyra becsült kommunista politikus volt. Jurij Andropov tapasztalatokban gazdag életútjának természetesen az a szakasza áll leginkább az érdeklődés és a figyelem középpontjában, amikor a párt főtitkárának, a szovjet állam legfelsőbb vezetőjének tisztségét töltötte be. E viszonylag rövid idő alatt is fontos szerepe volt abban, hogy a Szovjetunió sikerrel folytatta és valósította meg a szocialista építés hosszú távú lenini irányvonalát, miközben számos olyan új folyamat bontakozott ki, amelyben az élet új jelenségei, a kor követelményei tükröződtek. Jurij Andropov írásai, megnyilatkozásai az elkötelezettséget, az új iránti rendkívüli érzékenységet és az ebből fakadó feladatok újszerű, bátor megközelítését tanúsítják. Előremutató következtetései figyelmet érdemelnek napi munkánkban. Folyóiratunk azzal adózik Jurij Andropov emlékének, hogy felidézi a párt szerepével foglalkozó beszédeinek néhány fontosabb gondolatát. ☆ ☆ ☆ „Országunkban, mint mindenhol, ahol a hatalom a munkásosztály, a dolgozók kezébe ment át, ez egyben a szó legszorosabb és legpontosabb értelmében véve a demokrácia diadalát is jelentette — a néphatalom valódi győzelmét. A dolgo­zó emberek végre megszerezték azokat a jogokat és szabadságjogokat, amelye­ket a kapitalizmus mindig megtagadott és megtagad tőlük, ha formálisan nem is, de a lényeget tekintve igen. A szovjet demokrácia, amely a belső és a külső ellenforradalmi erők elke­seredett ellenállásába ütközött, becsületesen lépett színre, nem titkolta osztály­jellegét, nem riadt vissza attól, hogy törvényesítse a dolgozó emberek privilé­giumait az új hatalom ellen harcoló kizsákmányoló osztályok képviselőivel szemben. Lényegét tekintve ez olyan demokrácia, és mindig is olyan demok­ .

Next